Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13. KÉPÚJSÁG 3 Az eredmény közös Nemrégen £jánt társadalmi összefogással épült gyermek és ifjúsági tábort, így még eleven e sorok írójában az alkalomra érkezettek csaknem száz fős csoportképe. Ünneplőbe öltözött felnőttek, nők, férfiak vegyesen, közöttük munkások, közhivatalnokök, gazdasági vezetők, fiatalok is, de azok kevasébben. Mintha az apák és anyák, nagyszülők nemzedéke adott volna itt találkozót egymásnak, s azzal a céllal, hogy a képletes táborkapu zárószalagjának elvágása után szemlét tartsanak. Közakarattal és -erővel létrehozott alkotásukat vegyék szemügyre, mielőtt még tulajdonosi méltatásra kész gyerekeik és unokáik népesítenék be a — miniatűr falura emlékeztető — tábort. Az avatok között voltak igen sokam, akik meg sem próbálták palástolni megille- tődöttségüket. Az érzelmeiket szívesen titkolok pedig tréfálkozással igyekeztek leplezni, hogy a birtokba adás szép pillanatai őket is hatalmukba kerítették. — Ugye, nem bánnád Pista, ha most lennél gyerek? — Én nem bánnám, pajtás, de azt hiszem, te se vagy ezzel másként! — Ez bizony olyan gyönyörű lett, hogy kedve lenne az embernek visszagyerekes- kedni, ha úgy lehetne! — Gondoltad volna, amikor elkezdtük, hogy ilyen lesz maiid? Szorosan a kérdező mellett álltam, figyelve minden szóra, így nem lepett meg, hogy az avatóünnepség közéleti szereplésben fölöttébb jártas és nagy tapasztalatokkal rendelkező előadója, Daradics Ferenc képviselő helyenként megbicsakló hangon keresi a szavakat, miközben szemben áll azokkal, akik nélkül nem épült volna fel a megejtően szép természeti környezetű, miniatűr falucska fehérre meszelt 12 házával, kiszolgáló épületeivel, sportpályájával, grünbe- tonos zászlóterével, tábortűz- ‘ rakó helyével. Még a városi tanács elnöke sem maradhatott ment’ attól a meghatottságtól, aminek szülője a befejezett munka felett érzett jogos öröm, s ebben az esetben kollektív öröm volt. Figyeltük az elnököt, amikor átadta a harmincegy ne-' hány oklevelet a táborépítésben kiemelkedő munkát végzett gazdasági egységek vezetőinek, szocialista brigádtagoknak és azoknak, akik egy személyiben tettek sokat azért, hogy a bonyhádi és város környéki gyerekek, fiatalok egész évre szólóan pihenésre, testedzésre, alkalmasint a tanulásra is kitűnő otthonihoz jussanak. A kézfogások kemények és hosz- szan tartóak voltak, kölcsönösen azt ígérők, hogy a befejeződ erőpróbát követi, mert követheti újabb. — Ha mindenki betartotta volna az ígéretét, hamarabb .kerülhetett volna sor a tá- bomyitásra — súgta a társának mellettem egy napbarnított arcú, erősen őszülő hajú férfi. Nem bosszúság, szomorúság csengett a hangjában. AA ófTCom tőle tudtam /ncgbc/n meg hogy kik azok, lakik szükségképpen maradtak távol a táborava- tók ünnepségétől. De azóta több emberrel is módom volt beszélgetni arról, hogy a vállalkozásnak indításkor hány ellenzője fújta a magáét, még azt is megkérdőjelezve, hogy Váraljának ez a része csak és kizálólag a gyerekeké, fiataloké lesz. Íme, az övék lett. Most még csak nyári használatra, később télire is. A kicsike házak fűthetők és a környéknél ideálisabb helyet a téli sportolásra keresve se lehetne találni. (Nagy szerencse, hogy a közjót szolgáló vállalkozások akkor is megvalósíthatóak, ha sok az ellendrukkeruk, vagy sok a kényelemszeretetből, szűkkeblűségből mozdulni, tenni rest ember. Vagy, mint az sokáig emlegetődik még: ha akadnak olyanok, akik lelkesen megajánlanak, azaz ígérnek, aztán távol tartják magukat a cselekvéstől. Az ígéret beváltásától.- Kérdés: menti-e az elzárkózást az 1979. évi közigazgatási átrendeződés? Egy-két kivétellel ugyanis erre hivatkoznak — majd fél tucatnyian — a szavukat adók, majd visszavevők. Az jut -eszembe, hogy Bonyihádon a Malomkastély- ban kialakított nemzetiségi óvoda vezetője a szekszárdi járás ide messze eső községének KISZ-eseitől is kért és kapott -segítséget az intézmény játszóudvara, KRESZ-parkja kialakításához. Sőt! Ugyanilyen „alapon” jöttek Bonyhádira szabad szombatjukat munkával tölteni dunaújvárosi munkásfiatalok. N-em gátolta őket közigazgatási hovatartozás, ösztönözte viszont, hogy bárhol, bármi építeni valóban van ott a kezünk nyoma, amit létrehoztunk, az a mienk. Ha kérdés -lenne -mindezek után, hogy miért kell a társadalmi összefogással felépített váraljai gyermek- és ifjúsági tábor születésének körülményem utólag rágódni, azt felelhetem: azért, mert jövőbeni hasonló akcióink sikerét fél napra szólóan sem 6zaibad kockáztatni olyan ígérgetők kedvéért, akikről alapos okkal tételezhető föl, hogy cserbenha-gyásra játszanak. Megyénk településfejlesztési .gyakorlatában ez idáig is sok és nagy -szerep jutott azoknak az embereknek — korra, nemre, foglalkozásra való -tekintet nélkül —, akik elhatározott és -elvégzett társadalmi munkájukkal vállaltak részt egy-egy közösen kialakított t-erv megvalósításának feladatából, vagy feladataiból. Ez a szerep ,az elkövetkező év-ekben tovább növekszik, az összefogás még fontosabb tényezőjévé válik a kiisebb és nagyobb haza gazdagításának. Lassan számíthatunk az országos építőtáborokba szállt fiatalok munkájának első értékelésére. Dolgoznak Tolna megyei fiatalok Hatvanban, Horton és Miskolcon. Egy sem kérdezte, hogy miért ott, 'miért nem itthon, mert amit végeznek, annak eredménye közös. Amint a váraljai tálborfalu hasznosítása is az. Augusztusban beteg gyerekek üdülnek majd itt, megfelelő szakszemélyzet felügyeletével és nem csak Bonythádról, vagy a város- környékről ! Miut(ín az él€t produIVilULUII ká] néha meghökkentő dolgokat, ugyan mit fog érezni az ígéretet tevők, s be nem tartók közül az, akinek kisfia, vagy lánya ‘hivatalos lesz esetleg ide most, vagy később? iNem próbálkozom a kérdés megválaszolásával! — lászló — Az első lépések a mélypontról Pártvezetőségi ülés Belecskán Egy mostanában készült összesített elemzés kilencféle mutató alapján rangsorolja a megye termelőszövetkezeteit. A kilencből nyolcnál a belecskai termelőszövetkezet a hatvanhatodik, tehát az utolsó helyen áll, a kilencediknél az utolsó előtti helyen. Nagy veszteséggel zárta az 1979-es évet a termelő- szövetkezet és itt nem egyetlen gyenge esztendőről van szó. Évről évre rossz gazdálkodásával „tűnik ki”. Nem elsősorban kedvezőtlen természeti adottságai miatt, hanem egyértelműen a vezetés hibájából. Két évvel ezelőtt, amikor a TESZÖV küldöttközgyűlésén döntés született, hogy a felszámolt hőgyészi tsz fel nem osztható vagyonával mi történjék — az állami gazdaság vette át a területet és vásárolta meg a különféle létesítményeket, gépeket — a tizenegymillió forintnak mintegy felét a belecskai szövetkezet megsegítésére fordították. A szavazás utáni szünetben a küldöttek nagy része csoportokba verődve morgolódott: persze, kellenek a milliók, de gyökeres-megoldást az hozhat, ha új vezetők kerülnek a szövetkezet élére. A változás megtörtént. Tavaly jelentős pénzügyi segítséget kapott a tsz. A vezetőgarnitúra új, tapasztalt szakemberek kezdték meg rend- betenni a tsz szénáját és ebben elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták segítségére támaszkodhattak. A múlt hónap végén párt- taggyűlésen tárgyalták meg a szövetkezet új bérszabályzatát, amelynek lényege: csak a teljesítmények után lehessen bért kapni és minimálisra csökkenteni a különböző címen — állásidő, várakozási idő, stb. — történő jóváírásokat. Heten szóltak hozzá, ■> valamennyien a szigorú szabályzat mellett foglaltak állást. Egyikük — mezőőr a szövetkezetben — hangsúlyozta: mindenütt lehet keresni, csak dolgozni kell! Most, a keddi pártvezetőségi ülésen a munkaerő- gazdálkodás tapasztalatait vitatták . meg. A tanácskozás azonban szükségszerűen lépte túl a napirend címének kereteit és foglalt állást az eddig megtett különböző intézkedések mellett, bátorítva a vezetőket: csak így tovább. Nagy volt a munkaerő- mozgás a szövetkezetben az elmúlt hónapokban. A kétszázötven € tagból legalább százötven másutt dolgozik, mint korábban, ez viszonylag 6imán ment, a párttagok fegyelmezetten vették tudomásul, hogy másutt kell dolgoz- niok, mint eddig és megmagyarázták az intézkedések szükségességét a pártonkívü- lieknek is. A nagy mozgást több — veszteséges és perspektívában sem javítható — ágazat felszámolása és az életképes ágazatok fejlesztése tette szükségessé. Ezerhektárnyi erdeje van a szövetkezetnek, ám az erdészeti ágazatban évekig mindössze ketten dolgoztak. Két emberrel erdőgazdálkodást, -művelést folytatni nem lehet. Ma harmincketten dolgoznak az erdészetben. Szükségszerűek az átmeneti átcsoportosítások is, kampánymunkák idején egyik ágazatból a másikba. Ezt is meg kellett és meg kell értetni az emberekkel. Sőt, azt is, hogy szénabetak'arí- tásra irányítanak más ágazatból dolgozókat és közben megjön az eső, akkor vissza kell menni eredeti munkahelyükre. Rendet kell teremteni az adminisztrációban — hangsúlyozta az egyik felszólaló — naponta beírni a munkateljesítményeket ilyen átcsoportosításokkor is, mert előfordult nem egyszer, hogy a tsz-tagnak a hónap végén kellett futkosnia az adminisztráció hibája miatt „hiányzó” munkanapjainak, teljesítményének igazolásáért. A rendteremtés nélkülözhetetlen eszköze a fegyelmezés — különösen az első hónapokban volt ez így. Több esetben kellett ehhez az eszközhöz nyúlnia a vezetésnek. A pártvezetőség elé került beszámoló szerint a szakember-ellátottság kielégítő, a főkönyvelőinek kivételével minden vezetői poszt megfelelő végzettségű, rátermett szakemberrel van betöltve. A vitában derült ki, hogy ez sem ment simán, az egyik szakvezető éveken keresztül hanyagul látta el munkáját, többszöri figyelmeztetés, fegyelmi büntetés ellenére sem változtatott ezen. „Kénytelenek voltunk megválni tőle” — mondta az elnök. Teljes súlyával támogatta a párt- vezetőség annak a tehenésznek a kizárását is, aki — miután az ágazatvezető figyelmeztette, ne verje vasvillával a negyvenezer forint értékű tehenet — a vasvillával a vezetőre támadt. Hosszú évek .mulasztását kell pótolni a dolgozók szak- képzettségének növelésénél. Alig van olyan szakember a szövetkezetben, aki a korszerű, nagy teljesítményű mező- gazdasági gépeket kezelni, javítani tudja. „Ha kapnánk egy E—512-es kombájnt, nemigen akadna olyan, akit rá tudnánk ültetni” — mondta az egyik vezetőségi tag. Egyrészt, a szakvezetésnek kell gondoskodnia arról, hogy az új gépek, berendezések kezeléséhez szakmai továbbképző tanfolyamra menjenek, főként fiatalok, másrészt, az érintettek meggyőzésére nagyobb gondot kell fordítani a pártvezetőségnek, a párt- alapszervezeteknek. A tanfolyamra küldést gyakorta akadályozza az érdektelenség is. Szóba került a szociális ellátás. Több területen bekövetkezett a javulás, ám még mindig sok a tennivaló. Ugyanígy az asszonyok- leányok téli foglalkoztatásánál is. Évek óta működik — huszonöt nődolgozóval — a kötényüzem: A Bátaszéki Fémipari Szövetkezetnek készítenek húsipari védőkötényeket. Ez azonban a három község közül csak egyben jelent megoldást. Elismeréssel „nyugtázta” a pártvezetőség a szövetkezet elnökének ama bejelentését, hogy a pénzügyi helyzet nagymértékben javult. Tavaly még több mint kétmillió forint kamatot kellett fizetni a hitelek után, az idén a kamatterhek a felére csökkentek, késedelmi kamatot pedig egyáltalán nem róttak ki a szövetkezetre. Körülbelül egy év óta nem fordult elő, hogy bérfizetéskor ne állt Volt megfelelő összeg rendelkezésre. Az első lépéseket megtette a belecskai termelőszövetkezet, hogy kijusson a mélypontról. A pártvezetőség — a rendszeres ellenőrzéssel, beszámoltatással, a szükséges intézkedéseket alátámasztó politikai felvilágosító, mozgósító munkával segíti a további lépéseket is. (J) Sokféle szövetet gyártanak Közel ezerötszáz színben, nyolcmillió-háromszázezer négyzetméter fésűs és kártolt szövetet készít az idén Győrben a Richards Finomposztógyár. Jó minőségű termékei külföldön is ismertek és keresettek. A hazai piacok igényei mellett jelentős mennyiséget szállítanak a külföldi megrendelőknek is. Kíváncsi felnőttek a váraljai üdülő-„faluban”
