Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
U ^ÉPÜJSÁG 1980. június 8. kengyel véradókMielcarski Stanislaw, a véradást megelőző vizsgálaton Chmielowiec Wladyslaw Ghmielowiec Wladyslaw ■ csibészesen mosolyog. Huncutul. Látszik rajta, hogy neki csak egy életeleme van, a derű. A társaik — nem értem a lengyel szót — tréfálkoznak vele, miközben csoportképhez készülődnek. Mind nevetnek. Ö is. Nekem is muszáj. Csípőre tett keze, nevetés közben pajkosan körbejártatott szeme támogatást kér, támogatást ad. Számonikéri a támogatást, de számolatlanul viszonozza. Wladyslaw, termetes termetével jóval nagyobb jókedvvel bírva, baíjfoa esett. Gyomorvérzést kapott. Egészsége ihelyreállításálhoz vérre volt szüksége, amit meg is kapott a szekszárdi kórházban. — Szerencsére, nagyobb baleset nem fordult elő még nálunk — mondja Jozef Partyka szakszervezeti titkár. De voltak olyan esetek, hogy társaink egyikének-másiká-' nak vérre volt szüksége. Ezt a segítséget minden alkalommal megkaptuk. Ekkor született az a gondolat, hogy valamilyen módon viszonozni kellene a magyarok segítségét. Attila Rycsek, közismertebben Ricsek Attila főmérnök javasolta: vért kell adni. Harminchatan jelentkeztek a paksi atomerőmű építésén dolgozó lengyel munkások közül. — Idők folyamán gyarapodott a létszámunk — mondja a szakszeryezeti titkár. — Ma ötszáz körüli azoknak a lengyel munkásoknak a száma, akik a paksi atomerőmű felépítésén munkálkodnak. A kezdeti kis létszámhoz viszonyítva jóval többen vagyunk. Nagyobb a számszerű lehetősége a balesetnek is. Ezért, meg a szekszárdi kórházban tapasztalt önzetlen segítségért jutottunk arra az elhatározásra, hogy vért adunk, hogy jelentkezünk: bármilyen 'esetben, bárkiről is legyen szó, hajlandók vagyunk a véradással segíteni. Nálunk, otthon, Lengyelországban is van véradás. Közöttünk sokan vannak, akik otthon többszörös véradók. Közéjük tartozik Chmielo- wiec Wladyslaw is, aki gyomorvérzése miatt nemrég vérre szorult. Felépülve, ő is adott vért. CZAKÖ SÁNDOR A véradók egy csoportja A szakszervezeti titkár A magyar tudomány arcképcsarnokából Szabolcsi Miklós akadémikus Érdekes, hogy aránylag kevés akadémikusunk született Budapesten. Nos, ebből a szempontból Szabolcsi Miklós a kivétel — sőt, az „abszolút kivétel”, ugyanis, amikor 1921-ben született, családja* már több generációs „ősfővá- rosi”-nak számított. Családi adottságai pedig döntő szerepet játszottak pályaválasztásában: édesapja, aki eredetileg magyar—francia^ szakos tanár volt, újságíróként tevékenykedett az „Egyenlőség” című lapnál.’ Tőle, és. nagyhírű nagybátyjától, Szabolcsi Bencétől, a néhány éve elhunyt kiváló zenetudóstól alapvetően humán beállítottságot, indíttatást kapott. Gyermekkori emlékei irigylésre méltóak: nagybátyjához Kodály Zoltán járt fel rendszeresen, hogy csak egy nevet említsünk a kortárs zeneművészet nagyjai közül, édesapja pedig Karinthy Frigyest, Kosztolányit sorolhatta baráti körébe. Ezek után nem véletlen, hogy a fiatal Szabolcsi Miklós a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára jelentkezett, ahol olyan professzorokat vallhatott mesterének, mint Eckhardt Sándort, Horváth Jánost, Lazicziusz Gyulát, a kiváló nyelvészt. Már egyetemi hallgató korában végzett tudományos munkát: stílustörténeti írásai jelentek meg. 1943-ban kapott tanári diplomát — és talán ez mentette meg az életét, mert így nem egy évvel előbb a Don- kanyarba, „csak” az ukrajnai harcokba hurcolták el munkaszolgálatosnak. 