Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-19 / 142. szám

A ^ÉPÜJSÁG 1980. június 19. A régi budai Népszínház A Bach-korszakban Pest- Budán négy német színház működött és csak egy ma­gyar, a Nemzeti. Itt hetente három estét az opera foglalt le, prózát csak a többi na­pon játszottak, főleg tragé­diákat, drámákat. A könnyű fajsúlyú darabok, a bohózat, operett, népszínház sehol sem talált otthonra, s így nem is tudott fejlődni. Ezen próbált segíteni Molnár György (1830—1891). Molnár egyaránt kiváló volt mint színész, rendező és színigazgató. A múlt század ötvenes éveinek elejétől sa­ját társulatával jóformán az egész országot bejárta. 1861- ben sikerült engedélyt kap­nia háromhónapi vendég- szereplésre a budai Krisz- tina-városi nyári színkörbe, ahol addig egyszer sem hal­lottak magyar szót. Az elő­adásokat szépszámú közönség látogatta, a nézőtér többnyi­re teljesen megtelt. Ez a siker fellelkesítette Molnárt. A budai Lánchíd­főnél feltűnt neki egy. nagy ócska épület, amely régen istálló, később magtár és szerszámraktár volt. Kérésére ezt a budai tanács átenged­te neki népszínház céljára, és átépítésére megszavazott 2000 forint segélyt, valamint 1000 forint évi szubvenciót. Az építési költségek többi ré­szére az egyetemi ifjúság gyűjtést indított. A szegé­nyek ingyen munkával segí­tettek, s így napszámosokat nem is kellett alkalmazni. Az épület külsőre elég egyszerű maradt — kevés pénz jutott rá — belsejét azonban szé­pen kidíszítették. Befogadó- képessége 1150 fő lett. Nép­színháznak nevezték el és 1861. szeptember 14-én nyi­tották meg Jókai prológjával, Erkel Hunyadijának nyitá­nyával és táncokból, népszín­művekből összeállított tarka műsorral. A társulat jó volt. Maga Molnár kitűnően játszott, mellette leginkább Náday Fe­renc, Szentgyörgyi István, Kocsisovszky Borcsa és Boér Emma tűnt ki. Felléptek a későbbi évek ünnepelt színé­szei is, Kassai Vidor, Vízvári Gyula, Blaha Lujza, Jászai Mari, Rákosi Szidi... A színház a napszámoso­kat, munkásokat is színház­ba akarta szoktatni, s ezért évekig „díjmentes népelő­adásokat” tartott, főleg nép­színművekből, énekes­táncos jelenetekből összeállí­tott programmal. Az előadá­sokra szóló utalványokat a budai tanács osztotta szét. Sok gondot okozott a mű­sor összeállítása. A két test­vérváros akkor még két ma­gyar drámai színházat nem tudott eltartani. A tragédiá­kat, a klasszikusokat a Nem­Az igazgató, Molnár Görgy zeti Színház régebbi össze­szokott társulata adta elő, vele e téren a Népszínház nem versenyezhetett, de nem is akart. Fiatal írók rövid darabjait tűzte műsorra. Szí­vesen játszottak volna nép­színműveket, de keveset ta­láltak, pedig írásukra Mol­nár pályázatot is írt ki. így a fő bevételi forrás az ope­rettekből származott. Itt ke­rült színre az első magyar operett, Bényei István és Ál­laga György műve. A sze­relmes kántor. Sok Offen- bach-művet is játszottak. Molnár igazi sikerei a lát­ványosságokhoz fűződtek. Nagy tömegeket vitt színre, ezeket pontosan mozgatta; szívesen alkalmazott transz­parens-díszleteket, laterna- magica szerű képeket és sok görögtüzet. Ilyen látványos­ság volt az 1863 januárjában bemutatott Offenbach-zenére írt mű, a Dunanan apó és fia utazása. Nagy vihart ka­vart fel a benne táncolt kán­kán. A fehér alsószoknyák közül kivillanó fekete haris- nyás lábak, combok „pikáns” látványa miatt a jó erkölcs nevében sokan szidalmazták, de még többen nézték meg. 104-szer adták a darabot és ha kellően méltányolni akar­juk e számot, gondoljunk ar­ra, hogy Pest-Budán akkor csak negyedmillió, felében német anyanyelvű ember élt, s a lakosság fele nem tudott olvasni. A Népszínház meg­tanította a fővárosiakat szín­házba járni. Hasonló sikert aratott Az ördög pilulái című, gyors színpadi trükkökből és át­változások