Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
S NÉPÚJSÁG 1980. július 13. Múltunkból — Rajcsányi elvtárs! Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez az elnevezés: „költségvetési üzem” nyelvészeti telitalálat... — Meglehet, hogy nem az, de mi már megszoktuk. Nem is egy átszervezés után most a pontos elnevezésünk „Szek- szárd városi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme”. Ez egyébként kifejezi a lényeget. A városi tanács költségvetési keretéhez tartozunk, főhatóságunk a végrehajtó bizottság, mely a műszaki osztály irányítása alá sorolt bennünket. — Tehát a városért vannak? — Elsősorban! De feladata- taink túlterjednek a városi közigazgatási területén. — Erről most hallok I először! — Valószínűleg az üzemünkről is sokan most hallanak, olvasnak először. Valahogy úgy vannak velünk az emberek, ho^y ha megoldjuk feladatainkat; azt nem veszik észre, mert természetesnek tartják és ez utóbbiban igazuk is van. Ha nem, akkor szidják... — ... a városi tanácsot! — Előfordulhat. Nos, hozzánk tartozik még a dombo- ri KISZ-tábor és a napközis tábor területe, a sötétvölgyi úttörőtábor és a magyareg- regyi. — Ez utóbbiról úgy I tudtam, hogy megszűnt. — Nem szűnt meg, hanem a turizmus rendelkezésére áll. — Sorolná feladataikat? — Szívesen! A mi dolgunk a parkok fenntartása, a város „virágosítása”, ideértve a virágellátás biztosítását is. Feladatunk a lakóbizottságok, tanácstagi körzetek társadalmi munkáinak szervezése, szakirányítása, ezekhez a növény- és egyéb anyagok, szerszámok biztosítása. — A költségvetési üzemben hányán vannak? — 190. — Sok ez vagy kevés? Ugyanis önmagában a szám nem sokat mond... — Kevés! Legalább 60—70 fővel kellene a fizikai állományunkat növelni. — És nincs kivel? — Viszonylag ritkán van. — Nem tudom, más miként van vele, de én elhelyezkedéseimkor mindig különös érdeklődést szenteltem a munkabérnek... — Más is. Nálunk például a kertészetben egy szakmunkás órabére 12 és 21 forint között mozog, természetesen a szolgálati évektől függően. Egy segédmunkásé 17-ig elmehet. — A Szekszárdra érkezőt általában megragadja a platánsor és a sétakert. A Prométheusz szobor előtti gyep már kevésbé, mert az inkább libalegelőre emlékeztet, semmint pázsitra. Mekkora a város, tehát pontosan az önök kezelésében lévő zöldfelület? — Kétszázezer négyzetméter. Ebből a virágfelület 60 ezer négyzetméter. — Ilyesformán a kertészet lehet az egyik legfontosabb üzemáguk... — Az. Most kapott új vezetőt a régi kertészcsaládból származó Varga Endre személyében. A telepen, a belső kertészetben 13 szakmunkás és 5 betanított munkás dolgozik. A külsőben, tehát a város területén, 3 szakmunkás), 11 segédmunkás és 7 parkőr. A városi tanács segítségével 1975-ben kaptunk egy másfélezer négyzetméter alapterületű növényházat, most pedig már alapozzák a következőt. Ennek 1100 négyzetméter lesz a hasznos alapterülete. — És ha jól sejtem, ezzel együtt se sikerül majd megoldani a megyeszékhely virágellátását. Ezzel nincs sok okunk dicsekedni... — Teljes megoldásban nem bizakodhatunk, de a csúcsforgalmi idők — ballagás, nők napja, anyák napja — ellátása jobb lesz. Ezenkívül ideje lenne eloszlatni egy közkeletű tévedést. Az általunk forgalomba hozott virág nemcsak a városba jut el, hanem a város vonzáskörzetéi, ibe tartozó településekre, is. Ez pedig elég széles kör. — Mostanában, nyáridőben, mintha kevesebb gereblyére támaszkodó diákgyereket látnék a parkokban, mint korábban! — Ennek őszintén örülök. Az idei évtől ugyanis a diákok nyári foglalkoztatása nem befolyásolja a bérgazdálkodásunkat. Igyekszünk olyan értelmes munkát adni a gyerekeknek, aminek az eredményét is látják. Huszonegy középiskolás szerződött hozzánk,, de távoli kertészeti iskolákból is fogadunk nyári gyakorlatra