Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-11 / 161. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. július 11. Haderőcsökkentési tárgyalások A szocialista országok újabb javaslata Mongólia nemzeti ünnepén Magyar vezetők távirata Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének, Zsambin Batmönh elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Ulánbátor. Kedves elvtársak! A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepén, a népi forradalom győzelmének 59. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri Mongólia népének. A magyar nép nagy figyelemmel kíséri a mongol dolgozó nép országépítő munkáját és őszinte örömmel tekint nagyszerű eredményeire, amelyeket marxista—leninista élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével elért a szocializmus építésében. A Mongol Népköztársaság békepolitikája aktív részét képezi annak a harcnak, amelyet a szocialista közösség országai és a világ haladó erői folytatnak a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséért, az enyhülési folyamat elmélyítéséért és az egyetemes emberi haladásért. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság diplomáciai kapcsolatai felvételének 30. évfordulójáról történt megemlékezés évében örömmel állapíthatjuk meg, hogy azok az eredmények, amelyeket kétoldalú kapcsolatainkban elértünk, nagyszerűen példázzák szocializmust építő országaink testvéri barátságát, a szüntelenül fejlődő és egyre tartalmasabb együttműködésünket. Ez egyaránt szolgálja népeink és közös ügyünk, a szocializmus javát. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy újabb kimagasló eredményeket érjenek el a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa határozatainak valóraváltásában, a VI. ötéves terv teljesítésében, hazájuk felvirágoztatásában, a szocialista közösség egységének erősítésében, a népek békéje és biztonsága nemes ügyének szolgálatában. Budapest, 1980. július 10. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte Nyamin Luvszancsültemet, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte a mongol partnerszervezeteket. Delgerdalajn Zsambazsancan, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, a mongol népi forradalom 59. évfordulója alkalmából csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnök- helyettese, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Csütörtökön megtartották Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 243. plenáris ülését. A brit nagykövet elnökletével folyó tanácskozáson Ny. K. Taraszov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel és ismertette a bécsi tárgyalásokon közvetlenül részt vevő négy szocialista ország, a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia közös, újabb kompromisszumokat tartalmazó javaslatát. Taraszov nagykövet a szocialista országok újabb javaslatának lényegét abban jelölte meg, hogy a fő erőfeszítéseket az első szakaszban megvalósítandó csökkentésre, illetve az arról rendelkező megállapodás kidolgozására kell összpontosítani. Ebben a szakaszban kulcsfontosságú a Közép-Európában állomásozó szovjet és amerikai haderők csökkentése. A szocialista országok ezért azt javaCsütörtökön reggel több mint egyórás amerikai—kínai csúcstalálkozó színhelye volt az Egyesült Államok tokiói nagykövetségének tőszomszédságában levő Okura Szálló. Az elhunyt Ohira kormányfő előző napi állami búcsúztatásán részt vett Carter elnök, valamint Hua Kuo- feng párt- és miniszterelnök tárgyalásain, amelyeket a japán lapok „gyászdiplomáciai aktusként” emlegetnek, a felek „baráti és nyílt” légkörben mindenekelőtt nemzetközi kérdésekről egyeztették nézeteiket, áttekintve a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének tárgykörét is. — Carter és Hua Kuo-feng tokiói tárgyalásain — mint ezt a Fehér Ház szóvivője később közölte — a felek „lényegében” egyetértettek az Afganisztánra és Kambodzsára vonatkozó „stratégiai kilátásokat” illetően és állításuk szerint az ottani legutóbbi eseményeit* „fenyegetik a délnyugat-ázsiai és az indokínai békét”. Ugyanakkor a bukott Pol Pot-rendszer megítélésében és elismerésének kérdésében nem fedték egymást a nézetek. Amerikai részről másfelől szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy az ameA térség népeinek többségénél a múlt százlad derekára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a modernizált vagy frissen megteremtett irodalmi nyelv és a művésze, te'k elsődleges funkciója a nemzeti célúk szolgálata volt. így fokozatosan Létrejött és a társadalom széles rétegei között is elterjedt az etnikai azonosságon adapuló modern nemzettudat. A folyamait kitel jesedláséh ez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, meg kellett nyerni az. állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez legföljebb úgy volt elképzelhető, ha az egyes nemzeti csoportok területi önkormányzatra tesznek szert, és ez az önkormányzat a nemzeti célokat megfogalmazó és propagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) kezekbe kerül. A nemzeti éb_ redés kulturális szakasza így törvényszerűen egy politikai szakaszban folytatódott, és megindult a küzdelem az államhatalom befolyásolásáért, a benne váló részesedésért. 