Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

XXX. évfolyam, 167. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1980. július 18., péntek Mai számunkból NICARAGUA EGY ÉVE (2. old.) A TANÁCSTAGI MUNKA SIPOS FERENC VÁNDORLÁSAI (3. old.) HÉTKÖZNAPJAI (3. old.) ÜDÜLÉS — KÜLÖN (4. old.) A MAGYAR OLIMPIKONOK ÜNNEPÉLYES BÚCSÚZTATÁSA (6. old.) Egyszerű történet M. István szívós kitartás­sal elérte ötvenéves korá­ra, hogy a társadalom peri­fériáján is sikerült kívül kerülnie. Se családja, se munkahelye, se lakása... se reménye arra, hogy valaha is a szociális otthon kivéte­lével valahova befogadják. A történet egyszerű. Ne­künk, akik esténként nyu­godtan ülünk le a fotelba a televízió elé, a munka­helyein vannak társaink, barátaink, ellenségeink. Eb­ből az alapállásból nehéz M. István lecsúszásának történetét átgondolni, érez­ni, vagy elképzelni: lehet egyáltalán ilyen ma? Nem bennünk van a hi­ba. Az M. Istvánokban, de ezt ők többnyire nem isme­rik el, nem ismerik fel: ezért kerülhetnek „taccsvo- nalon” kívülre. De azért nem szabad ilyen könnyen megnyugtatni lelkiismere­tünket ! Társadalmunk a szociá­lis juttatások olyan rend­szerét építette ki az elmúlt harmincöt évben, hogy tényleg „hosszú és kitartó munkával” lehet csak erre a szintre „leküzdenie” ma­gát bárkinek. Csak egyet­len számot mondok: min­den száz forint fizetésre még mindannyian kapunk több mint ötven forint bé­ren kívüli juttatást. Amiért mégis foglalkoz­ni kell M. István, az M. Ist­vánok ügyével... Valamikor hősünk is megbecsült tag­ja volt társadalmunknak. Sőt... Egy szűkebb közös­ség szeretett tagja, s ezért érdekes az ügy. Míg M. Ist­ván Pityu, Pistikém vagy M. elvtárs volt, körül­rajongták, kalapot emeltek neki, lesték kegyeit, függ­tek tőle emberek, intézmé­nyek, lehetett kérni támo­gatását, helyenként protek­ciót. Vannak emberek, akiknek ilyen esetben a di­csőség ártalmas, egy idő után elhiszik: nincs náluk okosabb és befolyásosabb ember. M. saját célra hasz­nálta a vállalati gépkocsit, először enyhén ittas álla­potban is volán mellé ült, később már részegen is. A következmények ismét természetesek: részegen ka­rambolozott, a vadonatúj Volga bontóba, ő pedig rács mögé került. Természete­sen a bűnért bűnhődni kell. Az a pár hónap és az utá­na következett vesszőfutás kiábrándította „M. elvtár­sat”. A dörgölőzködők el­kerülték, a felesége elvált tőle, a lakásból kitessékel­ték. Míg fiatal az ember, könnyen kezd. M. alig múlt negyven. Elhelyezkedett be­tanított munkásnak — szakmája nem lévén, s úgy látszott, rendezi életét. Pár hónap és újból lettek bará­tok. Míg volt M.-nek pén­ze — például italra —, volt „becsülete” is. Ha nem, nem hívták senkinek. Ilyenkor a következmény — sajnos — mindig azonos: a lecsúszás. M. megbetege­dett, a kórházban megope­rálták, közben nem kapott táppénzt (két éve alkalmi munkából élt), albérletéből kitették. M. ötévenéves. A társa­dalom ismét segíteni fog: segélyeket, rokkantsági nyugdíjat is kap majd. De hol vannak a barátok, a kalapemelő emberek? Űjabb M.