érkezőket. A gyerekek maguk döntik el, hogy 2 hétre, vagy egy hónapra szerződnek-e, ezen belül pedig 6, vagy 8 órás munkaidőre. — Beszélgetésünk elején szóba került a társadalmi munkák szervezése. Hogyan történik ez? Töredelmesen bevallom, hogy szekszárdi létem 11 éve alatt engem még soha, senki nem próbált rávenni akár csak egy társadalmi úton végzendő kapavágásra se. így aztán nem is végeztem. Mielőtt idejöttem volna, megkérdeztem két kollégámat is. Egyikük 30 éve lakik a városban, a másik 16. Tapasztalataik azonosak. — Szerencsére nem mindenütt, bár bizonyos, hogy a tanácstagok, vagy lakóbizottságok aktivitása perdöntő Hadd említsem a korábbi ciklus tanácstagjai közül a teljesség mellőzésével Lő- rinczi Gyulát, Szigetvári Ernőt, László Istvánt, Csiszár Lajost, Naszladi Lászlót. Való igaz viszont, hogy a kertes családi házak környékén könnyebb megmozgatni a lakókat . mint a többszintes házakban. De van ilyen példa is, például a KISZ II. lakótelepé. A módszer az hogy a tanácstag jelzi igényét a műszaki osztályon. Nekünk ma már Gscheidt János személyében függetlenített társadalmi munka- szervezőnk van, aki a technikai részletek lebonyolításáról gondoskodik. — Nem mindig. A Puskás Tivadar utcaiak tanácstagja, aki történetesen épp a városi tanács elnökhelyettese, már nagyon régen megígérte a szurdikosodó úttest salak-, vagy zúzalékborítását. Salaknak máig sincs nyoma. — Sajnos. Ugyanis egyre kevesebb olyan üzem van, mely salakot „termel”. A kórház fűtőművével még néhai Szentgáli főigazgató idején kötöttünk szerződést, de amit innen kaphatunk, az az egész város ellátásához kevés. — Maradjunk még a társadalmi munkáknál, ami annak ellenére vesz- szőparipám, hogy csak megírója vagyok, de részese idáig nem. Egyöntetűen jók ezzel kapcsolatos tapasztalatai? — Nem. Az az igazság hogy nem tudom miért várunk a gyerekeinktől többet, amikor mi felnőttek megelégszünk a magántelkünkkel, és a lakóhelyünk környezetének szépítéséért nagyon sokszor nem teszünk semmit, pedig minden egyes fűszálat szeretnünk kellene. — Ezt olyan meggyőzően mondta, hogy legszívesebben lekottáznám. Engedjen meg egy személyes kérdést: — Szereti ezt a várost? — Visszakérdezhetek? És ön? — Természetesen szeretem. Éppen ezért szidom olykor. — Nos, én őslakos szekszárdi vagyok, már az ükapám is itt élt. Nagyon szeretem! — Vasárnapi beszélgetéseink terjedelme kötött. Az az érzésem, hogy ha még sokáig rablom az idejét, két teljes oldalt kellene kérnem a szerkesztőktől, annyit pedig úgyse kapok. Befejezésül megpróbálok egy kicsit pergőbben kérdezni. Kezdhetjük? — Nosza! — Érdemes itt dolgozni? — Szerintem igen, és azt hiszem ezt a véleményemet alátámasztja, hogy dolgozóink háromnegyed része törzsgár- datag. — Viszont egy előbbe- ni telefonbeszélgetése során óhatatlanul meg kellett hallanom, hogy az idén 21 kilépőjük volt, közülük 18 fizikai állományú. Mivel igyekeznek vonzóvá tenni ezt a munkahelyet? — Az év jelentős részében reggel 6-tól délután 2-ig tart nálunk a munkaidő. Ezt nagyon sokan szeretik, megjegyzem én is. — Parkőrnek lenni is élvezet? — Alig hiszem, bár szerintem, amióta nyugdíjas parkőr bácsik járják a várost, a parkok tisztábbak, mint korábban. Nem a lakosság szemetel kevesebbet, hanem ők használják buzgón szúrós végű botjaikat. — És nyelik az epés megjegyzéseket... — Sajnos, igen! Főleg a szabadszájú fiataloktól. Visszatérve dolgozóinkra, többségükben munkál a városszeretet. Pedig sokan nem helybeliek, mégis köztiszteletet vívtak ki maguknak. Hadd em- ltísem Fokos Istvánnét, akit nálunk mindenki csak An- nuskának szólít, vagy Stemler István gépkezelőt. Előbbi pörbölyi, utóbbi kajdacsi. — Rajcsányi elvtárs, eddigi beszélgetésünk során sűrűn emlegette kollégáit. Gondolom, nem véletlenül... — Cseppet sem