Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
u Képújság 1980. július 30. i ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 »Szekszárd, Postafiók: 71 Levélkézbesítés Kéri Gyula Szekszárd ró.l írja: „...Tudom, hogy sokkal több dolguk és gondjuk van, minthogy magánjellegű ügyekkel foglalkozzanak, de úgy érzem, az már túlzás, amit a szekszárdi postahivatal dolgozói csinálnak a lakossággal : Ez év tavaszán tértivevé- nyes postai küldeményem érkezett. Távollétem miatt nem . vettem át, de a postaládában volt egy „Értesítő” szelvény, hogy még aznap 18 óráig a postahivatalban át- vehetem. Meg is jelentem a „kisablaknai”, de közölte velem a szolgálatos hölgy, hogy „sajnos, a kézbesítő már eltávozott, és a küldeményemet nem adta le, menjek másnap érte. Másnap úgy kaptam meg a küldeményem, hogy a kézbesítőt felkutattam az utcánkban, mert már újra kézbesített. Nem sokkal ezután ismét kaptam egy tértivevényes küldeményt. Megint az volt az értesítő szelvényen, hogy aznap vagy más napokon 18 óráig átvehetem. Ismét lementem, ismét ugyanaz az eset. Végül hosszas szaladgálás után kaptam kézhez levelemet. Most újból kaptam egy tértivevényes küldeményt. (Azért ez a sok huzavona, mert feleségemmel mindketten dolgozunk, s nem tudjuk lesni a postást, hogy mikor hoz a számunkra valamilyen levelet.) Tehát újból kezdődött a játék. Irány a postára a kisablák- hoz, ahol hihetetlen flegmán közölték velem, hogy nem tudják ideadni a levelet, mert a kézbesítő ismét elvitte a küldeményemet... és így tovább. Rajtam kívül még három fiatalember állt hasonló értesítővel, s őket is elküldték azzal, hogy a kézbesítő újra megkísérli, a kikézbesítést. Kérdéseim: 1. Miért írja a kézbesítő az értesítőre, hogy aznap 18-ig átvehető a postán a küldemény, ha ő le sem adja, hogy a címzett átvehesse? 2. Miért nem írja azt az értesítőre, hogy másnap kb. mikor várható a ki- kézbesítés? 3. Ilyen panasz- szal valószínű, hogy már mások is fordultak a posta vezetőihez, s azok miért nem intézkednek, hogy ez a felesleges „futkosás” megszűnjön... 4. Vagy ha ez a kézbesítő felelőtlenségén múlik, miért nem alkalmaznak vele szemben fegyelmi eljárást?...” Olvasóink levelére a szekszárdi postahivatal vezetője, Pap János válasza: „...A panaszt kivizsgáltam és megállapítottam: A kézbesítő július 8-án a tértivevényes hivatalos iratról szabálytalan értesítő nyomtatványt. állított ki. Így fordult elő, hogy amikor Kéri Gyula a küldeményt a postahivatalban kereste, azt nem tudták átadni, mivel a kézbesítő újra magával vitte. Szeretném megjegyezni, hbgy helyettes kézbesítőről van szó, s ezen a napon igen sok tértivevényes küldeményt kellett kézbesítenie, s végül a nyomtatványa elfogyott. E sajnálatos hibáért utólagos elnézését kérem. Intézkedtem', hogy a kézesítőellenőr fokozottabban' ellenőrizze, hogy a kézbesítők a megfelelő értesítőket használják és. azokat az előírásoknak megfelelően töltsék ki...” Szénaárusítás Bonyhádiról kaptuk az alábbi szövegű levelet: „...Több állattartó nevében szeretnék Önöktől választ kapni. Mikor lehet a bonyhádi szénatelepen vásárolni? Ott soha senkit nem talál az ember. Ha az eladó lakására elmegyünk, és érdeklődünk, a válasz: lehet, hogy holnap ott-tartőzkodik, de nem biztos. Kérdésem: Miért kell egy eladót a lakásán keresni? Nem lehetne esetleg egy táblát kitenni, s azon jelezni, hogy milyen napokon van ott az eládő. Ha viszont nem tud ott lenni, akkor ne vállalja ezt a munkát...” A levelet a Szekszárd— Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnökének, . Izsák La josnak küldtük me- aki a következőket válaszolta: „...A szekszárdi ÁFÉSZ bonyhádi szálastelepe nem értékesítő üzlet, csak tranzit- raktár, a kis . tételű széna, szalma tárolására. A kis- á 1,latt ártó k részére esetenként adott el a telep vezetője szénát, :ha máshol nem tudták beszerezni. Telepünk, mivel nem üzlet- jellegű, vezetője nemcsak kizárólag ezzel foglalkozik, így nyitva tartást nem tudunk előírni. Változtatni ezen nem áll módunkban, ha a kisállattartóknak más beszerzési lehetőségük nincs, a továbbiakban sem. zárkózunk el a kis tételű áru eladásától...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK Az ipari szövetkezetek, a területi (szakmai) szövetségek, a gazdasági társulások és a szövetkezeti vállalatok dolgozóinak képesítési rendszeréről szól a könnyűipari miniszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a kohó- és gépipari miniszter, a közlekedés- és postaügyi miniszter és a nehézipari miniszter 3/1980. (VII. 1.) Kip. M—ÉVM—KGM—KPM— NIM számú együttes rendeleté, amelynek hatálya kiterjed — többek között — az ip’ari szövetkezetekre, ezek területi szövetségeire, az ellenőrzési és jogi irodákra is. A rendelet szerint a szövetkezet köteles gondoskodni arról, hogy a vezetői és az ügyintézői munkakörben dolgozók rendelkezzenek a munkakörök ellátásához szükséges iskolai végzettséggel, szakmai képesítéssel, valamint szakirányú gyakorlattal, ugyancsak köteles— a rendelet hatályba lépésétől (1980. július 1.) három hónapon belül a szövetkezetre érvényes képesítési előírásokat meghatározni és a képesítéshez kötött munkakörök jegyzékét a szervezeti és működési szabályzat mellékleteként kiadni. Kihangsúlyozandó, hogy ha a dolgozó az e rendeletben előírt feltételeknek nem felel meg és a szükséges képesítést az előírt határidőben sem szerzi meg, a tagot, illetve alkal- mázottat politikai képzettségének, iskolai végzettségének és szakmai képesítésének megfelelő munkakörbe kell áthelyezni, ahol őt az új munkakörének megfelelő díjazás illeti meg. A jogszabály a Magyar Közlöny idei 47. számában olvasható. Ugyanitt jelent meg a könnyűipari miniszternek a magasabb vezető állású dolgozók premizálásáról és jutalmazásáról szóló 4/1980. (VII. 1.) Kip. M. számú rendelete, amelyből itt csupán annyit emelünk ki, hogy csökkenteni kell a prémiumot, ha a vállalat anyag- és készletgazdálkodása nem ösz- szehangolt a termelési feladataival, ha a PM Bevételi Főigazgatóság szervei jogerős határozattal súlyos mulasztásért elmarasztalták a vállalatot, de csökkenteni kell a prémiumot azoknál a vállalatoknál is, amelyek részére fajlagos energiafelhasználási mutató került előírásra és a tényleges felhasználás ezt a szintet meghaladja. A jutalom mértékének megállapításánál figyelembe kell venni. — többek között — a lakosság iparcikkekkel való ellátásának javítására tett intézkedéseket is. A jogszabály rendelkezéseit első ízben az 1980. év eredményei alapján ■ járó premizálásnál és jutalmazásnál kell alkalmazni. Egyes nyugdíjas dolgozók nyugdíjfolyósítás korlátozása nélküli foglalkoztatása tárgyában adott ki közleményt 76.080/1980. Eü. M. szám alatt az Egészségügyi Minisztérium. A közlemény felsorolja azokat a munkaköröket, amelyekben a nyugdíjas egészségügyi dolgozók a nyugdíjuk korlátozása nélkül, teljes munkaidőben foglalkoztathatók. Ilyen munkakörök pl. a körzeti ápolónői, a körzeti védőnői, az öregek napközi otthona gondozónői, a bölcsődékben a csecsemő- és gyermekgondozónői, valamint konyhai fizikai dolgozói stb. munkakörök. (Megjelent az Egészségügyi Közlöny 1980. évi 12. számában.) DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke TUríngiai nyárjf2.) Eisenachtól Buchenwaldig Talán nem fontos egy útibeszámolóban részletes múzeumi tájékoztatót adni. Annyi azonban említésig érdemes, hogy a korábbi folytatásban említett mindkét helyen előadóterem várja a látogatókat, filmvetítéseket, kamarakoncerteket tartanak és a pénztárnál bérelhető sok nyelvű magnetofonos idegenvezetés. Magyarul is. Eisenach fontos közgyűjteménye meg a Türingiai Múzeum, a Piac téri épület- - ben porcelán-, néprajzi,, festészeti és ólomkatona (!) kiállításokkal, a Prédikáló téri régi templomban pedig érté- . kés középkori fafaragások és f^táblaoltárok bemutatásával. r A Piac téren — a szinte valószerűtlen belsejű, három- emeletnyi karzatsorral ékes György-templom mellett — most napközben autók parkolnak és cseppet sem ide— illően színes pavilonokban, zöldséget lehet kapni. Ugyanez a tér 1525-ben a parasztlázadás vezérei lenyakazta- tásának színhelye volt. A város történelmi múltját kevésbé véres tények emléke is idézi. Ilyenek a környező házak hangulatához illő utcanevek. Például Mezítlábas utca, Aranymíves utca, Alsó- és Felső-Prédikáló utca, melyek a Prédikáló térbe torkollnak, vagy a Filozófusok utcája. Az ősi, favázas német építkezés századokon át élt, és az utcáknak elbűvülő elevenséget kölcsönöz. Eisenach nagy forgalmú bevásárlóutcája a Karl-Strasse, a pompás karl-marx-stadíi „Brühl” kicsinyített mása. Azzal a különbséggel, hogy a házak régebbiek és az angolszász bombatámadások nyomait anélkül sikerült eltüntetni, hogy a látogató az újjáépítés tényének „új” voltát érzékelné. Várnánk, hogy a városházzal átellenes sarokház 1560-as évszámot viselő kapuján parókás szenátor lép ki, ehelyett mi fordulhatunk be ugyanide — a modern imbiszbárba. A kirakatok gazdagok, rendkívül ízlésesek, feltűnő nagy áruválasztékkal. Két évvel korábbi emlékeimet idézve jelentős a fejlődés. Hazánkat magnetofonok és borok képviselik, utóbbiak konokul magyar nyelvű címkékkel. Ezen a német kereskedő úgy segít, hogy például a szürkebarát mellé kis táblát tesz: „Fehér bor Magyar- országról” felírással. Ugyan- ilyet kap természetesen a hárslevelű, a furmint és a badacsonyi kéknyelű is. Mivel nem minden türingiai járt [Magyarországon, ez a fajta „propaganda” bizony mit sem ér, és német legyen a talpán, aki ennek alapján különbséget tud tenni boraink között. Amit pedig — tudjuk jól — érdemes. A magyar látogatók — akiknek többsége teljesen méltánylandó módon nem ellensége a gasztronómiai örömöknek — , megelégedéssel vehetik tudomásul, hogy a türingiai konyha lényegesen közelebb áll a miénkhez, mint mondjuk a szász. De annyira közel azért nem, hogy ne lehetne megkülönböztetni. Bár a kolbászok, felvágottak és más töltöttáruk bőséges választékához hasonlóval itthon is jó lenne találkozni. Az NDK-t jártak elbeszélései nyomán idehaza sűrűn emlegetett árakról tanácsos tudomásul venni, hogy azok csalókák. Aki mondjuk 6 márkát fizet egy elfogadható ebédért, az hajlamos csak az egy jegyű számra figyelni. Közben feledi, hogy ez az összeg magyar pénzben több mint 29 forinttal egyen1 ő. Alighanem ugyanennek köszönhető jó borravalózó hírünk is. Hiszen a színvonalas kiszolgálás ellenértékeként otthon a 2-es számjegyet viselő fémpénz elfogadható összeg. Ugyanennyi itt hivalkodó, hiszen pontosan D forint 68 fillérrel egyértékű. E kitérő után térjünk visz- sza a városokhoz. Eisenach- ból ötnegyed óra alatt repíti el az embert a gyorsvonat Goethe, Schiller, Wieland és Liszt városába. Ízlés dolga, hogy ki- hol kezdi a városnézést. Én úgy éreztem célszerűnek, hogy Buchenwald- ban, a világtörténelem leg- szömyűbb bükkerdejében •fogjak hozzá, ahová a pályaudvartól sűrűn induló buszok valamelyikével lehet eljutni. A megyeszékhelyen vásárolt térkép „kultúrtörté- netileg figyelemre érdemes hely”-ként jelzi Buchenwal- dot. Kissé sajátos fogalmazás, de minden negatív tartalmával együtt tagadhatatlanul igaz. Jómagam Bruno Apitz itt játszódó Farkasok közt védtelen című nagy sikerű regénye fordításának valamikor szellemi szükségmunkása voltam. Tagja annak a nemzedéknek, - mely már élt, gondolkodott (?) a német koncentrációs táborok létesítésének idején. El kell ismernem, hogy tudtunk róla, csak éppen nem beszéltünk, vagyis csodálatos öncsalással sikerült nem akarnunk tudni. Kissé hasonlatosan a fejét homokba dugó strucchoz. A politikai osztály épületét elhagyva, a kaján Mindenkinek a magáét („Jedem das seine”) feliratú kapun átlépve, a kivégzőcellákat, bunkereket, krematóriumot, múzeumot végigjárva, az 56 ezer legyilkolt emléktábláit elolvasva, a kísérteties alapossággal elkészített kínzóeszkö- zöket megszemlélve (például a lábrögzítővel, szíjakkal ellátott, homorú lécrácsokból összerótt deres) a látogatóban sokféle gondolat ébredhet. A magyarban az is, hogy tulajdonképpen miféle rendszerhez kötött bennünket annak idején Horthy Miklós szövetségi hűsége, amelyet a bomlott agyú Szálasi egy ország pusztulásának majdnem a határain túl megtartott. Buchenwald mellett most egy lenyűgöző méretű „Nemzeti Figyelmeztető- és Emlékhely” áll. Kőből formázott kontrasztja magának a városnak, mely egy ideig Európa szellemi központja volt. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN A Cotta-ház Eisenachban, ahol Luther Márton diákkorában lakott Buchenwald. A 3. számú tömegsír, háttérben az emléktorony.
