Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-16 / 165. szám
a Képújság 1980. július 16: • • ON KÉRD EZ Áramszámla Csötönyi Sándorné Szek- szárdról a következőket írta: „...Ez év március 11-én befizettem 471,20 forint villany- számlát. Április 16-án elköltöztünk, mivel szükséglakás volt, amiben laktunk. Május 8-án az új lakásomba küldtek egy felszólítást, hogy január—február hónapokra fizessek be 368,90 forintot, amit meg is tettem. Ezen a felszólításon a mérőóra állása 2150 kWh volt. Június elején kaptam egy újabb felszólítást, hogy 8 napon belül fizessek 2738,80 forintot, mivel március és április 16-a között 3917 kWh lett az óra állása. Az összeg befizetését megfellebbeztem, mivel nem fogyasztottunk ennyi áramot. Ezután közölték, ha nem fizetek, az új lakásban kikapcsolják az áramot, ami meg is történt. Azóta itt vagyunk a két gyerekkel és semmit nem tudunk használni, ami árammal működik...” A panaszos levelet a DÉ- DÁSZ szekszárdi üzemigazgatóságnak küldtük meg, ahonnét az alábbi választ kaptuk: Telefonszámunk: 12-284 Buszjárat Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 „...A fogyasztó fizetési kö- . telezettségének nem tett eleget, ezt követően szóban és írásban kifogásolta a számla összegét. Kifogásaira egyeztettük a számlán szereplő végső mérőállást, s a leszerelt mérődokumentáción szereplő mérőállással, a két adat egyezik. Ezt levélben közöltük a fogyasztóval, egyben kértük, hogy az összeget fizesse be, ellenkező esetben az áramszolgáltatást részére beszüntetjük. Azóta a fogyasztó július 2-án kelt levelében kért. üzemigazgatóságunktól részletfizetési kedvezményt, amit szociális körülményeire való tekintettel megadtunk. Ha az első részletet befizeti, a visszakapcsolást elvégezzük. Sajnos igen sok fogyasztónk van, aki nem méri fel kellően az elektromos készülékek lehetséges fogyasztását, illetve a megemelkedett áramdíj kihatását...” A szekszárdi kiskerttulajdonosok és kirándulók nevében Várszegi Mártonná írt szerkesztőségünknek: „...Mi, a Sió-csárda körüli kiskerttulajdonosok azzal a kéréssel fordulunk a szerkesztőséghez, szíveskedjenek válaszolni, miért nem indít a 11. számú Volán Vállalat helyi járatot a Sió-csárdáig, amivel nemcsak a kiskerttulajdonosok, hanem a kirándulni szándékozók is közlekedhetnének? Sajnos a buszok igen ritka esetben vesznek fel utasokat, és nem egy esetben kellemetlen megjegyzések kíséretében tudunk csak a félig üres buszra felszállni csomagjainkkal...” A levelet a Volán 11. számú Vállalatnak továbbítottuk, ahonnét Pech József a forgalmi és kereskedelmi főosztály igazgatója az alábbiakat válaszolta: ....A Sió-csárda körüli kiskerttulajdonosok ezt a kérést már több ízben felvetették vállalatunknak. Az alkalmasnak ítélt hely a megálló létesítésére a hatos fő közlekedési út mellett van, ezért felkerestük a KPM Közúti Igazgatóságot. Az igazgatóság közölte vállalatunkkal, hogy baleseti veszélyforrásokra való tekintettel a megállóhely létesítését nem engedélyezi. Tájékoztatást adott arról is, hogy a közeljövőben a kérdéses útszakasz átépít ésre kerül és az átépítéssel párhuzamosan a megállóhely létesítése is megoldódik. A bejelentésben felvetett helyi járat közlekedtetése közel sem olyan egyszerű, hogy azt vállalati elhatározással meg lehetne valósítani. Feltétlen szükséges, hogy az autóbusz az adott helyen megfelelő biztonsággal megfordulhasson. A Szekszárdról, illetve Szekszárdra közlekedő helyközi járataink jelentős része olyan terhelt, hogy a Sió-csárdához irányuló utazásokat nem minden esetben tudjuk biztosítani. A helyzet enyhítésére vállalatunk tervbe vette a Siócsárdáig közlekedő