véletlenül. Régóta nem dolgoztam ilyen jó kollektívában! — Ezt a főnökeire is vonatkoztatja? — Igazán nem szeretném, ha azt hinné, hogy hajbókolni akarok, de ige»! Múltkoriban egy szakmai értekezleten jöttem rá, hogy ez a költség- vetési üzemek munkaterületén országosan is meglehetősen ritka. Úgy látszik, nekem szerencsém volt. — Hogyan lehetne tömören érzékeltetni a költségvetési üzem fejlődését? — Az 1969-es 8 milliós összeggel az idén várhatóan 26—29 millió forint áll majd szemben. — Meg az időközben bekövetkezett áremelkedések... — Ez a mi esetünkben nem jelent 10 százaléknál többet. Vagy hadd utaljak vissza a virágokkal ' kapcsolatban mondottakra. 1972-ben, amikor idejöttem, 250 ezer forint értékű virágot hoztunk forgalomba. Az idén alighanem elérjük a 3 milliót. I — Mi a költségvetési üzem jövője? — Könnyebbet kérdezzen1 Ami a városé. A város növekedésével, gyarapodásával a mi feladataink, no meg persze a gondjaink is, szaporodnak. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki itt üzemvezető lehessen? — Esetemben műszaki technikusi végzettség, meg az a 23 évi gyakorlat, amit a KPM-nél szereztem és ami a hátam mögött volt, amikor ■jöttem. — Innen szeretne nyugdíjba menni? — ötvenéves vagyok, erről még egy kicsit korai beszélni. De ha meg tudok birkózni a bizonyára növekvő követelményekkel, akkor miért ne? — Jól emlékszem, hogy az építők napján kitüntették? — Igen. A tanács kiváló dolgozója kitüntetést kaptam. ORDAS IVÁN Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Levelet továbbított a posta 1919. július első napjaiban a Tolna megyei gazdaságii központi felügyelőnek, Szekszárdra. A feladó „A Tanács, köztársaság által szocializált gazdaságok országos központja”. A levélben leírták, hogy a györeiek a pécsi püspökségtől mintegy 300 hold földet és erdőt igényednek, olyan- területet, amelyet 1860-tól térítés nélkül használt a püs. pökség. Az országos központ felszólította a megyei gazdásági felügyelőt, tegye vizsgálat tárgyává a panaszt, követelést, s adjon róla jelemtés/t. Arról is jelentést kért a központ, hogy az adott időpontban miiként hasznosítják a vitatott földeket, s hogyan biztosított azok megművelése." Rákosi- Cs. Domokos felügyelő kéziébe került a györeiek beadványa is. Ebben olvashatjuk többek között a következőket: „Ezen kérelemnek jogos voltát az alábbi adatokkal bizonyltjaik: A fent- említett egyezség szerint a pécsi püspökség Győré községnek 550,64 kát. hold kiterjedésű földbirtoka ellenében 291 6/8 magyar hol_ dat (1200 négyszögöl/lbold) adott véltság fejében. Tehát a . község ily váltság mellett 259 kát. holdnyi rövidséget szenvedett, azonfelül a 291 magyar hoíldnál is á 400 négy. szögölet, azaz 72 kát, holdat, összességében tehát- 259+72= 331 kát. holdat, amely földterületet. -a község jogosan visszakövetelhet annyival in. kább, mert kárát növelte még az a körülmény, hogy a püspökség 1860-tól mindennemű ellenszólgáiltátás nélkül hasz. .tálta. Az erdőkövetélésre vonatkozólag pedig megállapítást nyert, hogy a fent említett 300 holdnyi erdőterületet a község lakói öl-yképp használ, ták, hogy 1836-tól 1859-ig ab. ból a szükséges fával magúkat szabadon- elláthatták. Ezen Győré község áltál ily módon használt erdő 1859. július 13-iki keltezéssel kiállított erdőbecsü szerint „Rakéta Bányiakút” és „nyiretyi hát” néven délnyugatnak feküdt és pedig: nyugatról Eszterházy herceg erdejével, a többi része pedig a ma- gyaragregyi úrbéri földekkel határos. Minthogy az 1853-ik évi márczius hó 2-iiki legf. cs. -nyílt parancs 10. §-a értelmében az uradalmak volt jobbágyainlak az erdőt azon a helyen tartoznak kiadni, ahol eddig am rák élvezetében részesülték, ennélfogva Győré község mali dolgozó népe ezen erdőt, mint 1859-től kezdve jogos tulajdoniát ké- pezőt