Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29. KÉPÚJSÁG 3 :' Am első munkanap Záporokat, zivatarokat ígért nem sokkal reggel öt után a meteorológia. Azt hiszem a közlés, ami miatt honfitársaim milliói kezdték méltatlankodással a pénteki napot, dobogást váltott ki, pedig szegény meteorológusok igazán nem tehetnek arról, hogy a bolondját járatja velünk a nyár, s a borulat szürkeségével teríti be az egyes ember életében jelesnek ígérkező napókat is. 1980. június 27. pedig jeles nap volt. Megalakult az országgyűlés, a Tolna megyei képviselőcso- »port három új, egyben legfiatalabb tagjának képviselőként ez volt az első munkanapja. Korán kelni, pocsék időben utazni, nem öröm. Mindent elkövetünk pedig útitársaimmal, hogy ha már a kinti nem, legalább a belső morcosság feloldódjék. Az eredmény silány. Megérkezéskor már nem is lehetne ólom- szürkébb az ég és vigasztalanabb a Kossuth tér esős képe. A lehangoltság mégis csak a Parlament I-es kapujának küszöbéig tart. Áramlunk befelé, sok százan és nincs idő eltűnődni azon, hogy hirtelen miért vált napsütésesre a kedvünk, hiszen ide senki sem jött csak parádézni. Munka várja az országgyűlés 352 tagját és a meghívott vendégeken kívül mindazokat, akik az írott és elektronikus sajtó munkatársaiként hivatalosak az alakuló ülésre. Rövid ismertetés a lenyűgözően szép kupolacsarnokból nyíló rádiósszobáiban, ahol ki állva, ki ülve hallgatja a programot. Azt latolgatva, hogy ha körülbelül ötkor ér véget az országgyűlés első munkanapja, kinek, mit érdemes csinálnia. Aztán kivágódik az ajtó és mindenki megy, megkeresni az „övéit”. Kivételesen nincs szükség tűvétevésre. Az ülésterem Kossuth térre néző folyosójának fordulójában feltűnik Kapinya Miklósné és Kosár István ismerős alakja. Nem sokkal a hazai melegségtől olyan jóleső kézszorítások után előkerül Noé István. Mint kiderül, 10-kor kezdték ők is a napot, és igen, most van még egy kis idő 11-ig. Sétálva, meg- megállva, majd lecövekelve a tolnaiak állandó gyülekező- helyének közelében beszélgetünk. Arról, hogy soha még nagyobb izgalommal és várakozással nem ébredtek, mint ma. Fáradtság? Egyáltalán nem fáradtak, még Noé István sem, pedig az ő vonata négy óra valahánykor indult Dombóvárról, s akkor még a nap is azon tűnődött, hogy fölkeljen-e? — Értem a Kosár Pista jött Tolnára. Ügy sikerült megszervezni az utazást, hogy felváltva ad kocsit részünkre a bátaszéki tsz, meg a tolnai selyem — mondja Kapinya Miklósné. Megegyezünk abban, hogy ez kedves figyelmesség a két fiatal képviselő munkahelyétől, aztán azt mesélik, hogy néhány nappal az alakuló ülés előtt volt valahányuk- nak egy váratlan vendége. —• A Feri bácsi jött el hozzánk és nemcsak ismerkedni, hanem azért is, hogy elmondja mindazt, amit — nem lévén ilyen tapasztalatunk — tudni kell. Ez nagyon jólesett. A „Feri bácsi”, Daradics Ferenc is csatlakozik beszélgetésünkhöz, majd jönnek a többiek, Orlovácz György, Szászi Gábor, Csapó Jánosné, Gaál László és K. Papp József. De aztán az „öregek” észrevétlenül magunkra hagynak bennünket. Pedig jó sokáig érzékelhető lesz még, hogy az idősebb, tapasztaltabb képviselőtársak jelenléte is elég ahhoz, hogy a fiatalok hangja biztosabbra váltson. Csapóné mondja súgva, hogy ő is átélte ugyanazt, amit most Kapinyáné és társai. S annyi idős volt éppen, mint ez a kislányos áhítattal mindenre rácsodálkozó fiatalasszony, amikor először itt állt, arra várva, hogy elfoglalhassa a helyét az ülésteremben. Tudták, persze, hogy tudták már a fiatalok, hol várja őket a helyük. Emlékeztek is, hiszen nem sejtve, hogy egyszer majd magük is odakerülhetnek, látták már a televízió tudósításaiban, hogy a Tolna megyeiek képviselői hol szoktak ülni. A csengőhang, mely ezen a napon majd sűrűn hangzik fel, véget vet a beszélgetésnek. Azzal válunk el, hogy folytatjuk, akárhány szünetben csak lehet. A zsúfolt sajtópáholyban arra gondolok, de jól tette, aki itt határozta meg az újságírók helyét. Szemben vagyok a mieinkkel és jól látom a három feszült figyelmet, s torokszorító meghatottságot is sugárzó arcot. Le nem veszik a szemüket Lo- sonczi Pálról, majd a korelnöklő dr. Pesta Lászlóról. Szinte moccanatlanul ülnek, mégis észreveszem, hogy amikor a két legfiatalabb képviselő, a Bács megyei Hegedűs Zsuzsanna és a miskolci Kovács Ibolya személyében kijelölik a körjegyzőket, kortársi biztatást küldenek a két 19 éves felé. Még nem tudjuk, hogy az országgyűlés tisztségviselőinek személyére szóló javaslatba a T. Ház őszinte derűjére és az előterjesztő körjegyző zavarára baki csúszik. De semmi baj! A T. Háznak nem tilos a nevetés. Nevetés, nélkül sótlan az élet. Szünetben megint együtt a Tolna megyei csoport. A „hármak” most valahogy szótlanabbaknak tűnnek, ami magától értetődő. Más nézni, hallgatni az ülésteremben helyet foglalókat, amint éppen gyakorolják a népszuverenitásból fakadó összes jogokat a mi nevünkben és megint más a választók bizalmából végezni azt a munkát, ami a képviselők kötelessége. Nem messze tőlünk, a borsodiak csoportja vigasztalja, bátorítja a szőke hajú esztergályoslányt, aki csak most fogja föl, hogy rettentő izgalmában hibázott picit. De ez mással is előfordult már. A nyelvbotlás ellen sajnos nem biztosíték az elnöki pulpitus közelsége... Kosár Pista — aki nem nevezhető sok beszédű embernek, kivált, ha a figyelmét teljesen lekötő, új dolgok veszik körül —, csöndesen jegyzi meg, hogy senki se született képviselőnek és nem is tanítják sehol a képviselőség tudnivalóit. A csoport „öregei”1 fáradhatatlanok, mert mindent elkövetnek, hogy ifjú képviselőtársaik hasznosan, felszabadultan zárják első munkanapjukat. A szünetekben kialakuló eszmecserék tématárából nem hiányzik a humor, de a komoly megbeszélnivaló sem. Más képviselő- csoportok házatáján is így van ez. Tovább nőtt a nők és fiatalok számaránya és a 352 tagú országgyűlésben 124 először választott képviselőnk van. Azt tervezzük, hogy majd a nagy, két és fél órás ebédszünetben jövünk össze. Akkor lesz idő hosszabb együtt- létre. Később kiderül, hogy nem két és fél órás a szünet, hanem csak ebédnyi, mert most alakulnak a bizottságok, az Interparlamentáris Unió magyar csoportja. összeverődünk azért nagy nehezen. Noé István túl van az első képviselőként elfogyasztott ebéden, Kosár Istvánnal együtt, amikor sugárzó arccal toppan közénk Kapinya Miklósné, aki nem tudja, jaj dehogy tudta, hogy beválasztják a terv- és költségvetési bizottságba. Ö is, Noé István is jártak már a Parlamentben. Kapinyánét évekkel ezelőtt Bolvári Jó- zsefné — Kató néni — hívta. meg néhány társával. Fönt Nem fogy a megbeszélnivaló,.. ült a karzaton. Mondta is neki István Jánosné kolléganője, hogy az másfajta jelenlét volt, mint ami most következik. Noé István ugyancsak járt már az országházban, amikor az egyéves pártiskolások Szekszárdról voltak fönn tanulmányi kiránduláson. Ki is próbálta társaival, hogy milyen ülés esik a képviselői padban. Mikor csoportvezetőjük meglátta az Az „öregek” fáradhatatlanok üléspróbát, csak részben tréfálkozva jegyezte meg, hogy „maguk közül bárki "idekerülhet még”. Mint képviselőcsoportunk fiataljai elmondták, sók alkalmuk volt már megválasztásuk óta beszélgetni a választóikkal, de még egyikük sem kapott amolyan igazi, képviselőnek való feladatot. No, de ami késik, nem múlik. Hétfőn mindenesetre már ott lesznek a megyei tanács alakuló ülésén. így sok idő nem lesz az első munkanapon szerzett élmények, benyomások leszűrésére, de ismerni akarják a kisebb hazát, mert legközelebb már törvényalkotásra jönnek és olyan időszakban, amikor az ország egésze nehéz feladatok előtt áll. Idő: késő délután. Erősen megfogyatkozott a karzaton helyet foglaló vendégék száma, a folyosókon azonban nem kisebb a nyüzsgés, az élénkség. — Vallják be, hogy egy kicsit elfáradtak — mondom, de nem lep meg a heves tiltakozás. Felejthetetlenül szép volt ez a nap. Jó lesz egy év múlva beszélgetni róla, mert a feltoluló érzések között akkor már szabályosabb rendet tud teremteni a gondolat, s akik most hárman nincsenek 100 évesek, egy esztendővel öregebbek lesznek... LÁSZLÓ IBOLYA Céh a politikai műveltség terjesztése Eredményes évet zárt az oktatási igazgatóság Pénteken vizsgáztak a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán a bentlakásos iskolán tanulók. Ebből a tanévből már csak a szakosító okleveleinek az átadása van vissza. Főbb vonalaiban át lehet már te. kinteni az új rendszerben folyó nevelés, oktatás legfontosabb tapasztalatait. Errről érdeklődtünk Hor- nyák Lászlótól, az oktatási igazgatóság igazgatójától. — Azzal szeretném kezdeni a tájékoztatást, hogy korunkban, érzésem szerint, megnőtt a politikai műveltség megszerzése iránti igény, ami egyúttal valós társadalmi szükségletté lett. A politikai műveltség szerves, elválaszthatatlan része az általános műveltségnek. Ennek az igénynek szeretne minél jobb tartalmi és szervezeti színvonalon megfelelni a mi intézményünk is. Ami a munkánk tartalmi részét illeti, azt ma is az MSZMP Központi Bizottságának 1976. októberi határozata, és pártunk XII. kongresszusának határozatai szabják meg. — Mielőtt sort kerítenénk az oktatás tartalmi kérdéseire, beszéljünk egy kicsit a számokról. Hányán, milyen eredménnyel végezték el a különféle szakokat az elmúlt tanévben? — A Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetem hároméves tagozatán 243-an fejezték be tanulmányaikat, szakosítót végeztek 65-en, a speciális kollégiumoknak 105 végzős hallgatója volt. Az egyéves bentlakásos tanfolyamon 18- an, az öthónapos pártiskolán pedig 51-en vizsgáztak. A tanulmányi eredmények számairól ne beszéljünk, mert az nem sokat mond. A hangsúly azon van, hogy a hallgatók ideológiai, politikai felkészítésében mennyit sikerült elérnünk, mennyire síké. rült formálnunk a hallgatóság világnézetét, politikai műveltségét. — Nem nagyon ismert, hogy mi változott az intézményben folyó képzésben? — Ebben a tanévben először egységes törzsanyag, új tematika és programok alapján tanítottunk, megváltozott követelményekkel. A szervezeti formák is módosultak, illetve kiegészültek. Az öthónapos és kétéves marxista középiskolán az alapszervezeti és a helyi tömegszervezeti aktivisták képzése folyik. Az egyéves pártiskola és az esti egyetem hároméves általános tagozatának célja a hallgatók sokoldalú elméleti képzése, világnézeti nevelése és a felkészítése a gyakorlati munkára. A szakosított tagozat az eddigi négy év helyett hároméves, ahol a marxizmus—le- ninizmus három fő alkotó részét és az azokhoz kapcsolódó tudományágakat oktatjuk. Az első két év az úgynevezett fő szak, majd a harmadikban lehet ismét szakosodni egy- egy kapcsolódó tudományágra. Filozófia esetében ez lehet szociológia, esztétika, etika, művelődéspolitika, filozófiai, módszertan. Az úgynevezett speciális tagozatok célja a felsőbb és középszintű vezetők, valamint a propagandisták felkészültségének folyamatos frissítése és kiegészítése. Véleményem szerint az elmúlt oktatási év sikeres volt, az előttünk álló feladatokat megoldottuk. Az átállás nagyobb zökkenők nélkül történt. A lényeg szerintem nem a szervezeti változásokban van, hanem a tartalmi korszerűsítésben, az oktató-nevelő munka színvonalának emelésében. Az kétségtelenül változás, hogy például most egy előadást három-négy úgynevezett konzultáció követ, de a lényeg mégis az Oktatás tartalmának és módjának a megváltozása, javítása. Általában a propagandamunkánk gyakorlatának is az az egyik legfőbb módszertani problémája, hogy iskolás, a megszokott eljárásokat alkalmazzuk, leginkább a közlés-kikérdezés sémáját. Ezt kell felváltania a mi munkánkban is a politikai, mozgalmi jelleg érvényesítésének, az előadás célja ma már nem lehet az „anyag” leadása, a konzultáció annak számonkérése. Az osztályokban kollektív, rendszeres munkának kell folynia, amihez elengedhetetlen a hallgatók önálló tanulása. Az előadónak ezt kell segítenie, irányítania. A konzultációnak, a beszélgetésnek, a vitának az anyag jobb megértését kell szolgálnia. — Felkészült-e erre az oktatói gárda, ideértve a főfoglalkozásúnkat és a külső előadókat is? — Amikor tantestületről beszélünk, akkor mindig beleértem a teljes előadógárdánkat, a követelmények ugyanis mindenkire egyaránt érvényesek. És az is mindenkire vonatkozik, hogy jól képzett, felkészült, lelkiismeretesen dolgozó tanári gárdánk van. Csak az elismerés hangján tudok szólni róluk és munkájukról, ami nem volt kevés az elmúlt tanévben, hiszen az új tartalmi követelmények, változások azt is jelentették, hogy ennek megfelelően kellett oktató-nevelő munkájukat végezni. Az oktatók továbbképzésének meghatározott formája és rendje van. A továbbképzés kiterjed a szaktárgy és propaganda- munka újabb eredményeinek megismerésére és a pedagógiai módszertan még jobb elsajátítására. — Hogyan alakultak az idei jelentkezések? — Az általános tagozaton 13 osztály indul az ősszel, a második és harmadik évfolyamosokkal összesen harminchét csoportban mintegy nyolcszáz hallgatónk lesz. Az új típusú szakosított tagozaton lesz filozófia, politikai gazdaságtan és magyar munkásmozgalom-történet, első osztály, és először kihelyezve politikai gazdaságtan tagozat indul Dombóváron. Kilenc speciális továbbképző tanfolyamot indítunk, ahol majdnem kétszázan tanulnak. Folytatjuk az egyéves és öt- hónapos képzést. A kezdő lét. számunk meghaladja az 1300- at. Végezetül az új tanév elé annyit szeretnék elmondani, hogy mint mindig, most is az oktatás hatékonyságát kívánjuk emelni, hallgatóinkkal a marxizmus—leninizmus ideológiai tételeit alkotó módon elsajátíttatni. Fontos feladatunk a XII. kongresszus határozatainak megismertetése, és a végrehajtásukra történő felkészítés. Fotó: Kapfinger András IHÁROSI Gaál László és Csapó Jánosné társaságában
