Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

1980. július 13. 2 Képújság : Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: A síita közösség kormányellenes tüntetései Pakisztánban. ♦ Hétfő: India elismerte a Heng Samrin-kormányt. — Giscard francia elnök az NSZK-ba érkezett. Kedd: Zavargások Észak-Indiában. — Tárgyalások az SZKP és az Olasz KP képviselői között Moszkvában. Szerda: Az elhunyt japán miniszterelnök gyászszertartá­sa. — Szovjet parlamenti küldöttség tárgyal a jugoszláv vezetőkkel. Csütörtök: Hua—Carter-tárgyalás Tokióban. — Négy szocialista ország csapatcsökkentési javaslata a bécsi tár­gyalásokon. Péntek: Teheránban szabadon engedtek egy amerikai diplomatát. — Befejeződött Giscard d’Estaing nyugat­németországi látogatása. ' Szombat: Véres összecsapások Salvadorban. A hét 3 kérdése 1. Mi történt a francia—NSZK csúcstalálkozón? Nyugat-Európa két vezető politikusa gyakran találkozik egymással. A Franciaország és az NSZK közötti megálla­podás értelmében másfél évtizede félévenként kerül sor csúcsszintű találkozóra közöttük, s a Közös Piac, valamint a NATO különböző tanácskozásai is alkalmat szolgáltat­nak Párizs és Bonn véleménycseréjére. Az e heti Giscard- utazás mégis „kilóg” a sorból. Ez nem csak azért van így, mert „hivatalos” látogatás lévén, a szokásosnál sokkal több ceremónia fogadta a francia elnököt Nyugát-Németország- ban. A lényeg az elnök és a szövetségi kancellár találko­zójának időzítésében és témájában rejlik. Ismeretes, hogy az elmúlt hetekben mind a két politikus találkozott Leo- nyid Brezsnyevvel. Giscard Varsóban, Schmidt Moszkvá­ban folytatott tárgyalásokat a szovjet vezetővel, a meg­beszélések elsődleges célja az enyhülés eddigi eredmé­nyeinek megvédése, a kelet—nyugati párbeszéd folytatá­sa volt. Púja Frigyes a héten baráti látogatást tett Lengyelország­ban. Külügyminiszterünket varsói tartózkodása során fo­gadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Párizs és Bonn felelős vezetői készek voltak megragadni a Moszkvában felajánlott jóákaratú kezdeményezéseket, s tolmácsolni az Egyesült Államoknak a Szovjetunió által felajánlott politikai megoldásokat. Időközben a szovjet diplomácia különböző csatornákon további kezdeményezé­seket tett a katonai enyhülés előmozdítására, a közép­európai csapatcsökkentés sikere érdekében. Ez a legutóbbi kompromisszumos ajánlat, s a közép-hatótávolságú eszkö­zök korlátozására vonatkozó tárgyalások megkezdésének felajánlott lehetősége, mind azt bizonyítja, hogy a szocia­lista nagyhatalom nem a feszültség fokozását kívánja, ha­nem a fegyverkezési verseny megállítására törekszik. A bonni közös sajtóértekezleten a két államférfi elsősorban országaik együttműködésére, Nyugat-Európa szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet. Éles hangon fejtették ki az afganisztáni helyzettel kapcsolatos ismert nézetüket. Az NSiZK kancellárja nyilvánosan üdvözölte a neutron­fegyver kifejlesztésével kapcsolatos francia tervéket. 2. Háború vagy béke Indokínában? Alighanem az utóbbi idők legnagyobb diplomáciai szen­zációja volt az a bejelentés, miszerint India kormánya el­ismeri a Kambodzsai Népköztársaságot, s hivatalos kap­csolatra lép Heng Samrin kormányával. Üj-Delhinek ez az elhatározása minden bizonnyal egyfajta frontáttörést hoz majd, s megfigyelők szerint várható, hogy a közeljövőben újabb államok lépnek diplomáciai kapcsolatba Phnom Penh-nel. Az indiai lépés mögött nyilvánvalóan az a fel­ismerés áll, hogy a szocialista Vietnammal szövetséges Heng Samrin-kormány minden erőfeszítést megtesz azért, hogy Kambodzsát visszavezesse a 20. századba, felszámolja annak az iszonyú rombolásnak következményeit, amelyet Pol Pót rendszere tudatosan és pekingi recept szerint vég­hezvitt az előző években. Érthető, hogy Indira Gandhi kormányának elhatározá­sára Pekingben és Washingtonban egyaránt felszisszentek. Kína vezetése számára nyilvánvalóan csapást jelent a Kambodzsa köré épített diplomáciai blokádfal áttörése. S kérdésessé teszi annak az akciónak a sikerét, amelyet ép­pen az elmúlt hetekben kezdtek el a thai—kambodzsai határon. Világosan kirajzolódik a kínai—amerikai össz- játék Indokína szocialista államai ellen, amibe harmadik­ként (eléggé alárendelt szerepet játszva) Thaiföld is be­kapcsolódott. A Pol Pot-féle bandák szervezett átdobása Kambodzsá­ba az összecsapások kiprovokálása a vietnami csapatokkal, majd a laoszi határ lezárása, ürügyet szolgáltatott az ame­rikai fegyverszállításokra, Washington katonai visszatéré­sére Thaiföldre. S ezzel egyidőben Kína újabb három had­osztályt vezényelt Vietnam északi határainak közelébe... Mindezek alapján aligha kétséges, Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök és Carter amerikai elnök tokiói tárgyalá­sain milyen szellemben vitatták meg az indokínai hely­zetet. 