Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-18 / 167. szám
1980. július 18. NÉPÚJSÁG 5 Főnévként is, melléknévként is használjuk, sőt határozószó szerűen is. Tehát igen sokféle jelentése van, hiszen létezik közös tulajdon, cselekvés, ügy, helyzet, intézmény, tulajdonság, vagyon, birtoklás — és folytatható a felsorolás. így hát oldalösszeállításunk szerzői „közös” célul csak azt tűzhették ki, hogy csupán tallózva értelmezik a „közös”-t. Miközben ezt együttesen kifőzték, természetesen igyekeztek beleadni közös munkájukba egyéni és sajátságos ízeket is. Ez is közös A művirágok és egyebek Vottt szerencsém megfordulni olyan lakásokban, ahol a kiástály után Zatú csillároktól — rajta tizenkét libegő halacskával —, a művészinek mondott festményektől, a „Balatoni-” .és „Velencei- emlék” feliratú mütyürkék- tőü sem lépni,, sem 'lélegezni nem lehetett. Az ilyen vásári ánufelhalimozás a rokonoknak és a vendégeknek egyaránt a jólétet, a megállapodottsá- got és a révbeérkezés biztonságát hivatott bizonyítani. Ebben a közegben az ember kettősen lesz kiszolgáltatott. A dísztárgyak, a kom- merszesített — antik hatást keltő — bútorok láttán egyrészt tűrni kényszerül, hogy a kötelező kávé elfogyasztása után mentien ki ne rohanjon. Másrészt, ha a kedves házigazda előáll legújabb szerzeményével, időt és energiát nem kímélve magasztalja annak hasznosságát. Ellenben, ha a látogató ismeri a társadalmi érintkezés elemi szabályait, akkor egyéni következtetésének levonását a hazaérkezés idejéig mellőzi. Ez Ss közös, írtam; a művirágok és egyebek. így igaz, hiszen a giccs, az emberek bizonyos közös csoportjának ízlésben! tájékozatlanságára, felületességére, igénytelenségére 'épít. iEgy középkorú jogászházaspár kertvárosi lakásában — amely egyébként igazán -esztétikus küllemű, és a lakás funkcióját a legteljesebb mértékben betölti — édes testvériségben sorakoznak a művészileg értékes és értéktelen dísztárgyak. Ezt a látható kettősséget könnyen megértheti az ember, ha a lakók „nagypolgári” származására és a 40—50 évvel ezelőtti magyar valóság ízlésvilágának a gyökereire gondol. De hol keresse a magyarázatot a szemlélődő, ha ugyanilyen tarkaságot netán egy friss diplomás vagy egy technikus-alkalmazott házaspár hatodik emeleti bérházi lakásában talál 1980- ban? Útijaimon gyakran nyílnak előttem és csukódnak be mögöttem lakásajtók. A megírandó tárna iránti szorongás mellett mindig a lakásfelfedezés öröme hajt, mielőtt egy-egy lakásba lépek. Jártam olyan házakban, ahol lakberendezésről nem beszélhetünk, ahol az avitt bútorok évtizedeken át öröklődtek, újítás, tartalom és funkció nélkül. Ezekbe a házakba csak aludni járnak az emberek, a többi helyiség — mert van, sok! — nem szolgás másra, mint felélhetet- len hivalkodásra. Voltam olyan lakásokban, otthonokban, ahol a néhány perces ött-tartózkodás is élményt nyújtott. De megfordultam olyan palotákban is, amelynek kerítését egy középkort erőd is megirigyelhette volna. (Ezen is érdemes elgondolkodni!) Itt a katonás, kényszeredett rendben', lehúzott cipővel a kezemben kuporodtam a lé- 1 éktelen 40—50 négyzetméteres csarnok egyik embernek rideg szegletében. Sokan, sokféleképpen, de közösségben élünk. A kívánalom az, hogy szép közegben éljük le embernek szabott életünket. Elhalmarkodott dolog lenne, ha minden .KÖZÖS vadhajtásból hevenyészett következtetést vonnánk le. így élünk mi, úgy élnek ők. Sok kérdés önkéntelenül adja toll alá magát. Hol tart az iskolai ízlésnevelés? Kiszabadítható-e 'az egyén abból a közegből, ahol született, amelyben a giccs volt a szép? Melyik az elsődleges: az ízlés vagy a pénztárca? Melyik a veszélyesebb: az ízléstelenség vagy az ízlésnélküliség? Lehet-e uniformizált panelházakban uni- formizálódás nélkül élni? És jöhetnek a magyar bútorok! Miért éppen olyan színben kaphatók? A szépek miért nem kaphatók? Ha kaphatók is egyáltalán, maiért olyan drágák, amilyenek? * Nem folytatom. Közös kérdések ezek, tehát a válaszadás kényszere és felelőssége is közös. Vannak eltérő vonások is! Kellenek-e Vajon hány eltérés van a képen látható, sok közös vonású, sőt majdnem teljesen azonos lakások között. Íme, három lehetséges válasz: 1. Néhol az ajtó, néhol az ablak van nyitva, néhol egyik sem, és a függönyök sincsenek egyformán elhúzva. 2. Más-más emberek laknak bennük. 3. Emeletenként valószínűleg különböznek az áruk is. Életképek* GYÜMÖLCSÖSBEN: A: — Hé, maga! Y: — ? A: — Ne szedje azt az őszibarackot, az a téeszé! Y: — Na és?! Akkor közös tulajdon, így az enyém is. Nem?! OTTHON: B: — Jó napot kívánok! Játszóteret építünk társadalmi munkában, s elkelne egy kis segítség ... Y: — Hát a tanács?! B: — Nézze, ez közös munka, összefogás. A tanács az anyagot adja ... Y: — Márpedig a közterületekről gondoskodjon a fenntartója! UTCÁN: C: — Az éjjel összetörték ezeket a szép kerámia virágtartókat! Micsoda vandalizmus!!! Y: — Biztosan a fiatalok. De hát valahol le kell vezetni az energiájukat... OTTHON: D: — Apu, véletlenül leejtettem egy kispoharat... Y: — Beste kölke! Mert mindig hancúrozol! Ha nem bírsz magaddal, menj ki a kertbe kapálni! *A párbeszédek: közvetítem IkörnyezetüTilkire nem jellem- eőekK?) Kép(telen) vers A KÖZÖSkődés az ál Közösségekben KÖZÖS bűnhöz vezethet, mivel köztudott, hogy félreKÖZÖSített KÖZÖSben sem lesz minden KÖZÖS. Csakhogy az egyén KÖZÖSség érzete egyszer mégis KÖZÖS tulajdonná válik; és ekkor a teljesen teljes KÖZÖST közönymentes KÖZÖSnek nevezhetjük! Kevés a fóka... ...azaz a roller. Avagy: közös rollernek túrós a háta. Avagy: energiatakarékos közlekedésben is túlzsúfoltságra lehet számítani. Ma már nincsenek polihisztorok. A válasz régen megfogalmazódott, és napjában többször is elhangzik, mikor valamely kényes kérdésre kell választ adni, vagy megoldást kell találni nyomasztó, kártevő problémák megszüntetésére: „Nem lehetek mindentudó. Lehetőséget biztosítunk a problémakör áttekintésére az érdekelt szakembereknek”, s így tovább. A „nincsenek polihisztorok” kifejezés, ha egy kicsit belegondolunk, az esetek többségében a lustaságnak, nemtörődömségnek, a tudatlanságnak, a közönynek is a takarója. E „mondatpanel” áltálában arra szolgál, hogy olyan emberek, akiknek sokoldalúnak, nagy tudásúnak, az újra, a változásra, az emberek életére érzékenynek kéllene lenniök, eltakarják, hogy sem nem nagy tudá- súak, sem nem... és így tovább. A látszólag óriási igazság menhely is, igazolás is, hogy nem lehet teszem azt egy vezető minden fentebb felsorolt tulajdonság birtokában. Pedig — még, ha Nesz- szuszing is — kimondom: a jó vezetőnek polihisztornak kell lennie. Azért, mert akinek az a pozíció adatott, hogy befolyással van tíz-húsz-száz- millió ember sorsára, azok életének alakulására, az közösségi ember, pontosabban a közösség embere. Haragudjanak, szidjanak — tulajdonná válik. Olyan közösségi tulajdonná, amely katalizátor, közvetítő, kapcsolat az ember és az őt segítő eszme és elmélet, az ember és az őt segítő technika, az ember és ember között.,Mindennek pedig csak úgy felelhet meg, ha „minden egykorú tudományban jártas, sokoldalú”. Azaz polihisztor. Ismeri, tudja alkalmazni mindazt, ami a közösség javára van, érzékeny a világ dolgaira és a reá bízott közösség életére. Rossz annak a közösségnek, melynek nincsenek ilyen polihisztorai. Az oldalt írták: Czakó Sándor, Szűcs László János, Vita- szék Zoltán. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Osz- szeállította: Vitaszek Zoltán. Kupánvágás Állítólag az egész felfordulás akkor kezdődött, amikor az egyik ősközösségben felmenőnk jól kupánvágta a másikat, s még fejletlen tudatával ki jelentette: „Márpedig ez az enyém!” A drasztikus tulajdonszerzésnek — kupán vágásnak — ezután az idők folyamán mind fejlettebb módozatai alakultak ki, igen gyakran, sőt, sűrűn követve egymást, s ez, sajnos, közös örökségünkké vált. Olyannyira azzá, hogy az emberek a tulajdoniért mindig fejlettebb aggyal, de — értelmi fejlődésünknek lényegében ellentmondóan — mindig korszerűbb és korszerűbb fegyverekkel irtották egymást. Itt-ott ma is azt. teszik. De ma már az emberiség döntő erejére jellemző a felismerés: közös érdekünk a további kupánvágásoktól mentes egymás mellett élés. Persze, vannak, akik nem hisznek ebben, de ők is tudják: csak az első kupánvágás kezdeményezésének mellőzésével lehet elkerülni egy kiadós ellen-kupánvágást. Mert aki másnak vermet ás, aizt eUen-kupánvágják. Balszerencse? Közös célunk a magyar labdarúgás színvonalának felemelése. Ez talán még ma is nemzeti ügy. Éppen ezért kíváncsian vártuk a napokban a Zürichből a hírt: „Sorsoltak a kupákban”. A következő két hónapban ugyanis a kupaeredményekből már megállapíthatjuk, hogy egy helyiben topog-e vagy lépett, s ha igen, akikor merre, a magyar futball. Először a rádióból értesültem a leendő ellenfelekről, a sorsolásról, amelyet Szepesi György így kommentált: lehetett volna jobb is, rosszabb is. így igaz. De akkor miért írtak egyeis újságok a következőképpen az eseményről: „Elkerülte a szerencse a magyarokat”, „A magyar csapatokat nem fogadta kegyeibe Fortuna...” stb? Majdhogynem az derül ki: közös balszerencséjükre, a magyaroknak egyáltalán játszaniuk k e 11 a sikerért. Persze a fociból nem szabad általánosítani más szférákra, esetleg munkaterületekre... Fekete holló A különféle intézmények, szervek közös üléseket is rendeznek, amelyeket — az esetleges gépelési vagy nyomdahibából adódó félreértéseket elkerülendő — együttes tanácskozásoknak is szoktak titulálni. A közös értekezletek közös vonása, hogy ezeken általában közös ügyeinkről tárgyalnak, közös képviselőink, akik legtöbbször közös nevezőre jutva állnak fel az ülés végén. S az már tiszta haszon, hogy a közös nevezőn mindinkább ésszerű döntések meghozatalát, hasznos intézkedéseket, tettre ösztönző elhatározásokat értünk. Kollektív, tehát közös bölcsességet, amelynek olyanná kell válnia, mint a fekete holló. Nudizmus Valószínűleg senkit se érdekel, de kikívánkozik belőlem, hogy szívesen mennék nudista strandra. Kifejezetten kíváncsiságból. A feleségemet se érdekelte különösebben a dolog, csak legyintett, bár a tévé kikapcsolásáig furcsán nézett rám. Azért csak addig, mert akkor megmagyaráztam neki, hogy most a „Közös” a témám, s 'eszembe jutott: a nudistákban az a közös, hogy ruhátlanok. Mire ő finoman arra célzott, hogy ilyen alapon a vegetáriánusok iránt is érdieklődhetnék... Nem teszem, de nudista strandra sem megyek, mert kilógnék a sorból. Olykor kényelmetlen, ha a figyelem középpontjába kerül az ember. Ugyanis fürdőruha nélkül be nem (tenném egy stilandna se a lábam. Csa pongások a téma körül
