Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980. július 20. Ü*fePOJSÄG5 Visszaélések - visszaélők Tisztelettel kérem mindazokat, akik a fenti cím után nem veszítik el érdeklődésüket, és elolvassák, amit — jogos panaszok nyomán szabadon — papírra vetek, hogy csak mosolyogjanak, ha magukra ismernek. Tudniillik, ha ez bekövetkezik, az egyáltalán nem a véletlen műve. Előre megfontolt szándékkal veszem célba azt a képtelen képességüket, mely miatt az orvosi ügye_ let címszó alatt szolgálatot teljesítők alkalmanként szeretnének világgá szaladni. iA járóbeteg ellátásának az az ügyeleti rendje, mely napjainkban érvényben van, két éve fungál, és tulajdonképpen valahá nyűnk megelégedésére. Főleg a megye 'területén élő orvosoknak jelentett nagy könnyebbséget, hogy állandó hétvégi készenlétük fölöslegessé vált a több település lakosságának hét végi egy 'helyre irányításával. Bevált a központi ügyelet is a városok, nagyobb települések esetében, az hasonlóképpen, hogy Szekszárdon hosszú vajúdás után végre külön lehetett választani ia felnőtt körzeti-orvosi és a gyermekszakorvosi éjszakai ügyeletet. Szóval, minden jó lenne, ha a jóval, ahányan csak vagyunk, jól élnénk, de az a helyzet, hogy gyakran fordulnak elő Visszaélések. Döntően azok részéről, akik vagy nem akarják, Vagy nem is tudják számításba venni, hogy a járóbeteg-ellátás ügye. leti rendszerében bennünket szolgáló emberek ugyanúgy nem rendelkeznek elnyűhetetlen idegekkel, és végeláthatatlan tűrőképességgel, mint mi magunk. Mert nézzük csak.. Az az orvos, aki ma este héttől holnap reggel 8-ig a sürgősségi betegellátás feladatait kell, hogy ellássa, ma reggel nyolckor munkával kezdte a napot, ki sem fújhat ja .magát jószerivel, máris beáll az ügyeletbe. Amint véget ér ez a dolga, nincs szabadnap, nincs pihenés akkor sem, ,ha egész ügyeleti ideje alatt nem aludt két-három óránál többet. Van pedig, amikor nem alszik, jóllehet ni ncs semmi járvány, azaz, ami mégis van, az néha járványos méreteket ölt, csak és kizárólag azért, mert visszaélünk a jogainkkal. Hogyan? Enyhén illuminált állapotú férfi áll a Székszárdi felnőtt-orvosi ügyelet ajtajában. A szolgálatban lévők — úgy gondolván, hogy kivételesen csöndes napjuk, azaz éjszakájuk lesz — éppen készülnék ledőlni. Tehát még a lehető legjobbkor jött az atyafi, aki a szokásos kérdezősködésre elmondja, hogy fáj a válla. Már két hete fáj cefetül, s most lekéste a buszt. Ügy gondolta, hogy akkor megnézeti, mert ugye itt nem kell annyit várni, mintha otthon menne el a körzeti orvosához... Kommentár'nincs. De az ezután következő példákhoz sem fűzök megjegyzéseket. Az orvos kiment azokra a helyekre, ahova sürgősségi alapon hívták. A nővér közben adminisztrál és akárhányszor csöng, fölveszi a telefont. A tizedik hívásnál már ideges kicsikét és nem bánná, ha virradna odakint, mert tíz telefonáló közül hat „csak” tudakozódni kíván, öt arról, hogy mi a mentők és a kórház te- lefonszáma. Egy pedig arról, hogy ki van ma ügyeletben, mert ettől teszi függővé, hogy olyan beteg-e, akinek nyomban orvosi segítségre van szüksége. Megkapja a kívánt információt és dönt: ráér holnapig. Évekkel ezelőtt mesélte egyik orvosismerősöm, hogy városában a felnőtteknek szánt orvosi ügyelet templom közelében kapott helyet, s a dolog csupán azért vált számára emlékezetessé, mert amint végétért a litánia, vagy az esti mise, jöttek sorra az idős nénik és bácsik: — „ha már itt van úgyis aranyom, mérje már meg a vérnyomásomat!” — beköszöntéssel. Nem tudom, azóta hogy alakult az adott ügyeleti rendelő esti „ha már itt van”-féle forgalma, annyit azonban tudok, hogy az egész_ megyében gyakran élnek vissza a „betoppanás” lehetőségével a központi ügyeletek közelében lakók is. Nappal ugye dolgoznak, illetve a hivatalos munkaidő elteltével nyomják a mellékest, orrvérzésig. Szó sincs arról, hogy bármelyikük sürgős ellátásra szorulna. Nem! A közelséget kihasználva jönnek gyógyszert Íratni, vérnyomást méretni, s azon az alapon, hogy „itt nem kell várakozni”. Ez az okoskodás majd minden visszaélő szótárában helyet kapott. Telefon a késő éjszakai órákban. — Azonnal jöjjön az orvos, mert injekciót kell adni a feleségemnek —, kéri egy férfi hang — Mi a baj? — kérdi a nővér. — Ideges a feleségem. Üjabb kérdés: — Mitől? Az imént még magabiztos, sürgető hang bizonytalanra válik: — Mert megint berúgtam. Az orvosnő akiről a következőkben lesz szó jó humoráról béketűrő természetéről nevezetes. Hogy alkalmanként őt is ki lehet hozni a sodrából nem csoda. Egy és ugyanazon családhoz — mely egyik nagyközségünk külterületén él — fél nyolcig már harmadszorra hívják. Megy, mert hívásra mennie kell. De most már kérdez. Azt, hogy kiváltották-e a már első alkalommal fölírt gyógyszert? Kiderült, hogy nem, mert „mit gondol a doktornő! Jó másfél kilométerre van a patika!” Az orvosnő ekkor beültette a háziasszonyt az ügyeleti gépkocsiba és a patika előtt kirakatta. Kapott is jócskán az utasától, mikor kiderült, hogy a hazafu- vairozást már nem vállalhatja. Hívják az orvost részeg szomszédok gyanútlanul alvó józan szomszédjukhoz, aki olyan egészséges, mint a makk és nem győz röstellkedni az éretlen tréfa miatt Előfordult aztán olyasmi is, hogy egyik szomszéd megbízta a másikat, hogy hívjon ki hozzá orvost, de amikor édes álmából a megérkező segítség fölverte, ordított mint egy oroszlán, mert fogalma se volt mi baja lehetett, amikor „megemlítette”, hogy orvosra lenne szüksége. Folytassam? Megtehetném, de tartok tőle, hogy eny- nyi példát olvasván is azt mondják majd néhányan, hogy ezeket én találtam ki. Becsületszavamat adom: nem! Sőt. Van néhány meredekebb példám az orvosi ügyelettel való visszaélésre, de tekintettel kell lennem arra, hogy az újságot nem dörzspapírra nyomják. Arra úgyszintén, hogy olvasóink között sok a 14 éven aluli... Emlékeztetnék ellenben egy sokak által ismert állatmesére A farkast kiabáló báránykára gondolok, „aki”, annyiszor csapta be azokat segélykiáltozással, akiktől segítséget remélt, hogy már nem vehették komolyan. És akkor jött a farkas ... — li — Kakasviadal Vagy talán így: játszani is engedd... Úgy hírlik, egykoron többet játszottak a falusi emberek. Több idejük, kedvük, alkalmuk volt tán? Ma már fásultabbak vagy komolyabb szabadidő-formák érdeklik őket? A felsoroltakra bizonyíték is ellenérv is a tény. Kis vasárnap délelőtti szórakozásra, kakasviadalt rendezett Egyed Ferenc Decsen a helyiek által vasútinak nevezett presszó vezetője. Az ötlet tetszésre talált (tán, mert játékra ma is van kedv, csak alkalom kell hozzá). Idősebbek, fiatalabbak a baromfi- udvarból kiragadvc egy-két amatőr viadort, a küzdőtérre bocsátották őket. A képzetlen kis jószágok meglepő biztonsággal vívták hatalmas csatáikat, gerjesztve a tréfáktól szines, vidám hangulatot. CZAKÓ SÁNDOR A versenyzők utaztatása még korszerűtlen Indulj, kakaskám! Alapállás Közhírré tétetik... Győzelmi öröm Heves harcok dúlnak Légitámadás A vesztes és a győztes
