Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

1980. június 15. AIM manapság a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársa­ság térképét szemügyre ve­szi, érdekes jelenségre figyel fel. A 170 kilométer hosszú Murgab — kanyargó hegyi folyók egyike — 3239 méter magasságban sarló alakiban hosszan elnyújtott tóvá szé­lesedik, majd eltűnik, és ke­véssel később újra láthatóvá váliik. Itt a természet adott vá­ratlan ajándékot. A szeiz­mikusán aktív térségben 191il-ben hegyomlás zárta el Uszoj település közelében a Murgab völgyét. Azóta mes­terséges víztükör alakult ki: a Száreszki-tó, A Száreszki-tó jelentős vízgyűjtő, 80 folyóég csatla­kozik hozzá, s mi itegy kínál­kozik a természet adta lehető­ség a vízenergia bekapcsolá­sára. Ennek-a kincsnek a hasznosítása azonban nem egyszerű feladat: ebben a magasságban az év 240 nap­ján fagy van, a fagymentes napokon pedig viharok nehe­zítik a tó megközelítését, még légi úton is. Az ember azonban nem adja meg magát. A kutaitóexipedí- ciók ésszerű tervet dolgoztak ki a vízkincs megfelelő hasz­nosítására. Eszerint a Szá- reszki-tóból a Murgab völ­gyébe irányítják a vizet. Eh­hez 300 méter magas völgy­záró gátat emelnék a völgy­ben. Az új vízi út mentén ví­zi erőművet építenek, amely­nek —’a terv szerint — éven­te 5,3 milliárd kilowattóra áramot adnak majd. Az új víztározót 17 köbkilométer vízzel töltik fel, ami az ön­tözés jelentős kiterjesztését teszi majd lehetővé. A Száreszki-tó tehát' a tér­képen tovább vándorol. Mire azonban a tervekből valóság lesz, valószínűleg már más névvel jelöli a térkép. KGST Szembenézünk az „energia-kihívással” A KGST összekapcsolt elektromos hálózatának központi áramelosztója, Prágában, éjjel-nappal gondoskodik az áramellátásról. így villafmosenergia-import­Moszkvában a közelmúlt­ban tartotta 95. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. A testület —a többi között — áttekintette a tagállamok hosszú távú együttműködési Célprogramjait. Közülük mosT; az energia- és fűtő­anyag-terveket vesszük szemügyre. A KGST-országdk ener­giaszükséglete — a Szovjet­uniót nem számítva — az év­tized végére több mint egy milliárd , tonna tüzelőanyag lesz. Ennek körülbelül felét tudják saját -magúik megter­melni. Miután gazdaságuk fejlődik, mind több energiá­ra, fűtőanyagra lesz szüksé­gük. Természetesen, továbbra ra is elsősorban a Szovjet­unióból importálnak kőola­jat, földgázt, villamos ener­giát, Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy a szovjet fűtőanyag-források ugyan tekintélyesek, a szov­jet szállítások további eme­lése mégis gyakorlati korlá­tokba ütközik. Mindennek félmérése arra késztette a KGST-országokat, hogy az „energia-kihívással”, közösen nézzenek szembe. Ezért született meg a KGST- országok energia-, fűtőanyag- célprogramja a nyolcvanas évekre. A dökumentum elsőrendű feladatnak jelöli meg a bel­földi energiakészletek lehető legteljesebb kiaknázását. Ide számítják a gyengébb minő­ségű szén vagy Olaj nagy tel­jesítményű gépekkel törté­nő gazdaságos kitermelését. A következő fejezet az atom­erőművekkel foglalkozik. A program szerint az évtized végéig ä gazdasági integrá­cióhoz tartozó országokban összesen 37 millió kilowatt teljesítményű atomerőművet építenek. Nálunk a paksi atomerőmű 440 ezer kilöwat. tos első egysége várhatóan az év végén indul; teljesítő képessége — további reak­torral — 1984-re egymillió 760 ezer kilowattra fokozha­tó. A közös atomerőművek közül kiemelésre méltó a Szovjetunió területén épí­tendő két, egyenként négy­millió kiilowiattos erőmű. Tő­lük a villanyáram felét, a kö­zös beruházásban való rész­vételük arányában, az euró­pai KGST-országok kapják. juk meghaladhatja az 1980-as szintet. A villamos energia .továbbí­tására szolgál az európai KGST-államok egyesített vil­la m osen er g ia-r en dszere. Ez lehetővé teszi a gazdaságos energiacserét, zavar esetén a segítségnyújtást, a villa- mosenergia-szálllítás ■ növelé­sét. „Ütőere” az a hatalmas 750 k'V-os feszültségű háló­zat, amely Vinnyica és Al­bert irsa között már elkészült, s amely kontinensünk vala­mennyi KGST-országát egy­befűzi majd. A KGST-államokban ki- termélt kőolajnak mintegy 97 százaléka, a földgáznak hoz­závetőleg 85 százaléka szár­mazik a Szovjetunióból. A Pravda minapi híre szerint tavaly 604 millió tonna olajat és 460 milliárd köbméter földgázt exportáltak a KGST-országökba. A KGST- országok tehát — Románia kivételével — a Szovjetunió­ból fedezik olaj- és földgáz- szükségletük nagyobb részét. A két számból látszik, hogy a „fekete arany” kitermelése a Szovjetunióban magas szintet ért el. Fenntartását célozza az intenzív kutatás, s az új le­lőhelyek feltárása. Tudnunk kell azonban, hogy ez az ed­diginél nehezebb természeti és geológiai feltételek mel­lett folyik. A. világ új energiahelyzeté­ben, amikor az olaj világpia­ci ára folyamatosan kúszik felfelé, újra felfedezték a „fekete gyémántot”, a szenet! A KGST-államok viszonylag bőséges készletekkel rendel­keznek, amelyek a távolab­bi jövőre is elégesnek - ígér­keznek. Következésképpen a célprogram előirányozza szi­lárd tüzelőanyaggal üzemelő új hőerőművek építését is. A tájékozódás kedvéért meg-, említjük, hogy jelenleg a KGST-országdkra jut a világ széntermelésének körülbelül 30 százaléka. A fűtőanyaggal és az ener­giával való legteljesebb taka­rékosság és ésszerű gazdál­kodás — így lehetne egy mondatba foglalni a követke­ző fő célt. Eléréséhez kor­szerű berendezésékkel felvál­tani a jelenlegi, jóval ener- giaéhesébb felszereléseket. Az ENSZ egyik statisztikai jelentése szerint az elkövet­kező másfél évtizedben — megfelelő intézkedésekkel — a fűtőanyag- és energiaigény mintegy 30 százalékkal csök­kenthető. A Célprogram készen áll. Most a testvérországok dolga teljes és következetes meg­valósítása. joos György Három kontinens autói Brnóban Sokszor hallunk a híres brnói vásárról, azt azonban kevesen tudják, hogy az öt­ven hektáros brnói vásár­város voltaképpen egész éves programmal rendelkezik. Az idei szezont, az év elején, nemzetközi macskakiállítáS- sal nyitották meg, majd hí­zelgő, nyávogó házibarátaink után a vásár területének 38 ezer négyzetméterén a nem­zetközi élelmiszeripari sza­lonnak adtak helyet. Ez az a seregszemle, ahol Magyar- ország rendszerint kitűnően szerepel. Ezt követte a köz­szükségleti cikkek tavaszi vá­sára. Itt szintén szép sikerrel szerepelt a magyar színes te­levízió. A következő bemu­tató, most májusban, a textil­gyáraké volt. E két kiállítás 1 május végén egyhetes valódi vásárral zárult. A gazdag ki­állítás tárgyaira sok százezer vevő akadt. Most, június 28-án kezdő­dik és július 4-ig tart az Autoprogres ’80 című nem­zetközi seregszemle, amely az elmúlt években minden ke­retet kinőtt, s amelyet most első ízben rendeznek a brnói nagyvásár területén. A moto­rok, autók hívei eddig is is­merték Brnót, az évente is­métlődő, neves Grand Prix- ről. A nemzetközi kiállítás­ban sem csalódnak majd. Lesz ott három kontinens legújabb autó- és motor- modelljein kívül felszerelés­szervizek, autógumi-műhe­lyek, sőt magángarázsok szá­mára; bemutatják a bizton­ságot és az üzemanyag­takarékoskodást szolgáló leg­újabb találmányokat, a kon­ténerek új fajtáit csakúgy, mint a forgalomirányítás és az autóvezető iskolák legmo­dernebb technikai eszközeit, illetve azokat a berendezése­ket, amelyek megvédenék a motorok zajától, gázától. Ugyanebben az időben, párhuzamosan négy további nemzetközi kiállítás is lesz a vásárvárosban: láthatjuk a gyárak belső automatizálásá­nak első nemzetközi sereg­szemléjét, az ipari robotok második találkozóját, az ön­tödék harmadik nemzetközi kiállítását, s a forrasztás­technika ötödik nemzetközi versenyét. Jóformán még be sem zár­ta kapuját a technika e tö­meges bemutatkozása, ismét élőlények: a kutyák vesznek át 23 ezer négyzetméteres tere­pet. Július 5—6-án lesz a nem­zetközi kutyakiállítás, min­denfajta eb számára. Az első napon a vadászkutyák, a má­sodikon a többiek állnak a reflektorfényben. ■» Kis szünet után, szeptem­ber 8—10. között következik a híres brnói őszi gépipari nagyvásár, nem kevesebb, mint 160 ezer négyzetméte­ren. A maga nemében Euró­pa egyik legnagyobb nemzet­közi vására. Aki egyszer lát­ta, tudja, hogy leírásához ol­dalak kellenek. Az idei leg­érdekesebb attrakciójának kétségtelenül a repülőgépek, illetve az energiaberendezé­sek ígérkeznek, közülük is az atomreaktorok, amelyeket Csehszlovákiában, a Skoda Művekben, immár sorozat­ban gyártanak. A feltalálók randevúját, és a műszaki újdonságok hato­dik nemzetközi bemutatóját október 23—29-e. között ren­dezik. Akit érdekel, az gya­korlatilag minden iparágból talál itt érdekességet. . November 9—13-án a fel nem használt anyagkészletek bemutatóbörzéjét láthatják a kíváncsiak, akár külföldről is, majd december 12—21-e között a brnói vásárváros a karácsonyi nagyvásárral zár­ja kapuját. Ilyenkor sok olyan közszükségleti cikket árusíta­nak, amelyhez az év során — valamilyen okból — az üzletekben nem lehet hozzá­jutni. <f) „Gépesített” lakások Mutasd meg a lakásod és megmondom, hogy ellsz — a régi mondás új változata tö­kéletesen igaz. Az elmúlt évek statisztikáiból kiderül, hogy a KGST-országdkban a lakások „gépesítése” meny- nyiségileg ma mar — általá­ban — nem marad el a fej­lett nyugat-európai országoké mögött. Meggyőz errőll bennünket egyetlen pillantás a számok­ra. Két évvel ezelőtt a ma­gyar. háztartások felszeréltsé_ gülkkel a harmadik helyen álltak Csehszlovákia és az NDK mögött Hűtőszekrény­ből 266, tv-ikészülékből 246, mosógépből 285 jutott ezer lakosra, vagyis kb. 300 csa­ládra. Északi szomszédaink­nál a kép még jobb. Tv-ké- 6zülókből például — ezer fő­re — Csehszlovákiában 259, az NDK-ban 325 jut. Hát­rányban az iparilag fejlett országokkal szemben csupán egy-két területen vagyunk: az automata mosógépnél, a színes tévénél, a képmagnó­nál, stb. Az említett számokat sem­miképpen nem önkényesen emeltük ki. Mindegyik euró­pai KGST-országban roha­mosan javult a lakások fel­szereltsége. 1977-ben a hét országba i 1960-hoz képest a hűtőszekrények száma tízsze­resére, a személyautóké hét­szeresére, a mosógépeké majdnem háromszorosára, a tv-készülékeké három és fél­szeresére, a rádióké kétsze­resére emelkedett. A jó ellátás alapja termé­szetesen a gyártás. S mivel tartás fogyasztási cikkekről van szó, a gyárak előrete­kintenek 1990-ig, sőt 2000-ig. Az „utasítást” magától az élettől kapják. Az első számú kívánság a tervezőkkel szem­ben az, hogy a jövőben már csak világszínvonalon álló háztartási gépeket gyártsa, nak. Az automata mosógé­peknél, a sz(nes tévéiéi a fel­zárkózás elodázhatatlan. A képmagnó, a vasaló- és mosogatógépek, a mosó. és szárítóautomaták, a mélyhű­tőberendezések tömeggyártá­sában hamarosan megteszik az első lépéseket. Magától értetődő, hogy a hét ország terveit,- elgondo­lásait az igényék és a lehető­ségek alapján időben — előre — összehangoljuk, az egy­máshoz alkalmazkodás a kö­zös kutatómunkával kezdőd dik. Ide tartozik a tudatos, célszerű és főleg: összehan­golt licencvásárlás, amelynek lehetőségeit országaink még korántsem merítették ki. Ezt követi a szabványosítás, a ti­pizálás, majd a kooperáiás — még az alkatrészgyártás­ban is. Végtére mindez a kö­zös értékesítést segíti, nem szólva a gyakran sántító al­katrészellátás javításáról. És még néhány gyakorlati kér­dés: információcsere, az árak összehangolása. És 2000 után? Azután majd jönnek a ház. tartási robotok, de addig még a háztartási gépeket-teljesen a szolgálatunkba kell állíta­nunk. G. I. NDK Kincs a víz! Az NDK Európa azon országai közé tartozik, ahol vi­szonylag kevés a természetes vízforrás. A vízzel — az élet és a gazdaság nélkülözhetetlen elemével — tehát ésszerűen kell gazdálkodni. Jelenleg az országban 78 500 kilométer vízvezeték, 1500 szivattyúállomás, 31 000 kilométer csatornavezeték, 13 000 kisebb-nagyobb tó, 170 völgyzáró gát, 4200 kilo­méter hosszú védőgát van. Az ország tengerpartja pe­dig 340 kilométer hosszú. Az új városok, lakónegyedek kialakulása természet­szerűleg együtt jár a vízvezeték-hálózat folyamatos bő­vítésével. Berlinben például az ivóvíz-szükséglet évente mintegy 5,9 millió köbméterrel nő. A kilenc berlini vízmű mellé ezért újabbat is építenek. Más városok — így Karl-Marx-Stadt, Zwickau — ivóvízszükségletét a völgyzáró gátak vízmennyiségéből fedezik. Falun is egyre természetesebb a vízvezeték: évente mintegy száz községet kapcsolnak be a hálózatba. A legnagyobb vízfogyasztó az ipar. Több mint 17 mil­lió köbméter vizet igényel naponta, amelynek 70 szá­zaléka a hűtővíz. Az üzemóriások — mint például Eu­rópa legnagyobb barnaszén-üzemelésű hőerőműve, a boxbergi erőmű — saját víztárolórendszerből biztosítják vízszükségletüket. így is szükséges a zárt vízgazdálko­dási kör: az egyszer használt víznek hűtés, tisztítás utáni tárolása, újrafelhasználása. A cél ennek általános­sá tétele, úgy, hogy az ipari egységek a korábbinál 20 százalékkal kevesebb vizet használjanak fel. A mezőgazdaság — az öntöző- és esőztető-berende- zésekhez — naponta több mint 8 millió köbméter vizet igényel. Kiszámították, hogy egy kiló burgonya terme­léséhez 200 liter vízre van szükség! Még nagyobb a víz- szükségletük az állattenyésztő gazdaságoknak. Mesterséges tavak, víztározók létesítésével igyekeznek azon, hogy a termelésben oly bőven megtérülő vízigényt ki tudják elégíteni. Jó példa erre a Kyritz melletti Dosse-víztározó, Itt három kisebb tó vízkincséből 236 hektárnyi vízterületet alakítottak ki, ami 15 millió köb­méter tárolását teszi lehetővé. Egyébként a víztározók építésével 1945 óta megkétszereződött a duzzasztómű­vek száma. ■MM mmm Készítik az autómatuzsálemeket a brnói Autoprogres ’80-ra A mai háziasszony már nem azt nézi, hogy vegyen-e hűtő- szekrényt, hanem, hogy mekkorát. Egy tó vándorútra kel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents