Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

1980. július 20. A^PÜJSÁG ■Nincs szándékunkban ked­vét szegni az olvasónak, aki ■nem szereti, ha számokkal traktálják, s nem akarjuk el­rettenteni e cikk végigolva- sásától, mégis le kell szögez­nünk; sok tény, adat követ­kezik. Am kedvcsináló cél­zattal hozzátesszük; ezek a számok, adatok nem lehet­nek szárazak, mert a mögöt­tük rejlő tartalom egy me­gyeszékhely néhány éives fej­lődésének — teljességre nem törekedhető — összegzése. Miféle összegzés az, ami nem teljes? — adódik a jo­gos kérdés. Nos, Szekszárd szinte rohamléptekkel fejlő­dött az ipartelepítéssel ki­bontakozott dinamikus vá­rosfejlesztés során, s még felsorolásszerűen is csaknem lehetetlen egy újságci'kknyi terjedelemben hiánytalanul összefoglalni az utóbbi 4—5 éves gyarapodás valamennyi elemét. De már meg is említettünk egy nagyon fontos tényt; az iparosítást. Tolna megye székhelye is bizonyíték arra a törvényszerűségre, hogy az ipari foglalkoztatás bővülé­sével együtt halad a lakos­ság számának növekedése. Szekszárd lakossága — gya­kori stagnálások, sőt vissza­esések helyett — 1974 óta mintegy 5 ezerrel nőtt, s ez év elején 34 ezer 450 volt. Jelenleg 81 iparvállalat és telep 14 ezer dolgozót foglal­koztat itt. A legutóbbi ipari beruhá­zások közé tartozik a BUG Híradástechnikai Vállalat gyáregységének felületkiké­szítő és alkatrészgyártó üze­me, a bútoripari vállalat bő­vítése, s ma már természe­tesnék tartjuk, hogy meg­szűnt ä jó minőségű kenyér beszerzésének gondja, mert befejeződött a sütőipari vál­lalat kenyérgyárának rekon­strukciója A VÁLTOZÁSOK NAGYSÁGA Való igaz; nagyon sok mindent természetesnek talá­lunk, i'övid idő alatt meg­szokjuk az újat, s ha Vissza­pillant az ember, akkor döb­ben rá igazából a változások mértékének nagyságára. Mert folytathatjuk a sort — csak az iparnál maradva — a tej­ipari vállalat sajt. és citopán üzemének építésével, a ME­ZŐGÉP Vállalat gyártócsar­nokának elkészítésével, a bőr- és iműanyagfeldolgozó vállalat és a Borsodi Vegyi Kombinát székszárdi gyárai­nak bővítésével, s akkor még címszóként sem említettük eddig azt, hogy készül a vá­ros történetének eddigi leg­nagyobb beruházása, a hús­kombinát... Érdemes néha vissza-visz- szapillantani a megtett útra, rá-rádöbbenni az állomások fontosságára, a létrehozott javak, értékek jelentőségére, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. 1978 januárjában egyesült a ko­rábbi három téesz, s így mintegy 5400 hektár terüle­ten, anyagi eszközeik kon­centrálásával a fejlődés to­vábbi feltételeit hívták élet­re. Üjabb adat, de lényeges momentum; a nagyüzemileg művelhető szőlőterületük 205 hektár. És 1982-ig további 100 hektár telepítését terve­zik, s a mezőgazdasági mű­velésre alkalmatlan területe­ken 64 hektár erdőt telepí­tettek. A szétszórt, beékelő­dött kisparcellák megműve­lése érdekében 1265 hektár zártkert-területet alakítottak ki-, s az állami és szövetkeze­ti • területekből bérleti szer­ződéssel 66 hektárt juttattak mintegy 600 kistermelőnek. A szőlőrekonstrukcióval párhuzamosan jelenleg is fo­lyik az erózió elleni véde­lem. A város öt fő vízgyűj- . tő területe közül befejeződött a Tóth-völgyi, a Bárány a- völgyi, a Kerékhegyi, és a parásztai terület rendezése. A Séd-völgy és mellékágai vízrendezése 1978-iban kezdő_ dött el, megvalósítása pedig közel tíz éves munkát jelent. EGYMILLIÁRD FORINT Az előző tervidőszak utol­só két esztendejében fontos szerepet kapott a következő tervciklus előkészítése, az átmenet zavartalanságának biztosítása. A jelenlegi öt­éves terv kidolgozásakor a város vezetői a 'központi sza­bályozók mellett figyelembe vettek a dinamikus