Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

PANORÁMA / toina'A ^ KÉPÚJSÁG 1980. július 18. Meglepetés Detroitban Ford helyett Bush lett Reagan alelnökjelöltje Összeesküvések hete Csütörtök esti kommentárunk. A mohamedánok böjti hónapjának, a Ramadannak első hetét Iránban az idén akár az „összeesküvések heteként” is feljegyezhetik a krónikások. A múlt csütörtökön leleplezett katonai államcsíny-kísérletet követően két kisebb összeeskü­vésről is hírt adtak Teheránban. Árulás vádjával már több száz személyt vettek őrizetbe, de a tisztogatások folytatódnak és gyűlnek a feljelentések az iszlám forradalmi bíróságoknál. Az események hátteréről elég sok részlet látott napvilágot, de ezek ellentmondásos volta miatt még mindig nem világos és teljes a kép. Több változat van forgalomban. A leglogikusabb ezek kö­zül az, amely szerint magas rangú katonatisztek a francia- országi száműzetésben élő Sapur Báktiarral, a megbuktatott sah utolsó miniszterelnökével szövetkeztek avégett, hogy fel­számolják az iszlám forradalmat és — az USA tevékeny tá­mogatásával — Washington érdekeinek megfelelő bábkor­mányt hozzanak létre. Az Iránban eluralkodó általános gyanakvás légköre, mint erre a napokban Baniszadr köztársasági elnök is felhívta a figyelmet, azzal fenyeget, hogy aláássa a rpég mindig erjedő­ben levő forradalom alapjait. Különösen, hogy közben foly­tatódik a hatalmi vetélkedés egyrészt Baniszadr, másrészt pe­dig a síita egyház „radikális” — Behesti és Khalkali ajatol- lahok vezette — szárnya között. A liberális burzsoáziát kép­viselő elnök a hatalmat saját kezébe szeretné összpontosítani és bizonyos feltételek mellett hajlana az U9A-val való komp­romisszumra is. A főpapok azonban hajthatatlanok, és egy­házi államot szorgalmaznak. A mérleg nyelvét ebben a harc­ban Khomeini képviseli, ő azonban „kileng”. ' A mostani összeesküvés-sorozatot mindkét vetélkedő cso­port igyekszik politikailag a maga javára kiaknázni. Bani­szadr fennen hangoztatja, hogy „személyesen leplezte le” az összeesküvést, a papok pedig arra célozgatnak, hogy az állam­csínykísérlet abból a hadseregből indult ki, amelynek az elnök a főparancsnoka. Végeredményben azonban az egység hiánya és az említett hatalmi viszály legalább olyan mértékben ve­szélyezteti az iszlám forradalmat, mint a különböző, homá­lyos előjelű összeesküvések. PÁLFI VIKTOR Japán Szuzuki Zenko az új kormányfő Az amerikai republikánus párt koncenciója hivatalosan a párt elnökjelöltjévé vá­lasztotta Ronald Reagan volt kaliforniai kormányzót. Meglepetésre George* Bush, a republikánusok „mérsékel­tebb” erőinek egyik képvise­lője lett Ronald Reagan al­elnökjelöltje a novemberi vá­lasztásokra. Reagan csütör­tökön, közép-európai idő sze­rint reggel váratlanul jelen­tette be döntését, miután az előző éjszaka folyamán már eldöntött ténynek számított, hogy Gerald Ford volt elnök lesz Reagan alelnökjelöltje. A példátlan politikai szín­játék reflektorfénybe állítot­ta a republikánusok megosz­tottságát, s azt a tényt, hogy végül is a felülkerekedett jobbszárny adja meg a han­got, még saját emberével, Reagannel szemben is. A Reaganhez viszonyítva középutasnak ismert Ford hír szerint azzal a feltétellel vállalta volna el az indulást, hogy nem alárendelt, formá­lis szerepet kap, hanem ér­demi szava lesz a párt és — győzelem esetén — a kor­mány politikájának irányítá­sában. Értesülések szerint Gerald Ford két korábbi, szo­ros munkatársa, Henry Kis­singer volt külügyminiszter és Alan Greenspan gazdasági Kubai tiltakozás Malmierca Peoli kubai külügyminiszter kormánya nevében jegyzékben tiltako­zott Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárnál amiatt, hogy ma­rokkói repülőgépek támadást intéztek két kubai hajó el­len. A jegyzékben a kubai kül­ügyminiszter részletesen le­írja a támadás körülményeit, majd hangsúlyozza: a kubai kormány Marokkó vezetésére hárítja a közvetlen felelőssé­get a brutális agresszióért, amely súlyosan sérti a nem­zetközi jog normáit, veszé­lyezteti a békét és biztonsá­got. *1 Bush Detroitban, a repub­likánusok kongresszusán főtanácsadó döntő szerepet játszott az egyik detroiti lu­xusszállóban, zárt ajtók mö­gött folytatott alkuban, s ez vezetett végül a terv kudar­cához is: a republikánus jobbszámy hangadói nem fogadták el Fordnak azt a fel­tételét, hogy bizonyos, a hoz­zá hasonlóan mérsékeltebb nézetekről ismert volt kor­mányférfiak szerepet kapja­nak egy jövendő republiká­nus kabinetben. Századik napját tölti a vi­lágűrben a jelenlegi szovjet űrexpedíció két tagjai, Leo- nyid Popov és Valért j Rju- min. Még alig három évvel ez­előtt is ez az időtartam fen dk ív ül kockázatosnak tűnt, a három utóbbi űrexpe­díció azonban megmutatta, hogy — természetesen foko­zatosan — lehet növelni az űrutazások időtartamát. Mint ismeretes, eddig a leghosszabb Ljahov és Rju- min útja volt, de Valerij Rjumin immár harmadszor van a világűrben, s egymást követően két alkalommal is George Bush, aki korábban a többi között a CIA igazga­tójaként, majd a pekingi amerikai külképviselet veze­tőjeként működött, viszony­lag mérsékelt külpolitikai nézeteiről ismert. Tagja az úgynevezett trilaterális bi­zottságnak, amely az USA és Nyugat-Európa sok befo­lyásos politikai és gazdasági vezetőjét tömöríti. E csopor­tosulásnak tagja a többi kö­zött Carter elnök, Henry Kissinger és Zbigniew Brze- zinski is — a republikánus jobboldal ezért is tartja „gyanús liberálisnak” Busht Edmund Muskie amerikai külügyminiszter szerdán hír- ügynökségi tudósítóknak adott interjújában keményen bírálta a republikánus vá­lasztási program katonai té­teleit. Szerinte a köztársasá­giaknak az az irányvonala, hogy az Egyesült Államok­nak katonai fölényt kell ki­alakítania a Szovjetunióval szemben, a fegyverkezési haj­sza fokozódásához vezetne. A külügyminiszter ugyan­akkor azt mondta, hogy sze­rinte a Szovjetunió afganisz­táni katonai szerepe miatt „politikailag nem célra ve­zető” ratifikálás végett a sze­nátus elé terjeszteni a SALT —II. szerződést. tartós utazásnak a résztve­vője. A jelenlegi űrpáros egyéb­ként az előírt programnak megfelelően végzi munkáját. Popov és Rjumin nemsoká­ra elbúcsúzik a Progressz­ió teherűrhajótól: már át­rakták róla az űrállomásra aiz utánpótlást. Az űrhajósok már az üzemanyagot, az oxi­dálószert és az ivóvizet is átszivattyúzrták a Szaljut tar­tályaiba. Popov és Rjumin a hét elején tartott orvosi vizsgá­lat adatainak tanúsága sze­rint kiváló egészségnek ör­vend, és készen áll a továb­bi féladatok végrehajtására. BUDAPEST A magyar—lengyel hajózá­si gazdasági együttműködés­ben, a kikötői és a tengeri fuvarozás fejlesztésében vég­zett munkájuk, a lengyel ten­gergazdálkodás érdekében ki­fejtett tevékenységük elisme­réséül a Lengyel Népköztár­saság külkereskedelmi és ten­gergazdálkodási minisztere „A tenger érdemes dolgozója” kitüntetést adományozta 14 magyar közlekedési, külke­reskedelmi, szállítmányozási szakembernek. A kitünteté­seket csütörtökön Tadeusz Pietrzak, Lengyelország bu­dapesti nagykövete ünnepé­lyesen adta át. HANOI Pham Van Dong, a Viet­nami Kommunista Párt KB PB tagja, kormányfő fogad­ta az N. V. Talizin postaügyi miniszter vezette szovjet kül­döttséget, amely a szovjet— vietnami gazdasági együtt­működési megállapodás alá­írásának huszonötödik év­fordulója alkalmából érke­zett Hanoiba. BONN William Borm, az FDP külpolitikai szakbizottságá­nak elnöke felszólította az NSZK és a nyugati partner­országok kormányait, hogy követeljenek Washingtontól „egyenrangú rendelkezési jo­got” a nyugat-európai telepí­tésű amerikai nukleáris ra­kétákat illetően. BUENOS AIRES Az 54 éves Athos Favát választották meg az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának új főtitkárává. A szakmája szerint fém­munkás Athos Fava 1945 óta tagja pártjának, s már eddig is számos, az argentin bel­politikai helyzettel és párt- politikával foglalkozó írása jelent meg. Az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkári tisztségét hosszú évekig Jerónimo Amedo Al­varez töltötte be, aki ez év júniusában, 82 éves korában elhunyt. PÁRIZS Csütörtökön a déli órák­ban több száz ember tünte­tett az Elysée-palota előtt, tiltakozásul az ellen, hogy a kormány Montreuil-Sous- Bois-ban be akarja záratni a Dufour Művek egy ráfize­téses szerszámgép-üzemét. A japán törvényhozás al­sóháza csütörtök délután bi­zalmat szavazott Szuzuki Zenkonak, a Liberális De­mokrata Párt elnökének és miniszterelnök-jelöltjének, s ezzel személyében megvá­lasztotta a szigetország új kormányfőjét. A június 12-én szívrohamban váratlanul el­hunyt Ohira örökébe lépő Szuzuki közvetlenül Ito Ma- szajosi ideiglenes miniszter­elnöktől veszi át a kabinet ügyeinek intézését. Japán háború utáni 15. mi­niszterelnöke a konzervatív politikájának ahhoz a fő áramlatához tartozik, ame­lyet a liberális demokraták uralmát megszilárdító Josi- da, Ikeda és Szato, illetve „neveltjeik”, Tanaka, Fuku­da és Ohira neve fémjelez. A viszonylag ismeretlen és ko­rábban elsősorban pártfunk­cióban tevékenykedő Szuzu­ki megválasztásában nagy súllyal esett latba az a kö­rülmény, hogy a vele és az őt támogató politikusokkal szemben álló ■ Fukuda-frak- ció feladta kezdeti fenntar­tásait. Fukuda ennek fejé­ben kieszközölte azt a ga­ranciát, hogy pártbeli cso­portjának befolyásos tagja, Abe Sintaro, fontos megbí­zást kap. Állítólag a jövőben a miniszterelnöki poszt váro­mányosa is lehet. Tokiói megfigyelők szerint Szuzuki bel- és külpolitikai­lag egyaránt elődje és men­tora, Ohira nyomdokaiban halad majd. Századik nap a világűrben Nicaragua egy éve Egy esztendeje új korszak kezdődött Nicaragua népének életében. Anastasio Somoza diktátor lemondott minden tisztségéről és elmenekült a kis, hazánknál nem sokkal nagyobb, 2,4 millió lakosú „banánköztársaságból”. A Sandinista Nemzeti Felsza­badít ási Front kivívta a vég­ső győzelmet. A kubai for­radalom győzelme, két évti­zed óta először diadalmasko­dott a nyugati féltekén fegy­veres d iktatóra-el lenes küz­delem, azóta első ízben sike­rült felkeléssel megdönteni egy elnyomó rendszert. ÉVTIZEDEKIG — „CSALÁDI VÁLLALKOZÁS” Nicaragua az Észak- és Dél-Amerikát összekötő „szá­razföldi híd” szívében fek­szik, s 128 340 négyzetkilo­méternyi területével .a leg­nagyobb kiterjedésű Közép- Amerika államai közül, ame­lyeket banánköztársasógok- nak is neveznek. A forrada­lom igyőzeJiméig, több mint négy évtizeden át, a Somoza- família valóságos családi vál­lalkozásként kezelte Nica­raguát. Tűlájodnában volt az ország öntözhető földterüle­tének mintegy harmadrésze, a 350 nagyobb ipari vállal­kozás 33 százaléka. Nicara­gua gazdaságában oly döntő szerepet játszó bányászat nyolcvan százalékát 'az Egye­sült Államok cégei ellenőriz­ték, s a mezőgazdáságban igen komoly érdekeltségei voltak az észak-amerikai gyümülcsmon opóli u m oknak ás. A nép hihetetlen nyomor­ban élt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem csupán 198 dollár volt, a parasztcsa­ládok évi jövedelme a dik­tatúra esztendeiben alig ha­ladta meg a 120 dollárt. A lakosság mintegy hetven szá­zaléka volt írástudatlan. So­moza kegyetlenül torolta még, ha a dolgozó tömegek elkeseredésükben sztrájkok­kal próbáltak tiltakozni e rettenetes állapotok ellen, azonban azt már nem aka­dályozhatta meg, hogy fegy­veres szabadságharc bonta­kozzon ki az országban. E harcból a lakosság min­den rétege kivette a részét. Csatlakoztak a küzdelemhez mindazok a polgári erők, amelyeket más szempontból ugyan, de szintén sújtott az észak-ameriikai nagyválla­latokkal szövetkező Somoza- család elnyomása. Maga a sandinista mozgalom is, amely nevét a harmincas évek mártírhalált halt sza­badságharcosétól kölcsönöz­te, s vezetője volt a fegy­veres küzdelemnek, a leg­különbözőbb színárnyalatú diktatúra-iél lenes erőket egyesítette Soraiban. A követ­kezetesen forradalmár erők mellett ott találhattuk kö­zöttük a városi polgárság ra­dikális elemeit, s azokat is, akiknek anarchista nézeteik voltak a jövő Nicaraguájáról. A győzelem másnapján meg­alakult öttagú kormányzó tanács és az új kormány ösz- saetátele híven tükrözte azt, hogy milyen széles volt a Somoza-ellenes front Nicara­guában. SEBEK ÉS EREDMÉNYEK Az új demokratikus kor­mányzat legfontosabb fel­adata az első időkben a se­bek minél gyorsabb begyó- gyítása volt. A polgárháború és a diktatúra mintegy negy­venezer áldozatot követelt. A bukott rezsiim barbár légi­támadásai és tüzérségi össz­tüze a felszabadított terüle­tekre legalább ötmilliárd dolláros kárt okoztak. Az iparvállalatok, az üzletek és áruházak kilencven százalé­ka semmisült meg, vagy szenvedett súlyos kórt. A kormányzat, párhuza­mosan az újjáépítéssel, kisa­játította és a nincstelen pa­rasztok birtokába adta a So- moza-csaiád .latifundiumait. Több, mint egymillió hektár öntözött föld került így új birtokosak kezébe, s továb­bi négymillió hektár, amely a Csendés-óceáni partvidék környékén fekszik, szintén az agrárreform hatálya alá került. Államosították a bankokat, biztosító intézete­ket és a Somoza-család tu­lajdonában volt iparvállala­tokat. A HARC NEM ÉRT VÉGET Eközben erőteljes polarizá­lódás indult meg Nicaraguá­iban. A burzsoáziának az a része, amely csak a Somoza- család uralmának megszün­tetése miatt csatlakozott a 'diktatúra-ellenes harchoz, szembekerült a népi érdeke­ket képviselő sandinistákkal. Megélénkült a Hondunasból beszivárgott somozisták el­lenforradalmi tevékenysége is. E bandák terrorakciókat hajtottak végre az analfabé­tizmus megszüntetéséért küzdő aktivisták ellen, s a gyilkosságoktól sem riadtak visisza. Washington, amely csak igen nehezen törődött bele a nicanaguai változásokba — ha egyáltalán beletörődött —, végül is hosszas huzavona után megszavazott egy 25 millió dolláros segélyt az or­szágnak. Annak ellenére tör­tént ez, hogy Nicaragua új vezetői az el nem kötelezet­tek táborához csatlakoztak, baráti kapcsolatokat létesí­tettek a Szovjetunióval és a szocialista közösség más or­szágaival. Az eltelt egy esztendő Ni­caragua történetében a gyors, demokratikus fejlődés idő­szaka vollt. S bár kívülről to­vábbra is terveket szőnek a diktatúra visszaállítására, az egy esztendő alatt elért ered­mények Olyan népi támoga­tást biztosítanak a managuai kormányzatnak, hagy maga­biztosan szállhat szembe minden kalandortervvel a győzelem első évfordulóján. Arkus istvän Újjáépítik az utakat Managuában Boldog sandinisták

Next

/
Thumbnails
Contents