Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

2 Képújság 1980. június 29. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Moszkvai bejelentés az Afganisztánból történő részleges csapatkivonásról. — Az SZKP Központi Bizott­sága jövő februárra összehívja a 26. pártkongresszust. — A kormánypárt megerősödése a japán választásokon. — Befejeződik a hét fejlett tőkés ország velencei csúcstalál­kozója. — Meghiúsított puccskísérlet Jamaicában. Kedd: összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. — Carter európai körútja': belgrádi, madridi és lisszaboni megállókkal. — Peking elutasítja a tárgyalásokat Viet­nammal. — Koreai tárgyalások Panmindzsonban. Szerda: A NATO miniszteri tanácsának ankarai ülése. — Lengyel—osztrák kormányfői megbeszélések Bécsben. — Általános sztrájk Salvadorban. Csütörtök: a francia elnök sajtóértekezlete. — NDK párt- és állami küldöttség Bukarestben. — ASEAN-konfe- rencia Kuala Lumpurban. — Harcok Libanonban. Péntek: Hanoiban cáfolják a Thaiföldre történt állítóla­gos vietnami betörés hírét és részletes jelentést tesznek közzé a Kambodzsa elleni provokációkról. — A Biztonsá­gi Tanács az Angolával szemben végrehajtott dél-afrikai agresszióról tárgyal. Szombat:. Moszkvában megnyílik az olimpiai falu. — Nyilatkozatok Schmidt kancellár hétfői, moszkvai látoga­tása előtt. — Vita Indiában Szandzsai Gandhi halálának körülményeiről. A hét 3 kérdése 1. Milyen új események zajlottak az Afganisztán körüli válságban? Világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte azt a moszkvai bejelentést, hogy — Kabullal egyetértésben — részleges csapatkivonást hajtanak végre Afganisztánból. Logikusan következett ez a lépés a korábban többször is elhangzott, legfelsőbb szinten ugyancsak megerősített ál­lásfoglalásokból: a szovjet csapatok addig és olyan mér­tékben maradnak Afganisztán területén, ameddig és aho­gyan a helyzet megkívánja azt. Washingtonban és a NATO köreiben azonban furcsa magatartást tanúsítottak. Miközben azt követelték, hogy a szovjet csapatok azonnal távozzanak Afganisztánból, s az Afganisztán körüli válságot ürügyként használták a fe­A héten tartotta ülésszakát a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa. Képünkön: a szövetségi tanács és a nemzetiségi ta­nács együttes ülésének megnyitója. szültség kiélezésére — mindent megtettek azért, hogy a helyzet nem juthasson nyugvópontra. Amerikai—kínai összjáték kezdődött az afgán ellenforradalmárok felfegy­verzésére, s különösképpen jó behatolási terepnek tekin­tették a hosszú pakisztáni—afgán határt. Közben rém­hírek özönét zúdították a világra, a hónap elején olyan híreket terjesztettek, hogy gerillák tízezrei fogták gyűrűbe Kabult. A hazugság-léggömbök azonban szétpattantak, s éppen a lehetségessé vált, részleges csapatkivonás túzo- nyítja, hogy a feltételek ugyan továbbra sem könnyűek, de Afganisztánban előrehaladt a konszolidáció folyamata, erő­södött a rend és a biztonság. A moszkvai hír tehát mindenképpen kellemetlenül érin­tette az amerikai feszültségkéltőket, de különösen kínos volt, hogy időben egybeesett a hét fejlett tőkés ország ve­lencei csúcstalálkozójával. Amely hivatalosan gazdasági jellegű, de mivel a gazdasági problémák manapság nem sok sikerélménnyel kecsegtetnek, a téma — tekintettel a közelgő amerikai választásokra is — erőteljesen áttolódott a világpolitikára. A nyugati szövetségesek egy része, fő­ként Párizs és Bonn, jóllehet nem értett egyet az Afga­nisztán megsegítésére irányuló szovjet lépéssel, józanabb magatartást tanúsít és politikai kibontakozást keres. A szovjet bejelentés, érthetően, megerősítette őket e szán­dékukban. Annál inkább, hiszen a francia elnök nemrég tárgyalt Varsóban Leonyid Brezsnyevvel, Schmidt kancel­lár pedig holnap készül Moszkvába. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok elnöke sem játszhatta egyszerűen a „mister No”, a mindenre nem-et mondó szerepét. Garter olyan kijelentést tett, hogy Washington hajlandó lenne közreműködni egy átmeneti szakaszban, a válság rendezése során. Csakhogy hamaro­san kitűnt, mit kell gyakorlatilag érteni e javaslat alatt. Washington valamiféle iszlám békefenntartó erő Afganisz­tánba küldését szeretné (nyilván pakisztáni és egyéb egy­ségekre gondolnak), hogy annak védelme alatt jobboldali fordulatot hajtsanak végre Kabulban, s ennek megfelelő kormány vegye át az ügyek intézését. Ezek az indítványok természetesen elfogadhatatlanók. A rendezés alapját vál­tozatlanul a kabu'li kormány közismert háromlépcsős ter­Velencében hét fejlett tőkés ország vezető politikusa foly­tatott megbeszéléseket. Képünkön: a tanácskozás részt­vevői. ve jelentheti: 1. Szűnjék meg minden külső beavatkozás; 2. Szülessenek megfelelő nemzetközi garanciák a Szovjet­unió és az Egyesült Államok részvételével; 3. E kibonta­kozás lehetőséget nyújt a szovjet csapatkontingens vissza­vonására irányuló tárgyalásokra is. A nagy élénkség ellenére — az amerikai álláspont me­revsége miatt — egyelőre nem történt közeledés. Az ese­mények tükrében azonban a világ jobban felmérheti a különböző szándékokat és véleményeket, saját közvetlen tapasztalatai alapján alkothat ítéletet: ki akarja a kibon­takozást és ki állít akadályokat annak útjába.. 2. ,Mi történik a thaiföldi—kambodzsai határon? Lehet, hogy vannak csodák a világpolitikában, de alig­hanem hiba lenne túlzottan hinni bennük. Mindenesetre, szinte abban a pillanatban, hogy az amerikai feszültség­keltés nehézségekbe ütközött Afganisztán körül, egyszerre kiéleződött a helyzet a thaiföldi-^kambodzsai határon. Az előzményekhez tartozik, hogy Bangkokban néhány napja közölték: megkezdik a kambodzsai menekültek „ön­kéntes” hazatelepítését a két ország, határán elhelyezkedő menekülttáborokból. A hír feltűnést keltett, hiszen a nyugati propaganda korábban azt igyekezett kihasználni, hogy a harcok és az éhség következtében Kambodzsából tömegesen menekültek el az emberek. Egy visszatelepítés nyilván ennek az irányzatnak fordulását mutatta volna. Valójában arról volt szó: a thai területen, közvetlenül a határ mellett, egy 2—5 kilométeres övezetben lévő kikép­zőtáborokból a kínaiak által támogatott „vörös khmer”, s a szélsőjobboldali „szabad khmer” (khmer serei) fegyve­res gerillaegységeket dobnak vissza Kambodzsába, hogy az esős évszak természeti viszonyait felhasználva, merény­leteket, provokációkat kövessenek el. A kambodzsai kormányzat tiltakozott az ilyen vissza­telepítési tervek ellen, mire thai területről több betörés történt Kambodzsába, beleértve néhány légitámadást is a határ menti körzetekben. A propagandakampány sem maradt el, Thaiföld a Kambodzsát segítő Vietnamot vá­dolta,' hogy csapatai átlépték a thai határt. Hanoi hatá­rozottan cáfolta a hamis híreket és bizonyítékokat terjesz­tett elő a Thaiföldről megindított akciókról. (A vietnami külügyminiszter a héten éppen Indonéziában tárgyalt, amely Thaifölddel együtt az ötös ASEAN-szövetség tagja.) Minden jel arra mutat, hogy afféle „tartalék”-válság- keltés zajlott, ha az egyik ponton remény csillan a feszült­ség csökkenésére — Ázsia egy másik pontján sürgősen gondoskodni kell az utánpótlásról... 3. Mit hozott az ankarai NATO-tanácsülés? Ismét időszerű a bölcs mondás: néha az az újság, hogy nincs újság. A bizonytalansággal és terrorizmussal hada­kozó török főváros külső képe csupán annyiban változott, hogy még több volt a rendőr, katona, biztonsági ember a NATO ankarai tanácsülése kapcsán. Ami pedig a tárgyaló- termet illeti: érvényesült az atlanti papírforma. Egység­nyilatkozatok, halvány tárgyalási készség hangoztatása, miközben megerősítették a decemberi brüsszeli határoza­tokat. Márpedig az eurorakéták telepítéséről szóló döntés lehetetlenné teszi, hogy továbbhaladjanak a megbeszélé­sek eddigi vágányán. A legérdekesebb Ankarában is az a tényező volt, amely­ről hivatalosan nem ejtettek szót. A nyugati tanácskozá­sok egész vonulata, a két Velence, Ankara, a kétoldalú eszmecserék, az ellentmondó nyilatkozatok és a kevéssé udvarias levélváltások bizonyíthatják, hogy nincs teljes szinkron az Egyesült Államok, s több fontos szövetségese között. Az ellentétéket nem szabad túlértékelni, miután létezik egy alapvető atlanti és tőkés szolidaritás, de az el­térő hangsúlyok azért lényeges nézeteltéréseket mutatnak a jelenlegi helyzet értékelését, valamint az enyhülés jö­vőjét illetően. Washington, különböző eszközökkel, szűkíteni szeretné a szakadékot — maga mögött akarja tudni szövetségeseit, minden esetben. Ezt azonban két dolog nehezíti: az ame­rikai külpolitika és az amerikai belpolitika. S az elnök- választási harc finise még inkább bonyolulttá és kiszámít­hatatlanná teszi Washington magatartását... RÉTI ERVIN Változatlanul feszült a helyzet a közép-amerikai Salvador­ban. Képünkön: a rendőrséggel történt egyik összecsapás után három halott maradt a főváros utcáin. Tanácskoztak az építők küldöttei Tegnap Szekszárdion, a TÁÉV irodaházában tartotta középszervezet-választó kül­döttértekezletét az Építő-, Fa- és az Építőanyagipari Dolgo­zók szervezetének megyei bi­zottsága. A szákszervezeti tagság nevében 87 küldött vett részt az értekezlet mun­kájában. Meghívták a szak- szervezet illetékességi körébe tartozó valamennyi vállalat igazgatóját, vezetőjét. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Princes Gyula, a szákszerve­zet országos elnökségi tagja, a központi vezetőség osztály- vezetője, dr. Vígh Dezső, az SZMT elnöke és Mátyás Ist­ván, a Tolna megyei párt- bizottság osztályvezetője. A küldöttértekezletet Rubá- nyi János, a TÁÉV pártbi­zottságának titkára nyitotta meg, mint levelező elnök, majd Morhauser Ádám me­gyei titkár terjesztette elő a megyei bizottság beszámoló­ját. Az elmúlt küldöttértekezlet óta végzett munkát, öt év eredményeit, tapasztalatait értékelte. Mint mondotta: állandó feladat volt a szakszervezeti alapszervezeték segítése, el­lenőrzése, a dolgozók érdek- védelme, szociális ellátottsá­guk színvonalának emelése, oktatásuk, a szocialista mun­kaversenyen keresztül a gaz­dasági feladatok végrehajtá­sára való mozgósítás. Az építőipar dolgozói a megnövekedett gazdasági ne­hézségek ellenére szorgalmas munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalatok ter­melési volumenét, termelé­kenységét növeljék. Bizonyí­téka ennék, hogy 1976 elejé­től 1979 végéig megyénkben 3602 lakást adtak át. El­készült 90 általános iskolai osztályterem, 360 bölcsődei, 875 óvodai hely. Nem javult azonban kellő mértékben a munkafegyelem, ami maga után vonta, hogy az üzemi balesetek száma sem csök­kent. Javult a munkahelyek szo­ciális ellátottsága; az öltözők, fürdők felszereltségi színvo­nala kielégítő. A szállásikörül­mények jók, ugyanakkor ta­pasztalat, hogy egyes dolgo­zók nem becsülik meg eléggé a szociális létesítményeket. Az üzemegészségügyi ellá­tás terén is javulás tapasztal­ható. A bizalmiak munkájáról szólva kiemelte, hogy jog- és hatáskörük bővülése, vala­mint a középszintű gazdasági vezetők jogkörének és felada­tainak ez irányú rendezése a korábbiaknál jobban elmé­lyítette a vállalatok és a szak- szervezet kapcsolatát. A mozgósító- és agitációs munka eredményességét iga­zolja a termelési tanácdkozá- sókon, taggyűléseken a dol­gozóik aktivitása, vélemény- alkotása, de mindez tükröző­dik a termelési eredmények­ben is. A szocialista brigádok munkájában minőségi fejlő­dés következett be. Jó eredményekről számol­hatott be az ÉFÉDOSZ me­gyei titkára a kulturális és tömegsport-mozgalom terén ás. Az előadó foglalkozott még réteg- és bérpolitikai kérdé­sekkel, az üzemi demokráciá­val, valamint összegezte az idei választások tapasztalata­it, a bizalmiak beszámolójá­ban foglalt főbb megállapí­tásokat. A beszámoló kritikus és feTadatimeghátározó volt: az elért eredmények mellett fel­tárta a gondokat, hiányossá­gokat, s egyben útmutatást adott azok megoldására is. A beszámolót követően a küldöttek véleménynyilvání­tására került sor. A vitában felszólalt Princes Gyula, az ÉFÉDOSZ osztályvezetője, ak'i értékelte megyénk szak- szervezeti bizottságának munkáját, s kiemelten szólt ‘az alapszervezeti munkát se­gítő tevékenységről, a bizal­miak munkájáról, oktatásuk, továbbképzésük fontosságá­ról. Titkos szavazással válasz­tották meg a 15 főből álló megyei bizottságot, amelynek titkára ismét Morhauser Ádám lett. Szavazatukat ad­ták a küldötték a pénzügyi és gazdasági bizottság tagjaira, valamint arra, hogy kik kép­viseljék az építőipari dolgo­zókat szakszervezetük XXXIII. kongresszusán, s az SZMT kiül d ö 11 ért ekez 1 et én. Nyílt szavazással választot­ták meg a munkabizottságok vezetőit, tagjait. Haberschusz Erzsébet PANORÁMA BUDAPEST Giuseppe Avolio elnök ve­zetésével, a TOT meghívásá­ra, szombaton Budapestre érkezett a mintegy 600 000 földbérlő és állattartó érdek- képviseletét ellátó Olasz Pa­raszt Szövetség négytagú kül­döttsége. Az olasz vendégek — elsősorban Baranya és Pest megyében —, tanulmá­nyozzák a termelőszövetkeze­tek munkáját, az ott dolgo­zók szociálpolitikai körülmé­nyeit és tárgyalnak a TOT vezetőivel. NEW YORK A thaiföldi hatóságok, va­lamint az amerikai és kínai propaganda koholmányai, amelyek szerint Kambodzsa területéről vietnami csapatok hatoltak be Thaiföldre, me­rő rágalmak — jelentette ki a világszervezet székhelyén tartott sajtóért'kezletién Ha van Lau, Vietnam állandó ENSZ-képv is elője. Ezeket a koholmányokat azért röppen­tették fel, hogy elfedjék az utóbbi időkben, a thaiföldi- kambodzsai határon kiala­kult feszültség igazi okát. Ez pedig az, hogy a thaiföldi ha­tóságok hozzáláttak a mene­kültek „önkéntes” visszatele­pítéséhez — hangsúlyozta a Vietnami Szocialista Köztár­saság ENSZ-képviselője. Va­lójában azonban nem mene­külitek visszatelepítéséről, ha­nem Pol Pot-bandák Thaiföl­den felfegyverzett maradvá­nyainak kambodzsai terület­re való visszadobásáról van szó — mutatott rá végül Ha van Lau. MOSZKVA Az új pénzügyi évben — júliustól kezdődően — ^szá­zalékkal többet fognak kato­nai Célokra költeni Pakisz­tánban, mint az előző eszten­dőben. Is'lamabadi közlések szerint 14 milliárd rúpiát, azaz 1,4 milliárd dollárt szán­ták a költségvetésben a had- ügyéknak. Az összeg egyik ré­szét a hatalmas pakisztáni hadsereg (430 ezer katona) fenntartására, másrészt az új amerikai és kínai haditechni­ka rendszeresítésére fordítják majd. Külföldi sajtójelentésék sze­rint a közép-ázsiai államban teljes gőzzel folytatódnák az atomi egy v er kifej 1 észt ésénék munkálatai, így bizonyosan — még ha ezt hivatalosan nem is közölték — jókora összeget hasítottak ki a nukleáris ku­tatás bővítésére. A hadügyi kiadások emel­kedése nemcsak Pakisztánban kelt aggodalmait, hiszen egy­részt pakisztáni területiekről indítanak támadást afganisz­táni célpontok ellen a kahuli kormánnyal szembenálló erők, másrészt az indiai saj­tó értesülése szerint kínai se­gítséggel olyan bázisok épül­teik az országban, amelyek Indiia-ellenes katonai tevé­kenység céljaira szolgálnak.

Next

/
Thumbnails
Contents