Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-14 / 138. szám
2 ÜlÉPÜJSÁG 1980. június 14. PANORÁMA Állásfoglalás az enyhülés mellett Fegyverkezés, szovjetéi lenesség Carter külpolitikai programja Bolíviai parázs Péntek esti kommentárunk. Megoszlik a vélemény, vajon Bolíviában eddig 160, netán 180, vagy — mint a Le Monde nemrég írta — kétszáznál is több államcsíny zajlott-e le. Tény, hogy a „Zöld kontinens” legnyugtalanabb államának históriája voltaképpen puccsok története. Az elmúlt napokban ismét megsokasodtak a La Pazból keltezett — egyelőre még kérdőjeles — hírek, amelyek újabb államcsíny lehetőségét latolgatják. Nem is alaptalanul. Bár a tábornokok visszautasították Hodding Carternek, az USA külügyminisztériuma szóvivőjének állítását, miszerint Lídia Gueiller elnökasszonynak számolnia kell a katonák hatalomátvételi kísérletével, a cáfolatnak csekély az értéke. Mindenesetre átmenetileg fagypontra süllyedt Washington és La Paz kapcsolatainak hőfoka. Az amerikai nagykövetet Bolíviában nemkívánatos személynek nyilvánították, és az ország elhagyására szólították föl. Mindez azonban csupán a bolíviai feszültség külső megnyilvánulási formája, semmi esetre sem utal a belső ellentétek igazi gyökereire. Tulajdonképpen egy évvel ezelőttre, Silles Zuazo és Paz Estenssoro döntetlenül végződött vetélkedőjéig vezethető visz- sza a jelenlegi feszültség eredője. A két politikus közül egyik sem szerezte meg az elnöki címet, La Pazban azonban — Hugo Banzer tábornok hétéves diktatúrája és példátlan terrorja után — végre polgári kormány alakulhatott a múlt nyáron. Banzer hasonszőrű elődjeit is számítva, tizenöt évet töltött Bolívia a féktelen terror légkörében. A polgári kormány egyesztendős, vagyis ideiglenes mandátummal rendelkezett, de még azt nem érhette meg, mert Natush Busch ezredes megdöntötte. Ezt azonban már az Egyesült Államok is megsokallta. Busch végül is — a katonák támogatásával — alkuba bocsátkozott, s ennek eredményeként 1979 novemberében újra polgári kabinet lépett a színre. Ebben csupán egyetlen katona kapott, tárcát, amire Bolívia történetében alig volt példa. A háttérben azonban — Gueiller elnökasszony bizakodó nyilatkozatai ellenére — nem csitultak az ellentétek. Látszólag ugyan kompromisszum született a polgári vezetés és a katonák között, de a parázs továbbra is ott izzott a laktanyák környékén. Más szóval — mint azt Budapest vendége, Jorge Kolle, a Bolíviai Kommunista Párt első titkára megfogalmazta — a diktatúra társadalmi alapjai lényegében érintetlenek maradtak. Június 29-én Bolíviában általános választásokat tartanak. A hadsereg főparancsnoksága azzal a kívánsággal állt elő, hogy a választásokat legalább egy évvel halasszák el. A parlament, a politikai pártok és a 12 elnökjelölt egységes döntése alapján az elnöknő azonban bejelentette, hogy a választást fi tervezett időpontban megtartják, mert „ezt várja a nép és a nemzetközi közvélemény”. A katonák látszatra elfogadták az elnöki döntést, de az újabb puccs veszélye változatlanul fennáll!... GYAPAY DÉNES Forgalom a Petőfi-hídon A Szocialista Internacioná- lé irodájának csütörtökön megkezdett, kétnapos tanácskozásán résztvevő küldöittek állást foglaltak az enyhülés, a kelet—nyugati kapcsola- tok fenntartása és a fegyver- zetkorlátozás mellett. Aggodalommal szóltak a fegyverkezési verseny fokozódásáról. Joop Den Uyl, volt holland miniszterelnök, az interna- cionálé egyik alelnöke csütörtök este tartott sajtóértekezletén rámutatott: a tanácskozás küldöttei egyetértenék abban, hogy a szocialista pártoknak fokozniuk kell a kelet—nyugati párbeszéd védelmére irányuló erőfeszítéseket. Hangsúlyozta, hogy nyilvánvalóan ezt a célt szolgálja majd Schmidt nyugatnémet kancellár küszöbön álló moszkvai látogatása is. Az AFP szerint a küldöttek nem hivatalos megbeszéléseinek homlokterében az iráni helyzet állt. A konferencia megnyitása előtt egy nappal Oslóba érkezett Ghotbzadeh iráni külügyminiszter,, aki több megbeszélést folytatott a Szocialista Internacionálé vezetőivel. Az AFP ezzel kapcsolatban utal arra, hogy megfigyelők szerint nem várható semmilyen konkrét kezdeményezés az amerikai túszok ügyében. Az iroda aggodalmának adott hangot a»latin-amenilkaf helyzet miatt. A küldöttek hangoztatták, hogy egyes or-' szágokban, így Salvadorban és Paraguayiban tovább fokozódott az elnyomás. Több felszólaló szerint Washington egyre nagyobb nyomást gyakorol a térségre. Néhány delegátus elítélte a Szovjetunió afganisztáni szerepét. A Norvégiában hivatalos látogatáson tartózkodó Huang Hua kínai külügyminiszter csütörtökön titokban találkozott Ghotbzadeh iráni külügyminiszterrel. Huang Hua megbeszélésük témáját újságíróknak az általános nemzetközi helyzet áttekintésében jelölte meg, jóíértesült oslói körök azonban tudni vélik, hogy a két miniszter a Szovjetunió afganisztáni lépéséről és az ezzel kapcsolatos iráni és kínai álláspontról tárgyalt. Carter amerikai elnök kifejezte reményét, hogy az Egyesült Államok „valamikor a közeljövőben szorosabb és hatékonyabb kapcsolatokat építhet ki a Szovjetunióval”, de ezt a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon kívül elsősorban Washingtonnak az afganisztáni eseményekre adandó „erős és határozott” válaszától várja. A demokrata párt választási programját összeállító bizottság előtt mondott csütörtöki beszédében Carter azt bizonygatta, hogy „az igazi enyhülés” híve. A Szovjetunióval szembeni politikáját három pontban foglalta össze. Elsőként azt emelte ki, hogy Washington nyomást akar gyakorolni a Szovjetunióra annak érdekében, hogy vonja ki csapatait Afganisztánból. Másodikként azt az amerikai célkitűzést említette, hogy növeljék az Egyesült Államok és szövetségesei katonai erejét, és csak a harmadik legfontosabb tényezőnek nevezte a SALT—II. szerződés törvénybe iktatását. A szerződés ratifikálását az Egyesült Államok nemzeti érdekének minősítette. Carter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja ötéves fegyverkezési programjának végrehajtását, beleértve az MX interkontinentális ballisztikus rakétákból álló rendszer kiépítését, valamint a robot-repülőgépek (szárnyas rakéták) és a Trident Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésén megvitatta a nemzetközi és a belpolitikai helyzetet. Gus Hall, a párt főtitkára a KB-ülésen kijelentette, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetre jellemző az amerikai imperializmus fokozott agresszivitása. Nagy veszélyt jelent a békére és a nemzetközi biztonságra a NATO- nak az a határozata, hogy új amerikai közép-hatótávolságú tengeralattjárók kifejlesztését. Az amerikai elnök síkra- szállt a NATO hosszú távú fegyverkezési programjának megvalósításáért és új amerikai atomfegyverek nyugateurópai elhelyezéséért is. Az amerikai külpolitika egyik fontos feladatának nevezte, hogy erősítsék az akcióegységet a nyugati szövetségesek között, tekintet nélkül a szövetségesek közötti különbségekre. Carter a továbbiakban kitért arra is, hogy az Egyesült Államok fejleszteni akarja kapcsolatait Kínával. A fejlődő országokról szólva az amerikai elnök azt mondta, hogy Washington a jövőben nagyobb befolyást szeretne gyakorolni az afrikai és a karib-tengeri politikai eseményekre. Ezzel összefüggésben azzal vádolta Kubát, hogy „exportálja forradalmát”. A Közel-Kelettel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy „üdvözölni fogjuk más országok kezdeményezéseit, feltéve, hogy hozzájárulnak a Camp David-i béke- folyamathoz”. A demokrata párt programbizottsága elé terjesztett 75 oldalas programjavaslatában Carter belpolitikai kérdésekkel is foglalkozott. Ezek közül elsősorban azt emelte ki, hogy erősíteni kell a párt egységét. Kennedy szenátor szintén a bizottság elé terjesztette javaslatát a demokrata párt választási programjára. rakétákat telepítenek Nyugat- Európába. Hasonlóképpen veszélyes — hangoztatta továbbá Gus Hall —, hogy az Indiaióceánon amerikai armadát vontak össze, úgynevezett gyorshadtestet állítanak fel, Kínával katonai megállapodásokat kötnek és erőteljesen növelték a katonai költség- vetést. Mindez azt jelenti, új szakaszba lépett az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai fölényre tegyen szert és magához ragadja a világuralmat. BUDAPEST Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezte ki részvétét Henryk Jablonskinak, a Lengyel Nép- köztársaság Államtanácsa elnökének Mariam Spychalski marsall, a lengyel államtanács volt elnöke elhunyta alkalmából. * A: Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Gerbnimo Arnedo Alvarez- nek, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának elhunyta alkalmából táviratban fejezte ki részvétét az AKP Központi Bizottságának és az elhunyt családjának. * A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Costa Rica-i Népi Élcsapat Párt június 13—16. között ülésező XIII. kongresszusát. ♦ Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével pénteken hazaérkezett Finnországból a magyar építésügyi küldöttség. Abrahám Kálmán megbeszéléseket folytatott Eino Uusitalo belügyminiszterrel, Johannes Koikkalainen lakásépítési és Ulf Sundquist ipari és kereskedelmi miniszterrel is. * Olajos József elnök vezetésével pénteken hazaérkezett Bukarestből a Magyar Szabványügyi Hivatal küldöttsége, amely részt vett a KGST szabványügyi állandó bizottságának ülésén. A tanácskozáson csaknem 500 KGST- szabványt hagytak jóvá, egyebek között gépipari alkatrészekre, elektrotechnikai anyagokra, villamos gépekre, háztartási eszközökre, emelő- és szállítóberendezésekre vonatkozó előírásokat. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén határozott intézkedéseket sürgettek a pretoriai fajüldöző rendszer és támogatói ellen. A vitában felszólalt képviselők elítélték a nyugati hatalmaknak a dél-afrikai probléma rendezését gátló politikáját. A Petőfi-híd felújítása befejeződött, a hídon péntek délután megindult a forga- _ lom. Az ünnepélyes aktuson'" részt vett: Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a munkában is részt vett munkások, vállalati vezetők, s a főváros párt-, állami és társadalmi szervezeteknek képviselői. Június I6-án hajnalban lezárják a Szabadság-hidat és megkezdődik öt-hat hónapra tervezett felújítása. GUS HALL ELÍTÉLTE ORSZÁGA KATONAI LÉPÉSEIT Séta a Hyde Parkban „Demokrácia” és kutyatemető A Hyde Park — ki ne tudná? — London szívében terül el. A Serpentine-tó metszi ketté; nagy kiterjedésű réték, tisztások tagolják a több városligetnyi területet. A park nevét mindenütt a világon ismerik, sőt, valamiképpen a polgári demokrácia szimbólumaként emlegetik. Hiszen köztudott, hogy Anglia e szögletén évszázados törvényadta jog a szólás- és gyülekezési szabadság. Itt mindent és mindenkit szabad ócsárolni — 'kivéve természetesen a királynőt. Minden eszmét szabad hirdetni, még a kormány megdöntésére is lehet buzdítani. Miután az év nagy részében a szabad gyülekezés jogával elsősorban á •fényképezőgéppel felszerelt turisták élnek, az itteni „demokrácia” afféle olcsó látványosságként vonult be a köztudatba. A Hyde Parknak csak egy sarka a Speaker’s Corner, ahol a szónokok politikai nézeteiket kifejtik, de a park többi része is „megér egy misét”. Itt van mindjárt északi oldalán a Bayswater Road, a nevezetes Oxford Street folytatása: kilométerhosszan festők sokasága kínálja portékáját. Kapható itt nyaklánc, gyűrű, a kiabáló giccstől az igazi művészetig. Amerikai turisták gyakran kapnak kedvet hozzá, hogy botcsinálta mecénásként megkíséreljék felfedezni az évtized Modig- lianiját vagy Utrillóját. Nem messze kutyatemető: sírkövek, olykor márványtáblák őrzik a néhai kedvencek emlékét. Azt mondják, egy zsebkendőnyi sírhely árából, London külső részeiben már házhelyet lehet vásárolni. Ennek megfelelően nem akármilyen alantas kutyusok alusszák itt örök álmukat... Maga a park gyönyörű. Az ősi fák alatt ismerkedtem meg Leslie Hawley úrral, a szabad óráiban erre sétálgató biológiatanárral. Ö szólított meg, látva rajtam — a fényképezőgép árulkodó jel —, hogy külföldi vagyok. — Melyik országból érkezett? — Magyarországról. — Tehát a vasfüggöny mögül..— Hangja nem volt bántó; egyszerű ténymegállapításnak hangzott. — Vasfüggöny? Itt még mindig használjak ezt a fogalmat? — Komolyan kérdezi? — fordult őszinte kíváncsisággal felém. Ez a lehetőség szemlátomást még nem fordult meg a fejében. Csodálkozott, amikor megemlítettem, hogy az ország népességét meghaladó számban érkeznek hozzánk külföldről turisták... Közben • egy rendőr sétált át előttünk. — Látja, nálunk mindenkit lehet szidni, s a rendőr nem .hord fegyvert... — talált új témára Hawley úr. Valóban, az angol bobbyk nem hordanak fegyvert. Sőt, amikor néhány évvel ezelőtt pisztollyal akarták ellátni őket, ők maguk tiltakoztak ellene. — A fegyver kiadása és használata szigorúan kötött. Aki a rendőr kezébe — ha ideiglenesen is — fegyvert ad, végső soron a parlamentnek felel. Nos, uram, nálunk ilyen a demokrácia. Az aznapi Guardiant mutattam neki. Az újság címoldalán fénykép: az angol rendőrök — igaz, csak gumibottal — szétverik a manchesteri acélmunkások tüntetését, amelyet az országos munkabeszüntetés alatt szerveztek a sztrájktörők ellen. Ezzel politikai vitánk be is fejeződött, ismeretségünk hátralévő perceiben szigorúan az időjárás taglalására szőri tlkoztunik. Visszamentem a Speaker’s Cornerre. A délelőtti turistaattrakció — félbolond világmegváltók, zavaros szélsőségesek, adakozásért könyörgő jótékonysági egyletek — helyén több ezres munkásgyűlés zajlott: az acélipari .munkások szakszervezetének összejövetele. Mindenütt komor arcok. A turistákat vonzó, mosolyognivaló, kedélyes hangulatnak immár nyomát sem találtam. Ilyen is tud lenni a Hyde Park. HAHN PÉTER Ami véresen komoly: a bevándoroltak problémáinak is fóruma a Hyde Park gyepe A Hyde Park — a londoni fiatalok szórakozóhelye