1848 tavaszán a belső társadalmi és politikai feszüRsolják, hogy a ténylegesen meglévő haderők létszámát alapul véve — az első szakaszban — a Szovjetunió 20, az Egyesült Államok pedig 13 ezer fővel csökkentse csapatainak létszámát. Megjegyezte azonban, hogy a szovjet kötelezettség nem foglalja magában azokat a kontingenseket, amelyeket a Szovjetunió egyoldalúan kivon az NDK-ból, illetve amelyek kivonását a közeljövőben be is fejezi. A szovjet küldött bejelentette továbbá, hogy a szocialista országok kompromisszumos megoldást javasolnak a Varsói Szerződés, valamint a NATO Közép-Európában állomásozandó haderői közös legfelső szintjének megállapítására. Az úgynevezett kollektív plafont az első és a második csökkentési fázis eredményeként alakítanák ki. A szocialista országok javaslata tartalmazza a Varsói Szerződés azon követeléséi, hogy az egyes országok ne rikai—kínai, a japán—kínai és a japán—amerikai kapcsolatok fejlesztése nem irányulhat a Szovjetunió ellen, s megjegyezték, hogy „az amerikai—szovjet viszony is fontos”. Az eszmecserék átfogó és stratégiai természetéről tanúskodik Muskie amerikai külügyminiszter és Brzezins- ki nemzetbiztonsági főtanácsadó, illetve Han Nien-lung kínai külügyminiszterhelyettes, valamint több kínai Ázsia-szakértő jelenléte. Hua Kuo-feng már a találkozót megelőzően arra használta fel tokiói tartózkodását, hogy „nemzetközi támogatást” ígérjen a kambodzsai— thaiföldi határon kialakult feszültségért felelős bangkoki kormány elnökének, Prem Tinszulanondanak és a bukott kambodzsai rezsim volt helyettes miniszterelnökének, leng Sary-nak. A japán házigazdák látszatra némileg igyekeztek oly módon elhatárolni magukat az amerikai—kínai megbeszélésektől, hogy a korábban elterjedt hírekkel ellentétben nem a kormány hivatalos vendégházát bocsátották Carter és Hua rendelkezésére, hanem csak az Okúra hotel „semleges területét”. ségek, a hatalomnak az engedmények és a merev ellen_ állás között váltakozó politikája és a külső példa robbantotta ki a népek forradalmi föllépését. A liberális jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedésre való áttérés gyors megvalósítása voLt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új néptriibunok mögé fölsorakozó tömegéket a fölób- redt nemzeti tudat járta át. A minden összehangolás nélkül, mégis egy időben jelentkező hullámmal szemben a Hatalom tehetetlen volt. Eleinte gyors engedményekkel próbálta lefékezni a forradalmi lendülétet, maijd a pánikból felocsúdva kezdtek előtérbe kerülni a katonai eszközök. A németországi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai sikerei és a prágai megmozdulás leverése a nyár végére megteremtette az ált alános ellen - forradlalmi föllépés lehetősé, gélt. Egyedül Magyarországon végződött e kísérlet első menete kudarccal, s a dinasztiá. növelhessék akadálytalanul közép-európai haderejük létszámát, másrészt — a NATO- országok álláspontját figyelembe véve — nem ír elő konkrét kötelezettségeket az érintett országok számára. Taraszov nagykövet végül aláhúzta azt is, hogy a bécsi tárgyalások menetének meggyorsítását szolgálja a Varsói Szerződés tagországainak a közelmúltban, a létszámadatok újbóli kicserélésére vonatkozó javaslata. Az érintett térségben állomásozó haderők tényleges létszámának az év elejétől számított újbóli megállapítása és kicserélése ismét bebizonyította, hogy a két katonai szövetségi rendszer megközelítőleg hasonló nagyságú katonai erőt állomásoztat Közép- Európában, és ez kedvező alapot teremt az első szakaszban szándékolt megállapodás kidolgozásához. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő héten tartják a Hofburgban. Ez a formai tényező azonban távolról sem altatta el a mértékadó japán hírmagyarázóknak azt a gyanúját, hogy az amerikai szövetséges és a kínai szerződéses partner a japán fővárosban — demonstratív jelleggel — újabb lökést óhajtott adni Washington, Peking és Tokió hármas összefogásának Indokína- és szovjetellenes célból. Még a polgári sajtó is szinte egyöntetűen figyelmeztetett az ilyesfajta hátsó szándékok veszélyeire, s abból a Japánra háruló következményekre. Carter elnök — nyilvánvalóan az igen kedvezőtlen japán sajtóvisszhangokra reagálva — a tokiói tv-állomá- soknak adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy sem az amerikai—kínai, sem a japán—kínai kapcsolatokat nem szabad a Szovjetunió rovására elmélyíteni. Egyidejűleg azonban azt fejtegette, hogy Washington és Peking viszonyának szorosabbra fűzése „a béke fenntartásán” kívül az állítólagos „szovjet fenyegetés” ellensúlyozását is szolgálja. Carter csütörtökön — helyi idő szerint — a kora délutáni órákban hazautazott Tokióból. Vall való — nem keresett — szembekerülés természetszerűleg radikalizálta a célokat és a politikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és társadalmi követelésekkel álltak elő Magyarország nemmagyar népei is. önálló nemzetiként való elismerést és területi autonómiát igénylő programjuk nehezen volt összeegyeztethető a magyarok némzetfogalmávai és állam- eszméjével1, amibe a mindenkire kiterjedő szabadságjogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában támadt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türelmetlenség a szerbek, majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki, és a rövidesen nyílttá váló Habsburg—magyar konfliktusban létrejött a föderlalista álcát öltő dinasztikus abszolutizmus szövetsége a magyarországi délszlá- voklkaL, a románok zömével és a szlovákok kisebbségével. Nincs értelme számolgatni, kit terhel mindezért a nagyobb felelősség, s hogy miPANORÁMA BUDAPEST Csütörtökön hazaérkezett Prágából Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, aki Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására július 8— 10. között látogatást tett a csehszlovák fővárosban. * Csütörtökön elutazott Budapestről a Jurij Barabas, a Szovjetunió kulturális miniszterének első helyettese vezette küldöttség, amely Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes meghívására július 7—10-e között hazánkban tartózkodott. A delegáció megbeszélést folytatott a kétoldalú kulturális kapcsolatok időszerű kérdéseiről, a kapcsolatok fejlesztéséről, valamint a szovjet kultúra napjai magyarországi rendezvényeinek előkészületeiről. Jurij Barabast fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Pozsgay Imre művelődési miniszter. GENF A genfi leszerelési bizottság csütörtöki plenáris ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Az új típusú tömegpusztító fegyverek betiltásával kapcsolatban a nagykövet hangsúlyozta: szükség van arra, hogy a leszerelési bizottság hatékonyan foglalkozzék e kérdéssel, amely szerepel a munka- programban. Kőmíves Imre elégedettségének adott kifejezést azzal a tájékoztatással kapcsolatban, amelyet a vegyi fegyverek betiltásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokról a két tárgyaló fél adott. BILBAO Több mint tizenötezer ember tüntetett Bilbaóban a terrorizmus ellen. A demonstrációra a spanyol kommunisták és szocialisták felhívására került sor. ért végződtek kudarccal a tragikus szembenállás időiben történő fölszámolására tett kísérletek. ' A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és kiterjedése, az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet módosulása rövidesen újra kísérletekhez, a nemzeti átalakulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezétetit. 1859 és 1871 között megoldódott az olasz és a német egy. ség ügye, ha nem is az ideális (forradalmi, demokratikus) formában. Ez közvetlenül érin tette a közép -kelet- európai térséget, elsősorban az itt ható nemzetközi erők megváltoztatásával. Egyes nemzeti mozgalmak legalábbis rövid tálvon, előnyösebb helyzetbe kerülték (póldáuL a magyarok), mások — csehek, lengyelek — nehezebb föltételekkel találták magukat szemben. A korábban is létező orqgz fenyegetéshez ho>z- zátársullt a német terjeszkedés vagy assziímiilálás vészé- lye, s az érintett kisebb népekben mindez erősítette a nagyobb államkeretbe tartozás mellett szőlő érvéket. Az 1860-ias években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai konföderáció Lesz (amivel ugyan sokan ka. cérkodtak, de kéllő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt ki mellette, s különösen a hatalmon lévők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő Hlabs- burg-momarohia. Az 1867-es kiegyezés három erő, a dinasztia, az ausztriai németek és a magyarok politikai elitjének a kompromisszuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a hlatárdkon túl élő rokonai is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A legkedvezőtlenebb helyzetben élőik, így talán a németországi lengyelek és. mindenképpen a Balkán török járom alatt élő népei, viszont várták a felszabadulást hozó háborút. A nemzeti újjászületés a délszlíávöknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles népi bázisa lett a nemzeti mozgalomnak, mert a szociális, vallási és. nemzeti téren egyaránt erős törökországi elnyomás sziiinte semmi teret sem kínált számukra az érvényesüléshez. A liberális és keresztény Európa, vagy az az ortodox és szláv Oroszország nem is tagadhatta meg követeléseik legalább részleges támogatását. Fölkelésük eredménye 1878-ban Törökország jelentős visszaszorulá_ sa lett: Szerbia, Montenegro és Románia elnyerte a teljes függetlenségét, Bulgária egy része ténylegesen függetlenné vált (formálisan csak 1908-lban). A Balkán teljes fölsz,abadu_ lása csak 1912—13-ban következett be, amikor a bolgárok, szerbek és görögök — Oroszország aktív közreműködésiével — félretették egymás közti ellentéteiket, szövetkeztek az oszmán, hatalom ellen, s az eredmény a harc- mezőn is megmutatkozott. Ugyanekkor azonban a náció, nializmus természetének másik oldala is megmutatkozott: a közösen kivívott siker után a zsákmány elosztásán össze is vesztek a győztesék és Bulgáriát közös erővel (Románia: támogatásával) jelen, tős mértékben megcsonkították. Előrevetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önmagában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, könnyen válik új konifiliktu- sdk forrásává. (Folytatjuk) JESZENSZKY GÉZA Amerikai-kínai csúcstalálkozó Hazánk, Kelet-Európa A. A nemzeti mozgalmak politikai szakasza