1945 januárjában, elég kalandos körülmények között, gyalog jutott el Debrecenbe, és már rövid idő múitán komoly feladatokat bízott rá a demokratikus rendszer. Előbb a Győrffy kollégiumban tanított, majd 1948—49-ben egy évig az egyik minisztériumban dolgozott. Aztán gimnáziumban tanított — majd 1953 őszétől a „Csillag” című folyóirat helyettes szerkesztője lett. 1956 végétől dolgozik az akkor alapított Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében, amelynek ma igazgatóhelyettese. Közben hat évig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora volt, két évig Párizsban működött vendég- professzorként, jelenleg pedig az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen egyetemi tanárként József Attiláról szóló kollégiumot' vezet. Tudományos pályája aránylag későn indult, de annál gyorsabban ívelt felfelé: 1958- ban lett kandidátus, a fel- szabadulás előtti magyar szocialista irodalom történetével foglalkozott értekezésében. A tudományok doktora címet már 1960-ban elnyerte „Fia-' tál életek indulója” című. József Attila munkásságáról szóló könyvével. 1965-ben választotta levelező iagjává a Magyar Tudományos Akadémia, székfoglalója is megjelent könyv alakban: az „Eszmélet” című József Attila- vers elemzésén keresztül általában a verselemzést taglalta. 1973-ban fogadta rendes tagjává az Akadémia, ekkor „Halandzsa” címmel Karinthy Frigyes és a nyelv kapcsolatáról tartott székfoglalót. Tudományos fokozatai elnyerésének „nyomon követéséből” kitűnik, hogy az e századi magyar és világirodalom a fő kutatási területe. Társadalmi és tudományos tisztségeinek szó szerint se szeri, se száma. A legfontosabbak, amelyeket maga is említésre méltónak talál: az Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnöke, a Federation Internationale des Langue. ét Lit- teratures Modernes (FILLM), az UNESCO-nak a modern nyelv- és irodalomtudománynyal foglalkozó nemzetközi csúcsszerve a szocialista országok részéről alelnökévé választotta, ugyancsak alel- nöke az Irodalomkritikusok Nemzetközi Szövetségének, itthon az Akadémia és az Oktatási Minisztérium közös köznevelési bizottságának al- elnöke, legutóbb a József At- tila-emlékbizottság tagjává választották. Munkásságát kétszer ismerték el József Attila-díjjal, egyszer a Munka Érdemrend arany fokö- zatával. Eddig két kötete jelent meg József Attiláról (a másik „Érik a fény” címmel), ezekben 1927-ig dolgozta fel a költő munkásságát, és most dolgozik a harmadik köteten, amely az 1927—1932 közötti korszakát vizsgálja. De hogyan? Milyen módszerekkel dolgozik az irodalomtörténész kutató? — Négy fő módszercsoportot említhetnék — mondja Szabolcsi Miklós. — Az első az életrajzi kutatás. Személyes beszélgetéseket; írói emlékeket, levéltári és könyvtár rí „búvárkodások” eredméx nyeit, okmányokat egészítek ki némi személyes írói hozzátétellel — így rekonstruáló- dik egy önéletrajz. Az „íróasztalnál” a ' kutatott költő műveit elemzem, olyan módszerrel, amellyel- magát, a művet lehet megszólaltatni, ;,beszéljen” alkotójáról, miért, milyen körülmények között írta? A harmadik az irodalomtörténeti folyamatok ábrázolása és rekonstruálása, hogy ennek összefüggésében tudjuk meg: az író és műve miért, minek hatására lett azzá, ami és aki lett. Ez Is jórészt könyvtári munka, a kortárs és a mai kritika átolvasása, összevetése, a vonatkozó elemzések nyomon követése tartozik ide. A negyedik és külön módszer az értékelés, a kritika és a mai művekkel való foglalkozás — fejezi be a munkamódszer-ismertetést a tudós. És Szabolcsi Miklós, a magánember? Felesége Szabolcsi Hedvig művészettörténész, pontosabban bútortörténész. Felnőtt fia is követi a „családi pályán”, magyar nyelvet és irodalmat tanít — általános iskolában. A tudós szabad ideje? Ha lehet, színházzal, filmmel, képzőművészettel, zenével tölti ki, hogy mint mondja, ne legyen „szakbarbár” — bár ez a szó a humán tudományok művelőinél furcsán hangzik... És talán a legfőbb hobbija a munkája, amit kedvvel, örömmel végez, és még nagyon sok az önmagával szemben érzett adóssága: hogy csak kettőt említsünk, könyvet akar írni Kassákról, Karinthyról. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Áruvizsgálat Tárasátrak» lakósátrak Lényeges különbség van .túrasátrak és liakósátrak kö- zöitt. A túiasátrtak könnyebben felálilítihátók — viszont kisebb komfortot nyújtanak, elsősorban a gyalogos, kerékpáros, a „bakancsos” tuiris- táknaik ajánlhatók. A lakó- sátor azonban több részre osztott belső terével akár hosszabb egy helyben tartózkodás (a valódi kempingezés) idejére is megfelelő lakóhely. Vásza.at nagyobb a súlya, bonyolultabb a felállítása. Ami a túrasátrak minőségét illeti, nagy különbséget nem állapított meg a Nagyító. KIVÁLÓ — egy sem akadt, de mindegyük vizsgált sátor elérte legalább a Kö_ ZEPES szintet. A JÓ minősítésűek között olyan ismert nevekkel találkozhatunk, mint a Tábor, a Börzsöny, a Badacsony, a Túra II., a Jested, a Tulák, a Pilis, a Rosetta. A Nagyító- tesztjének csak KÖZEFES- en felelt meg a Túra III., a Kapos, az Iffi, a Junior, a Várna és a Csilla. A teszt elsősorban a szilárdságot és a vízhatlansá- got vizsgálta. Valamennyi vizsgált sátor megfelel az alapvető „biztonsági” követelményeknek (tehát, hoigy ne dőljön ránk, és ne ázzunk el benne). A részletek azonban már jelentős különbségeket jeleznek. A „gyalogos” számára elsődleges szempont a súly. A cséhszlovák Tulák viszi el a pálmát, 2,65 kg-jávaL 1400 forintba kerül, az egyiik legolcsóbb sátor, alacsony, egyszerű kivitelű, két személy számára viszonylag kényelmes fekvőhelyet biztosit. A fekvőhelyszélesség is fontos tényező; az ugyancsak csehszlovák Táboriban lehet — alvás közben — a legkényelmesebben forgolódni, mert személyenként 80 om széles helyet ad. Egyéb tulajdonságaiban is egyenletesen JÓ minőségű a Tábor, ezért a minőségi rangsor élén áll. 1600 forintos ára tehát kedvező. A háromszemélyes magyar Kapós (viszonylag drága — 3610 Ft) sátorhoz külön ká- feszíthétő előtér is vásárolható; az ugyancsak hazai Rosetta (3600 Ét) pedig 220 c m-es középmagasságával tűnik kü a mezőnyből (magasabb kempingezők is felegyenesedhetnek benne); a '.nagyon népszerű, kétszemélyes Csilla, leválasztott hálófülkéjével, már-már lakósátorszerű komfortot nyújt. Igaz, súlya is lényegesen nagyobb (13 kg) és felállításához is több idő kell. A maisszívabb és elegánsabb lakásátrak között sem találunk sok új nevet. A vizs_ gált kilenc lakósátor között Viszont valamivel nagyobbak a minőségi különbségek. Köztük már van KIVÁLÓ: a magyar gyártmányú Canaria. A négyszeimélyes, közel 30 kg-os, 7540 Ft-ba kerülő lakósátomak szinte minden résztulajdonsága (így szilárd, sága, vízhatlansága) kiváló színvonalú. Ugyancsak kiváló résztu- lajdonságokkat jellemezhető a Clara; ez a négyszemélyes lakósátor csak az egy személyre jutó fefcvohelyszéles- séget, végülis a kényelmet illetően nem nyújt kiválót. Egyébként kiváló résztulajdonságaihoz viszonylag kedvező ár párosul (6650 Ft-ba kerül). Luxus kivitelű, igen kényelmes lakósátor a Róma és a Tőled ó. Mindkettő négyszemélyes, s minden kényelmet megad, ami egy sátortól elvárható. Áruk is ezzel arányos (9300, illetve 11700 Ft), meglehetősen időtnabló; autós turistáiknak ajánlhatók, hiszen például a Toledo súlya meghaladja az ötven kilót! A lakósátrak között az egyetlen külföldi, a csehszlovák Roskos Frirn felállítása is viszonylag nehézkes, „bele kell jő mi”. Társai között ez az egyetlen KÖZEPES mi. nősítésű. A JÓ-k között szerepel a többi magyar, itt nem említett lakósátor: Krisztina, Claudia, Granada, és az egyetlen hatszemélyes, az M 160. Sz. I. Tetőcsomagtartók A kínálat nem tartott lépést a gépkocsik számának növekedésével. A Nagyító jú_ n'iusi száma ugyan már kilenc csomagtartót vont vizsgálat alá, mégis kicsit csalóka ez a bőslég, hiszen a Sko- dia 105 S és 120 L-re is feL- szerel'hető típusok még ma sincsenek az üzletekben. Viszont a Trabant-tulajdonosok gondjai megoldódtak, mindkét hazai típust, az Univer- zátt és a Variantot is készíti már a HÁFÉM, e kocsi ereszéhez igazított változatban. A teszt tanúsága szerint a Fadip normál és mini viszi el a csomagtartók pálmáját, ezek a legszilárdabba.k. A Fadip nagyjából kétszer akkora vízszintes húzóerő hatására „rogy térdre”, mint a sereghajtó Silver. A függőleges terhelhetőséget a KRESiZ egyértelműéi szabályozza. Noha a megadott maximális tömegértékek — Ladánál például ötven, Trabant Limusinnál hatvanöt kg — statikus terhelésre vonatkoznak, azaz egy-egy kátyúba huppanva többszörösükkel kell számolnunk, ezeket betartva mégsem kell attól tartanunk, hogy akár a legrosszabb csomagtartó is a kocsi tetejére szakad. Legalábbis, ha jól szereltük össze. Ilyen szempontból az Uiniiverzál a legjobb, ezt ugyanis nem sokat kell szerelhetni, mert harmonika módjára összecsukható. A már egyszer összeszerelt Variant is átlója mentén összenyomható, így ha nem használjuk, nem foglal el sok helyet. E két típus műszaki kivitelét találták a teszt készítői a legjobbnak, ugyanis a már említett előnyökön kívül, ezeken nincsenek kiálló éles részek. Nem lehet mindezt elmondani a spanyol Silver csomagtartóról, amelyet azért ítéltek nem megfelelőnek, mert az oldal'keretei a gyártás során több helyen csúnyán berepedtek, a kezünk épségét is veszélyeztethetik. A korrózió elleni védettséget is vizsgálták és ilyen szempontból tűnt legkiegyenlítettebbnek a mezőny. Talán csak a Fadip és a hazai típusok jobbak egy hajszállal a többinél. Célszerű azért a tetőcsomagtartót, ha nem használjuk, leszerelni. A korrózió hatását hosszú időre elodázhatjuk, ha a csomagtartót időről időre átmeneti korrózióvédő szerrel (például AUTOTON-inal) kezeljük. Általánosságban az ár a minőségbeli különbségeket elég jól tükrözi, ez alól csak a százötven, és a hetvenöt kilogrammos olasz csomagtartó kivétel. Ezeknek az árát ugyai nis a végminősítésben elért közepes eredményükhöz képest túlzottnak tartja a vizsgálat. Végezetül a Nagyító — ugyan teszten kívül — foglalkozott a Mini-motel tető- sátorral is. Az autós túrázáskor nagyon jó szolgálatot tevő tetősátor a mérések fényé, ben masszív csomagtartónak is bizonyult, összehajtva van a mélyén annyi hely, hogy egy 40—60 kilogrammos csomagot kényelmesen szállítha. tunk benne. (k)
