Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

2 tÍÉPÜJSÁG 1980. július 4. AESZ-csúcsértekezlet A bonni parlament ülése Amerikai költségvetés Mugabe akciókat sürget a fajüldözők ellen Az Afrikai Egységszervezet 17. csúcsértekezletének szer­dai munkanapján felszólalt Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök is. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében hálás szavakkal emlékezett meg arról a szo­lidaritásról és támogatásról, amelyet az Afrikai Egység­szervezet, a szocialista orszá­gok és a világ békeszerető, haladó erői nyújtottak a zimbabwei nép szabadság- harcához. A pretoriai rendszer ter­rorja és megtorlásai, Namí­bia törvénytelen megszállá­sa, a szomszédos független államok elleni szabotázs­akciói és agressziói — mon­dotta Mugabe — megfelelő választ követelnek az Afrikai Egységszervezettől. A határo­zatok önmagukban nem ve­zetnek Dél-Afrika és Namí­bia felszabadítására. Itt az ideje annak, hogy olyan konkrét programot fogadja­nak el, amely segítséget nyújt a kontinens déli részén te­vékenykedő nemzeti felsza- badítási mozgalmaknak és a faji megkülönböztetés és el­különítés politikája ellen harcoló frontállamoknak. A zimbabwei miniszter- elnök bejelentette, hogy Zimbabwe elismeri a Polisa- rio Frontot,és az általa ki­kiáltott Szaharai Arab De­mokratikus Köztársaságot. A csúcsértekezlet szerdai ülésén a líbiai küldött, Ali Abdesszalam Triki külügyi titkár élesen bírálta Párizs csádi politikáját. Azzal vá­dolta Franciaországot, hogy „fegyverhordozóival együtt az ENSZ zászlaja alatt akar visszatérni” a közép-afrikai országba. Triki elutasította a franciák kezdeményezte európai—arab—afrikai pár­beszédet, és ehelyett Egyip­tom részvétele nélküli afri­kai-arab együttműködést sürgetett. Carter és Hua Kuo-feng találkozik Tokióban A japán fővárosban be­jelentették, hogy — Carter elnök hasonló döntését kö­vetve — Hua Kuo-feng kí­nai párt- és miniszterelnök is részt vesz Ohira Maszajosi japán kormányfő július 9-én megtartandó hivatalos gyász- szertartásán. Tokiói politikai körökben biztosra veszik, hogy a kínai vendég, akit tízfőnyi kísérettel, többek kö­zött Han Nien-lung külügy­miniszter-helyettes társasá­gában érkezik, átfogó tárgya­lásokat folytat majd Carter elnökkel. Erre mutat, hogy Cartert elkíséri Edmund Muskie külügyminiszter és Zbigniew Brzezinski nemzet- biztonsági főtanácsadó. Ez lesz Hua és Carter első találkozója. Előbbi jövőre szándékozik egyébiránt az Egyesült Államokba utazni. Schmidt beszámolója moszkvai tárgyalásairól Bonn, Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti: — „Látogatásunk elérte cél­ját. A szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalások a béke ügyét szolgálták” — hangsú­lyozta a Bundestag előtt csü­törtökön felolvasott kor­mánynyilatkozatában Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lár. Az NSZK kormányfője rá­mutatott : bebizonyosodott, hogy feszült nemzetközi hely­zetben a közvetlen párbeszéd nemcsak szükséges, hanem hasznos is. — A tárgyaláso­kon nem arra törekedtünk — mondotta —, hogy döntése­ket hozzunk, hanem, hogy kölcsönösen megismerjük egymás álláspontját a nem­zetközi problémákban. Schmidt nyomatékosan rá­mutatott: a felék egyetértet­tek abban, hogy a két or­szág között korábban kötött szerződések továbbra is a kétoldalú kapcsolatok alap­ját jelentik, s egyöntetűen síkraszálltak e szerződések, valamint a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú megállapo­dás szigorú betartása mellett. Schmidt hangoztatta, hogy az NSZK érdekelt az NDK-val fenntartott kapcsolatok to­vábbi javulásában. Afganisztánt illetően beszé­dében a kancellár hangoztat­ta, hogy változatlanul eltér­nek ugyan az álláspontok, de a felek egyetértettek a hely­zet politikai rendezésének szükségességében. A tárgyalásokon — mint mondotta — részletesen meg­Helmut Schmidt kancellár Bonnban, a nyugatnémet parlament ülésén beszámolt moszkvai tárgyalásairól. vitatták a Kelet és a Nyugat közötti biztonság és együtt­működés kérdéseit. Hangsú­lyozta, hogy az NSZK síkra- száll a fegyverkezési ver­seny megfékezése, a leszere­lés, s ezzel összefüggésben a SALT—2 megállapodás ame­rikai részről történő mielőb­bi ratifikálása mellett. Ki­tűnt azonban, hogy a kelet— nyugati együttműködés elő­feltételének tekintett erő- egyensúlyt illetően az NSZK változatlanul a NATO tavaly decemberi fegyverkezési ha­tározatának alapján áll. Mi­közben szorgalmazta a tár­gyalásokat általában a fegy­verzetek, mindenekelőtt a közép-hatótávolságú rakéták korlátozására, abból az is­mert nyugati nézetből indult ki, hogy a NATO tavalyi rakétadöntésére az állítóla­gos szovjet fölény kiegyen­súlyozása miatt volt szükség. Hangoztatta ugyanakkor, hogy a szovjet vezetők nem zárkóztak el a tárgyalásoktól. Schmidt megítélése szerint Moszkvában egyetértenek a fegyverek szerződéses korlá­tozásának szükségességével és készek tárgyalásokat foly­tatni erről a kérdésről. Azt azonban leszögezték — mon­dotta Schmidt —, hogy mind­addig nem léphet érvénybe az esetleges SALT—3 meg­állapodás sem, amíg nem világos a SALT—2 sorsa, to­vábbá azt is, hogy a Szovjet­unió nem hajlandó semmi­fajta egyoldalú fegyverzet- korlátozásra. Helmut Schmidt elmon­dotta: a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon egyetértettek abban, hogy a Helsinkiben megkezdett fo­lyamatot tovább kell vinni, s ezzel összefüggésben síkra­szálltak a madridi értekez­let sikeres megrendezése mellett. Az atlanti szövetséghez tar­tozás változatlanul az NSZK külpolitikájának legfőbb ele­me. Ugyanakkor Bonn foly­tatni kívánja a keleti szom­szédok irányában az enyhü­lés és az együttműködés po­litikáját — mondotta Schmidt. Rekordösszeg fegyverkezésre Az amerikai szenátus szer­dán 84 szavazattal 3 ellené­ben — a kongresszus által már korábban jóváhagyott 153,7 milliárd dolláros kato­nai költségvetés keretében 52 milliárd dolláros fegyver­kezési költségvetést fogadott el az októberrel kezdődő pénzügyi évre. Ez az összeg hatmilliárd dollárral több, mint amennyit a kormányzat kért és 1,2 milliárd dollárral kevesebb a képviselőház jal­tai megszavazott összegnél. A végső összegről a szenátus és a képviselőház illetékes közös bizottságának kell döntenie. A szenátus további 91 mil­lió dollárt szavazott meg a B—52-es gépéket felváltó új típusú hadászati bombázó 1987-ig történő kifejlesztésé­re. A szenátus nem jelölte meg közelebbről, hogy a Car­ter elnök által korábban el­vetett, túl költségesnek vélt B—1-esről, a jelenleg hasz­nálatos FB—111 korszerűsí­tett változatáról, vagy más­fajta repülőgépről van-e szó. A törvényhozók a fegyver­kezési vitában elvetették a hadügyi bizottságnak az' a javaslatát, hogy csökkentsék 25 ezer fővel a nadsereg létszámát. Az amerikai képviselőház szerdai ülésén a képviselők az 528 millió dolláros kül­földi segélyprogram kereté­ben 75 millió dollár újjáépí­tési segélyt szavaztak meg Nicaraguának. A szenátus már korábban — hosszú vita után — jóváhagyta ezt a segélyprogramot. Amerikai elnökválasztás A második felvonás A klasszikus operett első felvonásában szabályszerűen bekövetkezik a nagy össze- veszés, a tapasztalt néző azonban tudja jól, hogy — a konfliktusokkal terhes má­sodik felvonás után — jön a harmadik rész, amelyben minden tisztázódik, s a fi­náléra helyreáll a harmónia. Az amerikai elnökválasztási küzdelem első felvonása, az előválasztások akadályver­senye véget ért, s július 14- én Detroitiban kezdetét veszi a második felvonás: a jelölő konvencióik időszaka. Azt persze még korai volna meg­jósolni, kinek a dallamára éneklik majd a harmadik felvonás végén a finálét no­vember 4-én éjfél tájban, amikor ismeretessé válnak az elnökválasztás eredmé­nyei. JVAGY TÉVÉSIKER így tehát a republikánusok detroiti konvenciója (min­dig az a párt kezdi, amelyik kívül van a Fehér- Házon) még csak a második felvonás látszatait szaporítja. Kétség­kívül „nagy tévésiiker” lesz a republikánusok pártkong­resszusa, hiszen, hogy ki lesz az elnökjelölt, már eldőlt: Ronald Reagan, volt kalifor­niai kormányzó az idén na­gyobb szerencsével pályázta meg a „fődíjat”, mint 1976- ban Ford ellenében, s már az előválasztások vége előtt megszerezte a konvenció kül­dött-többségének támoga­tását. Az egyetlen nyitott kérdés Reagan alelnökjelöltjének személye. Gyaníthatóan az utolsó percig titokban tart­ják kilétét, legalább így biz­tosítandó némi feszültséget az egyébiránt csak Reagan ünneplésére kárhoztatott konvencióra. Lévén Reagan hetvenedik életévében, és mert a republikánusok nyu­gatin partvidéki táborát, no meg jobbszárnyát képviseli, az alelnök személye sokban meghatározhatja a párt és persze Reagan jövőjét is. Ha rosszul választ — a máso­dik embert ő szemeli ki —, akkor a republikánusok ke­leti partvidéki mérsékeltebb szárnya egykönnyen „lelazsál­hatja” a kampányt, és hagy­ja megveretni Reagant. Igaz, az idén „vérszagot” éreznék a republikánus tá­borban, Garter vérének sza­gát, s ez tömörítheti a vi- szálykodókat, Lám, Henry Kissinger és Gerald Ford is vállalkozott rá, hogy meg­jelenésével lelkesítőbbé te­gye Reagan elnökjelölt Det- roitban várható ünneplését. Utóvégre a mostani közvéle­ménykutatások szerint Rea­gan néhány százalékkal ve­zet Carter előtt, akár bele­kombinálják a harmadik pályázót, John Andersont, akár nem. ANDERSON, A HARMADIK Az idén Anderson, a re­publikánusok közül kivált és független jelöltként induló politikus teszi különlegessé a második, és netán a har­madik felvonást is. Ha az illinoisi képviselő verseny­ben marad (tehát leküzdi a választástechnikai akadá­lyokat, amelyek nem is je­lentéktelenek: nem kap szö­vetségi kampánytámogatást, csak utólag téríthetik vissza kiadásait, és csak akkor, ha bizonyos minimális ered­ményt elér), ha tehát mind­végig háromfős lesz a me­zőny, akkor kiszámíthatat­lan, kinek okoz nagyobb veszteséget majd: Carternak, vagy Reagannak. A mai fel­mérések szerint három An- derson-voks közül kettő a Carterral elégedetleneké, és csak egy „bünteti” Reagant. Vagyis fura módon a „füg­getlen” Anderson éppen azt a Reagant juttatná az elnöki székbe, aki miatt szakított a republikánus táborral. Az illinoisi politikus több­ször kijelentette, hogy nem óhajtja Reagant segíteni, in­kább visszalép. Ám ha a harmadik felvonás nyitányán Anderson elérhetőnek fogja látni a bűvös egytharmadot, akkor a konfliktus áttolódik az utolsó felvonás végére. A harmadik jelöltet azonban az szokta visszaszorítani a za­varó tényező, ha úgy tetszik, az intrikus szerepkörébe, hogy hívei a „két nagy” ver­sengését látva voksukat el­veszettnek vélik. Vagyis fe'- lettébb nehéz ebből a sze­repkörből főhőssé válni. REAGAN-VESZÉLY Maga a hivatalban lévő elnök, Carter utódvédharco- kat vív Edward Kennedyvel, aki eddig még ellenfele kül­dött-többsége láttán sem ad­ta fel a versenyt. A demok­rata pártprogram készítőinek vitáiban Kennedy hívei rendre alul maradtak, és Carter — többségre támasz­kodó — felfogása alakította ki a párt választási plat­formját. Ez a vita látszatra tovább rontotta a viszonyt a demokraták liberálisainak vezére és az elnök között, hiába próbált Carter , négy- szemközti beszélgetés során békét kötni Kennedyvel. De gyanítható, hogy a nagy bé­kekötésre mégiscsak sort ke­rítenek a demokraták augusztusi New York-i kon­vencióján: egyesítheti őket a Reagan-veszély. Ha jobban meggondoljuk, Edward Kennedy tette ed­dig a legnagyobb szolgálatot Jimmy Carternak! A szená­tor indulásával az elővá- lasztási küzdelem fő témája nem Carter elnöki teljesít­ménye, hanem a harmadik Kennedy-ifiú „megmérése” volt. Mivel Edward köny- nyűnék találtatott, Jimmy a maga oldalára billenthette a mérleget. Mast Carter van középen, két tűz között, őt támadja „balról” Kennedy és jobbról Reagan. AVAR JANOS PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe alkalmából távirat­ba! üdvözölte J. Carter el­nököt. * A Pest megyei Tanács csü­törtökön tartotta alakuló ülé­sét Budapesten. Az ülésen részt vett és felszólalt Gás­pár Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. A 120 tagú testület megválasztotta a tisztségviselőket és a 15 ta­gú végrehajtó bizottságot. A Pest megyei Tanács elnöke ismét Mondok Pál lett, el­nökhelyettesei: Vágvölgyi Jó­zsef, Csicsay Iván és Csonka Tibor. * A veszkényi Tordosa- menti Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet kollektíváját az Országos Béketanács béke­mozgalmi emlékplakettjével tüntették ki. A szövetkezet az elmúlt években otthont adott a magyar—csehszlovák, a magyar—koreai és a ma­gyar—NDK barátsági napok eseményeinek, közössége köz­reműködött a baráti népek megismerését szolgáló talál­kozók, gyűlések sikeres le­bonyolításában, hozzájárulva ezzel a béke ügyéhez, a ba­rátság elmélyítéséhez. Az emlékplakettet Sarlós István, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára csü­törtökön adta át a Győr- Sopron megyei termelőszö­vetkezetnék. SIÖFOK A hétfő siófóki tömeges baleset helyszínén meghalt kisgyermeket azonosították. A tizenkilencedik áldozat Gabriel Bugar, 9 éves cseh­szlovák állampolgár, tanyi lakos. KECSKEMÉT Július 3-án ülést tartott az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága. A pártbizottság érdemeinek elismerése mel­lett — belügyminiszterré tör­tént kinevezése miatt — fel­mentette első titkári beosztá­sából dr. Horváth Istvánt. A megyei pártbizottság első tit­kárává dr. Romány Pált, a Központi Bizottság tagját vá­lasztotta meg. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Korom Mihály, a Politikai íiizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a KB osz­tályvezetője. LONDON A Oanterbury-i érsek meg­hívására csütörtökön Lon­donba érkezett Lékai László, esztergomi érsek, Magyar- ország prímása. A londoni Heathrow repülőtéren az anglikán egyház képviselői fogadták Lékai bíborost. Kö­szöntésére a repülőtéren meg­jelent Lőrincz Nagy János, a Magyar Népköztársaság lon­doni nagykövete. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev üdvöz­lő táviratot küldött Jimmy Carter amerikai elnöknek az Egyesült Államok nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — alkalmából. TOKIÓ A japán külügyminiszté­rium szóvivője az MTI tu­dósítójának kérdésére vála­szolva csütörtökön délután üdvözölte Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt moszk­vai találkozójának eredmé­nyét, azt a tényt, hogy „az eszmecsere hozzájárult a pár­beszéd fenntartásához”. Ha­sonlóképpen „nagyon fon­tosnak és örvendetesnek” minősítette továbbá, hogy „változatlanul napirenden maradt a gazdasági együtt­működés fejlesztése, valamint a leszerelés, vagyis az euró­pai közép-hatótávolságú ra­kéták kérdése”. President Carter, Edward Kennedy John B. Anderson, Ronald Reagan,

Next

/
Thumbnails
Contents