Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-26 / 148. szám
1980. június 26. MÉPÜJSÁG 3 A tomerőmű-építkezés Hetvenezer méter hegesztési varratot vizsgáltak meg Mi mindent takarhat egy- egy mozaikszó, azt a Pakson dolgozó ERŐKAR név is jelzi. A rövidítésből nehéz kiindulni, inkább hagyatkozzunk dr. Réthelyi József osztályvezetőre, aki ezen a téren mindent tudó, lévén hatéves tanársegédi gyakorlat után 25 éves munkaviszonya ennél a vállalatnál. — Az ERŐKAR: Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat. A Magyar Villamosipari ^Tröszt központi javítóvállalata, amely az erőművek karbantartásával, javításával és alkatrészgyártásával foglalkozik. Ennek keretében központi anyagvizsgáló laboratórium működik főosztály jelleggel, ebben a konstrukcióban a paksi részleg' egyetlen osztálynak számít — mondja dr. Réthelyi József. Tehát akkor a megnevezésnél maradjunk az osztálynál. Harmincötén tartoznak közvetlenül az ERŐKAR-hoz. Ebből 18* saját dolgozó, 17-en pedig a Paksi Atomerőmű Vállalat beosztottjai. Az utóbbira azért is szükség van, hogy a majdani üzemeléshez, az akkori ellenőrzésekhez meglegyen a szükséges és megfelelően képzett létszám, s a menet közbeni, az építés alatti vizsgálatokat tudják majd hasznosítani. A laboratórium berendezései szintén a PAV tulajdonában vannak. A laboratórium feladata: az atomerőmű építése alatt, a szereléssel kapcsolatos anyag- vizsgálatok, valamint a beérkezett berendezések vizsgálata. A feladatkör kiterjed olyan berendezésekre, mint a reaktortartály (két hétig nyolc szakember vizsgálta, ellenőrizte a csehszlovák gyártók minősítését), a fő keringető szivattyúk és a fő keringető vezetékek ellenőrzése. Dolgoznak roncsolásos, kémiai, szilárdsági, fémszerkezeti módszerekkel, ezenfelül roncsolásmentes radiográfiai, ultrahang- és varrattömörségi vizsgálatok is az eszköztárban vannak. — Mióta dolgoznak Pakson? — kérdezem az osztály- vezetőtől. — Két éve alakult a laboratórium, akkor bíztak meg engem is a feladattal, amelynek örültem, hiszen egy ilyen magas fokú munka szakmailag is megtiszteltető. — Mit végeztek két év alatt? — Többek között hetvenezer folyóméter hegesztési varrat tömörségvizsgálatát, háromezer négyzetméter felület ultrahangos ellenőrzéERŐKAR részéről. Ez a feladat az atomerőmű esetében nagyobb felkészültséget igényel? — Természetesen. De nem annyit, mint az építészeknek vagy a technológiai szerelőknek. Mi a vizsgálatok értékelésére az atomerőmű-építkezésen az ellenőrzési szabályzatban rögzített előírásokat vesszük figyelembe, amelyet természetesen az eddigi tapasztalatok alapján alkalmazunk. — Nem költséges dolog ez? — Szükséges! így az a látszat hogy mi az ellenőrzés ellenőrzését végezzük el, tehát felesleges és költséges dolgot művelünk. Egy üzemben a MEÓ szerepe — sajnos — a vállalati érdeket jobban szolgálja, mint a fogyasztó érdekét ezért sokszor — finoman mondva — a nem tökéletes áru is elhagyja a gyárkaput. Itt is minden vállalatnak az az érdeke, hogy ha valamit elkészített, __ azt mihamarabb átadja a megrendelőnek és bekasszírozza az azért járó pénzt. Ez az egyik oldala a dolognak. A vállalat jobban elsiklik egy-egy minőségi követelmény felett. Mi anyagilag nem vagyunk elkötelezve egyetlen céghez sem, vizsgálataink ezért objektívek. Ugyanakkor megfelelő bizonylat nélkül nem építhető be semmilyen alkatrész, vagy berendezés; ilyen bizonylatot pedig csak mi adhatunk. Ezen felül kifizetődik a hibamentes anyagok beépítése. Mert ha az üzembe helyezés után derülne ki egy-egy hiba, azt csak rengeteg munkával és költséggel lehetne helyreállítani. Ezért nekünk nagyon következetesnek kell lennünk. — Ezek szerint nem „tapsolnak” az ERŐKAR jelenlétének a többi vállalatok. — Azt hiszem, országosan is szükséges rossznak tartják az anyagvizsgálatot az, érdekelt vállalatok. Előfordult, hogy a határidő-csúszások so_ rán a mi nyakunkba akarták varrni a felelősséget. Ezen nem szabad fennakadni. Egy példa: van egy határidő, erre több százezer forint célprémiumot írtak ki. Az érdekelt vállalat a határidő napjára fejezi be a munkát. Ezért tartja a markát. De azt már nehezen akarja tudomásul venni, hogy csak akkor van kész valami, ha azt megfelelően minősítik. Az utóbbi időben ezen a téren olyan szintre jutottunk: ha mi azt mondjuk, hogy így van, akkor azt nem vonja kétségbe senki. Mi minden esetben a vizsgálatot 24 órán belül megkezdjük — mondotta dr. Réthelyi József. A biztonsági előírások megkövetelik, hogy minden körülmények között a minőségre figyeljenek. Az ERŐKAR mérnökei, technikusai és szakmunkásai ott vannak az atomerőmű-építkezésen, munkájukkal elősegítik a biztonságos építkezést, szerelést, a majdani üzemelést. hj — gk sét, 15 ezer röntgenfelvételt készítettünk és hétszáz szövettani, szilárdsági vizsgálatot végeztünk el. Feladatunk még a szerelés területén dolgozó üzemi laboratóriumok (Gyár és Gépszerelő Vállalat,. VEGYÉPSZER stb.) szuperellenőrzése az Erőmű Beruházási Vállalat kívánsága szerint. — Szuperellenőrzés? — Ez nem egy kitaláció. Minden vállalatnál — pontosabban egy-két kivétellel (2 2-es ÁÉV, BUDOSTAL, Siófoki KW stb.) — van saját laboratórium, ök elvégzik mindazokat a méréseket, ellenőrzéseket, amit mi is tudunk. Ezeket a vizsgálati anyagokat kell nekünk újból, ismételten mondom az ERBE felkérésére, megvizsgálni. Ez a biztonságot szolgálja. — Az erőmű,vek technológiai berendezéseinek vizsgálata már 25 éves múltra tekinthet vissza, mármint az Az acélok széntartalmának vizsgálata Dr. Kéthelyi József osztály- vezető A hegesztési varratok negatívjainak fényképezése és a képek értékelése is ügyes gép segítségével történik Szakításpróbát végeznek a lengyel hegesztők részére Hogyan dolgozik az igazgató? Sokat — s joggal — beszélünk arról, hogy a társadalmi demokrácia keretében milyen mértékben bővült az utóbbi esztendőkben az üzemi demokrácia gyakorlata. Jogszabályok írják elő, hogy például a munkahelyi felettes nem dönthet beosztottjának fizetéséről, kitüntetéséről a szakszervezeti bizalmi tudta és beleegyezése nélkül. A vállalatok terveit — a dolgozók képviseletében — a bizalmitestület véleményezi. Egyes szociális, jóléti tervek elfogadásában pedig egyenesen döntési jogköre van a dolgozók érdek- képviseleti testületének. Az idén is, amikor az igazgatók beszámoltak a'múlt évi vállalati tervek teljesítéséről az üzemi demokratikus fórumok előtt, s beterjesztették az újabb gazdasági évre kidolgozott terveket, sok helyen szerepelt egy meglehetősen „kényes” téma is a tanácskozás napirendjén. Nevezetesen a vállalati igazgató, illetve helyetteseinek véleményezése az elmúlt évi munkájuk alapján. Mondanunk sem kell, hogy nem vált még mindenütt gyakorlattá az efféle véleménynyilvánítás. Sokhelyütt valamiféle vezető presztízst romboló törekvésnek tartják — különösen az érintettek. Másutt viszont egyenesen örülnek neki, mert úgymond az igazgató mintegy tükörben szembesítheti saját szándékait, tevékenységének eredményeit mindazzal, amit a munkások, beosztott dolgozók tapasztaltak, láttak, értékeltek belőle. Kétirányú felelősség Valójában mi itt az igazság: nem sérti-e az ilyen szembesítés a vezető — kétségtelen, törvényben kimondott — egyszemélyi felelősségét? Nos, társadalmunkban a népgazdaság feladatait állami és társadalmi eszközökkel együttesen oldják meg. Más szóval: a kinevezett vezető nyilvánvalóan felelősséggel tartozik megbízójának, a szocialista államnak, ugyanakkor az irányítása alatt dolgozó közösségnek is. Annyival inkább, mert hiszen a szocialista vállalatok nemcsak termelő és gazdálkodó (elsősorban persze, igen), hanem társadalmi és politikai egységek is. (Amelyekben elsődleges, de nem kizárólagos cél a minél nagyobb nyereség, a gazdasági feladatok megoldása. Ezek az egységek egyúttal a dolgozók politikai fejlődésének, műveltségbeli gyarapodásának, a szocialista magatartás — gondoljunk csak a brigádmozgalomra — kialakulásának legfőbb színterei.) Az egyszemélyi felelősség és az üzemi demokrácia tehát nem egymás ellenére, hanem egymást kiegészítve érvényesül. Senki nem vitatja, hogy mondjuk a helytelen vezetés miatti károkért (a vállalat alaphiányossá válik, fizetésképtelen) az egyszemélyi vezető a felelős. Ám, a károk következményeit a gazdasági egység egész kollektívája — ki- sebb-nagyobb mértékben — viseli. (A dolgozók nem kapnak nyereségrészesedést, csekély mértékű bérfejlesztésben részesülhetnek csak.) Előfordulhat, hogy súlyosabb esetekben az igazgatót tisztségéből leváltják. A munkások azonban továbbra is ott maradnak, s még jó darabig viselik azt a hátrányt, amibe esetleg az egyszemélyi vezető rátermettségének hiánya sodorta a vállalatot. A bizalmi a közösség hangja Mindezek ismeretében nem szükséges bővebben magyarázni, miért indokolt, hogy az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 20. paragrafusának (4) pontja a következőképpen rendelkezik: „A vállalat dolgozói véleményezik a vállalat terveit, közreműködnek végrehajtásuk érdekében és ennek kapcsán véleményezik az igazgató (igazgató- helyettesek) éves tevékenységét". Más kérdés, hogy amíg a törvény betűje minden vállalatnál formalitásoktól mentes, értékes tartalmú gyakorlati valósággá válik, addig sok víz lefolyik a Dunán. A demokratikus folyamatok bár nem egyik napról a másikra, de fokozatosan törnek utat maguknak. Esetünkben ahhoz, hogy ez a véleményezés alapos, előremutató és őszinte legyen — valamiféle tapintatosan udvariaskodó, vagy éppen semmitmondó formulánál jóval több — értő, rátermett vezető és felelősen gondolkodó, politikai bátorsággal rendelkező beosztottak kellenek. Az idei esztendőben a szakszervezeti bizalmiak aktivitása fokozódott, a demokratikus tanácskozások munkája fejlődést jelez. A bizalmiak — a dolgozók képviselői — egyre inkább érzik saját felelősségüket, és többségükben fontos feladatuknak tekintik a helyi vezetés munkájának segítését. Amint a SZOT erre vonatkozó tájékoztató jelentése hangsúlyozta, ezt tükrözték a tervekkel kapcsolatban elhangzott kérdések, észrevételek is, s az a tény, hogy a bizalmiak többsége kritikus hangvétellel, de józan felelősséggel tolmácsolta a kisebb-nagyobb közösségek véleményét,, javaslatait. Felhívták a gazdasági vezetés figyelmét a vezetői munka korszerűsítésére, a technológiai és a munka- fegyelem következetesebb betartásának megkövetelésére. Tárgyilagosan, segítő szándékkal Ami a vezetők munkájának véleményezését illeti, erről nem lehet még egységes képet adni. Némely vállalatnál — enyhén szólva — óvatosan kezelték a témát, ügyelve arra, nehogy olyasmit, vessenek föl, amiből a legkisebb „sértődés” is származhat. Előfordult az is, hogy a vezetés évi tevékenységének megítélése csupán arra szolgáltatott alkalmat: a nyilvánvaló helyes intézkedéseket, az egyértelműen sikeres igazgatói kezdeményezéseket magasztalják. S voltak természetesen olyan vállalatok is, ahol a szakszervezeti bizottság előterjesztése nyomán nyíltan, tárgyilagosan, felelősséggel és segítő szándéktól vezérelve —abból az alapállásból, hogy mi hasznos a kollektívának és mi nem — tették mérlegre a vezetés évi munkájának fő jellemzőit. Nem véletlen, hogy éppen az ilyen helyeken veszi jó szívvel az igazgató a kollektíva nyílt véleményét, még akkor is, ha az bíráló elemeket is tartalmaz. Hiszen, nem jelentéktelen biztonságot ad, ha valaki tudja, intézkedéseinek, magatartásának mi a hatása beosztottjai körében, milyen a közösség hangulata, mennyire támaszkodhat munkatársaira. A helyes jogi szabályozás, a kedvező társadalmi légkör mellett akkor igazán értékes és hasznos a vállalati demokratikus fórumok munkája, ha az efféle aktus — mint mondjuk az igazgató munkájának véleményezése — nem valamiféle kipipálandó feladat, hanem a közösséget átható, őszintén demokratikus gondolkodás mindennapi gyakorlatának megnyilvánulása. VAJDA JÁNOS