visszakéri.” Viégezetül m-egfo-gálmazzák még aiz igényt, telekkönyvi- leg kapja meg a község közössége a szóban forgó területeket, amelyek után készek adót fizetni. A két területet egy-egy tagban kérik kiadni, hogy a tervbe vett közös termelést (értsd termelőszövetkezet alakítását) sokkal hatásosabbá és termelékenyebbé tehessék. A beadva lyt heten írták alá. A megyei gazdasági felügyelő a járáshoz adta le a-z ügyet intézésre. Hamarosan kiderül egy és más, többek között, hogy a györeiek nem mindenre emlékeztek jól, s követelésük egy része legalábbis alaptalan- A dokumentum abból a szempontból mégis érdekes, hogy miként történt az úrbéri földek rendezése. A vizsgálat megállapította az 1859. évi október hó 7-ón Győré községben- felvett jegyzőkönyv alapján: — Győré községben 1859- ban, vagyis az egyezség meg_ kötésekor 46 1 8 jobbágy és zsiellértelek, továbbá 2 4/8 egyházi és jegy-zői telek került megváltásra, összesen tehát 48 5 8 t elek. Ezen telminden telek után- 6 magyar kék legelőmagiváltás címén, hold 1200 négyszögölével számítva lett megváltva, összesen tehát 291 6/8 hold legelő adatott ki. — -A fenti jegyzőkönyv értelmében 550,64 holdon a fái- zás törvényes élvezetéért 46 1/8 úrbéri jobbágy és zsellér- telek mindegyike u-tán 2 magyar hold lett egyezség útján a felszabadult jobbágyságnak kiadva. — A hivatkozott jegyzőkönyv rámutat arra is, hogy a felszabadult jobbágyság kérésére történt az erdőrész el- cserélése, illetve másutt való kimérése. A fentiek megállapítása után a jelentés- így '’Összegezi a helyzetet: „Ezen néhány hivatkozott adatból is kitűnik, hogy Győré község jelenlegi követelése téves felfogáson alapszák. 1. Az úrbéri telkek rendezésénél kát. hold még nem létezett, tehát kait. holdlakban a kimérés sem történhetett meg. 2. A legelőhasználat és az erdőbein fárzás jogának élvezete, az akkori egyezség szerint mliinden-ik fél megelégedésére meg is történt, így tehát. az egyezség alkalmával tulajdonképpen semmi veszteség sem érte a községet. 3. Az iratok további áttanulmányozása alkalmával világosan kitűnik, hogy csupán a magyaregregy-i 550,64 hold erdőben (és nem 300 holdnyi) volt joga a jobbágy, illetve zsellérs-égnek fáizni és hetenként két kébökrös szekérre való száraz hüLladék- galyat saját részükre haza szállítani. Ezen fahasználat azonban a panaszban hivatkozott 1836-tól 1859. évig Gizoligálmány fejében bér volt, amennyiben bizonyos m-eny- ny-iségű fa vágása, hordása és ölbe nákásia jobbágyanként kötelező volt, amiért azonkívül más pénzbeli térítést is élvezték nevezettek. Tény a-z, hogy téves a felfogás a község részéről, mi- dően megrövidítve érzi magát az egyezségiből kifolyólag, mert valószínűleg összetéveszti a területmegváltást a használati jog megváltásával. Jelen esetben- csupán használati jog megváltásról lévén szó.” , A kiosztás a fenti egyezményeiknek megfelelően tényleg -megtörtént. Erről a később keletkezett jegyzőkönyvék, továbbá a térképek is tanúskodnék. A járási gazdasági felügyelő a györeiekmek népgyűlésen magyarázta meg az úrbéri földek rendezésének történetéti, s a most megfogalmazott igényeik tarthatatlanságát. A felügyelő megjegyzi: feltűnő, hogy Győré községből mindeddig senki, még a régi kor emberei sem- tettek megká-ro, sításuk végett panaszt. * A gazdasági felügyelő az 1918—-19-es birtokviszonyokról megállapítja, hogy a község határában mintegy 500 kát. hold volt uradalmi föld található, amelyből mintegy 100 holdat parcelláztak. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a parcellázásit abbahagyták és 1/2 és 1 holdas parcellákként haszonbérbe adták. Indokodnak tartaná a szóban for-gó területet szövetkezeti vagy egyéni alapon a község lakói mák á tadni. v K. BALOG JÁNOS \ Rajcsänyi Ivánnal a szekszárdi költségvetés Üzem vezetőjével
