Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

1980. július 18. NÉPÚJSÁG 5 Főnévként is, melléknévként is használjuk, sőt határozószó szerűen is. Tehát igen sok­féle jelentése van, hiszen létezik közös tulajdon, cselekvés, ügy, hely­zet, intézmény, tulajdonság, vagyon, birtoklás — és folytatható a fel­sorolás. így hát oldalösszeállításunk szerzői „közös” célul csak azt tűzhették ki, hogy csupán tallózva értelmezik a „közös”-t. Miközben ezt együttesen kifőzték, természetesen igyekeztek beleadni közös mun­kájukba egyéni és sajátságos ízeket is. Ez is közös A művirágok és egyebek Vottt szerencsém megfor­dulni olyan lakásokban, ahol a kiástály után Zatú csillárok­tól — rajta tizenkét libegő halacskával —, a művészi­nek mondott festményektől, a „Balatoni-” .és „Velencei- emlék” feliratú mütyürkék- tőü sem lépni,, sem 'lélegezni nem lehetett. Az ilyen vásári ánufelhalimozás a rokonoknak és a vendégeknek egyaránt a jólétet, a megállapodottsá- got és a révbeérkezés biz­tonságát hivatott bizonyíta­ni. Ebben a közegben az em­ber kettősen lesz kiszolgál­tatott. A dísztárgyak, a kom- merszesített — antik hatást keltő — bútorok láttán egy­részt tűrni kényszerül, hogy a kötelező kávé elfogyasztá­sa után mentien ki ne rohan­jon. Másrészt, ha a kedves házigazda előáll legújabb szerzeményével, időt és ener­giát nem kímélve magasztal­ja annak hasznosságát. El­lenben, ha a látogató ismeri a társadalmi érintkezés ele­mi szabályait, akkor egyéni következtetésének levonását a hazaérkezés idejéig mel­lőzi. Ez Ss közös, írtam; a mű­virágok és egyebek. így igaz, hiszen a giccs, az emberek bizonyos közös csoportjának ízlésben! tájékozatlanságára, felületességére, igénytelen­ségére 'épít. iEgy középkorú jogászhá­zaspár kertvárosi lakásában — amely egyébként igazán -esztétikus küllemű, és a la­kás funkcióját a legteljesebb mértékben betölti — édes testvériségben sorakoznak a művészileg értékes és érték­telen dísztárgyak. Ezt a lát­ható kettősséget könnyen megértheti az ember, ha a lakók „nagypolgári” szárma­zására és a 40—50 évvel ez­előtti magyar valóság ízlés­világának a gyökereire gon­dol. De hol keresse a magya­rázatot a szemlélődő, ha ugyanilyen tarkaságot netán egy friss diplomás vagy egy technikus-alkalmazott há­zaspár hatodik emeleti bér­házi lakásában talál 1980- ban? Útijaimon gyakran nyílnak előttem és csukódnak be mögöttem lakásajtók. A meg­írandó tárna iránti szorongás mellett mindig a lakásfelfe­dezés öröme hajt, mielőtt egy-egy lakásba lépek. Jár­tam olyan házakban, ahol lakberendezésről nem beszél­hetünk, ahol az avitt búto­rok évtizedeken át öröklőd­tek, újítás, tartalom és funk­ció nélkül. Ezekbe a házak­ba csak aludni járnak az em­berek, a többi helyiség — mert van, sok! — nem szol­gás másra, mint felélhetet- len hivalkodásra. Voltam olyan lakásokban, otthonokban, ahol a néhány perces ött-tartózkodás is él­ményt nyújtott. De megfor­dultam olyan palotákban is, amelynek kerítését egy kö­zépkort erőd is megirigyel­hette volna. (Ezen is érde­mes elgondolkodni!) Itt a katonás, kényszeredett rend­ben', lehúzott cipővel a ke­zemben kuporodtam a lé- 1 éktelen 40—50 négyzetméte­res csarnok egyik embernek rideg szegletében. Sokan, sokféleképpen, de közösségben élünk. A kívá­nalom az, hogy szép közeg­ben éljük le embernek sza­bott életünket. Elhalmarkodott dolog len­ne, ha minden .KÖZÖS vad­hajtásból hevenyészett követ­keztetést vonnánk le. így élünk mi, úgy élnek ők. Sok kérdés önkéntelenül adja toll alá magát. Hol tart az iskolai ízlésnevelés? Ki­szabadítható-e 'az egyén ab­ból a közegből, ahol szüle­tett, amelyben a giccs volt a szép? Melyik az elsődleges: az ízlés vagy a pénztárca? Melyik a veszélyesebb: az ízléstelenség vagy az ízlés­nélküliség? Lehet-e unifor­mizált panelházakban uni- formizálódás nélkül élni? És jöhetnek a magyar bútorok! Miért éppen olyan színben kaphatók? A szépek miért nem kaphatók? Ha kaphatók is egyáltalán, maiért olyan drágák, amilyenek? * Nem folytatom. Közös kér­dések ezek, tehát a válasz­adás kényszere és felelőssé­ge is közös. Vannak eltérő vonások is! Kellenek-e Vajon hány eltérés van a képen látható, sok közös vonású, sőt majdnem teljesen azonos lakások között. Íme, három lehetséges válasz: 1. Néhol az ajtó, néhol az ablak van nyitva, néhol egyik sem, és a függönyök sincsenek egyformán elhúzva. 2. Más-más em­berek laknak bennük. 3. Emeletenként valószínűleg különböznek az áruk is. Életképek* GYÜMÖLCSÖSBEN: A: — Hé, maga! Y: — ? A: — Ne szedje azt az őszibarackot, az a téeszé! Y: — Na és?! Akkor közös tulajdon, így az enyém is. Nem?! OTTHON: B: — Jó napot kívánok! Játszóteret építünk társa­dalmi munkában, s elkel­ne egy kis segítség ... Y: — Hát a tanács?! B: — Nézze, ez közös munka, összefogás. A ta­nács az anyagot adja ... Y: — Márpedig a közte­rületekről gondoskodjon a fenntartója! UTCÁN: C: — Az éjjel összetör­ték ezeket a szép kerámia virágtartókat! Micsoda van­dalizmus!!! Y: — Biztosan a fiata­lok. De hát valahol le kell vezetni az energiájukat... OTTHON: D: — Apu, véletlenül le­ejtettem egy kispoharat... Y: — Beste kölke! Mert mindig hancúrozol! Ha nem bírsz magaddal, menj ki a kertbe kapálni! *A párbeszédek: közvetítem IkörnyezetüTilkire nem jellem- eőekK?) Kép(telen) vers A KÖZÖSkődés az ál Közösségekben KÖZÖS bűnhöz vezethet, mivel köztudott, hogy félreKÖZÖSített KÖZÖSben sem lesz minden KÖZÖS. Csakhogy az egyén KÖZÖSség érzete egyszer mégis KÖZÖS tulajdonná válik; és ekkor a teljesen teljes KÖZÖST közönymentes KÖZÖSnek nevezhetjük! Kevés a fóka... ...azaz a roller. Avagy: közös rollernek túrós a háta. Avagy: energiatakarékos közlekedésben is túlzsúfoltságra lehet számítani. Ma már nincsenek poli­hisztorok. A válasz régen megfogalmazódott, és napjá­ban többször is elhangzik, mikor valamely kényes kér­désre kell választ adni, vagy megoldást kell találni nyo­masztó, kártevő problémák megszüntetésére: „Nem lehe­tek mindentudó. Lehetőséget biztosítunk a problémakör át­tekintésére az érdekelt szak­embereknek”, s így tovább. A „nincsenek polihiszto­rok” kifejezés, ha egy kicsit belegondolunk, az esetek többségében a lustaságnak, nemtörődömségnek, a tudat­lanságnak, a közönynek is a takarója. E „mondatpanel” áltálában arra szolgál, hogy olyan emberek, akiknek sok­oldalúnak, nagy tudásúnak, az újra, a változásra, az em­berek életére érzékenynek kéllene lenniök, eltakarják, hogy sem nem nagy tudá- súak, sem nem... és így to­vább. A látszólag óriási igaz­ság menhely is, igazolás is, hogy nem lehet teszem azt egy vezető minden fentebb felsorolt tulajdonság birtoká­ban. Pedig — még, ha Nesz- szuszing is — kimondom: a jó vezetőnek polihisztornak kell lennie. Azért, mert aki­nek az a pozíció adatott, hogy befolyással van tíz-húsz-száz- millió ember sorsára, azok életének alakulására, az kö­zösségi ember, pontosabban a közösség embere. Haragudja­nak, szidjanak — tulajdonná válik. Olyan közösségi tulaj­donná, amely katalizátor, köz­vetítő, kapcsolat az ember és az őt segítő eszme és elmé­let, az ember és az őt segítő technika, az ember és ember között.,Mindennek pedig csak úgy felelhet meg, ha „min­den egykorú tudományban jártas, sokoldalú”. Azaz poli­hisztor. Ismeri, tudja alkal­mazni mindazt, ami a közös­ség javára van, érzékeny a világ dolgaira és a reá bízott közösség életére. Rossz annak a közösségnek, melynek nin­csenek ilyen polihisztorai. Az oldalt írták: Czakó Sán­dor, Szűcs László János, Vita- szék Zoltán. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Osz- szeállította: Vitaszek Zoltán. Kupánvágás Állítólag az egész felfor­dulás akkor kezdődött, ami­kor az egyik ősközösségben felmenőnk jól kupánvágta a másikat, s még fejletlen tu­datával ki jelentette: „Már­pedig ez az enyém!” A drasztikus tulajdonszer­zésnek — kupán vágásnak — ezután az idők folyamán mind fejlettebb módozatai alakultak ki, igen gyakran, sőt, sűrűn követve egymást, s ez, sajnos, közös öröksé­günkké vált. Olyannyira az­zá, hogy az emberek a tu­lajdoniért mindig fejlettebb aggyal, de — értelmi fejlő­désünknek lényegében el­lentmondóan — mindig kor­szerűbb és korszerűbb fegy­verekkel irtották egymást. Itt-ott ma is azt. teszik. De ma már az emberiség döntő erejére jellemző a fel­ismerés: közös érdekünk a további kupánvágásoktól mentes egymás mellett élés. Persze, vannak, akik nem hisznek ebben, de ők is tud­ják: csak az első kupánvágás kezdeményezésének mellő­zésével lehet elkerülni egy kiadós ellen-kupánvágást. Mert aki másnak vermet ás, aizt eUen-kupánvágják. Balszerencse? Közös célunk a magyar labdarúgás színvonalának felemelése. Ez talán még ma is nemzeti ügy. Éppen ezért kíváncsian vártuk a napok­ban a Zürichből a hírt: „Sor­soltak a kupákban”. A kö­vetkező két hónapban ugyan­is a kupaeredményekből már megállapíthatjuk, hogy egy helyiben topog-e vagy lépett, s ha igen, akikor merre, a magyar futball. Először a rádióból értesül­tem a leendő ellenfelekről, a sorsolásról, amelyet Sze­pesi György így kommen­tált: lehetett volna jobb is, rosszabb is. így igaz. De akkor miért írtak egyeis újságok a kö­vetkezőképpen az esemény­ről: „Elkerülte a szerencse a magyarokat”, „A magyar csapatokat nem fogadta ke­gyeibe Fortuna...” stb? Majd­hogynem az derül ki: közös balszerencséjükre, a magya­roknak egyáltalán játsza­niuk k e 11 a sikerért. Persze a fociból nem sza­bad általánosítani más szfé­rákra, esetleg munkaterüle­tekre... Fekete holló A különféle intézmények, szervek közös üléseket is rendeznek, amelyeket — az esetleges gépelési vagy nyomdahibából adódó félre­értéseket elkerülendő — együttes tanácskozásoknak is szoktak titulálni. A közös értekezletek közös vonása, hogy ezeken általában közös ügyeinkről tárgyalnak, közös képviselőink, akik legtöbb­ször közös nevezőre jutva állnak fel az ülés végén. S az már tiszta haszon, hogy a közös nevezőn mind­inkább ésszerű döntések meg­hozatalát, hasznos intézke­déseket, tettre ösztönző el­határozásokat értünk. Kol­lektív, tehát közös bölcsessé­get, amelynek olyanná kell válnia, mint a fekete holló. Nudizmus Valószínűleg senkit se ér­dekel, de kikívánkozik belő­lem, hogy szívesen mennék nudista strandra. Kifejezet­ten kíváncsiságból. A feleségemet se érdekelte különösebben a dolog, csak legyintett, bár a tévé kikap­csolásáig furcsán nézett rám. Azért csak addig, mert ak­kor megmagyaráztam neki, hogy most a „Közös” a té­mám, s 'eszembe jutott: a nudistákban az a közös, hogy ruhátlanok. Mire ő finoman arra célzott, hogy ilyen ala­pon a vegetáriánusok iránt is érdieklődhetnék... Nem teszem, de nudista strandra sem megyek, mert kilógnék a sorból. Olykor ké­nyelmetlen, ha a figyelem középpontjába kerül az em­ber. Ugyanis fürdőruha nél­kül be nem (tenném egy stilandna se a lábam. Csa pongások a téma körül

Next

/
Thumbnails
Contents