sorából álló látvá­nyosság. Egyfolytában 70 na­pig játszották és később még 30-szor. Ez a darab — mint az egykorú kritikák írták — káprázatos díszleteivel, ren­geteg szereplőjével a kisvá­rosi jellegű Pest-Budára a világvárosi Párizs hangulatát varázsolta. Az ördög piluláival szer­zett hasznot a következő hó­napok ráfizetései hamar fel­emésztették, s a társulat 1864-ben aránylag -csekély, • 4000 forint hiánnyal csődbe került. Senki sem sietett se­gítségükre. Az épület kapui három évig zárva maradtak, Molnár kénytelen volt vi­dékre menni játszani. Csak a kiegyezéskor eszméltek rá, hogy milyen hasznos és szük­séges egy népszínház műkö­dése. A városi tanács felszó­lította Molnárt, szervezzen új társulatot és kezdje meg újra az előadásokat. Anyagi támo­gatást is ígért. Ennek a második időszak­nak a legnagyobb sikere a Marengo című francia darab­ból Rajkay által átdolgozott,. Bem apó hadjárata volt. 1868. augusztus 24-én mutatták be. 800 ember sürgött-forgott a nézők előtt, tüzérek, honvé­dek, kozákok, nemzetőrök; három órán át poggyász­szekerek, ágyúütegek, fullaj­tárok, lovascsapatok vonul­tak át, a levegőt betöltötte a kardcsapás, puskaropogás, ágyúdörej, két katonazenekar csinnadrattája. A Bem apó megnézésére tódult a szabadságharcért lel­kesülő közönség. Kedvéért a Déli Vasút a Kanizsáról Bu­dára induló tehervonatokhoz személykocsikat csatolt, hogy a vidéki nézők az előadás kezdetére a színházba érhes­senek. A budai régi Népszínház további sorsa szomorú. Nem találtak olyan darabot, amely a Bem apó sikerével mér­kőzhetett volna. Következ­mény a nézők számának zu­hanásszerű csökkenése lett. Molnárt folyton támadták a deficit miatt, ezért 1870-ben visszalépett a vezetéstől. Há­rom héttel ezután az előadá­sok végleg megszűntek. Az épületet az állam vette meg, lebontotta; helyére a Keres­kedelemügyi Minisztérium épülete került. A népszínhá­zi eszme azonban nem halt meg: Pest város már 1871 októberében telket szavazott meg egy új népszínház ré­szére, s ez 1875 októberében meg is nyílt. A budai Népszínház mű­ködése nem maradt hatásta­lan. Megismertette a közön­séget a modern szellemű ren­dezéssel, sok kezdő írónak nyújtott lehetőséget darab­jaik bemutatására, sok kiváló színészt indított el pályájá­ra, hozzájárult a magyar ope­rett megteremtéséhez és el­lensúlyozta a németesítő tö­rekvéseket. Első háromévi működése alatt három szub­vencionált német társulat bu­kott meg. VÉRTESY MIKLÓS Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A júniusi szám az olimpia jegyében született. Az olim­piai láng fényében címmel az első oldalon A. Kolodnij cik­két olvashatjuk az olimpiai eszméről és annak jelenlegi akadályairól. „Az olimpiának ,nincs alternatíviája, nem is lehet. Az olimpiák az em­beriség közös óhaját kifejező megnyilvánulások... a népe­ket egymáshoz fűző szép sza­lag; és testvérré lesznek mint áthalad önuralomban, rendben és erőben.” Legyep hát minden újabb négy év, amely két olimpia között el­telik, újabb állomás a sport fejlődésében, újabb szakasz a világ békéjének megszilárdí­tásába.!” — fejezi be cikkét A. Kolodnij. Ignatyij Novi­kov, az 1980-as olimpia szer­vező bizottságának elnöke, Az olimpiai eszméhez híven címmel írt cikket. Két olda­las fénykép mutatja be a moszkvai Luzsnyiki stadiont, ahol 104 000 néző jelenlété­ben július 19-én az olimpiai láng föllobban, itt szólalnak meg a fanfárok, hogy jelez­zék a nagyszabású sportün­nepség kezdetét. Az olimpia or­vosi ellátásáról külön, hateme­letes épületben gondoskodnak, közel 300 orvos és ápolónő közreműködésével. A sajtó- központ Moszkva egyik kőr­útján a Szadovoje Kolcon irat- és újságszerkesztőségek lesz. Negyven hírügynökség, valamint a legnagyobb folyó. tudósítanak majd innen. Na­ponta legalább három infor­mációs füzet kiadását terve­zik a sajtóközpont vezetői. Művészi műsorokról is gon­doskodnék az olimpikonok és a látogatók részére. Több szovjet sportoló fényképét mutatja be két oldalon a lap júniusi száma. Tartalmaz azért a lap más tárgyú cikkéket is. Szovjet gáz és olaj Európának cím­mel például térkép mutatja be azoka a helyeket, ahová eljut a szovjet gáz és olaj. A Szovjetunió földgázterme­lése az utóbbi tizenöt évben megnégyszereződött. Ugyan­ennyi idő alatt háromszoro­sára nőtt a kőolaj-kitermelés. A győzelem harmincötödik évfordulóján parancsnokok emlékeznek. A szovjet embe­rekben ma is élénken él az egykori ütközeteknek, a kato­nák és a partizánok hőstettei­nek/ a fasizmus ellen szövet­ségben harcoló népek tettei­nek emléke. Az összeállítás a háború résztvevői nek visz- szaemlékezéseiböl közöl rész­leteket. A szovjet színházak minden harmadik előadása falusi színpadokon zajlik. A szovjet színházlátogató közönség egyharmada a falusi lakosság soraiból kerül ki. Rivalda­fény falun címmel a színhá­zak vidéki vendégjátékairól szól V. Szeverjanova cikke. . Gyógyító műszerek címmel az egészségügyben használa­tos több mint 700 új műszer­ről szól egy cikk. Bemutatja a júniusi szám Donszkoj kolostorát, hírt ad az Aeroflot új útvonalairól. Divat, mese és sok hasznos tudnivaló egészíti ki a Szov­jetunió című lap júniusi számát. LÁNYOK,ASSZONYOK Éljen az olimpia! című ve­zércikkel köszönti a lap olva. sóit. A XXII. olimpia előké­születeiről I. Novikov —» a lap tudósítójának kérdéseire vá­laszolva — elmondta, hogy Moszkva készen áll a vendé­gek fogadására. Az olimpiai faluról képes beszámoló je­lent meg. Az olimpiai komp­lexum tervezői és építői a legnagyobb mértékben gon­doskodtak a sportolók ké­nyelméről. A Szovjetunióban körülbelül 6000 sportiskola működik. Ezek közül a kis belorusz városkának, Moszti- nak a nevét említi a cikk. Ez a kajak-kenu sport kedvelői, nők paradicsoma. „Nehéz volna kideríteni, kinek jutott először eszébe, hogy Moszti egyik iskolájában kajak­ke nu-szakosztáíyt kellene szervezni — írja a cikk-írója — de jó gondolat volt. Húsz évvel később Zajcev tanítvá­nyai már a szerelmesei lettek e sportágnak. A mosati ka­jakosok, kenusok fő jellem­vonása talán az állhatatosság, amit nem nélkülözhet a sportoló.” Sporthoz kapcso­lódik a Gyakran álmodom ko- kos ár labdáról című cikk is. A tartalom szerint a Szovjet­unióban több mint három­millió ötszázezer társadalmi munkában tevékenykedő edző dolgozik. Ezek közé tartozik Ligyija Alekszejeva. Az ő sporttevékenységét mutatja be Nyinla Jerjomina írása. A barátság szolgálatában címmel, az MSZBT megala­kulásának évfordulója alkal­mából Ligeti Lajos akadémi­kus, az MSZBT alelnöke nyi­latkozik a lap munkatársán nak, Orosz Máriának az el­múlt 35 esztendőről. Nálatok hogyan csi.nál- nálják? című sorozatban egy alfödi és egy kubányi műve­lődési házat mutat be Bozó- ky Éva és L. Lerner írása. Zoja Mironova, az orvosin, dományok doktora sok spor­tolónak segített visszatérni a pályára. A Nemzetközi Olim­piai Bizottság az egyetemes sportnak tett különleges szol­gálatokért kitüntetést ado­mányoz. A kitüntetettek kö­zött nő is van: Zoja Mirono­va szovjet orvosnő. A lap divatoldala az olim­piai ruhaösszeállítást mutat­ja be. Kézimunka- és divat- tanácsadás, valamint a szo­kásos mese sem hiányzik a júniusi szám tartalmából. SZOVJET IRODALOM Danyil Granyin mutatja be az e havi szám olvasóinak Klawigyija Gyeniszov nát, aki 1942-ben kiharcolta, hogy behívják katonai szolgálat­ra. Beosztották a politikai tisztek továbbképző tanfo­lyamára. Az iskola elvégzése után Krasznodarba vezé­nyelték. Ott működött akkor a vinnyicai gyalogostiszti tan­folyam. A társadalomtudo­mányi tantárgyak tanára lett. Klava Vilor a frontra is együtt ment növendékeivel. Politikai tisztnek osztották be a 2. zászlóalj 5. századá­ba. Két hónapig vett részt a harcokban. Az ő tevékenysé­gét ismerteti a regény. Líra című rovatában a lap júniusi száma Alekszandr Tvardovszkijt mutatja be. A versek két nyelven olvasha­tók. Alekszandr Tvardovsz­kijt, aki most lenne hetven éves, nem kell bemutatni a magyar oLvasóknak. Igazi né­pi költő volt, aki a népkölté­si stílusjegyek felhasználá­sában Puskin és Nyekraszov hagyományait fejleszti to­vább. Közös dolgaink című feje­zetében a lap Tandori Dezső műfordító tevékenységét is­merteti. A hetvenes években vált Tandori neve ismertté Robert Musil A tulajdonsá­gok nélküli ember című re­gényének költői lendületű és filozofikus mélységű fordí­tásával aratta eddig legna­gyobb irodalmi sikerét. A belorusz irodalomról és összehasonlító irodalomtu­dományról Alesz Adamovics Vlagyivosztokig terjed a ha­zánk című tanulmánya ír. Szvjatoszlav. Richter és a képzőművészet címmel a nagynevű muzsikust kérdezi Iraklij Andronydkov. A Szemle és a Krónika cí- •mű rovatok ebben a szám­ban is érdekességeket kőhe­gyeimet egy elfelejtett Anye­gin fordítására. szputnyik Az Olimpia ’80 szervező bi­zottságának sajtófőnöke, Al­lan Sz tarod ub „Olimpiai Hírszolgálat” címmel gazdag és sokoldalú tájékoztató anyagot juttatott el a folyó­irat szerkesztőségéhez. A töb­bi között megtudhatjuk, hogy az olimpiai sajtóközpont Moszkva szívében lesz, in­nen 7800 újságíró, hírügy­nökségi tudósító, fotóriporter, filmoperatőr, televízió- és rádiókommentátor tudósít majd. Rekordok és tudomány címmel Aleksziander Baska- tov tanulmányát közli a folyóirat. A szerző a többi között megjegyzi: „A sport szakavatott mesterei jól tud­ják, hogy a korszerű beren­dezés és a kiváló felszerelés ugyan nélkülözhetetlen, de nem mindenható a sportban. A döntő: a tehetség és a munka, mármint a sportoló adottságai és az igényes, tudományosan megalapozott edzés. Nytkolaj Ogarkov, a Szov­jetunió marsallja, a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének első he­lyettese tollából a lap közli „A béke támasza” című írást, amelyben a szerző a szovjet fegyveres erők múltját és je­lenét tárja elénk. Garter elnök a hidegháború szellemét újjáélesztve, el­rendelte néhány árufajta exportjának leállítását a Szovjetunióba, valamint az Egyesült ÁLlamök és a Szov­jetunió közötti tudományos- műszaki csere befagyasztását. Az amerikai kormány min­dent elkövet, hogy nyugat- európai szövetségeseit is be­vonja ebbe. Mennyire sike­rül ez? Erre kapunk választ Nyikolaj Smeljev professzor ,.Az enyhülés anyagi előfelté­tele” című tanulmányából. A holdtalaj titkairól olvas­hatunk az azonos című írás­ban. „ ... A tudósok a Hold­ról származó talajmintákat vizsgálva érdekes adatokra figyeltek fel. Kiderült, hogy a talajmintában található néhány ásvány keletkezése el­képzelhetetlen gázok jelenlé­te nélkül. Hogy ez mit je­lent? Fantasztikusnak tűnik, mégis valóság: a holdkőze­tekben felfedezhető széndi­oxid, hidrogén, ammónia és más illékony vegyület arra utal, hogy a Holdnak lehet — bár rendkívül ritka és vál­tozékony — gázhártyája.” A folyóirat közli Kon- sztanytyin Jacimirszkij, az Ukrán Tudományos Akadé­mia tagja munkáját „Az élet elemei” címmel. „Kórkép első látásra” címmel közli a folyóirat Vla­gyimir Bogatirjev írását, amelyben a szerző egy új diagnosztikai módszert ismer, mertet. Az irodalmat ezúttal Jurij Trifonov „Végtelen játékok” című filmnovellája és Edu- ardas Miiezelaitis „A kéz” című verse képviseli. A júniusi szám tartalmát több terjedelmes cikk, riport és színes hír egészíti ki, vala­mint a humor, a sakk, az Olimpiai naptár és egy pá­lyázati felhívás, amelyet ez­úttal is az olvasó figyelmé­be ajánlunk. A Budai Népszínház épülete (épült 1861-ben).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents