Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

8 Képújság 1980. június 29. Színes szőnyegek Thay Binh-ből Az elsősorban dúsan termő rízsföldjeiről ismert vietnami tartomány, Thay Binh újab­ban kézműiparáról is neveze­tessé vált külfölden. Ma a tartomány egyik legfontosabb exportterméke a kézi csomó­zásé szőnyeg. A Hophoa szövetkezet sző­nyegeit 19 országban vásárol­ják. A szövetkezetben főleg nők dolgoznak, a 300 szövet­kezeti tag között 285 a nők száma. A szőnyegek alap­anyaga a gyapjú vagy a juta. A termelés alapvetően kézi erővel folyik. A napi műszak alatt a szövőnők mindegyike hétezer csomót köt. Egy négy­zetméter gyapjúszőnyeg mintegy 90 ezer csomóból áll. Egy-egy kisebb szőnyeg 4—6 hét alatt készül el, mintegy 540 ezer csomóból. A csomó­zás után a szőnyegek mintái mentén megnyírják a bolyho- kat, a kontúrok élessé válnak, s a hatás reliefszerű lesz. így nyerik el különleges, eredeti formájukat a Thay Binh-i szőnyegek: A rendkívülien szép sző­nyegek iránt egyre nő a ke­reslet. A szocialista és a tő­kés megrendelések következ­tében a szövetkezetben évek óta szinte kénytelenek túltel­jesíteni a terveket. Tavaly például 2270 négyzetméter gyapjúszőnyeget állítottak elő s ez is csaknem kevésnek bizonyult. Szovjet nők a statisztika Az 1979. évi népszámlálás első eredményeinek összege­zése során új „vonásokat” fe­dezhetünk fel a szovjet nők arculatán. Melyek ezek az új voná­sok? NŐK, GYERMEKEK ÉS A „HÁBORÚ VISSZHANGJA” A Szovjetunió lakosai közül 140,1 millió a nő, 17,8 millió­val több, mint a férfi. Az idő­sebb korosztály miatt, és fő­ként a második világháború következményeként alakult ki ez az arány (20 millió szov­jet ember halt meg, többségé^ ben férfi.) Természetes, hogy a háború megnövelte a lakos­ság összetételében a „női túlsúlyt”: az 1939—i népszám­lálás szerint 8 millió volt, 1959-ben 20,7 millióra növe­kedett. A későbbiekben ez a szám fokozatosan csökkent. Ma a nők és férfiak aránya 50 éves korig általában kiegyenlítő­dött. A „háború visszhangja” a születési görbén is megmutat, kozott. Az 1941—45-ös gyors visszaesés megismétlődött, amikor a háborús idők gyer­mekei felnőttként házasságra léptek. Utódaik is kevesebben vannak érthető módon. A szü­letési minimum a háború utáni időszakban az 1969-es évre esett: 4 087 000; ezer la­kosra számítva 17 újszülött. Jelenleg ezer lakosra 18,2 új­szülött jut. A születések szá­mának növekedése folytató­dik, de a statisztika adatai szerint a 80-as, 90-es években és a következő évszázad kez­detén a visszaesés megismét­lődik. A „háború visszhangja” még a huszonegyedik század­ban is érezhető lesz. A KÉPZETTSÉG SZÍNVONALA Az analfabétizmust a Szov. . jetunióban régen felszámol­Adatfelvétel ták. Visszatekintve meg kell jegyezni: a forradalom előtti Oroszországban, az 1897-es általános népszámlálás adatai szerint az írástudók 9 és 49 év között mindössze 28,4 száza­lékát tették ki az összlakos­ságnak, ezen belül a nők 16,6 százaléka volt csak írástudó. A hat népszámlálás tükré­ben (1920, 1926, 1939, 1959, 1970, 1979) észrevehető, mi­ként nőtt a nők képzettségé­nek színvonala a szocialista állam fejlődésének különböző szakaszaiban. Következéskép­pen változott munkájuk jel­lege, növekedett szerepük a társadalmi, politikai életben. Az 1959-es népszámlálás sze­rint a Szovjetunió írástudó országgá lett. Akkor — húsz évvel ezelőtt — rögzítették a dolgozó nők és férfiak kép­zettsége színvonalának egyen­lőségét. Néhány nemzetiség asszonyai — oroszok, litvá­nok, lettek, -észtek, karélok, oszétok, tatárok és mások — felülmúlták a férfiak teljesít­ményét. tükrében Az 1970. évi népszámlálás szerint a népgazdaságban fog­lalkoztatott minden ezer nő­ből 651-nek felső vagy közép­fokú végzettsége volt. 1979- ben lényegesen több, 801 nő rendelkezett ilyen végzettség, gél (a férfiaknál megfelelően 654 és 810). HÁNY CSALÁD VAN A SZOVJETUNIÓBAN? MILYEN A CSALADOK ÖSSZETÉTELE? 122,6 millió ember él házas­ságban (1959-ben 86,5 millió, 1970-ben 107,2 millió). A csa­lád nagysága N kettőtől (29,7 százalék) ötig,' illetve azon fe­lül (18,4 százalék) terjed. A háromtagú családok aránya 28,9 százalék, négytagúnké 23 százalék. A család átlagos nagysága a Szovjetunióban 3,5 fő. A mai szovjet családot a lelki kapcsolatok szerepének állandó erősödése jellemzi, az anyagiasság ezzel szemben háttérbe szorul. Megnőttek a nők igényei a családon belüli viszonyokat illetően. Ez ter­mészetes következménye a nők sokoldalú emancipációiá. nak, magas képzettségi szín­vonalának, az élet minden területén betöltött aktív sze­repének. Üj nőtípus született — a független, művelt nő. aki tekintélyt parancsol munka­helyén és otthon is. A Szovjet Alkotmány 35. cikkelye a gyakorlatban rea­lizálódik: „A Szovjetunióban a nők és férfiak egyenlő jo­gokkal rendelkeznek”. * Az 1979. évi össz-szövetségi népszámlálás adatainak fel­dolgozása folyamatban van. Az újabb adatok még telje­sebbé teszik majd a szovjet nők szociális arculatát. TAMARA OHRIMJUK, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala osztályvezetője Madeta-sajtok A lánc egyetlen szeme Csehszlovákia déli részén, Táborban működik Európa egyik legnagyobb sajtgyára, a Madeta. A század elején létesült tejfeldolgozó szövetkezet a természetes és ömlesztett saj­tok készítésére szakosodott. Az ötvenes években — rövid­del az államosítás után — 600—900 tonna volt évi ter­melése. A folyamatos gépesí­tés nyomán ma már teljesen automatizált a gyártás, s évente 6700 tonna sajt hagy­ja el Csehszlovákia legna­gyobb tejfeldolgozó üzemét. Huszonhét ömlesztett és há­rom természetes sajtféleséget készítenek itt. Tevékenységé­vel odahaza és külföldön egyaránt elismerést vívott ki. Amikor az NDK-beli Bad Salzungen sajtgyárában meg­kezdték az ementáli fajták készítését, a Madeta szakem­bereitől kértek tanácsot. Már második esztendeje, hogy a Madeta-üzemben tölti gya­korlatát, lesi el a legfonto­sabb szakmai fogásokat a hal- berstadti tejmérnöki iskola hallgatóinak egy csoportja. A harmincféle sajtból az ínyencek is válogathatnak Nemcsak az NDK-ból, más or­szágokból is érkeznek érdek­lődők a sajtkészítés tanulmá­nyozására. Többek között szovjet és bolgár szakembe­rek ismerkedtek eddig az üzem gyártási módszereivel. Tízezer többletkocsihoz jutott a KGST-tagállamok kö­zös tehervagon-parkja, mindenféle beruházást elkerülve „Csupán” annyi kellett hozzá, hogy a határállomásokon és a rendező-pályaudVardkon ésszerűsítették a vagoinkeze- lési technológiát, az üres és a rakott kocsik átadási ide­jét lerövidítették, s színtón szervezési intézkedésekkel mérsékelték az üresen futó vagonok arányát a teljes ko­csiparkon beliül. A tízezer teherkocsi jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha tudjuk: naponta átlagosan 30 ezer vagont raknak meg a közös parkban résztvevő vasutakon. Sokatmondó, s küiLötnlböző területekről választott pél­dáikkal folytatva a bizonyítást: a gépiparban a már meg­levő automata berendezések jobb hasznosítását lényege­sen akadályozza a felszerszámozás alacsony színvonala. Azaz kevesebb szerszámkészlettípus áll rendelkezésre, mint amennyi a gépek teljesítőképességéhez — „tudásá­hoz” — kellene. Az így megtakarítani vélt kiadás össze­gének sokszorosa vész el akkor, amikor a nagy értékű automata berendezésék tétlenül állnak, amikor a tényle­ges teljesítményüknek csak felét, harmadát adják..-. Más eset: A hazáikban dolgozó szovjet csővezeték-építők munkájának a termelékenysége — a Nehézipari Minisz­térium összehasonlító vizsgálatai szerint — ötven száza­lékkal magasabb, minit a hasonló területen foglalkozta­tott magyar munkásoké. Az elmaradás magyarázata: a szervezettség alacsony színvonala, s a gyatra technikai felszeréltség. Ráadásul, amint azt további •vizsgálatok ki­mutatták, a szerény technikai eszköztár harmada tartó­san használaton kívül van, javításra, felújításra, alkat­részcserére vár. További példa a lánc egy-egy szemé­nek fontosságához: a műszeripar termékeinek kétharma­dát külföldön értékesítik. Az említett és hasonló esetek sokaságában lényegében arról van szó, hogy a láncnak egyetlen szeme gyenge, ám tudni kell: minden szervezet teljesítőképessége akkora, amekkora leggyengébb elemének teherbírása. Makacsul Visszatérő gond ez. Az iparban a munka­rend szerinti időalap kihasználása — azaz a munkarend szerint teljesíthető és teljesített munkaórák aránya — 1978-ban 85,1 százalék volt. Ez az érték lényegében azonos az 1973. évivel! Ez egyebek között arra mutat, hogy az irányítási és a vállalati szervezetben nincs kialakult rend. je, hagyománya a veszteségek föltárásának, elemzésének. A szükségesnél jóival kevesebbet törődnek azzal, amit a láncszemek összeillesztésének nevezhetünk. Bninek a szemléletnek és gyakorlatnak a következmé­nye, hogy az elkerülhetetlen veszteség mellett egyre több lesz az olyan is, mely korántsem objektív okokra vezet­hető vissza. Különböző számítások és becslések azt mutat­ják: egy-egy termelőhelyen a gyenge láncszem megerő­sítése — ráfordítás nélkül, Vagy jelentéktelen, költséggel! — öt, tíz százalékkal növéli a gazdálkodási eredlményt. S most a termelők olyan helyzetben vannak, amikor egy százaléknak is nagy becsülete kell hogv legyen! LÁZÁR GÁBOR Képek két ország határáról Bulgária - Románia Nagyszabású közös bolgár—román ipari vállalkozás kezdődött. A Duna két partján nehézgépipari gyárat ala­pítanak, különleges és egyedi gépek gyártására. A gyár- komplexum a bulgáriai Rusze és a vele szemközti par­ton, Romániában, Giurgiu városában lesz. A romániai gyárakban már a gépeket szerelik. Ez az óriáseszterga a KGST-program keretében, a Csepel Művekben készült. „Fantaszta” klub Szófiában öt év múlt el azóta, hogy az első 15—20 lelkes fiatal összegyűlt a szófiai „Liljana Dimitrova” ifjúsági ház elő­csarnokában, hogy kedvenc időtöltésének, a tudományos fantasztikummal való foglal­kozásának hódoljon. 1974-ben az Ifjú értelmiségiek klubja mellett megalakult szakosz­tály „Fantaszta” klub néven vált igen gyorsan népszerűvé. Különböző foglalkozású em­berek kerültek a vonzásköré­be: diákok, tanulók, fiatal tu­dományos kutatók, írók, köl­tők, festők. Ma a klub taglét­száma meghaladja a 120 főt. Az ifjúsági házban minden hétfőn és kedden este „A fan­tasztikum elmélete és történe­te” című sorozat újabb elő­adására gyűlik össze a tag­ság, meghallgatják az irodal­mi csoport tagjainak új alko­tásait, érdekes ötletek hang­zanak el. A klub több mint 1500 kö­tetnyi tudományos-fantaszti­kus irodalmat tartalmazó könyvtárral rendelkezik: a klubtagság lelkes gyűjtőmun. kájának eredménye. — „A jövő emberét a ma alakítja ki!” — ez a mi jel­szavunk, amelyet nagyon ko­molyan veszünk — mondja Atanasz Szlavov, a klub ve­zetője. Ebből az alapállásból kiin­dulva állították össze a prog­ramot is, amely olyan tanfo­lyamokat és előadásokat tar­talmaz, mint „Az alkotó sze­mélyiség önálló kialakítása.” „Az új típusú ember lehető­ségeinek határai”, „Autogén tréning és a test feletti ura­lom”, „Hogy birkózzunk meg az információáradattal?” stb. — Már régóta írok verse­ket, de néhány éve áttértem a „kozmikus” témára. A fan­tasztikum felmérhetetlen te­ret ad az alkotásnak — ezek Bojka Bacsijszka szavai, aki tagja a „Fantaszta” klub al­kotócsoportjának. — Az embernek el kell jut­nia az űrbe, de nem azért, hogy meghódítsa, hanem, hogy megértse. Én biztos va­gyok benne, hogy ez néhány nemzedék múlva valóra válik — mondja Bojka Bacsijszka. A bolgár parton megkezdődött az üzemcsarnokok falá­nak felhúzása Készülnek az ementáli sajtok

Next

/
Thumbnails
Contents