Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
1980. június 8. Képújság 3 A munkabizottság napirendjén A levéltár munkája A megyei pártbizottság mellett működő agitációs és propaganda-munkabizottság legutóbbi ülésén a Tolna megyei Levéltár munkáját tekintette át, különös tekintettel az ott folyó munkásmozgalmi kutatásokra. Bár a levéltár egyre nyitottabbá válik, az ott folyó közművelődési tevékenységbe egyre többen kapcsolódnák be, nem érdektelen a levéltár igazgatója, K. Balog János jelentése alapján áttekinteni, hogyan is dolgozik a megyei levéltár. . A levéltár a megye legrégibb ma is működő szervezete és ezen bélül is a legrégibb tudományos intézménye. 1772-ítől van állandó levéltára a megyének. Ekkor épült fel ugyanis S'imontor- nyán az első vármegyeháza, ahol elhelyezték a nemesi vármegye iratait. Innen kerültek át a papírok 1782-ben Székszárdra, majd a fél várost elpusztító tűz után 1794- ben Tolnára kerültek. Véglegesnek akkor tűnt az elhelyezés, amikor felépült a szekszárdi megyeháza épülete, amelyben néhány helyiség eredetileg is az iratanyag megőrzését szolgálta. Később -még következtek viszontagságok, de attól kezdve mindmáig Szekszárdon van a levéltár. Az anyag egy része közben a múzeumban is volt. Ma már négyezerhétszáz méter iratot őriz-nek. MAI GONDOK A levéltárak napjainkban közigazgatási, közművelődési feladatokat is ellátó tudományos intézmények. Ennek a három szorosan összefüggő feladatnak kell eleget tennie. Tizenkét éve, amióta tanácsi irányítás alá került, folyamatosan fejlődik, gyarapodik a levéltár úgy iratanyagban, mint felszereltségben. A személyi feltételeket is megteremtették. Ma legnagyobb gondjuk egy fontos feladattal kapcsolatos. Folyamatos figyelemmel kell kísérni a most keletkező, de történeti értékkel bíró inatok sorsát. Egy ideig ott kall ezeket kezelni és őrizni, ahol keletkeztek, majd a fontosabbak a levéltárba kerülnek. Noha az elmúlt időszakra már értek el propaganda- és felvilágosító munkával eredményeket, meg kell állapítani, hogy a gazdasági egységek, intézmények, szervek hetven százaléka még mindig nem rendelkezik megfelelő, rendezett irattárral. Jobb esetben ömlesztve, szekrényekben találják a levéltárosak a fontos iratokat, de van, ahol pincébe 1, padláson, zsákban tartják az iratanyagot, pedig ezek kezelését törvény is szabályozza. Gyakori, hogy a jogutódok pusztulni hagyják az elődök iratait, vagy éppen megsemmisítik őket. Eladják a MÉH-nek, de még arra is volt példa, hogy gödröt töltötték meg iratokkal. Ilyen jelenséget mindenekelőtt a mezőgazdasági termelőszö. vetkezetdknél, állami gazdaságokban, ÁFESZ-eknél, és kisebb mértékben ipari szövetkezetnél tapasztaltak az ellenőrzések során a levéltár mu ikásai. A történeti értékű anyagok gyors irattárba vételét mindenekelőtt a helyhiány akadályozza meg, így is az utóbbi időben évente 70—80 méternyi anyagot vét. tek át. TÖRTÉNETTUDOMÁNY A levéltár tudományos tevékenységének része a történettudomány művelése és műveltetése. Az érdeklődők között legismertebb a Tanulmányok Tolna megye Történetéből című kiadványsorozat, amely tizenkét éve folya. matosan megjelenik. A kilenc kötetben, 36 szerzőtől, ötven tanulmány szerepelt. A dolgozatok 32 százaléka történelmünk fontosabb régi korszakaival foglalkozik, 20 százaléka pedig az elmúlt 30 —35 év történetéről szól. Országosan is kedvező visszhangot váltott ki a megye történetének olvasókönyve, az Évszázadon át I. kötete, amely a feudalizmus és a polgári forradalom körét öleli