Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29. NÉPÜJSÁG7 Természetesen minden hegynek van másik oldala, ez nem túlságosan mélyértelmű megállapítás. Esetünkben azonban Szekszárdról van szó, mely — ennyi esztendő után hadd kockáztassam ezt a véleményt — csalóka város. A vonattal, vagy országúton érkező látogató szépen fejlődő középvárost lát. Aki még sosem járt itt, az is érezheti a terjeszkedés erejét, a dombok oldalára kúszó házsorok úgy nőnek, a- kár a folyondár, néha ugyanolyan tervszerűtlenül is. A város fejlődésének egyes szakaszait minden különösebb történelmi jártasság nélkül jól el lehet különíteni egymástól. A történelmi városmagot; azt, ami a XIX. században hozzá csatlakozott; a mezőgazdálkodó, szőlőművelő múlt emlékeit; az ipartelepítést, és végül a legújabb kor fejlődésének jeleit. A dombok, ‘(vagy maradjunk a címben használt rangosabb titulusnál), a hegyek a lábuk mellé terelik a közlekedést, így a látogató már ritkán rugaszkodik neki a megmászásuknak. Ami kár. Ugyanis a túlsó oldalon egy egészen másfajta Szekszárdra bukkanhat. Amelyet az ősilakos szekszárdiak jelentős része sem ismer. Tisztelettel ajánlom bármelyik helyi tantestületnek, hogy a következő tanév valamelyik környezétismereti óráján párbálja legalább nagy vonalakban elhe- lyeztetni a térképen az alábbi területegységeket: Kiis-Iván-völgy, Iván-völgy, Gyűszű-völlgy, Porkoláb- völgy, Csötonyi-völgy, Fux- (Fuchs?)-völgy, Baranya- völgy, Biat, Szarvas szurdik, Gurovica, Tót-völgy, Remete, Sauli-völgy, SzalLai-völgy, Faddii-völgy, Bence-ivölgy, Bagó-völgy, Gulyás-Völgy, Gyertyános, Rövid-völgy, Hosszú-völgy, Kiis-Bödő, Nagy-Bödlő. Ha pedig valaki mindezeken már túljutott, esetleg jelezze, hogy hol a Cinka, Faluhely, Gesztenyés, Benedek-szurdik, Szücsény- szurdik, Angyal-szurdik. Utóbbit jobb, ha kihagyja, mert már nem létezik, lakóházak állnak a helyén. balatoni jacht bukkan fel, gumikerekeken, fóliával letakarva. Változatos az élet a hegyek másik oldalán. Olyannyira változatos, hogy ne legyünk ünneprontók. Ne mondjuk hangosan, hogy hegyek bizony Szekszárdon egyáltalán nincsenek. Valamennyi csak domb. ORDAS IVÁN Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A legérdekesebb az, amit már említettem, hogy mindezzel a tősgyökeres szekszárdiak sincsenek tisztában. A- mi — emlékeiket a régi gazdasági viszonyok közé visz- szavetítve — bizonyos fokig érthető. Akinek a földje, szőlője, mondjuk az Alsóváros környékén és az itteni völgyekben volt, az miért vetődött volna arra a tájegységre,- ahol (akkor nem, de ma) a Borkombinát látható. Napjainkra pedig a táj jellege teljesen megváltozott. Ennek megfelelően az olvasó a következőkben elsősorban városképi változásokkal kapcsolatos eszmefuttatásokkal találkozik majd. Amikor útnak eredtünk, a hegyek „másik oldalán” lelhető helyzet feltérképezése mellett ez is céljaink közé tartozott. Ezen kívül pedig egy szép kirándulás és némi emlékezés. Amikor egy évtizeddel ezelőtt nem ugyanezt, hanem ennél rövidebb utat tettem, kizárólag a lábamat használtam. Most legnagyobb részt taxit, ami egyformán vall elkényelmesedésre, és arra, hogy egy városi forgalomra szánt bérautó, kellően ihletett képességű, és terepismeretekkel rendelkező vezetővel terepjárásra is használható. A kezdet a legegyszerűbb. Az ember felmegy a Kálvária tetejére, ahol szorgos kezek — a kilátásra már édeskevéssé alkalmas Kilátó-utca fölé — minden igényt kielégítő kilátót építettek. Most nem érdekel a város, de a másik oldal Bödőjének kagylója annál inkább. Itt kicsiben látható egy folyamat, mely a nagy egészre is jellemző. Röptében 67 tanyát, présházat számolok, és jó néhánynak a helyét, melyek számbavételére alighanem jövőre kell feljönni. Alapgödreiket már kiásták. Vannak csak eső előli meghúzó- dásra alkalmas építmények, de ilyen a kevesebb. A többség tartós kinti létre alkalmas, van kétszintes, vagy ha a pincét is ide számítjuk, a- kár háromszintesnek mondható. Ugyanilyenekkel tömegével találkozunk majd később a Csötönyi- és a Porkoláb-völgy tájain. Jómagam nem is egy ismerőssel dicsekedhetek, akik tavasztól ő- szig városi lakásukba legfeljebb hálni járnak, de sokszor még hálni se. A tanyát, a „birtokot” olyannyira lakhatóvá tették, hogy semmi önfeláldozás nincs a városi életforma hosszabb-rö- videbb időre történő feladásában. Külön tanulmányt lehetne (és kellene) írni arról, hogy a hobbikertek létesítésében, azok örömszerző és jövedelem-gyarapító, kiadást kímélő szerepén túl (tessék egy négytagú család részére lecsónak valót vásárolni a szekszárdi piacon!) mekkora szerepe van a városi zsúfoltságból való elhúzódás vágyának. Nagyobb autózás .következik. A Szőlőhegynél nem Bogár István legendás tanyája felé tiérünk, hanem balra. Itt a Tót-völgy, melyről nem tudom, hogy szlovák telepesekről, vagy egy Tót nevű gazdáról kapta-e a nevét. Minden átmenet nélkül egy fél- házsoros falusi utcán vagyunk. Szekér kocog előttünk komótosan, és amit már évek óta nem láttam, magától értetődően megáll, hogy a vele egy irányba tartó gyalogos is helyet kapjon a bakon. Az őcsényi termelőszövetkezetnek van itt <egy nem sok nagyüzemi jelleget mutató üzemegységi irodája, majd váratlanul pompásan felszerelt .magán-virágkerté- szet következik. Gurovicára (név-etimologizálásra ismét nem vállalkozom, szlávos, valószínűleg délszlávos íze van), most akadálytalanul feljutunk, száraz az idő, és isméit élvezhetem az innen különösen szép kilátást. — Alkotóháznak való! — mondom tollforgatói önzéssel kollégámnak, aki éppen filmet cserél gépében. Természetesen mines igazam, hiszen most is az. Bár Jankó Sándor, a kerületvezető erdész már benn lakik a városban, ez félezer hektárnyi erdőterület igazgatásának központja. Az erdészet most csak 15 embernek ad munkát, de jövőre ki tudja menynyinek, mert 5000 köbméter fa kitermelésére kerül sor és Bátaszékről ide összpontosítják majd az erőket. Űjabb autózás egy olyan úton, melynek közepén a motorházná. magasabbra sarjadt füvet kényszerítünk meghajlásra. A táj gyönyörű. Nem tudom, hogy örömet okozok-e a fáit (sajnos, sok tapasztalat bizonyítja, hogy joggal) féltő erdésznek, amikor víg kirándulókat, turista- csapatokat hiányolok innen. Váratlan kilátás a távoli Szentgál-pusztára, aztán eltűnünk a Szarvas-szurdikban, végül pedig Batnál érjük el az övárkot. Innen leereszkedünk Csatár felé, ami a hegyek túlsó oldalán elterülő tájnak egy újabb változatát jelenti. utóbbi pedig onnan ered, hogy nemrég lakóházak tőszomszédságában csemegéztek az őzek. Ha Csatárról az előbbi irányba visszafordul az ember, akkor az övárok köves- úfján (meg merném kockáztatni, hogy ez a megyeszékhely egyik legfontosabb útja és az erózió elleni védekezés pompás sikere) eljuthat Remetére, majd onnan a Hosz- szú-völgybe. A Hosszú-völgy csakugyan hosszú és a végéről dűlőút vezet a Kilátó- dombra. Innen a Bottyán- hegy városból nem látható oldalának szépségében gyönyörködünk és a borkombinát Iránvaoa lefelé ereszkedve ismét abban, ami tulajdonképpen a hegyék másik oldalára mindenhol jellemző: — valóságos építkezési orgiának jeleiben. Itt-ott meglepetések is érik az embert. Elgurulunk például egy laktanyakapukban megszokott sorompó mellett, nagyobb zsebkendőnyi előker- tet zár él a külvilágtól. Ez óhatatlanul eszembe juttatja egy jogász ismerősöm közlését, mely szerint a kis kertekké! a kis ipörök, nem határ-, hanem mezsgyevillongá- sok i,s szaporodnak. Nekem fütyül, neked fütyül...? Odébb, jobb kéz felé váratlanul egy hatalmas motorcsónak, némi túlzással kisebb Csoportosítsunk: Az Aranyfürt Termelőszövetkezet baranya-völgyi tábláján traktoros permetezés folyik. Ez a nagyüzemi szőlő- termelés világa, ha úgy tetszik, a jövő. Alighanem eső- védelmi céllal három, valamikor farmotoros, rozsdás autóbusz karosszériája éktelenkedik a tájban. Célszerűen és rondán. Alább a .korábban már említett hobbi- kertek tömege, egyébként remélhetőleg ugyancsak a jövő. Betérünk egy alpesi küllemű, pompás házba. Emeleti lakószoba, erkély. Azért térünk be, mert nem tudjuk elképzelni, hogy milyen anyagi erőforrásokból lehet egy ilyen „kastélyt” felépíteni. A tulajdonos (nevét nem engedi közölni) sorolja: — A feleségem örökrészéből vettük a telket. A házban van OTP-kölcsön, saját munka, a teljes rokonság és szinte valamennyi kollégám segítsége. Öt éve kezdtük. Hogy mikor lesz kész teljesen? Valószínűleg tíz év múlva... A völgyeknek errefelé állandó lakói is vannak. A legváltozatosabb rétegből. Akad idős szőlősgazda, aki a hegy levéért és levéből él. Van kideríthetetlen, de a városban elkért összegek tört részéért (és teljes összkomfortatlan- ságban lakó) albérlő. Városi dolgozó, tanyasinak tűnő házban. Netán üzemi munkás is. Magányos öregasszony, akinek az unokája távoli vá-. rosbain dolgozik, és jó, ha egy héten egyszer hazajön. Ember alatti életforma, télen különösen az. Végül vannak közkeletű gyűjtőszóval „lumpen elemeknek” becézett egyebek, akik inkább borért, mint pénzért hébe-hóba vállalnak némi munkát, időnként ösz- szeütközésbe kerülnek a törvénnyel és valami furcsa, állandó révületben várják, hogy sírba vigye őket az alkohol. A tények nem mindig sziwidámítóak, de ettől még tények maradnak. Egy vélemény : — A lumpenek kifelé húzódna^ a városból, az őzek befelé! E megállapítás első fele persze nem egészen Igaz, az A hegyek másik oldalán Ez is Szekszárdon van: út a Kilátó-dombra A szurdikok világa Emberiakta hely A Hosszú-völgy itt kezdődik 500 hektárnyi erdőművelés központja: Gurovica, erdészház