-et keresnek maguknak. HAZAFI JÓZSEF Kádár János fogadta a Dán Kommunista Párt elnökét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Jörgen Jensent, a Dán Kommunista Párt elnökét, aki pihenés céljából tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozó során kölcsö­nös tájékoztatásra került sor a két párt tevékenységéről, s véleménycserét folytattak a nemzetközi élet, továbbá a nemzetközi kommunista mozgalom néhány időszerű kérdéséről. A megbeszélésen részt vett Gyenes András, az MSZMP KB titkára. Haderőcsökkentési tárgyalások Csütörtökön a bécsi Hof- burgban megtartották a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökken­téséből folytatott tárgyalások 244. plenáris ülését. Az ülés elnöke Jonathan Dean, az amerikai, felszólalói: De Vos, a holland és Andre Wieland, az NDK küldöttség vezetője volt. Felszólalásában a holland delegátus megismételte a NATO-országoknak az úgyne­vezett földrajzi tényező fi­gyelembevételére vonatkozó kívánságait. E tényező azt jelenti, hogy a Varsói Szer­ződés „előnyben van”, mivel a Szovjetunió csapatai — még akkor is, ha a kérdéses területről kivonják őket — jóval közelebb maradnak, mint a kivont amerikai egy­ségek. Mint ismeretes, a Varsói Szerződés részéről már visz- sZautasították ezt az érvelést, amely eleve a megkötendő szerződés megsértésének fel- tételezéséből indul ki. Andre Wielandnak, az NDK küldöttség vezetőjének a felszólalásában a szocialis­ta országok legutóbbi, július 10-i javaslatai kerültek meg­világításra. Ezek a javasla­tok — mondotta a küldött­ségvezető — jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tár­gyalások túljussanak a holt­ponton. Ugyanakkor jól ta­núsítják a Varsói Szerződés országainak megegyezési készségét, hiszen ezek az or­szágok összesen negyvenezer fővel — tehát a másik félnél lényegesen nagyobb mérték­ben — csökkentenék a kér­déses területen állomásozó haderőik létszámát. Wieland nagykövet ezután arról az adatcseréről beszélt, amelynek során a Varsói Szerződés országai és a NATO-tagállamok kölcsönö­sen megadták egymásnak Közép-Európa területén állo­másozó egységeik létszámát. Ez, a szocialista országok ja­vaslatára lefolytatott adat­csere megmutatta, hogy a két szembenálló katonai szö­vetség megközelítően azonos számú katonát állomásoztat Közép-Európában. A Nemzetközi Élettani Társaság vezetősége Losonczi Pálnál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön a Parlament Nándorfehér­vári termében fogadta Eric Neilt, a Nemzetközi Élettani Társaság leköszönő elnökét, Knut Schmidt-Nielsent, a most megválasztott új elnö­köt, s a társaság vezető tes­tületének tagjait, akik a XXVIII. élettani világkong­resszus alkalmából tartóz­kodnak Budapesten. A szívé­lyes légkörű eszmecserén részt vett Schultheisz Emil egészségügyi miniszter és Szentágothai János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke is. Sarlós István Nógrádban Sariós látván, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára csütörtökön Nógrád megyé­be látogatott. A megyei párt­bizottság salgótarjáni szék­hazában Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának első titkára fo­gadta és tájékoztatta a me­gye helyzetéről, eredményei­ről, feladatairól. A vendég ezután felkereste a Lampart ZIM salgótarjáni gyárát. Megtekintette a gyár auto­matizált öntödéjét, majd a tűzhelyszereldét, amelynek korszerű szalagjairól idén 145 ezer modem elektromos és gáztűzhely, valamint olaj- kályha kerül le — mintegy harmadrészt NSZK exportra. A gyárlátogatás után Sar­lós István a megyei párt­székházban párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetőkkel, népfront-aktivistákkal talál­kozott, akiknek időszerű po­litikai kérdésekről tartott tá­jékoztató előadást. Sarlós István Nógrád me­gyei látogatásának befejező állomása a szurdokpüspöki Béke Tsz volt, ahol a közös gazdaság tevékenységével, eredményeivel ismerkedett. Megtekintette a gazdaság tartósító üzemét, amelynek munkájából a mintegy öt­venmillió forintos szövetke­zeti bevétel egyharmada származik. Az évente nyolc­van vagon, javarészt saját terményt feldolgozó tartósí­tó üzemet fejlesztik: idén szeptemberben automata töl­tő-záró gépsort helyeznek üzembe, jövőre a sterilizáló berendezések felszerelését tervezik. A korszerűsítéssel nemcsak az emberi munka könnyebbedik, válik termelé­kenyebbé, de emelkedik a kibocsátott áru piaci érté­ke is. Építenek és bontanak Hétezer-ötszáz vagon gabona Jó egy éve kezdődött meg az építkezés Csibrákón, a Gyulaji Állami Erdő- & Vad­gazdaság fafeldolgozó üze­mében. Ma már áll a több­szintes szociális és irodaépü­let. Az étterem és a konyha még nincs kész, s az irodá­kat is csak ezután adják át, de az üzem vezetői, s az ad­minisztratív dolgozók elfog­lalták az új helyiségeket. A költözködés oka az volt, hogy az építés folytatása miatt le kellett bontani az irodáknak sok éven át helyt adó házi­kót. A felszabadult területen az alapokat készítik egy új szárítóüzemhez, ami majd le­hetővé teszi, hogy közel két­szeresére növeljék a kész­termékek mennyiségét. A hét elején a mezőgazda- sági nagyüzemek nagy részé­ben megkezdték a búza ara­tását. Az ország egyik leg­nagyobb tárolókapacitású te­lepe a Tolna megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vál­lalat tamási körzeti üzeme. Gaál Józsefet, a körzeti üzem vezetőjét kérdeztük az átvé­telről. — Mennyi gabona felvásár­lására készültek fel a kör­zetben? — Évente általában ötven­ezer tonna körüli mennyisé­get vásárolunk fel a járás­beli nagyüzemekből. Az idén még a Dombóvár környéki gazdaságoktól is mi vesszük át a gabonát, így kenyér- és takarmánybúzából, árpából, zabból mintegy hetvenötezer tonnányit vásárolunk fel. — Hol tárolják a terményt? — Egyrészt itt Tamásiban, a központi telepen és a — főként vasútvonalak melletti — tárolóhelyeinken. De szál­lítunk Madocsára is gabonát. Az uszályokat rakjuk, és megy exportra — ezzel is bő­vül a raktárkapacitásunk. Másik részét — szerződések alapján — az üzemekben tá­roljuk. Szerencsére évről év­re kevesebb a szükségtároló, és ha a kívánatosnál lassab­ban is, de javulnak a raktári körülmények. — Idén általánosan beve­zetik a minőség szerinti búza­átvételt. A mintákat bonyo­lultabb vizsgálatnak vetik alá. Hogyan készültek fel erre? — Ä minőség szerinti át­vétel valóban alaposabb vizs­gálatot jelent. Szerencsére a tavalyi évben már — kísér­leti jelleggel — végeztünk ilyen vizsgálatokat, úgyhogy vannak tapasztalataink erre vonatkozóan, remélhetőleg nem fog fennakadást jelente­ni e módszer bevezetése. A legfontosabb, hogy a hagyo­mányos két kategória helyett — étkezési búza és takar­mánybúza — most három csoportba rangsoroljuk az el­adásra felkínált tételeket. A legalaposabb vizsgálat az úgynevezett minőségi javító­búza esetében folyik. A má­sik két kategória értékeit ha­gyományos módszerekkel mérjük. A minőségi búzák­nál mérjük a sikértartalmat — ennek harmincöt százalék felettinek kell lenni —, a si- kér terülékenységét, a sze­mek teltségét. Ezek műszeres vizsgálatok, és itt Tamásiban, valamint Dombóváron is van egy laborunk, megfelelő fel­szereléssel. — Milyen minőségű búzát termelnek a környéken? — Az üzemek zömmel a Ljubilejnaja és a martonvá- sári négyes fajtákat termesz­tik a minőségiek közül. Már előzetes felméréseket végez­tünk, úgynevezett dörzsmin- tákat vettünk a viaszérett ka­lászokból, hogy valamelyest tájékozódni tudjunk a bél­tartalmat illetően, illetve az üzemeknek is legyen infor­(Folytatás a 3. oldalon) Losonczi Pál fogadta a Nemzetközi Élettani Társaság ve­zető testületének tagjait. A régi irodák helyén készítik az új szárítóüzem alapjait. Fotó: Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents