Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
2 Képújság 1980. július 30. Irán A parlament megtárgyalja a túszügyet „A sah halála fordulatot eredményez az amerikai túszok ügyében” — jelentette ki Rafszandzsani ajatollah, az iráni parlament elnöke. Hétfőn Teheránban tartott sajtóértekezleten az ajatollah bejelentette azt is, hogy egy héten belül — augusztus első napjaiban — a medzslisz különbizottságot alakít, amely a tűszprobléma ügyrendi kérdéseiben lesz hivatva dönteni. A hírrel kapcsolatban a Bamdad című teheráni lap megjegyzi, hogy a fogva tartott amerikaiak ügyében egyetlen ember hozhat tényleges döntést: Khomeini ajatollah, aki viszont mindeddig nem volt hajlandó nyilatkozni sem a sah halálával, sem a túszok várható sorsáHarold Brown amerikai hadügyminiszter szerint „a valóságtól elrugaszkodott, egyszerűsítő és veszélyes” a republikánus párt választási felhívása, amely a Szovjetunió fölötti katonai fölény elérésére buzdít. A hadügyminiszter egy kaliforniai politikai klubban mondott beszédében megállapította, hogy az abszolút katonai fölény elérése immár „katonailag és gazdaságilag lehetetlen”, bármelyik fél számára, ha a másik fél ezt meg akarja akadályozni. val kapcsolatban. A lap egyben a sah külföldre mentett, Teheránban 25 milliárd dollárra becsült vagyonának visszajuttatását szabja meg a túszok szabadon bocsátásának feltételeként. A teheráni rádió kedden hajnalban közölte, hogy Ba- niszadr köztársasági elnök visszavonta korábbi javaslatát: Mosztafa Mir Szalim kormányfői posztra való jelölését. Az elnök tanácsadói ugyanis felmérték, hogy a belügyminiszter-helyettesnek, aki egyben a rendőrség főparancsnoka is, semmi esélye nincs arra, hogy a parlament jóváhagyja „mérsékeltnek” tartott személyét. Az Iszlám Köztársasági Párt ellenőrzése alatt álló me,dzslisz- szel szemben Baniszadr el ‘Ronald Reagannek, a republikánus elnökjelöltnek több tanácsadója állást foglalt már amellett, hogy fokozott nukleáris fegyverkezési versenyre kell kényszeríteni a Szovjetuniót, és amikor a Szovjetunió — a republikánus tanácsadók elképzelése szerint — „gazdaságilag nem bírja majd a nyomást”, akkor az Egyesült Államok számára előnyösebb stratégiai fegyverzetkorlátozási megállapodást lehet kötni vele. akarta kerülni a nyilvános összecsapást és az elkerülhetetlennek látszó vereséget: a teheráni lapok azonban a jelölés visszavonását is az elnök kudarcának minősítik. Kairóban kedden temették el államfőnek kijáró végső tiszteletadással Reza Pahla- vit. A gyásszertartás kínos helyzetbe hozta a Kairóban akkreditált diplomáciai misz- sziók vezetőit. Ha részt vettek volna a temetésen, magukra haragítják Teherán mai vezetőit; távolmaradásukat pedig az egyiptomi hatóságok vehetik rossz néven. Washingtonban ezek után döntöttek úgy, hogy a gyászmenetben — amelyet személyesen Szadat elnök vezetett — az Egyesült Államokat Atherton kairói nagykövet képviselje. Brown kijelentette, hogy ez a terv „a legveszélyesebb útra terelné a szovjet—amerikai versengést, olyan útra, amely bizonyosan atomháborúhoz vezetne”. Ezzel szemben — vélekedett a hadügyminiszter — „a ma létező megközelítő katonai egyensúly fenntartására” irányuló Carter-féle politika a legjobb módszer a háború megelőzésére, a nemzetközi egyensúly előmozdítására és az Egyesült Államok „életbevágó érdekeinek” védelmére. flz Országos Vízgazdálkodási Bizottság reodkívííli ülése Kedden Gergely István államtitkár elnökletével rendkívüli ülést tartott az Országos Vízgazdálkodási Bizottság. A tárcaközi testület az Országos Vízügyi Hivatal előterjesztése alapján megtárgyalta és jóváhagyólag elfogadta a Tisga-völgyi árvíz- és belvízvédekezési, helyi víz- kárélhárítási helyzetről szóló beszámolót. Elismerését fejezte ki a védekezésben együttműködő szervek eddigi erőfeszítéseiért, különösen a vízügyi szolgálat, a honvédség, a belügyi szervek, az érintett lakosság, a helyi tanács és pártszervek dolgozóinak munkájáért. A védekezés hatékonyságát szolgáló konkrét intézkedések mellett — állapította