Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
NÉPÚJSÁG 1980. július 12. Befejeződött a bonni csúcs Irán Összeesküuést lepleztek le Irániban pénteken kivégeztek több személyt, aikük részt vettek az előző nap leleplezett összeesküvésben — jelentette be a teheráni rádió a forradalmi tanács közleményére hivatkozva. A meghiúsult összeesküvés résztvevői több laktanya elfoglalását, Khomeini ajatoltah tehe- ráni lakhelyének bombázását, és a qumi vallási főiskola lerombolását tervezték. A közlemény szerint az összeesküvők közül többen vizsgálati fogságban vannak, és sorsukról kihallgatásuk után döntenek. iBaniszadr elnök közlése szerint az összeesküvés értelmi szerzője és irányítója nem más, mint a jelenleg száműzetésben 'élő Sapur Bákhtilar, a sah érájának utolsó miniszterelnöke. Az államfő kijelentette azt is, hogy az összeesküvéssel Bakhtiart akarták hatalomra juttatni. Richard Queen Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője pénteken szózatban fordult a mohamedán papsághoz és figyelmeztette őket a ..nemzet iránti felelősségük súlyára. Célzott arra, hogy a belső ellenség legalább annyi veszélyt jelent az iráni forradalom számára, mint a külső. .Richard Queen 28 éves amerikai konzulhelyettest — akit a többi amerikai tússzal együtt nyolc hónapja tartottak iráni fogságban — az iráni hatóságok, betegségére való tekintettel, kiadták a svájci hatóságoknak és a beteget pénteken reggel elszállították TeherámbóL Queent néhány nappal ezelőtt szállították kórházba. Az orvosok azzal a javaslattal fordulták Khomeini laja- tollahhoz, illetve Baniszadr államfőhöz, hogy a fiatalembert vigyék Olyan helyre, ahol jobb orvosi ellátásban részesülhet. Noha a kór természetéről csak célzások hangzottak el, a jelek szerint Queen psziohikailag betegedett meg. A francia—nyugatnémet együttműködés szükségességének hangsúlyozásával, az együttműködés céljaiban való egyetértés demonstráláséival ért véget pénteken; Bonnban a két ország közötti rendszeres kormánykomzultációk 36. fordulója. Schmidt kancellár egyetértett vendégével abban, hogy az együttműködés célja Nyu- gat-Európa egységének megszilárdítása, s — amit Gis- card d’Estaing annyira szorgalmazott — sajátos világpolitikai szerepének biztosítása. A kontinens és a világ bé_ kéjének szavatolását a nyugatnémet kormányfő ugyan, csak a kétoldalú együttműködés céljai között említette, bár e cél elérését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a béke megszilárdításához szükség van a két ország közötti katonai együttműködés fokozására, ami — mint mondotta — az „erőegyen, súly” megteremtésének biztosítéka. Ezzel kapcsolatban Schmidt üdvözölte a közelmúltba i bejelentett francia fegyverkezési terveket. Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt ugyaniakkor több alkalommal utalt a béke megőrzésének szükségességére. A nemzetközi kérdésék közül a felek kiemelték Afganisztánt, s ezúttal is elfogadhatatlannak minősítették az afganisztáni kormányzat kérésére nyújtott szovjet katonai segítséget. A konmániykonzultációk befejezését követően a francia elnököt Karl Carstens nyugatnémet köztársasági elnök ünnepélyesen búcsúztatta. A francia államfő és kísérete. koria délután hazarepült a nyugatnémet fővárosból. Japán aggodalmak Carter és Hua Kuo-feng „lépésegyeztetése” Japán sajtókörökben .nyugtalansággal fogadták Carter elnök és Hua Kuo-feng tokiói „stratégiai 'lépésegyeztető” tárgyalásainak kicsengését, illetőleg a szigetország felsorakoztatásának demonstratív formában kinyiilvéiniított szándékát. Az Aszalhi Sitmbure az amerikai—kínai hivatalos megbeszéléseket elemző pénteki szerkesztőségi cikkében rámutat, hogy Washington és Peking kapcsolata kezd katonai színezetet ölteni, ezért Tokiónak semmi keresnivalója egy amerikai)—kínai—japán hármas szövetségben. Az ilyen „tengelyhez” való csatlakozás nem jöhet számításba „a sokirányú diplomáciára” törekvő Japá i számára. A kommunista Aikahata „'Fölöttébb gyanús találkozó” című vezércikkében erélyesen megbélyegzi az Egyesült Államokkal való szövetséget egyengető Kína miniszterelnökének tóki ói szereplését, a népi Kambodzsa és Vietnam elleni aknamumkájált, s hangsúlyozza: Peking hátat fordított a szocializmusnak, s a nagyhatalmi hegemonizmus útját járja. A japán külügyminisztérium illetékesei, érezvén a helyzet fonákságát, Carter és Hua hazautazása után siettek kinyilvánítani: Japánnak, miközben szoros kapcsolatokat tart fenn az Egyesült Államokkal és Kínával, „valamiféleképpen helyre kellene állítani a Szovjetunió vonatkozásában megbillent gésben követésre méltónak egyensúlyt.” Hazánk, Kelet-Európa 5. Az első világháború és az új Közép-Európa A XX. század elején Európa politikájában és gazdaságában egyaránt Németország volt a hangadó, a kialakuló monopolkapitalizmus legsikeresebb államának tűnt, de a versenyben lemaradó Anglia és Franciaország, a francia pénzen fölzárkózni és modernizálódni kezdő Oroszország, sőt a többi kisebb-nagyobb európai ország is úgy vélte, hogy a nyilvánvaló gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek jó alkalmat teremtenek saját pozíciói megjavítására. A nemzeti célok mind gran- diózusabbak lettek: további gazdasági és területi terjeszkedés (a már befutottaknál), a régi vagy sosem volt nagyság helyreállítása az ambiciózus kisebbeknél. Az előző században fölszabadulást kereső és néptestvériséget hirdető nacionalizmus türelmetlen, elnyomó és gyűlölködő sovinizmussá nőtte ki magát, a birtokon belülieknél és a helyükre vágyódóknál egyaránt. A két hatalmi csoportba oszló Európában a kielégítetlen kelet-közép-európai mozgalmaknak egyszerre megnőtt az esélye arra, hogy nagyhatalmi támogatást találjanak, s így az egyes államok belső, nemzetiségi kérdését külpolitikai kérdéssé tegyék. A kelet-európai társadalmakban a XX. század elejére az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya, hierarchiája nem változott meg, de létszámban, vagyoni erőben és öntudatában nagyon megerősödött a polgárság. Ez a folyamat nem korlátozódott az „uralkodó” nemzetekre, sőt a politikailag hátrányosabb helyzetben élő népek esetében — akiknél gyakran hiányzott a tradicionális uralkodóosztály — „polgáribb” társadalomszerkezet alakult ki, így politikai és társadalmi magatartásformáik sokszor progresszívabb külsőben jelentkeztek. Előfordult, hogy az „alárendelt” nép iparosodottabb volt, mint az uralkodó (pl. Lengyelország Oroszországhoz került része, vagy a cseh—morva területek az osztrák alpesi tartományokhoz képest), vagy hogy az „üldözött” kisebbség fejlettebb volt, jobban élt, mint független államiságot élvező testvéreik (pl. az erdélyi románok Romániához képest). Az iparosodással együtt járt a munkásosztály kialakulása, ez pedig komoly szociális emelőerőt * adott a nemzeti mozgalmak számára, annak ellenére, hogy a szociáldemokrata mozgalom a társadalmi és politikai kérdések megoldását nem nemzeti, hanem internacionális keretekben kereste. Feszítő ellentmondás alakult ki tehát a gyors ütemben növekvő gazdaság és a vele lépést tartani nem tudó, merev politikai rendszer, a polgárosodó társadalom és a nemzeti önállóság hiánya között. Mindenfelé aktivizálódtak a nemzeti mozgalmak, és még a hegemón helyzetben lévő osztrákok és magyarok is elégedetlenek voltak gazdasági és politikai pozíciójukkal. A balkáni háborúban a törökök ellen elért siker nagyban növélte a délszlávok nemzeti öntudatát, ami az Osztrák—Magyar Monarchiában élők esetében elégedetlenséggel párosult. Támogatót is találtak Oroszországban, amely az 1905-ben Japántól elszenvedett vereség és a nyomában kibontakozó forradalom után balkáni befolyása erősítésében keresett kompenzációt és figyelemelterelő eszközt belső bajaira. A csehek és a románok körében egyre többen tekintettek várakozással az angol— francia—orosz hármas antantra. Meg is találták ott a barátokat, pártfogókat, akik — belső meggyőződésből, külpolitikai érdekből, személyi okokból vagy megbízásból — szívesen propagálták a nyugat-európai közvéleményben Ausztria—Magyarország „elnyomott nemzetiségei” ügyét] Az 1914 nyarán kitört világháború okai sokfélék, szerteágazóak, de közöttük van a délszláv nemzeti kérdés, sőt általában a kelet- közép-európai nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldatlansága, az ezen a területen föl- gyülemlő feszültségek. Prin- cip boszniai szerb diák fegyverét kétségkívül ez sütötte el, s a hatalmi érdekek, a szövetségi rendszerek ebből a merényletből csináltak világháborút. A háború erősen megosztotta Kelet-Közép-'Európa népeit. Többségük, a központi hatalmak államaiban élve. az ő oldalukon vonult be katonának Oroszország, Szerbia, majd Románia ellen. Az egyes népeken belül voltak, akik a központi hatalmak, voltak akik az antant győzelmétől vártak több előnyt a maguk számára,, s ennek megfelelően tettek lojalitási nyilatkozatokat, emigráltak, vagy dezertáltak, szerveztek földalatti mozgalmakat, vagy légiókat. A térség egyetlen népéről sem lehet elmondani, hogy ne lettek volna imperialistái, sovinisztái, de ne lettek volna demokratái, pacifistái, vagy szocialistái is. Mindegyiknek volt antant-barát és antant-ellenes „csapata”. Ez a helyzet nemcsak súlyos belső nézeteltéréseket eredményezett az egyes nemzeteken belül, de tragikus konfliktusokat is. Nemcsak szerbek és horvátok lőttek egymásra, de erdélyi és királyságbeli románok, sőt galíciai és orosz- országi lengyelek is, nem is beszélve a sztrájkokról és a rendfenntartók összecsapásáról, vagy a katonalázadásokról. A kölcsönösen imperialista célokért folytatott háborúban a kelet-európai népek végső állásfoglalását az határozta meg, hogy ki tudott számukra többet kinálni, elsősorban a területi kérdésben. Az antant jóval köny- nyebb helyzetben volt, mert ellenfelei rovására a maximális nemzeti-területi program megvalósulását kínálhatta a cseheknek, románoknak, szerbeknek, Oroszország 1917-es kiesése után pedig a lengyeleknek is. Azt azonban nem titkolta, hogy a háborút nem a Habsburg- monarchia népeinek függetlenségéért vívja, s ha Németország leteszi a fegyvert, vagy Ausztria—Magyarország különbékét köt, az antant nem fog tovább harcolni Közép-Európa átalakításáért. A háború elhúzódása, a holtpontról való kimozdulás szükségessége miatt Londonban és Párizsban (de a másik oldalon Berlinben is) egyre inkább előtérbe került az ellenfél belső aláa'knázásának a programja, a létező társadalmi és nemzeti elégedetlenség kihasználása, a forradalmi mozgalmak támogatását is beleértve. Ezért 1918 tavaszára az antant-hatalmak lényegében eldöntötték, hogy a Habsburg-monarchia szükségességének évszázados dogmáját föladva támogatni fogják Közép-Európa független államokra osztását, amelyek a háború után is megbízható németellenes szövetségesként jöhetnek majd számításba. tgy történt, hogy noha valamennyi kelet-közép-európai nép nagyjából egyformán viselkedett a háborúban (először örömmel fogadta és aktívan támogatta valamelyik felet, majd egyre jobban a mielőbbi békét kívánta), a végén egyesek győztesek, mások vesztesek lettek, egyes népeket területekkel jutalmaztak meg. másokat pedig megbüntették. JESZENSZKY GÉZA (Folytatjuk) Magyar-jugoszláv kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság jószomszédi kapcsolatai évek óta kiegyensúlyozottan, s egyenletesen fejlődnek. A folyamatos politikai kapcsolatok, a két ország vezetőinek rendszeres eszmecseréi ösztönzően hatnak az együttműködés valamennyi területére. Kádár János és Joszip Broz Tito 1977-es találkozója, a két ország miniszterelnökének 1976-os eszmecseréje, a szövetséges köztársaságok képviselőivel lezajlott kormányszintű találkozók meghatározták, gazdagították az együttműködés területét. Rendszeresek a pártközi kapcsolatok, s mind szélesebb körű az együttműködés a társadalmi és tömegszervezetek között is. Minden területen, és dinamikusan fejlődnek a két ország gazdasági kapcsolatai. Az 1976—80-as évekre szóló árucsere-forgalmi egyezmény másfélmilliárd dolláros előirányzatát döntően már az elmúlt esztendő végére teljesítették. A szolgáltatásokkal együtt 1980-ra több mint 600 millió dolláros árucsere-forgalommal számolnak. Nőtt a határ menti forgalom értéke is: tavaly összesen meghaladta már a 24 millió dollárt. Az érvényes államközi megállapodásokban biztosított lehetőségek további előrelépést is kínálnak, egyebek között, újabb megállapodások köthetők a termelési együttműködés területén. A magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság idei, Belgrádban megtartott ülésszakán részletesen megvizsgálták a hosszú távú együttműködési megállapodások végrehajtását, és a — kölcsönös érdekeltség alapján — újabb egyezmények kötésének, illetve a meglévők bővítésének lehetőségeit. E körbe tartozik a Rába és a Dinara Vállalat közötti járműkooperáció fejlesztése, a vasúti járműipari együttműködés fellendítése, a Zasztava gépjármű-kooperáció megteremtése, a könnyű- és vegyipari kooperáció bővítése. Széles körűek és gazdagok a kultlirális kapcsolatok is. A kulturális vegyes bizottság fórumán rendszeresen megvitathatják az időszerű kérdéseket. Az idén írták alá a három évre szóló új munkatervet, amely lehetőséget biztosít a kulturális együttműködés tartalmas fejlesztésére. Élő a kapcsolat a két ország írószövetsége között, s külön munkaterv alapján erősödnek a tudományos akadémiák munkáját összekötő szálak. Sokoldalúak az oktatási kapcsolatok, az idén írták alá például az iskolai bizonyítványok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről szóló egyezményt. Fejlődik a rádió, a televízió, az újságíró-szövetség, a hírügynökségek közvetlen együttműködése. A közelmúltban módosították az 1963-ban megkötött konzuli egyezményt, még teljesebb körű védelmet biztosítva a két ország állampolgárainak. (MTI) PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Reu- nioni Kommunista Párt július 12-én összeülő V. kongresszusát. * Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Vigdis Finnbogadottir asszonynak, az Izlandi Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. * A magyar—csehszlovák idegenforgalomról tárgyalt Budapesten dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár és dr. Mirko Svoboda, a csehszlovák nemzetközi idegenforgalmi kormány- bizottság első elnökhelyettese. Megállapodást írtak alá, amely célul tűzi ki, hogy az 1981—85. közötti időszakban a Magyarországról Csehszlovákiába irányuló szervezett turizmus évente 8—10 százalékkal, a Csehszlovákiából Magyarországra irányuló szervezett turizmus pedig évente 3—5 százalékkal növekedjék. NAGYKÁTA Az országgyűlés meghívására hazánkban tartózkodó koreai parlamenti delegáció — amelyet Cse Hi Dzong munkaügyi miniszter, képviselő vezet — pénteken a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetbe látogatott. A küldöttséget elkísérte Stadinger István képviselő, az országgyűlés ipari bizottságának titkára, valamint Kim Jong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete. A vendégek üzemlátogatáson vettek részt, majd a program barátsági és szolidaritási gyűléssel folytatódott, amelyen a tsz-tagökon, a nagyközség lakóin kívül részt vették a megye párt- és társadalmi vezetői. TOKIÓ Szuzuki Zenko, a japán kormányzó Liberális Demokrata Párt végrehajtó tanácsának 69 éves elnöke megszerezte két legnagyobb vetély- társa támogatását, és ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy ő lesz az új kormányfő. Szu- zukit a Liberális Demokrata Párt parlamenti képviselői jövő kedden várhatóan a párt új elnökévé választják, ami csaknem automatikusan azt jelenti, hogy egyben ő lesz a kormányfő is. Vasutasnap előtt A 30. vasutasnap alkalmából kitüntették a MÁV élenjáró dolgozóit. A képen: Baksa István, a zalaegerszegi vontatási főnöksqg mozdonyvezetője átveszi a Kiváló Munkáért kitüntetést. /