fejlődés által eleve meghatározott olyan követelményeket, mint a lakásépítés és az iparoso­dás alapközmű-igényei, a gyermeklétesítményi férőhe­lyek számának növelése, a kereskedelmi hálózat kor­szerűsítése, bővítése. A ta­nács mintegy 1 milliárd fo­rint fejlesztési alappal ren­delkezett, amelynek három­negyede a célcsoportos la­kásépítést, és a kapcsolódó létesítmények megvalósítását szolgálta. Az V. ötéves tervben mint. egy 2600 lakás épül fel Szek- szárdon. Jelenleg 11 ezer 270 a lakások száma, s a távfű­tésbe bekapcsoltak aránya ez év végéig meghaladja a 25 százalékot. lEz — mint a vá­rosi tanács végrehajtó bi- zottságánag legutóbbi ülésén is szó volt róla — azt jelenti, hogy a távfűtött lakások szá­ma több mint a duplája az öt évvel ezelőttinek. Az ivó- vízellátás megjavítására bő­vül a vas- és mangántalaní- tó is, ugyanakkor korszerű­södött az úthálózat. E terv- ciklusban 28 kilométer ki­épített út készült, és átadták rendeltetésének a városköz­pont forgalmát mentesíteni hivatott, és az ipartelep jó megközelítését lehetővé%tevő utat és vasúti felüljárót. A gyermekintézmények férőhelyeinek növelése már hosszat» ideje kiemelt felada­tot jelent Szekszárdon. A bölcsődei helyek száma 555, 1974 éta nem kevesebb, mint 255 új bölcsödéi hely létesült. A nagyarányú társadalmi összefogás eredményeként 1979 végén elérték a város­ban, hogy — bár az óvodák sajnos zsúfoltak — a felvé­telt kérőknek csak igen kis hányadát kellett elutasíta ni. Az óvodai helyeik száma je­lenleg 1570, amelyből 1976 óta 772 az újonnan megvaló­sult. Az ellátást tovább ja­vítja az év végére elkészü­lő 216 helyes könnyűszerke­zetes óvoda, és az, hogy a TÁÉV társadalmi munkában 100 helyes gyermekintéz­ményt épít a Kadarka utcái létesítmény bővítéseként. Nem feledkezhetünk meg a Tambov lakótelepi ezer ada­gos konyháról sem, amely az étkeztetést javította. Nagyarányú e fejlődés? A válasz kétségtelenül igenlő, s mindezt a tanácsi erőforrá­son kívül a város üzemeinek, intézményeinek 10 millió fo­rint összegű hozzájárulása tette lehetővé. Az általános iskolákban az elmúlt tanévben 132 tanuló- csoportban bővítették isme­reteiket a diákok, s a demo­gráfiai hullám Szekszárdon is tanteremhiányt okoz. ősz- szel már 139 lesz a tanuló- csoportok száma, ezért átme­neti megoldásként 10 ideigle­nes tantermet létesítettek, de lényeges változás várható a baktai lakótelepi 24 tanter­mes iskola elkészültével Ez a beruházás a tervek szerint 72 millió forintba kerül, 1983-ban lesz kész, s helyet kap benne egy nagyméretű tornaterem és egy tanuszoda is. Szekszárd 8 középfokú ok­tatási intézményének 4400 ta­nulója volt 1979—80-ban, s emlékezetes év az idei a te­kintetben, hogy a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szek­szárdi kihelyezett tagozatán ebben az évben búcsúztattak első ízben végzős hallgató­kat. Egy város életében nem el­hanyagolandó a kereskedel­mi ellátás. Ezt Szekszárdon 103 bolt biztotsítja, több, mitn 20 ezer négyzetméter alapterületen. Az üzletháló­zat gyarapodását bizonyítja, hogy a Skála Áruházon kí­vül a Keselyüsi úton és a Mérey lakótelepen abc-áru- házak, a Széchenyi utcában és a Tambov lakótelepen ke­reskedelmi és szolgáltató egységek létesültek, s jelen­leg épül a DOMUS áruház. A hírközlésben a legjelen­tősebb fejlesztés a posta mű­szaki épületének elkészülése volt. Ebben dolgozik az új helyi és helyközi távbeszélő központ, az erősítőállomás, és a távíróközpont. A 6 ezer állomásos központtal a város bekapcsolódott az országos távhívó hálózatba. Tovább fejlődtek az egész­ségügyi ellátás feltételéi is. A tüdőszűrő épületén emelet- ráépítés történt, s épül a KÖJÁL-székház is. A Tam­bov