fel és fejezetenként bevezető tanulmányt Is közöl. Folyamatban van a kapitalizmus és a szocializmus korának hasonló feldolgozása. Elkészült, de az alacsony példányszám miatt a megyében nem volt kapható, a megye építőipari munkásmozgalmá- íaik története. A Tolnai Fórumban hosszabb időn át jelentek meg tanulmányok, több tudományos tanácskozáson ismertették megyénk m u n k ásm o z ga1 Ima kutatásának eredményeit. A levéltár segítséget nyújtott és nyújt helytörténeti tanulmányok elkészítéséhez és azokat véleményezi KÖZMŰVELŐDÉS A levéltár hosszú ideig nem vett részt a közművelődésben, de ilyen igény akkoriban nem is fogalmazódott meg. Tíz éve viszont intenzív folyamat indult meg és ez a hetvenes évek közepére teljesedett ki. Erre az időszakra alakultak ki a módszerek és a formák. Elég ezek közül megemlíteni a kiállításokat, a helytörténeti klubot, amelynek foglalkozásain nem ritka az 50—80 érdeklődő. Figyelemre méltóak a levéltár munkatársai által írott cikkek különféle újságokba, kiadványokba. Az általuk tartott előadások, előadássorozatok iránt is nagy az érdeklődés. Ezek rendszerint egy-egy évfordulóhoz kapcsolódnak. Rendszeressé vált az általános iskolások látogatása a levéltárban, sajnos a középiskoláik nem érdeklődnek, de üzemi dolgozók is jártak már az intézményben. Ilyen esetekben a levéltár legféltettebb kincseit is megmutatják a csoportoknak. A helytörténeti, közművelődési tevékenység szerves része a HNiF keretében működő helytörténeti honismereti és néprajzi bizottság munkája. Ezzel közösen hirdetik meg évente a helytörténeti pályázatot is. Gyors ütemben fejlődik,; a kutatószolgálat is. MUNKÁSMOZGALMI KUTATÁS Az elmúlt két évtizedben sikerült eredményeket elérni a munkásmozgalmi kutatások terén, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a megyében alllig volt munkásságba legális és az illegális szervezetek csak rövid ideig működhettek, s tevékenységükről irat alig maradt fenn. Hivatásos és amatőr kutatók foglalkoztak történelmünk forradalmi hagyományainak összegyűjtésével. Ennek eredményeként született meg a Tanácsköztársaság megyei monográfiája és a majdnem monográfiái értékű három feldolgozás a megyei 1944—45-ös eseményekről. Számos tanulmány még cikk jelent meg a Horthy-korszak munkásmozgalmi eseményeiről; de a teljes feldolgozása még hiányzik. Hiányzik a munkásmozgalom kezdeteitől a tanácsiköztársaságig terjedő időszak feldolgozása is. Ehhez még résztanulmányok sincsenek. Sok község és a városok történetét feldolgozó munkában vannák feltárt adatok a forradalmi hagyományokról. Még nem került feldolgozásba a felszabadulási időszak párttörténete sem, különösen a 45—46-ban alakult pártszervezetek történetének feldolgozása a sürgető, mert ezekről a legtöbb esetben nincs írásos anyag. Az idén megindult az ösz- szehangolt kutatás a Baranya megyei Levéltárral, mert sok iratöt ott őriznek. Néhány év múlva napvilágra kerülhet a századforduló munkás moz ga 1 már ól a cikkszerű feltárás, A mikrofilmre vett anyag a helytörténeti bázist is gyarapítja. IHÁROSI Melegüzemi próba az öntödében Befejező szakaszához érkezett az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó magas nyomású öntödéjének tizembe helyezése. A százötven méter hosszú csarnokban már áll a tizenegy nagy nyomású öntőberendezés és megkezdődtek a próbaöntések. Takarmánygazdálkodás Nagy az üzemek teljesítménye között az eltérés A takarmánygazdálkodásról fél évvel ezelőtt megjelent értékelésünk után sok vita volt. Ugyanis akkor sem, most sem tudjuk minden gazdaság sajátos helyzetét figyelembe venni. Hiszen ahány (gazdaság, annyi féle az állattartó telep, a tartási körülmény, az istállók technológiája, és az állatokat gondozó emberek hozzáértése is különböző. A statisztikai jelentések arra jók, hogy egyfajta rangsorolást adjunk, állítsunk össze az üzemeknek azzal a céllal, hogy az adatok közléséből valamiféle következtetésre tudjanak olvasóink jutni. Az üzemek operatív statisztikai jelentése alapján a tejtermelés, a marhahizlalés, a sertéstenyésztés, valamint a baromfiágazat takarmány- felhasználása nagy szóródást mutat 1979-ben. Ugyanis a gazdaságok között nagy a különbség. Néhány példa minden különösebb magyarázat, okolás nélkül önmagáról beszél. TEJTERMELÉS A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 41,14 deka takarmányt használták fel megyei átlagban, egy liter tej termelésére. A dumaföldvári Virágzó Mgtsz-ben 30,91 deka takarmányt etettek fel, egy liter tej előállítására, az aparhanti szakosított telepen 38,84-et, a paksi Aranykalászban 50,43 dekát, Sár- szemtlőrincen 32,98 dekát, Kapospulán 52,57 dekát, Re- gölyben 33,12 dekát. Az állami gazdaságokban jobb az eredmény, hiszen átlagosan 33,87 deka takarmányt használtak egy liter tej előállítására, Alsótengelicen 32,74- et, Tamásiban 34,83-at, a daimandi szakosított telepen 35,26 deka takarmányra volt szükség. MARHAHIZLALÄS A tejtermelésben tehát nagy a szóródás, a gazdaságok közötti különbség, de a marhahizlalásban még jelentősebbek. Ugyanis ez esetben még azt is figyelembe káli venni, hogy mely gazdaságnak vannak lehetőségei réti széna készítésére, etetésre, illetve legeltetésre. Az egy kiló élősúlyra vetített takarmány-felhasználásnál még azt is figyelembe kell venni, hogy melyik időszakot vizsgáljuk, hiszen a cukorrépaszelet, illetve a pécsi sörgyári melléktermék jelentősen javítja a mutatókat. Néhány adat ez esetben is arra hívja fal a figyelmünket, hogy milyen jelentős tartalékok vannak a legjobbak eredményei és a leggyengébbek közötti „üres térben”. A dombóvári Alkotmány Tsz-ben a Holstein- Fríz állomány igénytelen állat, 2,01 kiló takarmányt ettek fel, Györkönyben 3,93 kilót, Pusztaihencsén 6,68 kilót, megyei átlagban 4,48 kilót használtak fel. Az állami gazdaságokban átlagosan 3,97 kiló takarmányt etetnek fel egy kiló élősúly-gyarapodásra. SERTÉSTENYÉSZTÉS Miután az utóbbi években dinamikusan fejlődik a sertéstartó ágazat a megyénkben, egész sor gond is keletkezik: részben a tartási épületek, és állatfajták miatt, részben pedig pénzügyi okok játszanak közre abban, hogy az előrehaladás nem olyan intenzív, mint az kívánatos volna. Az olyan gazdaság, amelynek sertéstelepein három és négy kiló közötti takarmányt fordítanak egy kiló élősúly előállítására, jónak mondható, hiszen a megyei átlag 4,11 kiló. Találunk olyan gazdaságot, az ozorai Egyetértést, ahol három kiló takarmány elégséges egy kiló sertéshús termelésére, Gyönlkön viszont 5,68 kilót használtak fel 1979- ben. Felsőnánán 4,19-et, Ten- geliicen, a szakosított telepen 4,26-ot; az állami gazdaságok szakosított telepein átlagosan 4,30 kilót, a hagyományos telepein 4,81 kiló takarmányt etettek fel egy kiló hús termelésére. BAROMFIÁGAZAT Hat mezőgazdasági szövet- ikezetben és egy állami gazdaságban folytatnak baromfinevelést megyénkben. Mindenütt hagyományos telepen folyik a tenyésztőmunka. Az abrakfe 1 has zn á 1 ás 1 adatok között nincs jelentős eltérés. A mezőgazdasági szövetkezetek fajlagos abrakfelhasználása 2,52 kiló volt, egy kiló élőbaromfira számítva. Az átlag közül: Kajdacs 2,57, Dunaszentgyörgy 2,54, Mucsi 2,62, dunaföldvári r Virágzó 2,33. A Hőgyészi Állami Gazdaságban, a megye legnagyobb baromfitartó gazdaságában az abrakfelhasználás jobb, mint a (szövetkezetekben, egy kiló élősúlyra 2,33 kiló abrakot használtak fel. Az embernek módja van a statisztikai számokkal játszadozni, következtetéseket levonni. Az tény, bogy a gazdaságok szakemberei, az ágazatok vezetői kritikus szemmel figyelik egymás eredményeit. És nemcsak egy-egy tanácskozáson cserélik ki tapasztalataikat, hanem üzemlátogatások során is. S amint a Tolna megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség rendszeres értékelését is felhasználják az ágazatok munkájának értékelésére, úgy ez is azt szolgálja, hogy csökkenjen az üzemek eredményei közötti különbség. PÁLKOVÁCS JENŐ A készlet beáll Izgalommal készülnek a kereskedők arra a napra, amikor számot kell adni a raktár- készlet nagyságáról. A legszívesebben talán lenyelnék azt a néhány öltönyt, cipőt, ásót, kapát, amivel netán túllépnék a megengedett szintet. Mert a beállási szint az szent. Erre már hetekkel előbb megkezdik a felkészülést. No nem úgy, hogy szívesebben foglalkoznak a vevővel, netán rábeszélik egy-egy cikk megvásárlására, nem, az túl bonyolult lenne. Van egyszerűbb megoldás is: nem kell rendelni. Tehát a június végi készletbeállási napra úgy kell készülni, hogy júniusban már ne jöjjön a raktárba a nagykereskedelmi vállalattól egy fia cikk sem. Júniusban a kedves vevő vegye, amit addig nem vitt el. ilgan ám, de a nagykereskedelemben is van készletbeállás — mondjuk május végén. Ö tehát májusban nem vesz át az ipartól semmit, vigyék a kiskereskedelmi vállalatok azt, amit találnak. Na jó, de olyat májusban sem visz el a normális kereskedő, amit nem tud eladni, tehát végülis a kedves vevő két hónapig bajosan jut választékhoz — előbb a nagyker, azután a kisker miatt. Anélkül, hogy a nyilvántartás, a készlet- gazdálkodás fontosságát távolról is vitatnám, bátorkodom megjegyezni, hogy az ilyen önámítás és vevőbosszantás remekbe szabott ötvözetévé vált. Nyilvánvaló, hogy a helyes gazdálkodáshoz a készletek felmérése és számos egyéb dolog is hozzátartozik. Mégis: mintha nem esne egybe a kereskedelem javítását joggal szorgalmazó elgondolásokkal. Ez azonban nem egyedi jelenség. Sikerült más módszert is találni az élénkülő, valódi kereskedelmi jelleget is mutató tendenciák lefékezésére. Mert mi lenne a valódi cél : a kereskedő legyen érdekelt a vevő minél jobb kiszolgálásában, a minél több áru eladásában. Erre, manapság leginkább pénzzel lehet ösztönözni. Aki többet forgalmaz, kapjon nagyobb fizetést. Részesedjen úgy a bevételből, hogy ezért már érdemes legyen a vevő kedvében járni. Egyszóval, a fizetésének minél nagyobb hányada függjön a forgalomtól. Más területeken ezt teljesítménybérezésnek is mondják. Mit tesz erre egy kereskedelmi szerv? Kiszámolja, hogy eddig ki mennyit kapott a forgalom után, annak nagyobbik részét alapbéresíti — tehát a végzett munka meny- nyiségétől, minőségétől részben függetleníti, egyszóval csökkenti a dolgozó érdekeltségét a minél jobb munkavégzésben. Nem lenne érdemes ezt leírni, ha maguk az érdekeltek is nem éreznék azt felettébb furcsának és nem mosolyognának az országosan is jogosnak ítélt bérezési rendszert megcsúfoló helyi döntésen. Egyszóval: van mit nézni a kereskedelem háza táján. (f) A Dalmandi Állami Gazdaságban a szarvasmarhák egy részét kötetlenül tartják