meg a bizottság — változatlanul a lakosság élet- és vagyonbiztonságának megőrzése, a kitelepítettek megnyugtató ellátása, a települések és létesítmények védelme, a mezőgazdasági betaakrítási munkák gyorsítása a legfontosabb feladat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az apadás ellenére még nagy víznyomás terheli a gátakat és jelentős területet borít még a belvíz. Ezért lankadatlan, sőt megkettőzött figyelemmel és erővel kell folytatni a védekezést a rendkívüli károk csökkentése, elhárítása érdekében. Különösen jól szervezett és megfeszített munkára van szükség a Körösök, a Bodrog és a Tisza térségében, ahol a legveszélyesebb árhullámok alakultak ki és a legnagyobb kiterjedésű a belvíz. Harold Brown: A katonai fölény irreális cél Letette a hivatali esküt Fernando Belaunde Terry, az új perui elnök. A képen: a beiktatási ceremónia Limában. (Képtávírónkon érkezett.) Elegáns, amerikai szabású ruhában jelent meg hívei kö-. rében Peru frissen megválasztott elnöke, Fernando Belaunde Terry a győzelem után. Egészen másképpen volt öltözve, mint tizenkét évvel korábban, amikor egy augusztusi hajnalon pizsamában rángatták ki az elnöki palotából a hadsereg emberei. Peru, Latin-Amerika egyik legfontosabb országa tizenkét esztendei katonai kormányzás után, a mostani választásokkal visszatért a polgári rezsimek közé. Hétfőn megtörtént a beiktatási ceremónia is. Minden jel arra mutat azonban, hogy nemcsak az elnök, hanem maga a rendszer is „amerikai szabású konfekcióba” burkolód- zott. És nemcsak egyszerűen azért, mert Belaunde a perui nagypolgárság jellegzetes és kiemelkedő képviselője, aki — építész lévén — száműzetésének éveit a texasi egyetem professzori székében töltötte. Az amerikai polgári típusú megoldás valószínűsége mellett szólnak az elnökválasztáson kibontakozott politikai erőviszonyok és ennek kedvez a baloldal megosztottsága is. A helyzet megértéséhez előre kell bocsátani, hogy Peru lakosságának körülbelül a fele indián, akiknek nagy része gazdaságon kívül él, vagy legjobb esetben mezőgazdasági bérmunkás, esetleg éhbérért dolgozik az ország világgazdasági jelentőségét meghatározó réz-, ólom-, horganyérc- és ezüstbányákban. Á lakosság több mint fele analfabéta. Harmadrésze nem beszél spanyolul. Ök — foglalkozásukra való tekintet nélkül — gyakorlatilag kívülrekednek a politikai életen. Nem vettek részt a csaknem tizenhétmilliós ország mostani választásán sem. Az elnökválasztásra végső soron azért került sor, mert a hatalmat tizenkét esztendővel ezelőtt megragadó hadsereg — pontosabban annak technikai képzettségű tisztikara — nem volt egységes. A katonai uralom korszaka lényegében két szakaszra oszlott. Az első szakaszban, Velasco tábornok idején, a katonák kidolgoztak egy reformtervet, amely sok pozitív vonást mutatott. (Földreform, államosítási törekvések a bányaiparban, a gazdaság füg- getlenítése a nemzetközi monopóliumoktól, stb.) Ennek a programnak azonban nem volt megfelelő társadalmi bázisa az országban, a munkás- és parasztmozgalom nem kielégítő szervezettsége és politikai bizonytalansága miatt —, valamint azért, mert a kisszámú, de erőteljes perui burzsoázia szabotálta a reformtörekvéseket. Miután ebben a törekvésében a bányászatban erőteljesen érdekelt külföldi tőke a burzsoázia partneréül szegődött, a reformtörekvések töredezni kezdtek és az ország gazdasági helyzete egyre súlyosabbá vált. A reformcsoport kezéből ekkor egy másik katonai frakció vette át a vezetést, Bermudez tábornok irányításával. Ez már jócskán eltávolodott az eredeti célkitűzésektől és gazdaságilag visz- szakormányozta az országot a nemzetközi monopoltőke vizeire. 1978 óta ez a katonai csoport már teljesen alávetette az ország gadaságát a Nemzetközi Valutaalap által diktált szanálási politikának. Eredményeképpen kettős irányzat jellemezte a május végi választás pillanatában a gazdasági életet. A megszorítások politikája és az export nagy részét alkotó fémek világpiaci árának emelkedése következtében az ország pénzügyi egyensúlya helyreállt. Emellett a nemzetközi tőkével együttműködő, vagy a pénzpiacon spekuláló szűk nagypolgári réteg óriási haszonhoz jutott. Az utóbbi két évben nagy vagyonok születtek. Közben azonban a gazdasági élet egyéb szektoraiban a fejlődés gyakorlatilag megállt. A 64 százalékos infláció mellett a reálbér két év alatt 30 százalékkal zuhant és a munka- nélküliség gyors ütemben emelkedett.. Ilyen helyzetben került sor az elnökválasztásra. Kezdettől fogva csak az volt a kérdés, hogy a Belaunde által vezetett és ventrista nagypolgári pártnak tekinthető Népi Akciópárt (Áccion Popular, AP) nyeri-e az erőpróbát vagy a nagyjából szociáldemokrata pártnak minősíthető Amerikai Népi Forradalmi Szövetség. (Alianza Popular Revolucionaria Americana. APRA). A választási előírás szerint a győztesnek leadott szavazatok 36 százalékát kellett megszereznie az elnöki tisztség elnyeréséhez. Belaunde pártja végül is csaknem 44 százalékot kapott, tehát fölényes győzelmet aratott. A magyarázat alighanem abban található, hogy a harmincas években eleinte radikális forradalmi jelszavakat hangoztató APRA nemcsak egyszerűen reformista párttá vált, hanem az ország történetének egy szakaszában az amerikai monopoltőkés politika készséges szövetségesének is bizonyult. Valószínű, hogy az APRA még így is kemény ellenfél lett volna, ha_ él a párt megalapítója, Haya de la Torre. Haya de la Torre, aki Be- laundeval ellentétben nem az Egyesült Államokban, hanem Mexikóban töltötte száműzetését, egy esztendővel ezelőtt meghalt, s így az APRA kiemelkedő vezető nélkül maradt. Végül ezek a tényezők döntötték el a párharcot a két nagy párt között a nyíltan polgári Accion Popular javára. Mindamellett nem lehet említés nélkül hagyni, hogy megosztottsága miatt a baloldal a vártnál sokkal gyengébben szerepelt. Különböző csoportjai együttesen a szavazatoknak mindössze 17 százalékát tudták megszerezni, ebből is 3,5 százalék egy maoista csoportosulásra esett, így a két nagy párt után a harmadik jelentős parlamenti csoportosulás az egyértelműen oligarcha-földesúri érdekeket képviselő Keresztény Néppárt lett. Az említett tények figyelembevételével immár csak az a kérdés, hogy a győztes Belaunde, akit most iktattak be hivatalába, egyáltalán ke- res-e szövetségeseket. És ha igen, azokat az oligarchia parlamenti képviselőinek sorából, vagy a populista-szociáldemokrata jelszavakat hangoztató APRA emberei közül választja-e? Ennél a politikai kérdésnél lényegesen fontosabb az, hogy miképpen birkózik meg a kormány az ország, gyöt- relmes gazdasági problémáival. Tizenkét esztendő katonai uralma után voltaképpen ettől függ a polgári kormányzás életképessége — és élettartama. -i. -e. Aggasztó háromszög Kedd esti kommentárunk. Üj-Delhiben mind több szó esik arról, hogy Indiára ismét ráterül a pakisztáni fenyegetés hosszú árnyéka. Ez a fenyegetés — mint Indira Gandhi miniszterelnökasszony egy minapi interjújában kijelentette — most annyival súlyosabb a korábbinál, hogy Pakisztán nukleáris fegyver előkészítésén munkálkodik. A pakisztáni atombombának megvan a maga kalandos története. Néhány esztendeje a világlapok első oldalán szerepelt a hír, amely szerint „egy nyugateurópai országban dolgozó pakisztáni atomtudós értékes dokumentációt juttatott el Iszlámábád illetékes köreihez”. Nem sokkal ezután hírek szivárogtak ki arról, hogy a pakisztáni Lahore térségében hatalmas építkezések kezdődtek és ezek jellege „kísértetiesen emlékeztet egy nukleáris üzemkomplexum munkálataira”. A nemzetközi közvélemény számára újabb logikai láncszemnek bizonyult az a jelentés, hogy a pakisztáni hadsereg elitegységei hermetikusan lezárták az említett térséget. Ekkor már számos ország — természetesen az elsők között a legközvetlenebbül érintett, szomszédos India — tiltakozott a Ziaul Hak tábornok által „iszlám bombának” titulált nukleáris terv ellen. Akkor még az amerikai külügyminisztérium, a State Department nyilatkozata is „felháborítónak és feltétlenül megakadályozandónak” találta a pakisztáni