3. Lesz-e előrelépés a bécsi tárgyalásokon? Hosszú évek óta folynak a közép-európai csapatok és fegyverzet csökkentéséről a kelet—nyugati megbeszélések a bécsi Hofburgban. Az egykori császári palota tárgyaló­teremmé átalakított szárnyának bejáratánál csütörtökön immár a 243. alkalommal találkoztak az országaikat kép­viselő diplomaták, hogy véleményt cseréljenek a Közép- Európában koncentrálódott hatalmas katonai erő csökken­tésének lehetőségeiről. A mostani legutóbbi találkozón Taraszov szovjet nagy­követ a tárgyalásokon közvetlenül részt vevő négy szocia­lista ország nevében újabb kompromisszumos indítvánnyal állt elő: felajánlotta, hogy a Szovjetunió húszezer katonát kivon a térségből, ha az Egyesült Államok tizenháromezer fővel csökkenti Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát. A javasolt csökkentés ismét tükrözi a szocialis­ta országok elhatározott szándékát: kompromisszumot kell találni annak érdekében, hogy a tárgyalási folyamatot ki­mozdítsák a holtpontról. Az eddigi eredménytelenség fő oka a nyugati fél által kezdeményezett áldatlan létszám­vita volt, az, hogy a NATO-államok a CIA jelentései alap­ján kétségbe vonták a Varsói Szerződéshez tartozó orszá­gok (Szovjetunió, NDK, Lengyelország, Csehszlovákia) ál­tal beterjesztett adatokat. A szocialista országok ennek ellenére az elmúlt évben két olyan indítványt is beterjesztettek, amely a korábbi nyugati elképzeléseket alapul véve jó lehetőséget nyújtott volna a tényleges csökkentés azonnali megkezdésére. Sőt, a Szovjetunió egyoldalú lépésként az idén folyamatosan húszezer fővel csökkenti az NDK területén állomásozó csa­patainak létszámát is. (A legutóbbi bécsi javaslat ezt a kontingenst nem érinti.) A szocialista kezdeményezések ismételten azt bizonyít­ják, hogy a Varsói Szerződés tagországai rendkívül komo­lyan veszik a leszerelés, a katonai feszültségcsökkentés ügyét. Minden alkalmat megragadnak arra, hogy előbbre lépjenek ezen a téren. Természetesen szem előtt tartják azt az alapvető követelményt, hogy az elért katonai erő- egyensúly egyik fél kárára sem változhat; a kölcsönös biztonság az államok közötti bizalom fontos záloga. MIKLÓS GABOR Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár invitálja hivatalá­ba Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnököt, aki több napos látogatást tett és fontos tárgyalást folyta­tott az NSZK-ban. Hétfőn érkezik hazánkba Veszelin Gyuranovics Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének meghívására július 14-én, hétfőn hiva­talos, baráti látogatásra Magyarországra érkezik Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke. Veszelin Gyuranovics életrajza Veszelin Gyuranovics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnö­ke 1925. május 17-én szüle­tett Danilovgrád községben. Crna Gora-i nemzetiségű. Gimnáziumba, majd tanító­képzőbe járt, ahonnan a ha­ladó ifjúsági mozgalomban való részvétele miatt 1941 márciusában kizárták. A Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetségnek 1941- ben lett tagja és részt vett az olasz megszállók ellen 1941. július 13-án Crna Gorában kirobbantott felkelésben. A megszállt területeken- illegá­lis tevékenységet folytatott. 