Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

1980. július 30 IRrtÉPÜJSÁG 3 Csak az időjárás az ellenfél Félidőben az aratás — adtuk hírül la­punk tegnapi számában. Természetesen vannak gazdaságok, ahol előrébb tartanak ebben a munkában és vannak, amelyek­ben az időjárás hátráltatja a betakarítást. Bonyhád városban és a hozzá tartozó községekben már a búza nyolcvan százalé­kát betakarították. Az elmúlt hét elején még 20—22 százalékos volt a búza víztar­talma. Vasárnap már csak 14—16 víztar­talmat mértek. A jelentések szerint alkat­rész miatt leállás nem volt. A tamási járásban vasárnap estig a bú­za 35 százaléka került le a földekről. A gépek itt is, ha az időjárás engedi, men­nek. A betakarítás zavartalan, A kezde­ti időszakban néhány gazdaság vezetői megijedtek, mert a Rána búza az időjárás miatt nem adta a várt minőséget. Ma már ilyen panasz sincs. Viszont panaszkodtak a regölyiek, akik vasárnap 15—20 vagont kértek a vasúttól és egyet sem kaptak. Hét­főre is csak igyet küldtek a kért tízből, ho­lott a termés egy részét azonnal szeretnék elszállítani a rendeltetési helyére. A szál­lítás a MÁV-nál akadozik, viszont azok a gazdaságok, amelyek uszályba rakodhat­nak, nem panaszkodnak. Szekszárdon is jóval túl vannak az ara­tási munka felén. Gondot itt is csak az időjárás okoz ugyanúgy, mint a szekszár­di járásban, ahol vasárnap estig a búza­termés 48 százaléka került a magtárakba. A rettegett ékszíjhiány az idén nem oko­zott gondot. Ha ékszíj- vagy laposszíj-szaka- dás miatt le is állt egy-egy gép, néhány óra múlva már indulhatott is. Pakson a búza 75 százaléka kész és a betakarított termés 75 százaléka javító mi­nőségű. A paksi járásban a kombájnkapa­citás napi 790 hektár. A járás vezetői sze­rint, ha az idő engedi, ezzel a kombájn­parkkal a hét végére befejezhetik a termés betakarítását. Dombóváron és a város környéki gazda­ságokban a termelőszövetkezetek a búza 34 százalékát aratták le vasárnap estig, a Dalmandi Állami Gazdaságban viszont ugyaneddig az időpontig a búzatermés 80 százaléka került magtárba. A gazdaságok, ha szükséges, kisegítik egymást. A Dal­mandi Állami Gazdaság máris felajánlot­ta: szívesen segít kombájnjaival a környe­ző, rászoruló gazdaságoknak. A jelentések szerint a betakarítás kisebb akadályoktól eltekintve zavartalanul fo­lyik. A gazdaságok és az alkatrész-ellátá­sért felelősök mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél előbb biztos helyre kerüljön a termés. A lehetőségekhez mér­ten jó ütemben takarítják le a területekről a szalmát is, végzik a tarlóhántást és a tarlóba vetést. Mindenütt az időjárás jobbra fordulásá­ban reménykednek, és abban bíznak, hogy ezen a héten az időjárás is legalább úgy kedvez az aratásnak, mint az alkatrész- ellátás. Tájékoztató, sertéstenyésztőknek (II.) Bővült a választék koncentrátumokból Nyáron ezrek. pihennek, pancsolnak, napoznak Guna- rasban. De ha rossz idő van, sőt, mikor a tél mínuszaival a legedzettebbek számára is abszurddá teszi a strandolást, a fürdőnek akkor is vannak vendégei. Ök, a kitartók, a fe­dett részen mártóztatják meg testüket. Mozgásuk lassúbb, óvatosabb. S a tempót a csontokban, izmokban, ízüle­tekben bújkáló tompa vagy szúró fájdalom szelídíti. Ők a kitartó, állandó láto­gatói a fürdőnek, gyógyulni járnak ide. Törzshelyük most,* a júliusi kánikulában is a fe­dett rész. — Minden héten idejövünk egyszer Mucsfáról. Mert jó ez a víz. Otthon kell dol­gozni jócskán. Mostanában éppen kapáltunk. S utána minden csontja hasogat az embernek. Ez a fürdő meg kiveszi a fájást. özvegy Dávid József né és Vadkerti Ignácné mondja. És dicsérik tovább Gunarast. Hogy jobb ez, mint más für­dő. Mert tisztább a víz. Az­tán, hogy a szomszédos szo­bában heverők is vannak, ott lehet pihengetni. — Éjjel a lábam miatt nem tudtam aludni. Ügy fájt. Most már jó. — így Dorogi Józsefné, aki Szekszárdról zarándokolt a reumások nem­rég elkészült Mekkájában. Ám ő már kritikával folytatja. Hogy bizony a víz hőmérsék­letét nem ártana többször el­lenőrizni. Vagy inkább pon­tosan betartani az előírt ér­tékeket. A fal mellett sorakozó szé­kek felé tart Mensik Imre: — Kovács vagyok, és het­venben úgy elkezdett fájni karom, hátam, hogy a kezem nem tudtam emelni. Most meg, nézze! — s magasba lendíti két karját. — Az or­vos azt mondta, a forgóim olyanok, mint a smirgli. És ezen az segít, ha sokat járok fürdőbe. Hát mentem is. Voltam Hévízen, Harkány­ban, Igaion, Csokonyavison- tán, aztán, mióta ez van, ide járok. Nem csak azért, mert ez közel van, itt lakom ti­zenegy kilométerre, Szaba­diban, hanem mert ez segít legjobban... * Az épületben orvosi ren­delő. Itt találkozom dr. Kel­ler Józseffel, a fürdő főorvo­sával és dr. Szollár Zoltán­nal, a dombóvári kórház reumatológus főorvosával. Mindketten megszállottái Gu- narasnak. A reumatológus kalauzol végig a gyógyfürdő még épü­lő részén. A malter szagú fo­lyosókról kisebb-nagyobb he­lyiségekbe nyitunk be. Itt lesz tornaterem, szolárium, iszappakolás, szauna, speciá­lis fürdők egész sora, sőt még a szájbetegségek gyógyításá­ra szolgáló fogínyzuhany is. A gépek, berendezések, gyó­gyítóeszközök egy része már Gunarasban van, s érkeznek a továbbiak is. Nem kell csak 111(4 ?" I“ —t—| A kovácskéz már nem ha­sogat egy-két év, és a gyógyvíz már ma is kihasznált általá­nos hatását megsokszorozzák. Az ma csak álom — bár a helye megvan az épületnek —, hogy a fürdő mellett né­hány, egyenként tízágyas kórházi reumaosztály legyen. Hogy ezrek mondhassanak búcsút az ízületi betegségek­nek, a mozdulatot megtörő, kínzó fájdalomnak. A kezdetnél jóval előbb járnak már. S ez áll nem­csak az egészségügyre, meg a gyógyfürdőt a jó gazda gon­dosságával építő, szépítő Tolna megyei Víz- és Csator­namű Vállalatra, hanem ipa­ri cégekre is. A gombamód­ra szaporodó — néha ízlés­telen — maszek házikók kö­zött épülnek vállalati üdü­lők is. A Láng Gépgyárénak már magasodnak a falai. S bár még jó néhány cég Har­kányban biztosít inkább üdü­léshez, gyógyuláshoz lehető­séget dolgozóinak, idővel ta­lán felismerik Gunaras je­lentőségét is. — szepesi — Hazánkban 900 ezer család foglalkozik sertéstartással, téhát majdnem minden ne­gyedik családot érdekli a ta­karmányárak alakulása, a biztonságos ellátás. Tolna megye valamennyi helységében, összesen 189 ta­karmányboltban lehet vásá­rolni ipari és szemes takar- mányok'at. A gabonaforgalmi vállalat elsősorban kész tá­pokból elégítette ki az igé­nyeket, de más takarmányo­kat is rendelkezésre bocsát az értékesítőhelyeken. Bővült a választék az év elején, és olcsóbb lett azzal, hogy kon- centrátumokat is értékesíte­nek: süldő- és baromfinevelő, továbbá kocáknak és tojó­tyúkoknak való koncentrá- tumokat. A koncentrátumok fel- használásának előnyeit vi­szonylag hosszabb idő alatt ismerik csak meg a terme­lők. Ezért a takarmányozási költségek mérséklését azzal is segíti a Gabonatröszt, és természetesen a Tolna me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat is, hogy az áltála gyártott keveréktakar­mányok göngyölegének érté­két csökkentette május 15-től. A takarmányozási költsé­gek további javítása érhető el azzal, ha az ipari takar­mányok mellett minél több olcsó, a ház körül található, illetve termelhető takar­mányt etetnek. Ilyen a zöld­lucerna, a fű, télen pedig a burgonya és a takarmány- répa. A kiegészítő takarmá­nyok nedvesség- és rosttartal­ma kedvező étrendi hatással segíti a tápok jobb haszno­sulását is. A KOCÁK MESTERSÉGES TERMÉKENYÍTÉSE őt évvel ezelőtt kezdődött megyénkben a kocák vem- hesítése mesterséges meg­termékenyítéssel. Azóta el­terjedt ez a szolgáltatás. Üj kocatartók jelentkeztek rend­szeresen, de akadtak olyanok is, akik csalódtak valamiért és visszatértek a hagyomá­nyos búgatáshoz. A mesterséges termékenyí­tés szükségességét, előnyeit alig vitatják. Még a városia­sodás is mellette szól, tehát a fogatos szállítás egyre bo­nyolultabbá válása, a gépko­csifuvarozás magas költsége. Miért van hát még mindig vita a kocák mesterséges ter­mékenyítése körül? Az okok összetettek, csak valamennyi megvizsgálása után lehet tiszta a kép. A leggyakoribb kifogás a kocatartók részéről az, hogy az inszeminátor nem tudja megállapítani a búgás opti­mális időpontját, tehát a kan kiválasztása jobb. Kifogásol­ják továbbá az alomszám csökkenését, a sikertelen ter­mékenyítések számának nö­vekedését a nyári hónapok­ban, az ünnepek és vasárna­pok kiesését, a termékenyíté­si díjak befizetésének nehéz­ségeit a vidéki postaszolgálat miatt. Végül pedig azt, hogy a tulajdonosnak otthon kell maradnia, várni az inszemi- nátort. Valamennyi panasznak, ki­fogásnak van alapja, de nem ez jellemző a szolgáltatásra. A bejelentés után házhoz mennek a körjáratos insze- minátorok. Ez kényelmes megoldás a gazda szempont­jából. Sok helyen azonban éppen a gazdák nem könnyí­tik a helyzetet, nem biztosít­ják a kényes munka feltéte­leit. Rosszak az ólak, szűkek, takarítatlanok, a kocák trá- gyásak. Előfordul az is, hogy tiszta törülközőt nem kap­hatott az inszeminátor. Ha éppen nem tartózkodik otthon senki, akkor is tud termékenyíteni az állomás szakembere, ismerve a beje­lentő címét, természetesen, ha a befizetés megtörtént. Az inszeminálás miatt tehát nem kell egy munkanapot hiá­nyoznia a koca tulajdonosá­nak. A kocatartók zöme már is­meri :az inszeminátorokat, kölcsönösen kipróbált jelzé­sek segítségével megértik egymást. A tapasztalat szerint az úgynevezett színes kanoktól származó malacokat akarják a legtöbben. Ez területenként változó. A főállomás az ilyen igények teljesítése érdekében beszerezte a német szárma­zású öves kanokat. De to­vábbra is javasolják minden árusertést termelő gazdának a magyar nagyfehér, az észt lapály és az NDK-ból való lapály kanok felhasználását a tenyésztéshez, vagyis a szol­gáltatás igénybevételét. Ezek a fajták ugyanis nem zsíro­sodnak, jobb a hús-csont arányuk, olcsóbb a hizlalá­suk. Az ország tenyésztés­politikai célkitűzéseivel is jobban összhangban van a tartásuk, mint más fajtáknak. A termékenyítő főállomás­nál folyamatos a szolgálta­tás, a vasárnapok kivételé­vel. Csak hívni kell a szak­embereket. Nagy hibát követ él, aki sem az úgynevezett kihelyezett kanokat,' sem a mesterséges termékenyítő szolgálatot nem veszi igény­be a háztáji tenyésztéshez, hanem zugkanokkal búgatja kocáit. Példák bizonyítják, ■hogy fertőző állatbetegségek terjesztői voltak sok esetben a törvénytelenül tartott ka­nok. Másrészt a genetikai háttér gyengeségét is tapasz­talták jó néhányszor. Nem ez a járható út me­gyénk kisüzemi kocaállomá­nyának minőségi javításában, hanem a szakszerű, megbíz­ható tenyésztés, termékenyí­tés. Egy kis traccsparti Hetente idejárnak Mucsfáról A kisebbik medence

Next

/
Thumbnails
Contents