Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
1980. június 1. rtÉPÜJSÁG 7 A gyerek, ha kérdez... 13 kttzQI 1 1 A tamásiak köztiszteletben álló, ma már nyugdíjas orvosától, dr. Váradi Jánostól hallottam első ízben arról, 'hogy nincs még a megyének olyan települése, amelynek ekkora lenne a kültelki lakott területe, mint Tamásinak. A közel tíz esztendővel (ezelőtt szerzett információ valóságát azóta magam is megtapasztaltam, tudom nagyjából, hogy mit jelent napjainkban a „végeken” élni egy, a várossá válás célja felé öles léptékkel haladó településen. Dir. Váradi János ismertette meg velem a Rácvölgy vidékét is, s olyanként, hogy ott él a község cigánylakosságának túlnyomó többsége, de menjek csak és nézzek körül, milyen szembetűnő ott már most a jelen hadüzenete a réginek, a múltnak. Mennyi a sátortetős, egészséges lakóház, és a munkaképes korúak közül milyen sokan járnak el dolgozni... Szót fogadtam, mentem, s azóta figyelek szívesen oda, ha a Rácvölgyről van szó bárhol és bármilyen megközelítésből. Távolról sem azért, mert ezt tartam a látványos eredmények tejjel-(mézzel folyó Eldorá- dójának, hanem azért, mert ha araszolva, ha megtorpanásokká! is, csak folyik itt az életmódváltásnak az a csöndes forradalma, amiről munkahelyén, a Filaxiánál ifjú ismerősöm, Orsós Ferenc, 29 éves tanácstagjelölt úgy vélekedik, hogy igazi gyümölcsét nagyjából jó tíz év múlva hozza majd meg, mert akkorra magasabb lesz az itt lakók iskolázottsági szintje, s ha több lesz a fejekben a tudás, még több éves a rácvölgyiak kötődése a murikéhoz, elképzelhetetlenekké válnak azok a társadalmi együttélés szabályait sértő kisebb-nagyobb konfliktusok, melyek alapján ma még a nem cigányok olyan könnyen veszik egy kalap alá a cigányságot. — Hogyan fogadta, hogy a VIII. számú tanácstagi körzet második tanácstagjának magát jelölték, noha már 8 éve beköltözött Tamásiba? — Meg voltam lepődve, de jólesett a bizalom. Mivel én vezetem az itteni cigányklubot, eddig is sokat fog- lálkoztaim a rácvölgyiek ügyes-bajos dolgaival, főként a klubot látogató fiatalokon keresztül. A feleségem szülei kint laknak, apám testövére! úgyszintén. Szóval, Orsós Ferenc, a Filaxia rakodómunkása nem szakadtam el onnan és ilyesmi nem is áll .szándékomban. Éppen ellenkezőleg. Miivel az elmúlt években több olyan tanfolyamon is voltam, amelyet cigányklub- vezetőknék rendeztek, szeretném elkezdeni néhány erre alkalmas fiatallal a helyi cigányság hagyományainak összegyűjtését. — Megmondaná, miért tartja ezt fontosnak? — Szívesén, hiszen nem titolk. Rohamosan fogyatkozik azoknak az idős embereknek a száma, akik a cigányság egykorvolt étkezési, öltözködési és egyéb szokásairól még hitelesen meg tudnak szólalni. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekeinknek el tudjuk majd mondani, ha kérdezik, honnan vagyunk, honnan emelkedtünk ki, sürgősen hozzá kell kezdeni . a gyűjtéshez. A cigánycsa^d és a fürdőszobás lakás, vagy háztartási gépekkel is el á- toitt otthon már ma sem e- lent olyan szenzációt, m nt 10—15 évvel ezelőtt. Gc n- dolja csak meg, menny re hétköznapivá válnak ezek az életkörülményekben forradalmi változást megtestesítő dolgok tíz év múlva! Nem szabad, hogy feledésbe merüljön a múlt. — Gratulálok az optimizmusához, de nem nehéz megjósolni, hogy tanácstagként is, és népművelőként is igen keimény munka elé néz. Ráadásul lesznek bőven olyan feladatai, amelyeknek társak nélkül nem lesz képes esetleg megfelelni. — Tisztában vagyok ezzel. De tudom, hogy van kikre számítani. . Ha a klubunk nem is produkált csodás dolgokat, annyi azért van már, hogy kialakult egy körülbelül 8 fős szilárd mag. Aztán, a tanácstag sem áll munkájában egyszál magában, mert ott vannak mellette, akik bizalmat előlegeztek neki, s akikre szintén számítani lehet. — Ennek a körzetnek korábban csak. Gáli József volt a tanácstagja, akit újraHagyományos pihenőhely Galiék portája mellett jelöltek. Gondolom, ő is szívesen- segít. — Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Végül is, ha megválasztanak bennünket, sok lesz a közös dolgunk. — Például? — A vizet, azt, hogy a malacpiacig van kiépítve a vezetékes ivóvízhálózat, nem mondom, mert tudom, hogy rengeteg pénzbe kerül a vezeték Rácvölgyig való kiépítése. Mondom viszont azt, hogy akármekkora társadalmi összefogás árán is meg kall majd csinálni a 65-ös útról az Üjvárhegy felé ágazó földutat, amelyet esős időben legföljebb lánctalpasok vagy traktorok képesek megjárni. Az orvosok terepjárója is gyakran befullad és van, hogy „gólyaviszi a fiát” szállítási módszerrel kell kihozni kilométereken át a szülő nőt, vagy a súlyos beteget a 65-ösig, a mentőhöz. — Tud arról, hogy a megye 10 ezernél alig valamivel több cigány lakosságának a tanácsokban 13 tagja lesz, ha megválasztják őket? — Nem hallottam még róla, de ha így van, nagyon örülök. S megmondom, nemcsak azért, mert ennyi cigány származású tanácstag hallathatja az általa képviseltek szavát, hanem azért is, mert a cigányság munkához kötöttségében, élet- és lakáskörülményeiben, kulturáltságában beállt változás sokat — ha úgy tetszik eredményeket — bizonyítják. — Azt mondta nem sokkal mostani beszélgetésünk előtt valáki, hogy maga nem szereti az üres locsogást. Véleménye szerint, az illető miit értett ezen? — Azt hiszem azt, hogy nem vagyok híve olyan számlák benyújtásának, amelyék mögött nincs ott a munka, ami megbecsülést is ad az embernek a kenyér mellé. — Okosan, világosan, választékosán beszél... Nem gondolt még arra, hogy a nyolc általánosban szerzett tudás egy idő után már kevés lesz ahhoz, amit közéleti emberként és népművelőként 'vállalt? — Dehogynem gondoltam. Érzem, hogy szükségem van a tanulásra. Tavaly már megvettem a gimnáziumi tankönyveket is, de aztán beköszöntött a baj. Két fiúnk közül az idősebb szívhibával született és újbóli megbetegedése eltérített a szándékomtól. De akarok tanulni. Addig be kell érnem azzal az útravalóval, amiket a részünkre szervezett továbbképzésék adnak. Szeretem ezeket a tanfolyamokat, s nemesük azért, mert a hazai cigányság életének legjobb ismerői az előadók és bennük olyan embereket ismerhetek meg, akikkel különben nem biztos, hogy kapcsolatba kerülhetnék. Mindig hazahozok egy csomó (hasznos dolgot a tanfolyamokról. — Ügy veszem észre, hogy a kortársaihoz, a fiatalokhoz van mélyebb köze. Nem gondolja, hogy ez bizonyos mértékig gátolni fogja majd a közéleti munkáját? —■ Nem hiszem, mert úgy látom, hogy az életmódváltásban döntően a fiataloké a vezérszólam, ami azzal magyarázható, hogy ők az iskolázottabbak. Nálunk, szükségképpen élőbb az írástudók rangja, mint a nem cigány családokban. — Még egy kérdésre válaszoljon. Véleménye szerint Rácvölgy lakott hely lesz még 10 év múlva is? — Miért ne lenne az? Fognak itt lakni emberek, de sokkal jobb körülmények között. Az lehet, hogy kevesebb család, de akkorra a telepi élet ma még fellelhető jegyei nélkül. Én akkor is szeretni fogom Tamásinak ezt a részét, hiszen itt voltam gyerek, és férfiként itt láttam hozzá ahhoz, hogy más megítélést érdemeljünk ki magunknak. ♦ Hazafelé tartunk. Rác- völgy szikrázik a napsütésben és Gáli Ferencet, a körzet másik tanácstagjelöltjét látjuk, a rendbehozandó út torkolatánál beszélgetésbe elegyedve egy a malacpiac- ról hazafelé tartó rácvölgyi asszonnyal és kislányával. Nem kétséges, jólesik pihenés közben a szíves szó arról, hogy mi újság, meg arról is, hogy most nem akadt a vevőnek kedvére való malacka, de oda se neki. Majd legközelebb... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger András Először mennek szavazni égyen ülünk a szekszárdi Ady Endre Szakmunkásképző Intézet kollégiumának barátságos társalgójában, és négyünk közül egy valaki a leghatározottabban zavarban Van. Ez az illető én vagyok. Igyekszem megerőltétim az emlékezetemet, így sikerül felidéznem első iskolai be- íratásom pillanatát, az első emlékezetes pofont életemben, az első bombázást (1944. április 2.), az első szerelmet, első munkahelyemet, de első szavazásomat sajnos nem. Ennék felettébb objektív oka van — mér sok ciklussal ezelőtt történt. Mit kérdezzen ezek után az újságíró egy fiatal lánytól és két fiútól, akik életükben először mennek szavazni? Némi — remélhetőleg nem túlságosan szembeötlő — töprengés után a következőiket kérdezte, nagyjából egyformán mondihármuktól: — Gyerekek! Tudnak valamit a „régi” választásokról? Olvasmányokból, történelemórák jóvoltából, vagy mert a szüleik meséltek ezekről... Kiss Klári, másodéves kozmetikus tanuló: — Nem sokat! Apu, aki gépkocsivezető a ktsz-nél, ugyan mintha már mondott volna valamit... — Hol szavaz majd? — Otthon, Gyünkön! — Ki a képviselőjelöltjük? — A másodu nokú test vérem, Csapó Jánosné, Simon- tornyáról. — Gondolom, az első alKiss Klári Gyünkről kálómmal együtt megy majd a szülei vei? — Dehogy! Nem szeretem, ha befolyásolnak, vagy befolyásolnának. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy döntök, 'ahogyan ők! Markó Gábor Nagydorogról A nagydorogi Markó Gáborral már más a helyzet, legalább is ami a múltra vonatkozó ismereteket illeti. Mikszáth Kálmán írásaiból említ példát. Gábor rádió- és televíziószerelő lesz, most I. éves. Deutsch Sándor Öcsényből — A képviselőjelöltjük? — Orlovácz György, édesapám tanártársa! — Tudja, hogyan kell szavazni? Nem a döntésre, hanem a puszta technikai lebonyolításra gondolok... Pontosan tödja, de szavazópolgár mivoltáról még egyelőre semmilyen értesítést nem kapott. (Május 28- án, kora délután beszélgettünk.) — Lehet, hogy otthon vár a papír! Hetente csak egyszer járok haza Nagydorogra. Váltunk néhány szót a nagydorogi változásokról. Azókról is, melyek a legutóbbi ciklus során a tanácsházán menték végbe, de azokról éppúgy, amelyek a nagyközség külső képén mérhetők.- — A tanácstagoknak is részük volt benne. Ezért is el kell menni szavazni! Deutsch Sándor, aki ugyancsak I. éves rádió-, tévészerelő, őcsényi és őcsényi módon szókimondó. — Tetszik tudni, hogy mi nem tetszett az előkészítés során ? — Ham! — Az, hogy nálunk a je- iölőgyű lések re kevesen menték el. Mintha nem is az ő dolgukról folyt volna ott a Szó... — Ezek szerint maga, Sanyi, elment? — Igen! Édesapámmal. — És szavazni ? — Természetesen! — Miért? Kérem az olvasót, hogy ezen a látszólag egyszerű .kérdésen ne akadjon fenn. Régi tapasztalatom szerint (következetes ismételgetésével sok mindennek végére lehet járni. — Hogy szebb legyen a falu! — Miért? Nem elég szép? — Szemre, meg az átutazónak. Sok volt az összevisszaság a fejlesztésben. Szeretném, ha az új tanács, ramiire, illetve akikre majd szavazok, többre lenne képes. Ügy érzem, hogy ebben nincsen semmi sértő, hiszen nem más, mint a fejlődés iigényénék összefoglalása. Ami nemcsak őcsényi sajátosság. Ezért megyünk szavazni mindenütt. ORDAS IVÁN Fotó: K. A. Rácvölgy, a vele szemben levő „hegyről”
