Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980. július 20. NÉPÚJSÁG 3 Párttagfelvételi munka a MÁV dombóvári csomópontjánál Aktív mozgalmi élet és példamutatás A dombóvári MÁV-csomópont pártbizottságának a területén — illetékes testület véleménye és a tények szerint — jó a pártépités egésze, ezen belül a tagfelvételi munka. Indokolni alig szükséges, Hogy mi teszi fontossá a pártéletnek ezt a területét. Annál izgalmasabb megismerni és fontosabb közkinccsé tenni a jó eredmények hátterét, azokat a módszereket keresni, amelyek lehetővé tették az eredmények elérését. Mit tettek, miért és hogyan? Erről beszélgettünk Tóth Ferenccel, a pártbizottság titkárával, aki mögött tapasztalatokban gazdag mozgalmi múlt áll. — Ilyen komoly és fontos téma esetében talán köny- nyednek tűnhet az első kérdés, de legalább mindjárt a téma közepébe vágunk. Mi hát a titka a jó tagfelvételi munkának? — A párt utánpótlásának a biztosítása nem okoz gondot ott, ahol a munkahelyen lüktető, pezsgő a politikai munka. Ha tartalmas munka folyik a KISZ-ben, a szakszervezetben, az MHSZ-ben, az MSZBT-tagcsoport keretében, a Vöröskereszt szervezeteiben, a szocialista brigádokban, könnyű a párttagfelvétel is. Ha az ifjúsági szervezet nemcsak szeminárium hallgatására és társadalmi munkára invitálja a fiatalokat, hanem tartalmas, színes, mindenki számára élményt nyújtó, érdekes programot tud biztosítani, akkor oda szívesen mennek a fiatalok és ott ki-ki megtalálja a maga teendőit is. Ugyanez érvényes bármely más szervezetre, mozgalomra. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy van értelme társadalmi munkát végezni, akkor könnyű őket aktivizálni, hisz tudják, érzik, amit tesznek, saját maguk és a többiek boldogulása érdekében cselekszik. Ilyen közegben élve, dolgozva a pártonkívüliek is ki tudják fejteni képességeiket, megismerik és megszeretik a mozgalmat, nincs már szükség agitációra, szép szavakra, a tettek beszélnek a kommunisták helyett. Ehhez persze az is kell, hogy a pártszervezetek tagjai úgy mutassanak példát, hogy az vonzerőt gyakoroljon. A többiek lássák: de, hisz ezek nagyszerű emberek, és akkor máris szeretnének közéjük, közénk tartozni. — Engedjen meg itt megint egy közbevetést. A párttagok mind ilyenek, meg aztán hallani olyant is, hogy minek legyek én párttag, ha az csak többletmunkával, kötelezettséggel jár? . — Nálunk is akadnak fegyelmi ügyek, ha erre céloz, bár ritkán, és nem is súlyosak, de a nevelőmunka nem áll és nem állhat meg a tagfelvételnél. Már Petőfi is megkérdezte, hogy mit kap a forradalmár, selyemkötelet... Azoknak, akik közénk akarnak jönni, már nem lehetnek ilyen kétségeik, de valamit szeretnék leszögezni. A párttagoknak vannak jogaik, amelyeket érvényesíthetnek. Ha párttagot jogtalan sérelem, vagy hátrány ér bárki részéről, akkor meg is védjük. Nem gyakran, de erre is volt már példa. A már említett mozgalmi pezsgés ki is termeli azokat az alkalmas embereket, akik aztán irányítani, szervezni képesek a többiek tevékenységét. Megköveteljük, hogy egyetlen ember egyetlen problémáját se intézhesse el nálunk senki egy kézlegyintéssel, se az alapszervezetekben, se pedig a gazdasági vezetésben. A tagfelvételi munka szervezése, irányítása pedig különösen . sok körültekintést, alaposságot, tapintatosságot, jó emberismeretet és megfelelő politikai műveltséget igényel azoktól, akik ezt a feladatot kapták és vállalták. — Nézzük meg közelebbről a számokat és a módszereket, hogyan is történik egy tagfelvétel ? — Érdemes visszaidézni az 1966 szeptemberében tartott pártértekezlet beszámolóját. Akkor a csomópont 8 párt- alapszervezete négy év alatt összesen harminchét taggal gyarapodott. Azokban az években a csomópont 340 fős párttagságának soraiban elvétve lehetett csak találni olyanokat, akiknek középiskolai érettségijük és marxista egyetemi végzettségük volt. Napjainkban a félezres párttagság között csak elvétve akad, akinek ne lenne középfokú állami és valamilyen politikai végzettsége. Az eltelt évek során a tagfelvételek megháromszorozódtak, és a területen dolgozó több mint kétezer vasutas között 570 pártonkívüli tevékenykedik választott tisztségviselőként valamilyen tömegszervezetben vagy -mozgalomban. Évenként általában 20—22 párttaggal erősödünk. — Érdekes módon, a magas mérce, amit állítunk, nem taszítja az embereket, hanem inkább ,yonzza. Az megint külön tanulmányt érdemelne, hogy milyen feladatokat adjunk a fiataloknak — nemcsak a pártmegbízatásokra gondolok —, hogy az éppen megfeleljen az illető képességeinek, lehetőségeinek, tehetségének, szorgalmának, egyéniségének. Se túl nagy ne legyen, mert ha nem tudja megoldani, elkeseredik, se túl kicsi, mert akkor jog- jal sértődik meg, hogy „csak ennyire becsülnek itt engem?” Az értékelésnél pedig a jó munkát mindig meg kell köszönni, a jó szóval nem szabad fukarkodni. — Milyen legyen az úgynevezett nevelési terv? — Nem a terv a lényeg, hanem az, hogy minden alapszervezetnek legyen egy jegyzéke azokról, akik a legjobban dolgoznak. Vegyék számba a közérdekű társadalmi rryinkát végzőket, és főleg figyeljenek rájuk, segítsék őket, adjanak nekik megbízatásokat. A munka nehezét nem a párttaggyűlésen történő tag- felvételi aktus képezi, hanem az út, amíg valaki a vele való törődés, foglalkozás, nevelés és önszorgalom eredményeként eljut odáig, hogy sor kerülhessen a felvételére. Fontosnak tartom, hogy én is elbeszélgessek a tagfelvétel előtt állóval. — Mindenkivel? — Igen. Akkor még egyszer elmondom mik a követelmények, és tisztázzuk, hogy a családjával megbeszélte-e életének ezt a jelentős lépését, nehogy később ebből családi konfliktus lehessen. — A mozgalmi és a gazdasági munka egymással igen szorosan kapcsolatban van. Végezetül szóljunk erről is, mintegy bizonyítva ezt a kölcsönhatást ... — Könnyen, és jóleső érzéssel tudok erről is szólni. Az elmúlt másfél évtizedben a csomópont dolgozói minden évben kiváló szinten oldották meg a feladataikat. Tizenhárom alkalommal nyertük el a Kiváló Csomópont kitüntető címet, s közben négyszer a Vörös Zászló kitüntetésben is részesültünk. Megkaptuk az MT—SZOT-zászlót is. A párton kívüli dolgozók — követve a csomópont párttagságának példáját — nemcsak a munkában járnak élen, de emberségből is példát mutatnak. Ha kérték, pénzt gyűjtöttek Vietnam megsegítésére, az árvízkárosultak javára, a gunarasi fürdő építésére és más célokra. A vasutas véradók az elmúlt tíz évben több száz liter vért adtak, a vasutas szocialista brigádok óvodákban, iskolákban végeztek társadalmi munkát, patronálják a szociális otthon lakóit és közéleti emberek mint tanácstagok, munkásőrök, önkéntes rendőrök, népi ellen- őrok. ihAROSI IBOLYA Termelési gazdasági társaságok alakultak a sertéshús minőségének javítására Közös anyagi érdekeltségre alapozva újfajta együttműködés jött létre mezőgazdasági nagyüzemek és húsipari vállalatok között: sertéstermelési gazdasági társaságok alakulták a dobozolt sonkagyártás további fellendítésére. A gazdasági társaságok feladatairól, működési feltételeiről Pillár László, a Húsipari Tröszt termeltetési igazgatója adott tájékoztatást az MTI munkatársának. — A húsipar többféle tervet dolgozott ki, hogy olcsóbban, jobb minőségű terméket állítson elő az eddigi kedvező pozíciók megtartására. E törekvéseknél részben a belső technológia korszerűsítésével, részben a csomagolástechnika javításával érhetnek el eredményt, de emellett kínálkozik még tartalék a feldolgozásra előkészített alapanyag — magyarán a levágott állat — húsminőségének és az egy állatból felhasználható húsmennyiség arányának növelésében. Éppen e cél valóra- váltására fogott össze 85 termelőszövetkezet, 30 állami gazdaság és az öt dobozolt sonkagyártással foglalkozó vállalat; a budapesti, a kaposvári, a pápai, a kapuvári és a termelés beindulása után a Szekszárdi Húsipari Vállalat. A társaságok életrehívá- sa megteremti az ipar és a mezőgazdaság együttműködésének fejlettebb formáját. Lényegében arról van szó, hogy a társaság tagjai közösen törekednek az exportcélokat szolgáló sertéshúsminőség javítására, valamint a sonkában, a lapockában különösen értékes színhús arányának növelésére, a sertésnek ugyanis éppen e része kerül a sonkagyártás során a konzervdobozba. A közös tevékenység eredményeként a minőségjavulásból származó többletértéket az ipar és a mezőgazdasági üzemek egymás között megosztják. Ily módon a sertéstartó mezőgazdasági üzemek is közvetlenül érdekeltté válnak a világpiaci versenyképesség megőrzésében. A minőségjavítás és a szín- húsarány-növelés azonban igen bonyolult, összetett feladat, komoly anyagi és még- inkább szellemi tőkebefektetéssel jár. Megfelelő fajták, egységes állomány, s a folyamatos vágást biztosító üzem- szervezés szükséges hozzá. A magas követelményeket állító sertéstartásra a felkészülés hosszabb időt igényel. Ezért a megállapodás szerint a többletjövedelem tényleges megoszlására csak 1982. január 1-től kerül sor. Addig azonban ez év július 1-től az ipar a társaságban résztvevő mezőgazdasági üzemeknek kilogrammonként 40 fillér úgynevezett termeltetési térítést fizet a leadott állatok után, hogy már most jóelőre megteremtse az érdekeltséget a minőség javításában. Ruházati Szövetkezet, Bonyhád Eredményes exporttevékenység Eredményes félévet zárt a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet. Jelentős létszámcsökkenés mellett — 48 dolgozóval kevesebben dolgoznak, mint tavaly — 13 millió forinttal nagyobb lett a termelésük a tervezettnél. Mielőtt részletesen foglalkoznánk a gazdálkodással, tegyünk egy kis kitérőt. Az ötödik ötéves terv első éveiben több, mint ötven kis műhelyben dolgoztak. A város minden pontján volt munkahelyük, nehézkes szervezéssel, rossz anyagellátással tudták fenntartani magukat. Ahhoz, hogy nagyobb lendületre kapcsolhassanak, szalagszerű, szervezett munkára volt szükség. Ekkor határozták el: saját beruházásban központi telepet építenek. A város szélén, a 6-os út mellett kaptak telket, itt építették fel az 1100 négyzetméteres konfekcióüzemet. A nyolcmilliós beruházás 1977 decemberében készült el, ebhez 10 millió forintos gépi rekonstrukció is kapcsolódott. Ebbe a műhelybe vonták össze a konfekciót. A bőrdíszműrészleg így a volt ruházati részleg helyére költözhetett. Majosról iBonyhádra telepítették a nyereg- és papucsüzemet. így szalagszerű termelést vezethettek be minden termelőegységnél. Pintér Gyuláné párttitkár és elnökhelyettes a kalauzunk. Büszkén mutatja a másfél Lánykaruhák minden mennyiségben millió forintért vásárolt hím- zőgépet, amelyre már a bonyhádi szakemberek terveztek A legújabb divat: bársonynadrág lányoknak és készítettek lyukszalagot fapapucs-felsőrészek hímzéséhez. A nagycsarnokban a pár éve vásárolt varrógépek hosszú sora, az asszonyok csivitelnek, vidámak, kezük és a szemük dolgozik, a szájuk mindig talál témát. Ezek az asszonyok dolgoztak legeredményesebben az elmúlt hat hónapban. Az NSZK és Ausztria lányainak és asszonyainak varrnak. Az eredményesség mögött a párttitkár szerint a korszerű géppark, a cél-, a speciálgépek magas fokú kihasználása, a megfelelő munkaszervezés, a munkaidő jobb kihasználása, a dolgozók hatékony munkája, a megfelelő anyagi ösztönzés (mennyiségi, minőségi, szállítási határidő betartására vonatkozó premizálás, célprémiumok kitűzése) van. Mindezek együttesen eredményezték a 18,5 milliós tőkés exportöt, ami az időarányos exportterv 13 százalékos túlteljesítését jelenti. A szövetkezet gazdasági eredménye is kedvezően alakult, elsősorban a tőkésexport eredményeiként. A féléves nyereségtervet a szövetkezet 133 százalékra teljesítette. Pintér Gyuláné elégedett, de ahogy a műhelyében vidáman dolgozó asszonyokat elnéztem, ők is elégedettek. H. J. Fotó: G. K. A jókedvvel végzett munka eredményesebb Lyukkártya vezérli a hímzőgépet