céljáratok beindítását a reggeli, a déli és a délutáni órákban. Ennek érdekében kapcsolatba léptünk a Sió-csárdát üzemeltető ÁFÉSZ vezetőivel, azt kérve, hogy a csárda előtti parkolóhelyen biztosítsák a Volán-busz kijelölt helyen történő utaskezelését és esetleges ott-tartózkodását. Az ÁFÉSZ álláspontjától függően, rövid időn belül intézkedésünkről a Képújságon keresztül az érdekelt utazó- közönséget tájékoztatjuk...” Ml VÁLASZOLUNK Ilonaton iapzaMlyftkrél—Tövitfjen Az öregasszonynak apró, fekete színű szemölcs volt a bal szeme alatt. Velem szemben, a vonataiké ablakánál ült, hátát a saroknak döntötte, lábával az ajtó felé kitámasztotta magát, hogy a vonat zökkenései ne rerneg- tassék kezében a tűt. Kék, sárga és piros virágokat hímzett egy vászondiarabra. Minden döfésnél megrándult a 6zeme alatt a fekete pötty, mintha oda lett volna csomózva a cérna vége. Az öregasszonnyal egy vonalban, az ajtónál, előrebukó vállal ült a fehérhajú öregember, húst és kenyeret evett, s csak arra figyelt mereven, tartogatnak-e még valamit átlátszó ujjai. Nehezen nyelt, a nyakkendő szorosan fogta a torkát. Az öregasszony egy-egy pillanatra abbahagyta a döfködést, merev arccal ránézett a férfira, majd folytatta a kék, sárga és piros virágokat tovább. Két hely volt közöttük, méternyi távolság, mintha fenntartották volna valaminek vagy valakinek. Hárman ültünk a fülkében. — Szörnyű vagy! — mondta az öregasszony, és a levegőbe döfött a tűvel. — Hogy eszel már megint ? összezsírozod a nadrágodat. Lemorzsázol! Most nézd meg, mit csináltál! Csupa morzsa minden. Ne nyújl ilyen kézzel semmihez! Ó, istenem! Az öregember mozdulatlanul ült, száját kifeszítette az utolsó falat, kezeit úgy tartotta, mint a fagylalttal álldogáló gyerekek ünnepnapi öltözetükben, vasárnap délelőtt. — Terikééknél is mondtam már neked, hogy vigyázz egy kicsit. — Rám nézett az öregasszony, míg az embert szidta, és keserűen ingatta a fejét. — Azt hiszéd, nem láttam, hogy a szőnyegre esett a sütemény? Azt hiszed, Tériké nem látta? Csak ő egy finom nő, aki nem szól, aki megvárja, amíg mi elmegyünk, és csak utána hajol le a fájós derekával. De megvan a véleménye rólad, mikor megtalálja a morzsáidat öslszenyomorítva a szőnyegen. És ő tudja, hogy én nem éjtettem le, mert régtől ismer. Tudja, hogy sohasem ejtenék le a szőnyegre egy süteményt. Hogy csak te lehetsz ilyen. Te, te! Egy-egy táblányi földből már felbukkant a növények ritkás zöldje, de többnyire csak a szántások végtelen árkai húzódtak a ‘horizont felé. Varjak ülték a fekete göröngyökön, egy-egy pillanata felijedtek a levegőbe, majd visszaereszkedtek és várakoztak tovább. Távolabb egy-egy tanya guggolt, néhány árnyékot adó fa között, majd a töltés oldalában két tehenet láttam, mellettük fiúcsíka állt, kezében vessző. Az öregember gyors száj- mozdulatokkal rágta el az utolsó falatot, kezeit összeütötte, majd ijedten félrenézett, és összedörasöite két — zsírral, morzsával pettye- zett — tenyerét. Az öregasszony ölébe helyezte hímzését, és az ülésen heverő tasiakiból előhúzott egy papír- szalvétát. Maga elé tartotta mozdulatlanul. Állomáshoz közeledtünk, a vonat fütyült, vágtatása lelassult. Az öregember felállt, kivette az öregasszony kezéből a szalvétát, és megtöröl- te az ujjait. Kicsit álldogált még a szalvétával, mint az utazó, aki nézi az ismeretlen tájat, valami különös, megsejtett, de mégis váratlan látványt remélve. A vonat megérkezett az állomásra. Az öregember visszaült a sarokba. — Mi öröme van abból Terikének, hogy gyermeket szült? — kérdezte az öregasszony, sűrűn döfködve a kék, sárga és piros virágokat. — Kínlódás, gyötrődés, míg felneveli, lehúzzák a bőrét, a húsát, megvádolják, hogy rosszul gondozta őket. Hallhattad, mit mondott a szomszédasszony: „Szegény Tériké!” Mit gondolsz, mire mondja? Szegény Tériké, bolond Tériké! Hol vannak a gyermekeid? Budapesten, Stockholmban... Hallod? Mit csinálsz? Mér alszol? Alszik. Jaj, de megvert az isten veled! — Mit? Mit? — kapta fel a fejét az öregember, és a kezével legyező mozdulatokat végzett maga mellett. — Mindig alszol, folyton alszol. Terikééknél is! Majd otthon klalhaltod magad! A kis szobában. Aztán, ha reggeli meg ebéd van, kijöhetsz. Kern fogsz az udvaron heve- részni, nem fogsz siránkozni a szomszédoknak. Csendben leszel! A főorvos úr is megmondta: csendre van szükséged. Nyugalomra. És tudod, miit mondott még? Hogy nincs sok hátra. Vigyázni kell magadra, mert meghalsz. Csend és nyugalom, az kell neked a kisszobában. Az öregember ujjai az ele- mózsiás tasak mellett kaparásztak tétován, riadt pillantása az ablak felé csapott. — Nem kapsz többet, elég volt — csapott le az öregasszony keze a tasakra, és frissen ondolált haja megremegett. — Csak az inggombot kerestem, hátha ideesett — mormolta az öregember, és az ölébe menekítette az ujjait. — A földre esett, amikor levetetted a kabátodat. Elvesztetted. Ilyen vagy, mit mondjak! — nézett rám az öregasszony. — Nincs meg az inggombod. Ö, istenem! Az öregember fölemelké- dett, egyszer megfordult magakörül, mintha keresne valamit, aztán görnyedten megállt. Barna szeme volt, mint az apámnak. Gyerekkoromban, ha így nézett rám az öreg, mindig hadarni kezdtem sok bűnöm miatt. Csak később tanultam meg a hallgatás hazugságát. — Ülj le, menj ki, vagy csinálj valamit! Ne álldogálj ilyen szerencsétlenül! — mondta az öregasszony a felemelt vékony tűvel a kezében. — Csinálj valamit! — ismételte meg, és hessegető mozdulatot tett, mint amikor az asztalra helyezett étel felől elkergetjük a legyeket. Az öregember félrehúzta az ajtót és kiment. A folyosó ablaka előtt egy pillanatra megállt, visszanézett, mint akit megszólítanak, majd elindult a kocsi vége felé. Amikor néhány perc múlva kiléptem a folyosóra, ott találtam a szomszéd fülke előtti ablaknál. Vizenyős, szittyós vidék mellett futott a vonat. Egymástól kissé távolabb csupasz, göcsörtös fák hajoltak a víz fölé. — Nem tetszik tudni, mikor érkezünk meg? — kérdeztem könnyed, csevegő hangon, ahogyan az effajta beszélgetést indítani szokás. — Már nem lehet sok hátra — mondta az öregember, és elindult a kocsi vége felé. NÓGRÁDI GÁBOR :;;:-VXvv A tanulóifjúság szor- ■vi.'rlP.:’: galmi időben törté- nő, nevelési célú :'M3ÖK- foglalkoztatásáról 'sz°1 a munkaügyi miniszter és az oktatási miniszter 11/1980. (VI. 25.) MüM.—OM. számú, a Magyar Közlöny idei 44. számában megjelent együttes rendelete, amely szerint a tanulók, ha erre a mezőgazda- sági üzem vagy vállalat részéről megalapozott igény van, a tanév oktatási rendjébe illeszkedő, nevelési célú, szervezett foglalkoztatásban vesznek részt. A jogszabály hangsúlyozza, a tanulók foglalkoztatását úgy kell megszervezni, hogy hasznos munkavégzésük egyben ismereteik bővítését, a fizikai munka megbecsülését, valamint a szakmai érdeklődés felkeltésével a pályaválasztás segítését is szolgálja. A rendelet melléklete jelöli meg, hogy a tanulók milyen munkán és mely területen foglalkoztathatók. Rendelkezik a jogszabály a foglalkoztatott tanulók és a felügyeletüket ellátó pedagógusok díjazásáról is és kimondja, hogy: „A tanulók foglalkoztatását csak akkor lehet megkezdeni, illetőleg folytatni, ha a foglalkoztató a szerződésben meghatározott munkát és az előírt feltételeket biztosította. Erről