tervet és az érvényben lévő nemzetközi megállapodásokra, mindenekelőtt az atomstop-egyezményre hivatkozott. A tágabb térség ügyeit figyelemmel kísérők jól emlékeznek arra, hogy — Bhutto kivégzése és a rezsim fokozódó népszerűtlensége mellett — az „iszlám bomba” volt az egyik oka az Iszlámábád—Washington viszony romlásának. A Carter-doktrina meghirdetése azonban — az afganisztáni eseményeket ürügyül használva — stratégiai kulcsországgá tette Pakisztánt és Washington aggályai azonnal megszűntek. Egymást követték Iszlámábádban — Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadóval az élen — a magas rangú amerikai személyiségek. Az amerikai—pakisztáni viszony reneszánszával párhuzamosan gyors fejlődésnek indulták az egyértelműen aggasztó előjelű pakisztáni—kínai kapcsolatok is. Kína Indiát potenciálisan veszélyeztető stratégiai utat épített gőzerővel Pakisztánon át (a hírhedt Kharakorum-út), nagy összegű katonai segélyben részesítette a Hak- diktatúrát és — ez a legutóbbi fejlemény! — felajánlotta „legteljesebb közreműködését” a pakisztáni atombomba munkálataihoz. A Washington—Iszlámábád—Peking háromszög olyan jelenség, amely az amúgy is veszélyeztetett térségben a legnagyobb joggal aggasztja Indiát. És nemcsak Indiát. HARMAT, ENDRE FttMfRÁMA BUDAPEST MADRID A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, valamint a tájékoztatás területén kifejtett eredményes munkája elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta Kádár Jánosnénak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala főosztályvezetőjének. A kitüntetést kedden Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. BUKAREST Románia és a Közös Piac megállapodást kötött egyes ipari termékek kereskedelméről és egy vegyesbizottság felállításáról. A két egyezményt hétfőn írták alá Bukarestben. Románia és a Közös Piac küldöttsége megbeszéléseket tartott a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről is. SAN SALVADOR A salvadori kormánycsapatok átfogó offenzívát készítenek elő a baloldali gerillák ellen. Katonai körök közlése szerint az elmúlt hetekben mintegy hatezer polgári személyt telepítettek ki a fővárostól északra fekvő Perquin és Ilobasco körzetéből „a küszöbönálló harcokra való tekintettel”. Hivatalos források szerint súlyos összecsapás zajlott le a baloldal fegyveresei és a hadsereg alakulatai között a fővárostól északkeletre lévő Chorrera del Guabayóban is. A forrás nem említi a kormányerők veszteségeit. Merényletet kíséreltek meg kedden reggel a spanyol hadsereg egyik tábornoka ellen. Három géppisztolyos terrorista Madrid központjában tüzet nyitott a munkába tartó Arturo Criado tábornok hivatali kocsijára. A főtiszt testőre meghalt, gépkocsivezetője súlyosan megsebesült, de ő maga csak könnyebben sérült meg. A terroristák egy közelben várakozó gépkocsin elmenekültek a helyszínről. A rendőrség feltételezése szerint a merényletet az ETA nevű baszk szeparatista szervezet követte el. NEW YORK Kurt Waldheim, ENSZ-fő- titkár augusztus első felében látogatást tesz Vietnamban és Thaiföldön — közölte hétfőn egy ENSZ-szóvivő. * Az amerikai mezőgazdasá- - gi minisztérium elismeri, hogy a Carter-kormányzat gabonaeladási tilalma nem okozott nehézséget a Szovjetuniónak szükségletei kielégítésében — írja a Newsday című amerikai lap. Meghiúsult az a kísérlet, hogy „megbüntessék” Moszkvát. A gabonaembargó igazi áldozataivá az amerikai farmerek és adófizetők váltak. Egy másik lap, a Business Week, az amerikai üzleti körök hetilapja szerint a Fehér Ház most „elfogadható módot” keres az embargó feloldására. PÁRIZS Jean Francios-Poncet francia külügyminiszter hétfőn este a francia televízióban röviden nyilatkozott a nemzetközi helyzetről. A külügyminiszter hangot adott annak a véleményének, hogy nincs szó olyan válságról, amely súlyosan fenyegetné a világbékét, de ,,hosszabb^idő- szakra kell felkészülni, amelynek során meg kell őrizni a nyugalmat, a hidegvért, nagyon határozottnak kell lenni, és közben folytatni kpll a párbeszédet”.
