Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-19 / 142. szám
1980. június 19. Képújság 3 Atomerőmű-ópftkezós Falcellák, soron kívül Helyére illesztik a lokalizációs torony egyik falcelláját Látogatóban volt Paksról Bajor Lajos, a Nehézipari Minisztérium miniszteri biztosa, Csák Attila, a KISZ Központi Bizottságának szervezője és Fonyó Lajos, az építkezés KISZ-titkára a Mátraaljai Szénbányák Tröszt petőfibányai üzeménél. Abból az alkalomból, hogy az ott dolgozó kollektívák a felszabadulási és kongresszusi munkawerseny során 17 nappali előbb elkészültek a lokalizációs torony falcelláival. A falcella fontos része az építkezésnek. A reaktort egy hermetikus tér zárja el a külvilágtól, olyan tér, amely meggátolja az esetleges szennyeződés kijutását a légkörbe. Ennek a hermetilkus térnek a falait a helyenként méteres és annál is szélesebb előregyártott vasbeton szerkezetből építik fel. A failcel- lák külső és belső oldalai acéllemezből készülnek. A két acéllemez közötti térbe már a helyszínen öntik bele a biológiai védelmet szolgáló nehézbetont. Az előbbiek alapján sejt_ hető, hogy az erőmű időbeli üzembe helyezéséhez feltétlenül szükséges, hogy azok a vállalatok — jelen esetben a Mátraaljai Szénbányák Tröszt — határidőre elkészüljenek. A lokalizációs torony 650 tonnányi falcelláit határidő előtt elkészítették. A látogatás, amelyet a miniszteri biztos és a KISZ vezetői tettek, ennék szólt, ezen felül szükségesnek tartják Pakson, hogy azokat a vállalatokat megismerjék, ahol a fontos berendezések készülnek. Erről beszélgettünk Fornyó Lajossal, az építkezés KISZ- bizotitságának titkárával: — Nemcsak a Petőfi bányai üzem szocialista brigádjai tették és valósították meg ezt a felajánlást. Mondhatjuk azt is, hogy országos akció keretében érkezhettek Paksra a felcellák. A Dunai Vasmű és a Lőrinci Hengermű soron kívül biztosított acéllemezt és egyéb alapanyagot a munkához. Ezenkívül a hatvani vasúti csomópont KlSZ-esed soron kívül adták vasúti kocsikat a szállításhoz. — Tulajdonképpen akkor köszönömöt mondani menték! — Igen. Sajnos a tömegtájékoztatás sem, mi sem figyeltünk eddig kellően ezekre a vállalatokra, kollektívákra. Ezért mentünk el a 250-es dolgozó kollektívákhoz, Találkoztunk az ifjúsági szociálist abrigádok vezetőivel, politikai és gazdasági vezetőkkel. Köszönetét mondtunk. — Számítanak továbbra is munkájukra? — Természetesen. Annyira fontos nekünk a mátraaljai üzem, hogy feltétlenül figyelemmel kell kísérni munkájukat. Az elmúlt évben 5400 tonna falcellát 'gyártottak. Az idein már közel hétezer a III—IV. blokkra is, ahhoz 4—5000 tonna fal- és födém- cellát várunk. Kellemes napot töltöttünk vendéglátóinknál, és meghívtuk őket, jöjjenek el Paksra, nézzék meg munkájukat végleges helyén, beépítve. A Mátraaljai Szénbányák petőfibányai üzemének dolgozói 17 nappal határidő előtt elkészültek az atomerőmű lokalizációs tornyának fal- celláival. A készárut a vasutasok so rön k ív ül Paks ra szállították, a falcellák beépítését megkezdték. —hj— A Tolna megyei Tanács V. B. ülése Nagyértékű gépek A hétéves ciklus utolsó ülését tartotta meg tegnap délelőtt Szekszárdon a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, melynek megbízatása — lévén, hogy június 30-án alakul meg a megyei tanács és választja meg új végrehajtó bizottságát — véget ért. A testület ezen az ülésén egy 1975-ben hozott határozatának megvalósítását tekintette át dr. Polgár Ferencnek, a végrehajtó bizottság titkárának beszámolója alapján. A vitaalapot szolgáltató előterjesztés azt elemezte, hogyan alakult a társadalmi, politikai közéleti tevékenység a közös tanácsú, nem székhely községekben, azaz az olyan kis településeken, amelyeken az elköltözés, elöregedés ellenére is igényük az ott élőknek a közéleti önállóság, lakóhelyük fejlesztése, az alapellátás zavartalan biztosítása. A végrehajtó bizottság megelőzően 1977-ben tárgyalta ezt a témát, s ugyanúgy nem állapított meg a már idézett vb-határozat végrehajtásával kapcsolatban hiányosságokat, mint tegnapi ülésén. Elhangzott ugyanakkor a tapasztalatok összegezése során az, hogy közös tanácsú, nem székhely községeinkben tovább fejlődött a társadalompolitikai, közéleti tevékenység a társközségek érdekeinek sokoldalú egyeztetésével, közéleti önállóságának igények szerinti fejlesztésével, s erről adott képet az a sorozat is, mely lapunkban falumagazinként jelent meg, sorra véve városaink kivételével a megye valahány települését. Miután a testület 1975-ben hozott határozata hosszú távra szabta meg a kisebb településekkel kapcsolatos társadalompolitikai tennivalókat, a végrehajtó bizottság nem szabott ki új feladatokat tanácskozásának tárgyában. A „bejelentések” címszó alatt előterjesztett ügyekben hozott időszerű döntések meghozatala után a végrehajtó bizottság tagjainak hét éven át végzett odaadó és hozzáértő munkáját Császár József általános elnökhelyettes köszönte meg az ülés zárszavában. Egy felmérés tanúságai szerint: ha az építőipar eszközeinek 1970. évi kihasználását 100 százaléknak vesszük, aikkor ez a mutató 1978-ra fél percent híján 60 százalékra esett vissza. Vagyis az eszközök gyarapodásával fordított arányban változott a kihasználásuk. Más szemszögből ez azt jelenti, hogy egységnyi munka elvégzéséhez csaknem még- egyszer annyi gép, jármű, telephely — és egyéb, az állóeszköz fogalomkörébe sorolt dolog — szükséges, mint "amennyivel azt valójában el lehetne végezni. Ha a veszteségből levonjuk az időjárás okozta kényszerkiesést (mert a statisztikai hivatal órája eikkor is ketyeg) és hozzáadjuk a fiktív muhka-dgazolásdkat — erről viszont senki sem vezet statisztikát —, szóval akkor is igaz lehet az előbbi arány. A tanulság kínálja magát: a meglévőeszközök intenzívebb hasznosítása helyett inkább pótlólagos eszközöket vonnak be a termelésbe a vállalatok. Vajon miért választják évről évre e drágább megoldást? Az előbbi arány, ha lehet, még rosszabb a nagy értékű építőipari gépeknél, így válasz előtt lapozzunk bele egy múlt évi EVM-rendeletbe. Eszerint nagy értékűnek számít minden olyan 1,5 millió forintnál nagyobb brutt! értékű gép, amely nem idősebb 7 évesnél. A nagy értékű építőipari gépek beszerzésének döntéselőkészítő anyagaiban a nyilvántartási adatok alapjián igazolni kell, hogy a vállalátnál üzemelő, hasonló feladatokat ellátó — és tartósan kihasznált — gépek kapacitásának növelésével nem lehet teljesíteni a kitűzött feladatokat. A jövő útjia tehát a géphasználatnál is a meglévővel való jobb gazdálkodás, de mit sem ér a szigorú előírás, ha nem szűnnek meg a pazarlás indítékai. Melyek ezek? Jó néhány vállalat nem a majdani munkáihoz vásárolt gépeiket, hanem „jó ha van” alapon. Tehették, hiszen beruházásaikhoz állami támogatást is kapták. így jöttek be az országba a tucatnyi típusú földmunkagépek, autódaruk, betonkeverő gépkocsik. A sokféleség jó akkor, ha funkciógazdasággal jár, de rossz, ha az azonos teljesítményű és rendeltetésű gépek több ország, több vállalatánál készültek. (A másmás funkciójú gépeknél is előny, ha közös a gyártó cégük, hiszen érvényesül a modul elv előnye.) Nálunk viszont a sokféleség hátránya érezteti hatását az üzemeltetés során. Ugyanis az elfogadhatónál többett állnak az eszközök a kényszerűen elnyúlt javítási idők miatt. Az ésszerűtlenül sok típus ugyanis gazdaságtalanul sok pótalkatrészt igényéi. Mindenkor, mindent nem lehet megtalálni raktáron, a beszerzési idő alatt pediig állnak a gépek. Ha csak nem próbál a vállalat maga alkatrészt gyártani, vagy átszerelni egyik gépből a másikba. Tavaly tavasszal konferenciára ültek össze Miskolcon az építőipari gépészek. Egyikőjük — egy nagy gépparkkal dolgozó mélyépítő vállalat képviselője — elmondta, hogy külön, csak alkatrészeket gyártó üzemet létesítettek. Van ebben mindenféle szerszámgép, edzőberendezés, a termelt érték pádig évente több tíz millió forint. Tudja, mindez kényszermegoldás, de nincs más választásuk. (A kisebb vállalatok ezt nem választhatják!) Pedig mennyivel olcsóbb lenne az üzemeltetés, ha típusokra, gépfajtákra szakosított műhelyekben javíttathatnák a gépeiket. Szakosított javító műhely? Jó, ha típusonként egyet érdemes létrehozni az országban. De mi a garancia arra, hogy az ország túlsó végéből odaszállítják majd a vállalatok az eszközeiket? Nem sok, így marad a házi bütykölés, a tmk tűzoltó munkává alacsonyodik, a túlhajszolásnak pedig idő előtti elhasználódás a következménye. Az alacsony gépkihasználásnak van másik oka is, az önellátás. Mindig, minden gépre nincs szüksége a vállalatnak, ennek ellenére felszereli magát többféle kotróval, autódaruval, cölöpverővel és a sor még folytatható. Egy biztos, hogy akkor használhatja ezeket az eszközöket, amikor akarja. De az is biztos, hogy gazdaságtalan az ilyen túlbiztosítás. A cikk végén szólni kell a gépkezelőkről is, hiszen nélkülük szintén állnak a gépek. A nagy értékűnek számító gépek kezelői még csak-csak megkeresik az építőipari szakmunkások átlagbérét, viszont az úgynevezett középgépek — például felvonók, habarcskeverők — kezelői kevesebb bért kapnak, mintha lapátot fognának a kezükbe. Márpedig a gépkezelőhiányt ilyen hétköznapi okok is befolyásolják. — németh — Termékbemutató, hangos diával tatásokkal kapcsolatos tanácsokat adott az érdeklődőknek, festés, tapétázás, parkettázás, központi fűtési, szerelési kérdésekben. (A szakmai nap után a „Szélkiáltó” együttes adott műsort.) Egy napra vendégprogramot szerveztek. Nagy sikere (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tolna megye legnagyobb ipari szövetkezetében a termelési feladatokkal egyidő- ben komoly tudati nevelőmunka is folyik. E folyamat jelentős része a közművelődési tevékenység, amely a házi szakmunkásképzéstől, a kulturális rendezvényeken való részvételtől, a külföldi utakon át az amatőrmozgalomig, széles skálán mozog. A városi művelődési otthon kialakuló hagyománya, hogy az üzemek „elfoglalják”, és „Ez a mi munkánk” címmel egy hétig a közművelődési intézmény házigazdái. A közelmúltban a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet mutatkozott be a városnak. Az esemény előkészítésében a közművelődési bizottság irányításával sok dolgozó vállalt feladatot. Gyerő András, a KISZÖV elnöke nyitotta meg a rendezvénysorozatot. A tombolát, melyet a szövetkezet termékeiből rendeztek, filmvetítés követte. A filmet Takács György készítette az Unió életéről, munkájáról. A megnyitót az ének-zenei általános iskola műsora zárta. Kiemelkedő volt a Il-es sz. üzemegység szakmai napja. Fábián János üzemvezető vezetésével termékbemutatót tartottak, melyet hangosított diával egészítettek ki. Az előtérben felállított, egész héten üzemelő gépek segítségével ízelítőt adtak a műanyag- és gumiüzem gyártási folyamataiból. Az esti órákban Takács László tartott bemutatkozó klubfoglalkozást a város ifjúságának részvételével. A faipari, építőipari részleg szakmai napján a házigazda Horváth József műszaki vezető volt, aki a jól felkészült szakemberek segítségével szakipari, szolgálvolt a Herbária termékbemutatójának. A szövetkezet női dolgozói a bemutatott fűszerek segítségével, szakmai irányítás mellett hidegtálakat, szendvicseket készítettek. Az esti órákban a tagság képviselőivel (150 fővel) találkozott Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára és Vidóczi László, a városi tanács elnöke. A közel kétórás fórumon a dolgozók Munkában a fröccsöntő gép A műanyagüzem termékei választ kaptak a kül-, bel-, gazdaság- és várospolitikai kérdéseikre. A több mint ezer fős szövetkezetben évente megközelíti a 200 főt azoknak a száma, akik gyesen vannak. Természetes, hogy az esemény kapcsán a szervezők rájuk is gondoltak — kismama-találkozót rendeztek. Dr. Sáfár László városi gyermekfőorvos egészségvédelmi tanácsokat adott, illetve válaszolt a kérdésekre. A találkozó végén megnézték a kiállításokat és az Uniós-filmet. A szocialista brigádok részvételével politikai-szellemi vetélkedőt szerveztek. A XII. pártkongresszus, a napi kül- és belpolitikai események mellett szerepelt a KISZÖV tevékenysége és a felszabadulás utáni kulturális életünk. Este a Kapos kórus és a Kapos táncegyüttes másfél órás színvonalas ajándékműsorral kedveskedett a szövetkezet dolgozóinak. A rendezvénysorozat utolsó napja kizárólag a gyermekeké volt. A kerékpáros ügyességi verseny, az aszfaltverseny, a mesemöndás, a bábkészítés, a gyurmázás, a szövés biztosította a gyerekek szórakozását. Az estet és a hetet is a népszerű Taki diszkó zárta. Szöveg: Wilhelm Ádám Fotó: Pretz József