az oktatási intézmény vezetője előzetesen tájékozódik.” A pénzügyminiszter és a külkereskedelmi miniszter 15/1980. (VI. 26.) PM—KkM számú együttes rendelete a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló korábbi rendeletét módosítja : mely módosításból itt csupán ennyit idézünk: „Vámmentesek a házasságkötéstől számított egy éven belül küldött, nem kereskedelmi jellegű ajándéktárgyak, ha azok összértéke házaspáronként az 5000 Ft belföldi forgalmi értéket nem haladja meg.” (Megjelent a Magyar Közlöny f. évi 45. számában.) A mezőgazdasági őrszolgálatról szól a Minisztertanácsnak a Magyar Közlöny idei 46. számában megjelent 25/1980. számú rendelete. Hangsúlyozandónak tartjuk, hogy a mezőgazdasági őr köteles, illetőleg jogosult — többek között — az őrzött területet veszélyeztető vagy károsító cselekményt elkövető személyt igazoltatni és a területről eltávolítani, azt a járművet, amelyről alaposan feltételezhető, hogy rajta jogellenesen szerzett szállítmány van, feltartóztatni, a jármű vezetőjét és kísérőjét igazoltatni, a jogtalanul legeltetett vagy a felügyelet nélkül talált állatot a helyi állattartó mezőgazdasági nagyüzemnek, ennek hiányában a községi szakigazgatási szervnek átadni. Megilleti a mezőgazda- sági őrt — szolgálatának jogszerű teljesítése során — a fegyverhasználat is. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyélmet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 30/1980 szám alatt kiadott arra a közleményére, amely a gépek, berendezések, létesítmények használatbavételének, üzembe helyezésének munkavédelmi szempontból történő engedélyezéséről szól, s amely megszabja, hogy ki jogosult használatbavételi, illetve üzemeltetési engedély kiadására, a használatbavételi, illetve üzemeltetési engedélyben mit kell rögzíteni, s azt is, hogy a gazdálkodó szervezeteknek miként kell módosítaniuk illetve kiegészíteniük a jelenleg érvényben levő Munkavédelmi Szabályzatukat (Megjelent az Építésügyi Értesítő idei 20. számában.) Az ipari szövetkezetek és a kisiparosok együttműködésének továbbfejlesztése tárgyában adott ki aj á n 1 á s t 7/1980. szám alatt az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége. Az ajánlás rögzíti, hogy a kisiparosok az összes fogyasztási szolgáLtatási teljesítmény mintegy 42 százalékát adják, s hogy a jövőben állami intézkedések várhatók a kisiparnak a szolgáltatási tevékenységbe történő szervezett bevonására, miért is a szövetkezetek törekedjenek arra, hogy a kisiparosokkal történő alkalomszerű, időszakos kapcsolataik szervezett együttműködéssé alakuljanak át. Megjelöli az ajánlás az idevonatkozó konkrét teendőket is. (OKISZ Értesítő idei 16. száma.) A Kereskedelmi Értesítő f. évi 17. számában egyes társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények megelőzése tárgyában jelent meg közlemény, amely egy adott bűnügy kapcsán elemzi a visszaéléseket lehetővé tevő körülményeket azzal a céllal, hogy segítséget nyújt- son hasonló hibák megelőzéséhez, majd felhívja a vállalatokat és szövetkezeteket, hogy valamennyi dolgozójukat mozgósítsák a társadalmi tulajdon fokozott védelmére, a morális helyzet javítására, a fogyasztói megkárosítások csökkentésére, s hogy ennek érdekében vegyék igénybe a társadalmi szervek és a szocialista brigádok segítségét, használják fel a különböző tanácskozásokat, és fokozzák a belső ellenőrzést. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Hangverseny Tihanyban A Tihanyi Múzeum átriumos kertjében megkezdődött a már hagyományossá vált nyári hangversenysorozat. Elsőként az Ars Renata együttes adott ízelítőt a reneszánsz muzsika szépségéből.