1943 áprilisában letartóztat­ták és koncentrációs táborba zárták. Olaszország kapitulá­ciója után kiszabadult, és a háború végéig ifjúsági veze­tőként aktívan részt vett a népfelszabadító ' harcban. Tagja lett a Jugoszláv Kom­munista Ifjúsági Szövetség községi bizottságának, vala­mint az Egyesült Antifasisz­ta Ifjúsági Szövetség területi bizottságának. A Jugoszláv Kommunista Pártnak 1943-ban tagjelölt je, majd 1944. január 4-től tag­ja. Pártfőisikolát végzett 1948-ban. Veszelin Gyuranovics a háború után számos félelős tisztséget töltött be. Tagja volt a Jugoszláv Kommu­nista Ifjúsági Szövetség já­rási bizottságának, elnöke a Crna Gorái Népi Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­gának, szervező titkára a Ju­goszláv Kommunista Párt járási bizottságának, főszer­kesztője a „Pobjeda” című napilapnak, elnöke a Crna Veszelin Gyuranovics jugo­szláv kormányfő Gorái Szocialista Szövetség központi választmányának, tagja a Crna 'Gorái Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottságának, majd titkára a Crna Gorái Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága Végrehajtó --Bizottságá­nak. A Crna Gorái Kommu­nisták Szövetsége 1974-ben megtartott V. kongresszusán megválasztották a Központi Bizottság elnökévé. Dzsemal Bijedics halála után 1977. március 15-éa Veszelin Gyuranovicsot a szövetségi végrehajtó tanács elnökévé nevezték ki, majd 1978 májusában újabb 4 év­re megválasztották az elnöki tisztségre. Tagja a Jugoszláv Kommunista Szövetség Köz­ponti Bizottsága Elnökségé­nek. Számos jugoszláv kitünte­tés birtokosa. PANORÁMA BUDAPEST Szombaton elutazott Buda­pestről Gordon Richardson, az Angol. Központi Bank (Bank of England) kormány­zója, aki Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti iBank el­nökének meghívására tartóz­kodott hazánkban. Budapesti tartózkodása során tárgya­lásit folytatott a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel a két bank kapcsolatait érintő pénzügyi kérdésekről. A ven­déget fogadta Lázár György, a Minisztertanács éLnöke is. MOSZKVA Nyikolaj Koinsztantyino- vics Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök­helyettese, az Állami Terv­bizottság elnöke szombaton Moszkvában fogadta iFalu/vé- gi Lajost, a Minisztertanács elnökhelyettesét, az Országos Tervhivatal elnökét és meg­beszélést folytatott vele az 1981—1985. évi tervidőszak gazdasági kérdéseiről. * „Az elmúlt fél évben nagy­mértékben fokozódott a népi fegyveres erők harci képes­sége, s ebben komoly segít­séget nyújtottak a szovjet katonai szakértők és az afga­nisztáni kérésre az ország­ban tartózkodó szovjet kato­nai csapatkontingensek” — jelentette ki Kabulban új­ságírók előtt Mohammed Rá­fi, az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság nemzet- védelmi minisztere. A sajtó képviselőivel lezajlott talál­kozót a moszkvai Pravda szombati száma ismerteti. A miniszter emlékeztetett rá, hogy amerikai, kínai és más nyugati titkosszolgála­tok kiképzett fegyveres ellen- forradalmi bandákat, diver- záns kémcsoportokat dobnak át Afganisztánba — lényegé­ben külső fegyveres inter­venció folyik az ország ellen. „Hadseregünk, a lakosság ak­tív támogatásával, komoly veszteségeket okozott ezek­nek a bandáknak. A jelenle­gi helyzet olyan — mondot­ta a miniszter —, hogy lehe­tővé vált a szovjet csapatok néhány egységének hazaté­rése.” SZÓFIA A bolgár—török kapcsola­tok az utóbbi években ked­vezően fejlődnek, s mindkét országnak eltökélt szándéka az együttműködés tovább­fejlesztése a közlekedés és a szállítás, a tudomány, a kul­túra, a sport és az idegen­forgalom területén — állapít­ja meg többek között a bol­gár—török közös közlemény, amelyet szombaton hoztak nyilvánosságra Szófiában Hayréttin Értemen török kül­ügyminiszter hivatalos bul­gáriai •látogatásáról. LISSZABON Bankokmányok fotókópia, ját hozta nyilvánosságra és egy „portugál Watergate- ügyrőí” szóló hírt, szombati számában az O Diário című baloldali lisszaboni napilap. Az okmányok szerint Fran­cisco sá Carneiro 'miniszter- elnök és Ricardo nevű fivé­re 35 millió escudóval (csak­nem 700 000 dollár) tartozik az államosított Santo Espi- ritu. banknak, és adósságu­kat megkísérelték zavaros ba nkművelet ekkel eltűnt et ni. A lap áltál közzétett fény­képmásolatok szerint az adósság a sá Carneiro fivé­rek által a banktól 1974-ben, még az államosítások előtt felvett és vissza nem fizetett kölcsönből, valamint' a inak kamatos kamataiból tevődik össze. Szovjet—jugoszláv parlamenti tárgyalás volt Belgrádban. Megbeszélések folytak a két ország képviselői között.

Next

/
Thumbnails
Contents