lakótelepen, és az észa­ki kertvárosban orvosi, illet­ve fogorvosi rendelőt adtak át, és bővült az üzemi orvosi rendelés. A LAKOSSÁG A VAROSÉRT A városfejlesztésben egyre nagyobb szerephez jut a kö­zösségek, a lakosság, a kol­lektívák cselekvő aktivitása, közhasznú társadalmi mun­kája. A fejlesztést és fenn­tartást elősegítő társadalmi munka értéke az elmúlt légy évben 35 millió 150 ezer fo­rint volt. A városfejlesztésben, vá­rosépítésben, városszépítés­ben elért eredményekért 1974-ben Hild János-érmet adományozták Szekszárdnak. Azóta talán még többet gya­rapodott a város, hiszen aki évekig távoL élt a megye- székhelytől, ma már elisme­rő csodálkozással szemlélhe­ti például Varga Imre Kos- suth-díjas szobrászművész alkotását,, a Prométeusz szo­borkompozíciót. Jelenleg egy Liszt Ferenc szóbor felállítá­sát tervezik az Augusz-ház közelében, s restaurálják a Babits emlékházat. Remélhetőleg eljutott e so­rokig az olvasó, aki talán szemrehányást tenni készül, mondván: nem szóltunk töb­bek között az új gyógyszer­tári központról, meg a mint­egy 70 játszótérről, és más­ról, ami esetleg kimaradt írásu.ikibóL Nos, a teljesség alól már bevezetőnkben fel­mentést igyekeztünk kérni, akkor is, és most is remélve, hogy nem haszontalan a tel­jesség nélküli ilyenfajta ösz- szegzés sem. Mert ráébreszt kicsit arra, hogy mennyi mindent elérték a szekszár­diak, hogy van mit megóv­nunk, megbecsülnünk, gon­doznunk, hiszen nem elég „csak” építeni egy várost. V. Z.—iCz. S. Ülök a szülői ház konyhájában; szemben velem anyám. Apámat várjuk haza a munkából, illetve már a kocsmából; mert hazajövet mindig betér, elücsörög egy negyedórát a meg­érdemelt fröccs mellett. De kettőnél többet csak nagy ritkán iszik — ő nem becsüli sokra az italt, annál inkább a híreket, me­lyek napközben nem jutnak el a határba, a traktor vezetőfülkéjébe. Most érkeztem haza, szombat esti órán; már két hete naponta vártak, mert meg­ígértem... Magyarázom, hogy nem jött ösz- sze a dolog, sokfele jártam-kalandoztam mostanában. Mondja anyám: — Látom rajtad; megint keveset alszol, biztosan már egy hete iszol is, meg beszé­lik a falubeliek, hogy sosem látnak kétszer ugyanazzal a nővel. Maholnap két gyere­ked lesz; tudd óm, hol a helyed! Mit lehet erre felelni? (Mert felelni kell!) Kamaszkoromban, ha — anyám fogalmai, normái szerint — „rossz helyen” jártam, és csak hajnalban vagy napokkal később tá­mítottam haza, mindig kitaláltam valami ámulatba ejtőt: elaltatni gyanúját, feledtet­ni aggódását. De eljött az idő, amikor az efféle figyelmességem reflexszé vált. És ez nem volt már többé figyelmesség. Közön­séges hazudozás volt. Már jó ideje nem mentem magam a kí­nos helyzetekből; nem mentegetőzöm. In­kább teszék rá még egy lapáttal — tovább rontom amúgy is megtépázott nimbuszomat. (És mert az ember gyarló — örökké változ­ni igyekszik —, időnként mindez cinizmus­sá „nemesedik”.) Most fáradt vagyok — meg túlságosan józan is — ahhoz, hogy cinikuskodjam. Hát töredelmesen-játékosan bevallom: — Igaz, legalább öt napja nem aludtam ágyban; de egészen részeg nem voltam so­ha, csak éppen nem volt mindig eléggé fé­nyes a szellemem. De hát — Ilyen az em­ber, ha egyszer ezeréves. Azért nincs sem­mi baj, higgye el, ennél már minden csak rosszabb lehet... őszinteségem nemhogy megnyugtatná, de egyenesen fölbosszantja. De, mert ma­gam is nevetek szavaimon, nem tudja, mit kezdjen velem. Látom, elpityeredne. Na­gyokat nyel, és másra tereli a szót. — A gyerek jól van-e? — Fiamnak most éppen semmi baja; a változatosság kedvéért a feleségem beteg. Anyám kételkedik, mert fájlalja, hogy Zsuzsi meg a gyerek nem jött velem. Gya­nakvóan kérdezi: — Aztán súlyos-e? — Nem, nem súlyos... Csak rosszul lett a minap az utcán, azóta fekszik. Nehezen vi­seli a terhességet... Anyámnak prókátornak kellett volna lennie. Most is kiérzi szavaimból, ki a gyengébb, a védtelenebb; Zsuzsi pártjára áll, de még nincsen egészen ellenem. — Mert mindig megkínzod szegényt! — mondja. — Elvertem volna én apádat a háztól, ha egyszer is elmaradt volna más szoknyák után! Ezen nevetek egyet, aztán komolykodva ráncolom a homlokomat, úgy mondom: — Nehéz élet a többnejűség, bizony... — (Látom, hogy ez egy kicsit erős volt és durva, hát csavarok egyet a gondolaton.) — Néhéz annak az élete, aki az egész világot akarja cipelni... Ehhez hirtelenjében nincs mit hozzáfűz­nie: el lehet gondolkodni rajta. Föláll, ide­gesen járttól-a konyhában: fát tesz a tűzre — még nem kellene —, letöröli az asztalt, ami talán soha nem volt tisztább, mint most. Csóválja a fejét; nehéz eldöntenie, komolyan vegyen-e, avagy egyszerűen szél­hámosnak tartson. Aztán a konyhaszek­rényből decis poharat, pálinkát vesz elő, elém teszi, és meglepő fordulattal mondja: — Mostanában megint sokan elhalnak közülünk... — Az öregje? — Még ha úgy lenne! De inkább a fia­talja; az ötvenévesek. Sorolni kezdi a neveket; gyerekkori em­lék fűz némelyikhez. V. J. télvíz idején húzott ki a Keszeg-ér jege alól; csattal a ke­zemben csukára lestem és belepottyantam a lékbe. K. M. lovaglóostorával verte vé­resre a lábamat: a haverokkal szétdobál­tunk egy bálakazlat. P. I. adta számba az első cigarettát: de bort nem adott, akár­hogy könyörögtem... Hirtelen arcok villan­nak föl bennem, és sorra kérdezem: élnek-e még? Élnek, de ez nem vidít föl. Érzem, meg kellene keresnem mindegyiküket, amíg nem késő... — ötven év. Szép kor az — mondom hosszú hallgatás után és iszok rá. — Bolondokat beszélsz megint! — igy anyám, mert megérezte, hogy egy pillanat­ra összemértem huszonhat évemet a vén kaszással. — De ha ezt folytatod, oda jutsz te is hamarosan... Ezen meghatódik, csöndesen elbőgi ma­gát. Síró asszonnyal sosem tudtam mit kez­deni —, most is a pálinkásüveg után nyú­lok zavaromban, tehetetlenségemben. Hallgatunk csak; ő fölkészíti a vacsorát, én a pálinkával foglalatoskodom. Anyám a szeme sarkából figyel: mikor lesz már elég az italból. Azon gondolkodom, mit mondjak a feleségemnek; mert öt napja már, hogy lementem a boltba tejért — és eljöttem hazulról... — Akkor én most el is megyek — szó­lok nagy sokára és fölállok. Anyám döbbenten fordul felém: — Hová mennél ilyenkor? A buszok se járnak... — Eszembe jutott valami... valami na­gyon fontos, amit el kell intéznem. Meg az ünnepeket is otthon kellene töltenem... — Apádat meg se várod? — Benézek a kocsmába, és beszélek vele. — Hát mit mondtál, mikorra mész haza? Mikorra várnak? — Mondtam, rögtön jövök. És mindig várnak, és sose érek haza az ígért időre... Láthatja rajtam anyám: hiábavaló most a marasztalás. Tudja azt is: tőle örököltem ezt az örök-mehetnéket, a nyugtalanságot. Pillanatokon belül megtelik egy kis szatyor élelemmel, egy újabb zsebkendő könnyel. Markomban húszas vacog — menetjegyre, cigarettára kaptam... Mint 1973 telének egy havas-viharos éjszakáján; akkor is így mentem el és azóta vagyok úton. Hosszú ez az út. Nem tudhatom bizonyo­san: mikor és hova érek haza. De mindig — most is — kitalálok valami szépet: talán megnyugszik tőle anyám, apám, feleségem... Amíg megyek, még ehhez a történethez is hozzágondolhatok valamit. És ha másképp nem megy: magamon ejtem a nagyobb sebet. Herceg Árpád: Kitalálok valami szépet Látkép a Herman Ottó lakótelepről Lakások százai épülnek a Béri Balogh Ádám úton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents