Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
1980. július 6. ^ÉPÜJSÁG 3 A Tolna megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalat Tartsay utcai központjába éppen műszakváltáskor érkeztem. Falusi Endréné munkaügyi előadó egy üvegezett irodácskában ül, íróasztalán papírok tömkelegé. — Most hány fiatal dolgozik a „Patyolatnál”? — kérdezem. — Hat általános iskolás és nyolc középiskolás — feleli az előadónő —, műszakonként hat-hat. Vállalatunk a nyári szezonban — ekkor van nálunk csúcs! — több éve foglalkoztat szünidős diákokat. Az évek folyamán azt tapasztaltuk, hogy jól dolgoznak és megállják a helyüket a munkában. Izzasztó meleg remeg a levegőben. A hatalmas munka- csarnokban zúgnak a gépek, ruha ruha hátán; a látogatót lenyűgözi a színek kavalkád- ja. A szobányi vasalógépbe a kinyújtott rétestészta fogásával fektetik a lepedőket és törölközőket a lányok, asszonyok. A műszakvezető emeleti irodájába vivő vaslépcső tövében két iskolásköpenybe öltözött lány farácsos kocsikat markolva, ruhára vár. A gépek zaja elől egy oldalsó raktárba húzódunk. — Nem az idei nyáron dolgozom először — mondja a kedves arcú Fülöp Márta, a szekszárdi kereskedelmi szak- középiskola 3. osztályos tanulója. — Tavaly a bőrdíszműben voltam, most azíért jöttem ide, mert 12 forint 60 filléres órabért és a délutáni műszakban pótlékot is fizetnek. — Miből áll a munkátok? — kérdezem. — Ruhát rázunk. _ ? M árta nem késlekedik a magyarázattal: — A mosógépből és a centrifugából kijövő ruhákat szétválogatjuk, megrázzuk, hogy elsimuljanak, majd ezekbe a farácsos konténerekbe rakjuk — mutat egy kétemberes alkalmatosság felé —, és odatoljuk a vasaló- gébhez. — Mire költöd a fizetésedet? — fordulok a nyúlánk növésű Ritter Mariannhoz, aki szeptembertől a 3. osztályt kezdi meg a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. — A keresetemből kazettákat, lemezeket és ruhát veszek — feleli. A lányok menni készülődnek. — Nem fárasztó ez a ruha- rázás? — kérdezem búcsúzóul. — Sokat kell állni — válaszolja szerényen Márta. * A szünidei munkavállalás indítéka szerteágazó. Vannak, akik csak egy régről áhított tárgy „anyagi fedezetének” megteremtéséért dolgoznak. Nem titok az sem, hogy mások családjuk szerényebb anyagi helyzete miatt állnak oda betont locsolni, szőlőt kapálni, csavart válogatni vagy téglát kazalozni. Akármit is dolgozzanak a fiatalok, munkájuk többszörös haszon; önmaguknak, a családnak és a népgazdaságnak is. (Természetesen csak akkor, ha valóban dolgoztatják őket!) * A szekszárdi Városi Tanács V. B. terv- és munkaügyi osztályán olyan a légkör, mint egy igazi főhadiszálláson. Percenként csörögnek a telefonok. Érdeklődnek a szülők, hogy gyermekeik hol, milyen munkát végezhetnek. Annak ellenére, hogy az ügyfélszolgálati iroda hirdetőtáblájára kifüggesztették a 15 oldalas megyei összesítőt; Dudái Já- nosné főelőadó készségesen sorolja a munkalehetőségeket. Nagyon fontosnak tartom a tanulóifjúság szünidei foglalkoztatását — mondja a te- lefonosörgések szünetében. — Hiszen a diákok közvetlen kapcsolatba kerülnek a munkával, „leckét vesznek belőle”, emellett emberekkel is megismerkednek. Miben látom a szünidei munka hasznát? — teszi fel helyettem önmagának a kérdést a főelőadó. Beck Antal téglagyárvezető elégedett — Nálunk igazi, kemény munkát végeznek a gyerekek; nyerstégla-kazalozást. Tudnánk mi még több fiatalt is foglalkoztatni, de kevés csillénk van. A téglagyárvezető elkísér bennüket a nyerstégla-pajtához, ahol három fiú hármasá- val-négyesével emeli le a csilléről a nyerstéglákat. Mindhárman helybeliek. Palkó László az általános iskola elvégzése óta itt dolgozik a gyárban. Erdélyi György szeptembertől a pa- lánki mezőgazdasági szak- középiskolában kezdi a tanévet. — Ez az első nyár, amelyen dolgozom — feleli. Erős Gábor apró termetű fiú: — Szakközépiskolába megyek, oda gyűjtöm a pénzt — mondja miközben három téglával megtoldja a szépen növekvő kazalt. A teveli fiúk kemény műnkét végeznek. Ezer tégla kazalozásáért 44 forintot kapnak. Egy csillébe 350 darab tégla fér. Számoljuk ki, hányszor kell emelniük, hajolniuk?! ' Kezük alatt pereg a munka, darabbérben dolgoznak. Beck Antalt idézem: — Helyt állnak a fiúk! * A tanulóifjúság szünidei foglalkoztatásának megyei összesítőjét tanulmányozom. Tekintélyes számokat látok: 86 üzem,. gyár, vállalat és mezőgazdasági szövetkezet 4512 munkalehetőséget kínál a Tolna megyei fiataloknak. Egy pillanatra átvillan agyamon néhány beszélgetés töredéke. Középiskolás gyerekek mondták, el hogy X vagy Y vállalatnál csak alibi munkát adtak nekik és érdemleges munka hiányában kénytelenek voltak átlötyögni hat-nyolc órát. Gyanítom, hogy ők még véletlenül sem gyarapodtak a kétkezi munka örömében és csalódottan vették át a fizetésüket egy hónap után. De legyőzöm kétségeimet. Bízom abban, hogy ez a 4512 munka valóban olyan munka lesz, ahonnan az idő elteltével a tényleges munkavégzés örömét és szükségszerűségét megismerve távoznak a fiatalok. Mert dolgozni így érdemes. A megkeresett fizetségnek is csak így lehet becsülete. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: SZEPESI LÁSZLÓ — A munkára és életre nevelésben ! * Portyázni először a szekszárdi megyei postahivatalhoz indultam. Tettem ezt azért, mert a megyei összesítőben harminc középiskolás fiatalt igényeltek; táviratkézbesítő távírdái dolgozó, hírlapkézbesítő és levélbeosztói munkára. Az első érdeklődésemre azt közölték, hogy a hivatal dolgozói körében létszám- csökkentést végeztek és nem foglalkoztatnak szünidőre diákokat. De két nappal később a hivatalvezetőtől megtudtam, hogy 15 középiskolást tudnak alkalmazni hírlapkézbesítő és hírlapárus munkakörben. A szekszárdi fogtechnikai vállalatnál is hiába kerestem az igényelt két középiskolást. A laborvezetőtől azt a választ kaptam, hogy ők csak akkor alkalmaznak diákokat, ha szükségük van rá. (A februári igénybejelentéskor volt?) Nem folytatom a sort, pedig lehetne. Kérdésem csupán ennyi: Nem lehetett volna idejében módosítani a februári igényeket? Ha az általuk (vagy központjuk által) leadott igényekre jelentkezik fiatal és megtudja, hogy nincs is szükség a munkájára, milyen érzéssel fog távozni? * Esőfüggönyt áttörve fordul személygépkocsink Tevéire, a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ itteni téglagyárába. Az iroda elé érve megcsillan a viszapillantótükörben az égretörő szivárvány. A tanév végeztével egyre kevesebb fiatalt látok céltalanul lődörögni az utcákon. Reggelente egyre- másra hagynak el olyan „viseltes” farmerba öltözött általános iskolás és közép- iskolás diákok, akiknek ott lapul hónuk alatt a reklám- szatyorba bújtatott hideg ebéd. Az idei nyáron is sok száz fiatal önként mondott le a nyaralás egy részéről, hogy — valamilyen céltól vezetve — két hétre, egy hónapra kóstolgassa, ízlelgesse a munkát. Jókedv, munka és... növekszik a téglakazal Erős Gábor is elbír három téglával A téglák súlyától megfeszülnek az izmok Atomerőmű-beruházás, párt-vb Félidőben a cselekvési program cselekvési program lljji időarányos végrehajtói tilsát értékelte leg- 'ö* utó(bb.i ülésén a Paksi Atomerőmű Beruházás pártvégrehajtó bizottsága. A fél évvel ezelőtt elfogadott cselekvési programban a párt- bizottság és a párt-alapszer- vezetek számára célkitűzésként határozták meg az operatív ütemtervben meghatározottak teljesítését, a többműszakos, folyamatos munkarend hatékonyságának elősegítését, a munkafegyelem biztosítását, a technológiai fegyelem betartását, az élő- és holtmunka hatékony fel- használását, valamint a gazdasági vezetők szervező, irányító munkájának elősegítését. Kritikus és önkritikus beszámoló került a testület elé, bő alkalmat adva a vitára. Ami nem is maradt el, hiszen egy-egy mondat pontosabb megfogalmazásáért, egy-egy kérdés vagy kérdés- csoport pontosításáért többen is véleményt mondtak. Nem öncélúan, hanem azért, hogy a pártirányítás, -ellenőrzés hatékonysága javuljon, az atomerőmű első egysége határidőre elkészüljön és áramot szolgáltasson. Mint az egyik vb-tag hangsúlyozta: a kongresszusra való felkészülés fellendülést hozott a pártélétben, a , politikai munka átgondoltabb lett. Ma az emberek sokkal többet látnak és tudnak a beruházás problémáiról, mint egy évvel ezelőtt, nagyobb bennük a tenniakarás is. A másik kifogásolta: nem most kellene magyarázkodni, hogy a cselekvési program egyik pontját miért nem lehetett végrehajtani — van ugyanis egy olyan megfogalmazás a jelentésben, hogy „ezt a feladatot egyetlen pártszerv sem hajtotta végre” —, hanem már eleve előregondolni és a határozat meghozatalakor elmondani az ellenvéleményt. Csak ily módon lehet tekintélyt biztosítani a határozatoknak. Javult az agitációs és a propagandamunka. Az írásos is, a szóbeli is. Az előbbiben vezető szerepet tölt be a beruházás üzemi iapja, az utóbbiban az a stúdió, ahonnét rendszeresen közvetítenek hangszórókon - keresztül műsort — többnyire a beruházás egészéről vagy egy- egy területéről szólót —, a dolgozóknak. Jelentős mun- kasikeréket értek el a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, a kongresszus óta is számos felajánlást tettek a dolgozók, a munkaibrigádok. „Ám a mozgalom nem terjed ki minden itt dolgozó munkabrigádra, a beruházási versenyhez is csak az itt dolgozóknak mintegy fele csatlakozott. Sürgősen tenni kell annak érdekében, hogy ez a mozgalom tovább szélesedjék, elsősorban a gazdasági vezetés felelősségét keli ebben hangsúlyozni — állapít ja meg a jelentés. A vitában többen kiegészítették ezt azzal, hogy a verseny terjedését éppen a konkrét feladatok nem ismerése akadályozza. Folynak már olyan munkák is, amelyekre még a beruházó és a kivitelező között sincs szerződés. Egyébként, számos pozitív példa bizonyítja, hogy brigádszinten a több kivitelező vállalattól egy helyen, egy feladat megvalósításán dolgozó kollektívák közös munkaverseny-vállal ása igén eredményes, és szinte pótolja a vállalatok, illetve építésvezetőségek, szerelésve- zetősógek közti együttműködési megállapodások hiányát. Ám csak egy-egy feladat megvalósítására. A pártszerveknek szorgalmazótok kell a vállalati kollektívák közti együttműködési szerződések kötését. Élénk vitát váltott ki a termelő- és nem termelő létszám arányának problémája. A cselekvési program előirányozza, hogy a pártszervezetek ennek felülvizsgálatát mindenütt szorgalmazzák. És itt nem lehet módszer az, hogy összeül a munkahely vezetője és a párttitkár, hanem testületi — vezetőségi — ülésen kell beszámoltatni a munkahely vezetőjét. Másrészt a döntések meghozatalakor mindig a konkrét helyzetből kell kiindulni. Van nem egy olyan munkahely, itt dolgozó vállalati részleg, ahol éppen növelni kell a műszakiak — és esetleg az adminisztrációval túlterhelt és emiatt érdemi szervező, irányító, ellenőrző munkájukban akadályozott műszakiak tehermentesítésére az adminisztrátorok — számát, arányát. Gyakori eset ugyanis, hogy a kellő előkészítés, ellenőrzés hiánya miatt nem eléggé hatékony a közvetlen termelők munkája. Viszont bekövetkezhet egy-két hónap múlva, amikor a „sokkállapot” megszűnik, harminccalnegyvennel is lehet csökkenteni a nem termelők számát. Általános követelmény a kétiműszalkas munkarend bevezetése. A végrehajtó bizottság — miután többen kifejtették véleményüket —, úgy foglalt állást, hogy itt is munkahelyenként a konkrét helyzetből, feladatokból kell kiindulni. Az egyik kivitelező ma csak nagy erőfeszítéssel tud „összekaparni” annyi munkát, hogy egy műszakban foglalkoztatni tudja embereit. Augusztusra viszont annyi munkája lesz, hogy akár három műszakban is dolgozhat. A nagy értékű gépeket három műszakban kell foglalkoztatni és indokolt a több műszak ott, ahol egy területen több vállalat is dolgozik. Ám az ellenőrzések feltárták, hogy néhol a második műszakiban nem elég hatékony a munka, laza a fegyelem, elégtelen a szervezettség. Itt van javítanivaló. Előbbre kell lépni a káder- és személyzeti munkában. A cselekvési program ezt is előirányozza, ám ma is gond, hogy a káderfejlesztési tervek a vállalatok egészére készülnek, összválla- lati érdekeket, célokat tartva szem előtt, így a paksi munkahelyen ötletszerű megoldások születnek, néha „tűzoltómunkával” oldják meg a kádergondokat. Nem elegendő, hogy a vállalati vezetés egy-egy idehelyezés- nél, kinevezésnél, leváltásnál kikéri az itteni pártszervezet véleményét, ennél tovább kell lépni, arra alapozva, hogy a kivitelező vállalatok többsége hosszú évekig itt fog dolgozni, tehát az itteni igényeknek megfelelő káderfejlesztési tervekre van szükség. Természetesen, a Paksi Atomerőmű Vállalatnál más a helyzet, itt a pártbizottság, a végrehajtó bizottság rendszeresen figyelemmel kíséri, ellenőrzi a vállalati kollektíva és a gazdasági vezetés tevékenységét az üzemvitelre való felkészülésben, beleértve a káder- és személyzeti munkát is. ív.!i.hv1 int a végrehajtó bi■LÉ zottság megái lapítot- ta, a pártbizottság, a pártvezetőségek és az alapszervezetek jelentős munkát végeztek az első félévben a cselekvési programban meghatározott gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásában. Tovább kel tevékenykedni annak érdekében, hogy a még nem teljesült programpontok is. megvalósuljanak. (J)
