Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29. Képújság q Namíbiái hazafiak Berlinben w Újra énekelnek Berlin Ludwig Hoffmann- ról elnevezett kórházának egyik szárnyát külön az afrikad ‘betegók részére rendezték be. Jelenleg namíbiai sebesültekét ápolnak itt. A fajgyűlölők csapatai annak idején beltörtek Angolába és a Kassinga város közelében fekvő menekülttábort rohanták le. A támadás során válogatás nélkül .gyilkolták a hazafiakat, nem kímélve a gyermekeket, nőket és aggastyánokat sem. A tömegmészárlás kevés számú — testileg sérült — túlélője nemrégen érkezett Berlinbe. S bár a betegeket az orvosok és ápolók a legnagyobb szeretettel és gondoskodással fogadták — a namíbiaiak bizalmatlansága csak lassan oldódott. Hiszen ápolóik „fehérek”! És eddigi életük minden borzalmát, keserűségét éppen a fehér bőrű emberek Okozták. Néhány hónap elteltével azonban teljesen megváltozott a betegek hangulata. Felengedtek, tréfálkoztak, sőt énekeltek is. Az orvosak véleménye szerint a gyógyulást nagyban gyorsítja a visszanyert életkedv, a bizalom a jövőben és ápolóikban. „Mesz- sze hazánktól olyan embereket Ismertünk meg, akik mindent megtesznek értünk” — mondja a 29 éves Vamueo Vanu. S orvosaik, ápolóik gondoskodásában érzik az or- szá» egész társadalmának támogatását. Komplikált műtétek és utdműtétek, a sebek gyógyítása, majd a gyógyászati segédeszközök begyakoroltatása szabta meg az első hónapok ritmusát. Gyógytorna, munkaterápia, sőt Oktatás is szerepel a programban. Számtan, földrajz, s nem utolsósorban a német nyelv tanulása áll az előtérben. A gyógy ultakat szakmákra tanítják. Három namíbiai például a szállodaiparral ismerkedik Obenhoifban, ketten a la'katos- ságot választották. Ma már valamennyien bíznak abban, hogy hasznos tagjai lesznek majd szabaddá váló, újjászülető hazájuknak. G. I. Ez a fiatalasszony súlyos csípősérüléssel menekült meg a tömegmészárlás poklából. A gondos orvosi segítség jnégis lehetővé tette, hogy egészségesen világra hozza gyermekét, a kis Stefanie-t. Az erdő legyőzi a sivatagot Üj törvényt hoztak nemrég az erdőkről Azerbajdzsánban. Erről nyilatkozik az APN tudósítójának Mehdi Musztafa, a köztársaság erdőgazdasági bizottságának elnöke. — Azerbajdzsán a Szovjetunió déli részén, sztyeppek, félsivatagok övezetében, szubtrópusi vidéken fekszik. Ezen a területen meglehetősen kevés az erdő: a köztársaság területének csupán 11 százaléka. A változatossága azonban figyelemreméltó. Azerbajdzsánban több mint 400 fajta fa és cserje nő, amelyek között oly'än értékesek is vannak, mint például a dió, a szelídgesztenye, a vasfa és a vöröstölgy. Az erdők 60 százaléka bükk és gyertyán. Szükséges tehát, hogy törvény szabályozza az erdővédelmet és a növényvilág ésszerű kihasználását. — Az erdőgazdaság szocialista megszervezésének jogi alapjait és elveit Lenin már 1918-ban megfogalmazta az erdőről kiadott dekrétumában. Miért volt szükség a törvény megújítására? — Az új törvény megőrizte azt az alapelvet, hogy az erdő kincsei — a nép érdekében történő felhasználása végett — továbbra is állami monopólium marad. A különbségek az erdőállomány megőrzésével és újratermelésével kapcsolatos konkrét problémákból adódnak. Ma, amikor' a faanyag-felhasználás a század elejéhez viszonyítva sokszorosan megnőtt, szigorú intézkedések szükségesek a fa- kitermelés szabályozására. Igaz, hogy sz erdő a kőolajjal ellentétben újratermelhető, de ez a folyamat sokkal lassúbb, mint amilyen mértékben növekszik a fafeldolgozó ipar szükséglete. A hatvanas években még ez a jelmondat jellemezte erdőgazdasági politikánkat: ha kivágsz egy fát, ültess egy másikat. Ma így fogalmazunk: ha kivágsz egy fát, ültess kettőt a helyébe. — Melyek Azerbajdzsán erdőgazdaságának sajátos vonásai? — Egész erdőségek kiirtását már sok évvel ezelőtt megtiltottuk. A faanyag egy részét szükségkitermelésből fedezzük. Azerbajdzsán földrajzi körülményei között az erdőknek az a legfontosabb hivatása, hogy biztosítsák a víztárolók és a folyók vízszintjét, óvják a vizek tisztaságát. Az erdők védelmére éppen ezért nem vegyi, hanem biológiai eszközöket alkalmazunk. Arra törekszünk, hogy ne csak megőrizzük, hanem növeljük is az erdőállományt, főként mesterséges fatelepítéssel. Ezért két hatalmas faiskolát létesítettünk, ahol évente 25 millió csemetét nevelünk. Az utóbbi négy évben a köztársaság erdőségei 28 ezer hektárral nőttek, amelyeknek fele dióültetvény. Még a sztyeppen és a félsivatagokban is telepítettünk új erdőket. A kaspi-tengeri Apseroni félszigeten, ahol fügén és szőlőn kívül soha semmi más nem termett meg, megjelentek az első fenyő-és juharligetek. Baku körül védő erdősávokat ültettünk. A fővárosban is kétszeresére nőtt a zöldterület. A lakásprobléma megoldása A tervek szerint a román fővárosban 1985-ig lényegében megoldják a lakásproblémát. A bukarestiek öt év alatt 200 ezer lakást kapnak. Az új otthonokat a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően építik. Az építők és Bukarest minden lakosa kész teljesíteni az RKP XII. kongresszusának azt a határozatát) hogy a várost Európa egyik legszebb és legmodernebb fővárosává tegyék. Erre meg is van minden íremény, hiszen a Bukarestet sújtó rettenetes természeti katasztrófa, az 1977-es földrengés után a főváros lakossága és az építők példás fegyelemmel vették ki részüket az újjáépítésből. A statisztikai adatok szerint az elmúlt húsz évben több mint egymillió bukaresti jutott új lakáshoz. A főváros lakossága ma 1,8 millió. Az utóbbi években egész városnegyedek újultak meg; a beépítetlen telkeket parkosították, a lefolyástalan vízmosásokat tiszta vizű tavakká alakították. Negyvenöt éves a moszkvai metró Ahol kétezren megtanultak magyarul... 45 évvel ezelőtt, 1935 májusában lépett üzembe az első, mindössze 12 kilométer hosz- szúságú moszkvai metróvonal. Ezzel kezdődött a szovjet metró története... Ma a moszkvai metróhálózat hossza több mint 200 kilométer, és az állomások száma a kezdeti 13-ról 114-re nőtt. A következő ötéves tervidőszakban (1981—1985) a moszkvai metróhálózat hossza további 30 kilométerrel gyarapszik, az állomások száma pedig meghaladja a 130-at. A moszkvai metró nemcsak a kiterjedéséről, hanem az állomásainak szépségéről is híres. A szovjet fővárosba látogató vendégek szerint ezek valóságos „föld alatti paloták”. A moszkvai metró óriási forgalmat bonyolít le —j§vente több mint 2 milliárd utast szállít. Jelenleg a moszkvai metró dolgozói a nyári olimpiai játékokra érkező vendégek fogadására készülnek. A megnövekedett forgalom lebonyolítására meghosszabbítják a szerelvényeket, növelik a járatok sűrűségét és a mozgólépcsők sebességét. Az állomásokat angol és orosz nyelvű tájékoztató feliratokkal látják el. A játékok ideje alatt a metróban több nyelvű tudakozó szolgálat működik. Az utasok bármely metróállomáson orosz, angol, francia, német és spanyol nyelvű tájékoztatást kaphatnak. Az elmúlt 45 év alatt még hat szovjet metropoliszban — Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben, Taskentben, Bakuban és Harkovban — épült fel a metró. Befejezéséhez közeledik az építkezés a belorusz fővárosban — Minszk- ben, valamint Jerevánban és a Volga« menti Gorkijban. Elkezdték az első földalatti gyorsvasutak építését az ura>- li Szverdlovszkban és Novo- szibirszkben is. A tervek szerint tíz év múlva a metró már húsz szovjet nagyváros tömegközlekedési gondjait enyhíti. — Bocsánat, hol találom a Magyar Intézetet? — feltehettem a kérdést Varsóban bár- ikinelk, akiár a Visztulán innen, akár a Visztulán túl, valószínű, hogy mosollygó arccal magyarázzák el a járókelők : menjek csak erre és erre, így és így kijutok a Marszalkowskára, igen, és ott, a város szívében van a Magyar Kulturális Intézet. Érdekes lenne egyszer felmérni, amit nem lehet, hogy a harminckét év alatt, amióta a Magyar Intézet létezik Varsóban, hányán jártak benne? Ha csak azt számoljuk, hogy naponta több százan betérnek, körülnéznék, vásárolnak, vagy éppenséggel a könyvtáriba, előadásra, filmvetítésre, koncertre, kiállításra, valamilyen programra, tanfolyamra érkeznek, s ha ezt megszorozzuk tizsnegy- ezer-üratszáznyólcvannal, azaz a 32 év napjainak számával, nos, akkor már feltétlenül milliós számot kapunk. Nagyon népszerű nálunk a Magyar Intézet. Lássuk, mivel foglalkozik mostanában? Talán a ‘filmmel kezdem, az különösen népszerű. Az idén, január óta vetítik a „Magyar- ország története filmvásznon” című filmsorozatot. Nem kell néki külön reklám. A magyar film mindig népszerű volt itt, s mindenki tudja, hogy az intézetben jó filmeket láthat, a legújabbak közül csakúgy, mint az ar- chi vgyű jt emányből. Moziba persze mindig, mindenütt mehet az ember, de nem mindig és mindenütt találkozhat a filmszínészekkel, rendezőkkel. Márpedig ez igazi szellemi ínyencség. Gyakori vendég itt, a Marszal- kowákán Jancsó Miklós, Mészáros Márta, Kovács András. De gyakran jönnek el ide a neves lengyel filmesek is, Andrzej Wajda, Krzysztof Zanussi, Jerzy Kawalerowicz, Grzegorz Królikiewicz. Bárki elképzelheti, hogy milyen eleven, érdekes beszélgetések folynak, amikor bármely néző elmondhatja, el is mondja véleményét. Mostanában különben a kör tovább bővül. Megkezdik a magyar doku- mentumfilmek ismertetését. Lesz érdeklődés, hiszen ezek híre már régen megérkezett Lengyelországba. A legtöbb nézőt természetesen a filmek vonzzák. De nem kevésbé jelentős itt a magyar irodalom népszerűsítése. A közönség, és persze a lengyel műfordítók itt adnak egymásnak randevút a magyar írókkal, költőkkel, irodalomtörténészekkel. Az idén, József Attila hetvenötödik születésnapján rendeztek irodalmi estet és kiállításit magyar és lengyel színészek közreműködésével. És ez nem minden. Tavaly például az intézet műfordító- pályázatot hirdetett, Móricz Zsigmond születésének századik évfordulóján. Bizony, nem könnyű dolog őt más nyelvre fordítani! Még hogy „megzsírosodik a levegő”? A pályázaton főleg fiatalok indultak, nem kis bátorsággal és — sikerrel. Az első helyezett, Ewa Miszewska két éve tanul magyarul a varsói egyetemen. De az intézetet ezen a versenyen külön öröm is érte. A negyedik díjat az a fiatalember vitte el, aki itt, az intézetben a nyelvtanfolyamon tanult meg magyarul. Igaz, nem mindenki sajátítja dl ily gyönyörűen ezt a nehéz nyelvet, de azért nagy szó, hogy eddig több, mint kétezren végezitek a tanfolyamot, s változatlanul van minden évben 450—200 jelentkező. Az intézet Varsón kívül is terjeszti a magyar kultúrát. Számos lengyel városban rendeznék magyar kulturális napokat. Hogy hol volt a legnagyobb sikerük? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Mégis, azt hiszem, ott, ahol működik Lengyel—Magyar Baráti Társaság, például Zgierz- ben. Különben eddig tucatnál több városiban álakuit meg a két nép .baráti társasága. Munkájukat a Magyar Intézet örömmel segíti. WERONIKA ZIELINSKA Folytatódik a vasútvillamosítás A jugoszláv vasutak az idén előreláthatólag 120 millió utas és 95 millió tonna teher - áru szállítását teszik lehetővé, vagyis 12 millióval több személyt és 8 millió tonnával több árut szállíthatnak, mint tavaly. A gyorsan növekvő utas- és teheráru-forgalom most már csak úgy biztosítható, ha folytatják a vasútkorszerűsítést. Az ország vasúthálózata megközelíti a tízezer kilométert. Ebből eddig mintegy 3700 kilométernyi vonalat villamosítottak. Ebben az évben újabb 600 kilométeren pálya- és 142 kilométeren állomási villamosítást hajtanak végre, a hozzájuk tartozó berendezések korszerűsítésével együtt. Az erre biztosított összeg két és fél milliárd dinár. Növelik a vagonparkot is. A személyszállításra az idén 30 új szerelvényt állítottak forgalomba. Már közlekedik az „Olimpik” expressz is, amely Belgrádot köti össze Szarajevóval, az 1984-es téli olimpiai játékok színhelyével. Több modern elektromos szerelvényt vásárolnak a Szovjetuniótól és Magyarországtól. A főszezonra sűrítik a járatokat és az autószállító vagonsorokat az adriai üdülőhelyekre. Mivel a vasúti teherszállítás háromszor olyan olcsó, mint a közúti, a következő öt évben 11 ezer új tehervagont állítanak üzembe. Az országban 1985-ig várhatóan újabb 1600—1700 kilo. méterrel növelik a villamosított vonalak hosszát. A televízió gyakori vendég a Magyar Intézetben A Fonográf együttes fellépése a Magyar Intézetben Az első járógyakorlatok
