Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. május 8. Szovjet lapokból Huszonöt éves a Magyar Rádió Gyermekkórusa Huszonöt éves fennállásának alkalmából ünnepi hangversenyt adott a Magyar Rádió Gyermekkórusa a Zeneakadémián. Képünkön: Csányi László vezényli a kórust. Beszélgetés tankönyvekről „ Nem hiszek a gutenbergi korszak végében” Magyarországon, az iskolai tantervieket 1977—78 óta folyamatosan cserélik ki és ezzel összehangolva jelennek meg a szükséges tanügyi dokumentumok, köztük a tankönyvek. Ezekkel kapcsolatban kérdeztük meg dr. Kozma Tamást, az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának munkatársát. — A Köznevelésben, 1978-ban megjelent egy cikke, Korszerű-e a korszerű tankönyv? címmel. Akkor megkongatta a vész. harangot az oktatás eme hagyományos eszköze felett. Azt írta, hogy a tankönyv be fog olvadni az iskolai információhordozók — a munkalapok, a magnetofonszalagok, a dia- és pergőképek — tömegébe. Magyarországon azóta folyamatosan jelennek meg az új tankönyvek. Bevált a jóslata? — Nem. Még nem. A tankönyvek kicserélése nem jeleníti az oktatás új korszakát. Az elmúlt száz évben ezt a cserét nagyjából húsz- évenként megismételték. Ez törvényszerű is az olyan iskolában, ahol a pedagógusok tantárgyakat tanítanak, azaz egy-egy tudomány kicsinyített változatát: irodalmat, történelmét, matematikát, biológiát, fizikát, kémiát, stb. A tudományokra a folytonos elavulás és megújulás jellemző. A tanítandó ismeretek köre folyton változik és éppen ezért egy bizonyos idő után a tankönyveket ki kell cserélni, mert a tartalmuk már nem korszerű. A tankönyvek cseréjében a politikai szemléletváltozás is közrejátszik. A tananyagból az évék során ki lehet hagyni az idejétmúlt részekét, de ez a „nyirbálás” nem folytatható a végtelenségig. Egy adott idő után új tankönyvöket kell írni. — Ez a bizonyos adott idő éppen most jött el? — Az egyik tantárgy esetében igen, a másikban nem. Nyilvánvaló, hogy nem minden tantárgy tudományága fejlődik azonos ütemben. Az egyik előbb, a másik akkor éri el azt a minőségi változást, szemléletbeli ugrást, ami az új tankönyvek elkészítését igényelné. A jó megoldás az, ha folyamatos kutatásokat végzünk az egyes tantárgyakban és amikor ezek a kutatások beérnek, akkor fokozatosan lecseréljük a tanterveket és kapacitást biztosítunk a szükséges dokumentumoknak. Akkor nem kellene ilyen feszített ütemben végrehajtani a cserét... — Tudomásom szerint nyolc év alatt, folyamatosan cserélik a tanterveket. Ez feszített ütem? — Az egész iskolarendszerre kiterjedő váltás hallatlanul nagy szervezőmunkát igényel. Régebben ez nem jelentett ilyen feszültséget, mert az egész oktatási rendszer kisebb volt, például nem volt tömeges középiskolai Oktatás. Az Oktatási Minisztérium mindent megtesz, amit meg lehet a tantervekkel és tankönyvekkel kapcsolatban, csak az a baj, hogy a rajta kívül álló tényezőket nem tudja befolyásolni. így például a különböző nézeteltéréseket egy- egy tankönyv tartalmáról. Vagy a szerzők, a szerkesztés, a nyomdák adottságait. Ez hatalmas gond, mert az óriási könyvmennyiség rövid idő alatt pumpálódik át a magyar könyvkiadás viszonylag keskeny csövén. Vannak aztán olyan nehézségek is, amelyeket álproblémának érzek és véleményem szerint tárcaszintű intézkedéssel megoldhatók lennének. Például az, hogy minden iskolatípusra feltétlenül külön könyv készül. Bizonyos tantárgyakban azt hiszem, elegendő volna alapművet kiadni és meghatározni, hogy a különböző iskolatípusokban mennyit használjanak belőle. Többek között külön tankönyvpályázatot írtak ki a gimnáziumi és a közgazdasági szakközépiskolái kezdő angol nyelvkönyvre. Vajon milyen elvi különbségnek ikell lenni a kezdő középiskolai nyelvtanulásban? És ne feledjük a „pumpálás” kímjiait, amit esetleg a kis példányszámú —, de önálló — .tankönyvek kiadásia, szerkesztésben és nyomdai munkában jelent. Ez a pumpálás — gondolom — nehezíti a pedagógusok felkészítését is az új tantervekre. — Magyarországon összesen több, mint kétszázezer pedagógus van. El tudja képzelni a tantervék cseréjével összehangolt, alapos továbbképzésüket? Pedig az olyan tantárgyaknál, mint például a matematika, ahol valóban alapvetően új született, hallatlan szükség volna a továbbképzésre. Ez mindaddig jól ment, amíg az új tanterv bevetése kísérleti stádiumban volt és a többletmunka, a továbbképzés fizetésemeléssel járt. Ez a fokozatos elterjesztés az új tantervek bevezetésének valódi útja. Hiszen az csak szakmai hiedelem, hogy azonos nevelési körülményeket tudunk teremteni, ha egyszerre kapják meg a tanárok az új tanterveket. — Eltekintve a tantárgyi rendszerrel, a tantervek összehangolt és gyors kicserélésével, illetve a továbbképzéssel kapcsolatos problémáktól — milyennek találja az új tankönyveket? — Nos, lehet, hogy ellentmondásba kerülök saját magammal, de az ilyen tankönyvesére mindig hordozza annak lehetőségét, hogy jó szülessen. Az új matematika például, bármilyen viták vannak körülötte, kétségtelenül nagyon fontos lépés. Ugyanezt mondhatjuk el az orosz nyelv tanításának korábbi kezdéséről. No, meg ami a legközelebb áll hozzám: az anyanyelvi oktatásról. Az olvasás-tanításban is megpróbáltak szemléletet váltani és ez hatékonyabb, mint az előző. Még nagyszerűbb, hogy belátható időn belül meg fog jelenni egy másik olvasókönyv és a pedagógusok magük választhatják ki, hogy melyik könyv segítségével, milyen módszerrel tanítják meg a kisgyerekeket olvasni. — Végezetül visszatérek első kérdésemre: mikor olvad be a tankönyv a többi információhordozó közé? — A közeljövőben még nem. Az az elképzelés, hogy a gyerekeknek nem kell majd tankönyveiket és füzeteket cipelni, mert a multimédiák lépnek a régi eszközök helyére, egyszer megvalósul. De ennek a cserének a bevezetésére ma még nincs anyagi lehetőségünk. Hiszen jelenleg iskolánk sincs elég! S hogy negyvenötven év múlva mire számíthatunk? Ez elég kicsi idő az európai kultúrában. Tankönyvek, a mai értelemben bizonyára nem lesznek. És még kevésbé lesznek a szó tegnapi értelmében, amikor sok-sok családban az ábécés könyv volt szinte az egyetlen nyomtatott betű. A gyermeklexikon, a gyakorlókönyv, a küiönolvasmány, a szöveggyűjtemény, meg a tankönyv között el fog mosódni a határ. Ezt már ielzi az új tantervekkel megjelenő munkafüzetek, feladatlapok változatos szerepe is. De nem hiszek a gutenbergi korszak végében; az írott mű mindig fontos információ- hordozó lesz. NÓGRÁDI GABOR SZOVJETUNIÓ A Szovjetunióval a hidegháború nyelvén beszélni reménytelen vállalkozás — írja „A győzelem és tanulságai” című cikk. A cikkben D. Kraminov történelmi adatokkal támasztja alá fejtegetését a világbékért folytatott állhatatos küzdelemről a fasizmus feletti győzelemtől napjainkig. A háború, a győ- zelem'és a háború utáni fejlődés tanulságait hasznosítva a Szovjetunió a jövőben is a béke és a barátság politikáját folytatja. Történelmi, dokumentum jellegű írások sora és gazdag fotóanyag idézi a második világháború nagy csatáit, államfők, tudósok, művészek és politikusok szavait a Szovjetunió szerepéről a fasizmus elleni küzdelemben. A Szovjetunió rendkívül nehéz helyzetbe került a hitszegő Németország támadása miatt. Elvesztette területének jelentős részét és fontos nyersanyagforrásait. De a háború éveiben több harckocsit, repülőgépet és löveget gyártott, mint Németország és a vele együtt harcoló országok együttvéve. A Wehr- machtot nemcsak a szovjet katonák lelkierejével és halhatatlan hősiességével, hanem a szovjet fegyveres erők haditechnikai fölényévei zúzták szét. „A szovjet légierő a Nagy Honvédő Háborúban” címmel részleteket közel a folyóirat A. Sa- hurin visszaemlékezéseiből. Sahurin a második világháború éveiben repülőgépipari népbiztos volt. A Szovjetunió melléklete beszámol Kovács Kati szovjetunióbeli vendégszerepléséről, a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” című vetélkedő megyei és fővárosi döntőiről, valamint két májusi filmbemutatóról. Lindner András a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendszeresen bemutatkozó budapesti kórusok koncertjeiről ír. A „Mi a geotechnólógia?” című írás olyan, laikusok számára is érdekes eljárásokkal ismerteti meg az olvasókat, amelyek során ásványi nyersanyagokat termelnek ki a föld mélyéről a talajréteg megbolygatása nélkül. I. Ciganov írása azokról szól „Akiket jégre csalt a hal”. _A téli horgászatnak a Szovjetunióban a legszerényebb becslés szerint is kétmilliónál több hódolója van. Sok ezer telepet létesítettek számukra a folyók, tavak és mesterséges víztárolók partján. A Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem rektorával, A. Logunov val készített riport a világszerte ismert oktatási és tudományos fellegvárat mutatja be, ismerteti történetét mai életét és nemzetközi kapcsolatait. LÁNYOK,ASSZONYOK Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából olyan japán fiatalok úti élményeit közli a lap, akik lenini emlékhelyeket kerestek fel a Szovjetunióban. I. Gyenyi- szova írása a prágai Lenin Múzeumot mutatja be. Az „Alkotó gyerekek” című, színesen illusztrált anyag egy olyan kiállításról számol be, amelyet az Orosz Föderáció ifjú alkotóinak munkáiból állítottak össze. Az orosz birodalom egykori határvidéke ma már vegyiparral, fejlett mezőgazdasággal, gazdag kultúrával rendelkező köztársaság. „Hatalmas léptekkel halad Azerbajdzsán”, amely 1980. április 20-án ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, s néhány évtized alatt évszázadokkal mérhető utat tett meg. K. Juzsina írása „Egyszerűség és harmónia” címmel Galina Ulanováról szól, akinek művészete külön korszakot nyitott a szovjet balett történetében. Ulanova ma már nem lép színpadra. De sugárzó • tehetségének, művészegyéniségének és személyiségének hatása olyan óriási, hogy itt már hagyományteremtő művészetről beszélhetünk. A májusi szám új rovatot nyitott pszichológiai ismeret- terjesztő klub címmel. Az olvasók kérdéseire Vlagyimir Levi író, az orvostudományok kandidátusa válaszol. Tavaszi ruhatárunk divatos fehér darabjai mellett a többi szín élénkebbnek, frissebbnek látszik. A folyóirat divatfotói használható ötleteket adnak a női ruhatárak praktikus és elegáns felújításához. Irina Rodnyina 1969-ben lépett fel először a műkorcsolyázó világbajnokság győzelmi emelvényének legfelső fokára. Borisz Pokrovszkij képriportja nemcsak a jégpályán — edzés és verseny közben — mutatja be a híres műkorcsolyázónőt, hanem otthonában is. SZOVJET IRODALOM A folyóirat ez évi 5. száma jelentős figyelmet szentel Mihail Solohov születése 75. évfordulójának. Pályatársak, irodalomtörténészek és tanítványok nyilatkoznak a nagy író életéről, munkásságáról. A Solohov-fejezetet elbeszélések és képriport teszi teljessé. A prózarovatban Vjacsesz- lav Kondratyjev: Száska és Georgij Szemjonov: Rekviem című elbeszélését olvashatjuk. A költészet kedvelői Szer- gej Orlov verseivel és alkotói pályájának egy-egy állomásával ismerkedhetnek meg. „ön nem egyszerűen egy Jimmy Carter nevű amerikai állampolgár, ön egy nagyhatalom elnöke. És ha az USA és a Szovjetunió négyéves erőfeszítései után, amelyek ha nem is baráti (én emellett vagyok), de legalábbis tűrhetően lojális kapcsolatok kialakítására irányultak országaink között, ön, alighogy elfoglalta az elnöki posztot, a kapcsolatot nem országunk vezetésével veszi fel, hanem renegátokkal, akik a nálunk létező rend ellen lépnek fel, akkor ön szerint hogyan kellett volna ehhez viszonyulnia a szovjet kormánynak és a népnek?” A Fórum rovat Alekszandr Csakovszkij nyílt levelét közli Jimmy Carter- hez, az Egyesült Államok elnökéhez. A testvériségépítő Fábry Zoltán életművére, a szovjet irodalommal való kapcsolatára emlékezik Tónod Zoltán a Közös dolgaink rovatban. Szpasz Popov — bolgár újságíró, a Gorkij Világirodalmi Intézet hallgatója — „A hazáért harcoltak” film- változatának forgatása idején ellátogatott a Don mellé, itt találkozott Vaszilij Suksin- pal, és interjút készített vele a Narodna Kultúra című bolgár újság számára. Olvasóink bizonyára érdeklődéssel fogadják ezt a beszélgetést: ez volt az utolsó, amely Suksinnal készült. ötven éve jelent meg a Sarló és Kalapács. A magyar internacionalisták lapját a 30-as években adták ki Moszkvában, tevékenységére, jelentőségére emlékezik J. Kalityenko a Krónika rovatban. szputnyik „A Varsói Szerződés a béke és biztonság záloga” címmel a lap közli Andrej Ze- lencov tartalékos ezredes írását azokról a lépésekről, melyeket a szocialista országok tettek biztonságuk megszilárdításáért. 1955. május 14-én (hat évvel a NATO megalakítása után!) aláírták a sokaldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös. segítségnyújtási szerződést, amely Varsói Szerződés néven került be a történe- .lembe. A cikk átfogóan elemzi ennek a dokumentumnak az aláírását megelőző és követő korszakokat. Az energia és energiahordozók problémája gyakran visszatérő téma napjainkban a sajtóban. A folyóirat a szovjet sajtó anyagai nyomán egy nagy átfogó írást közöl: „A szovjet energiagazdálkodás jelene és jövője” címmel. A tudósok szerint a Nap sugárzása termonukleáris eredetű. A legújabb kutatások azonban könnyen kétségbevonhatják ezt az állítást. A kérdés: igaz-e, hogy a Nap nem egyéb, mint óriási termonukleáris „reaktor”? Mit mondott Wolfgang Pauli, svájci fizikus 1931- ben? Mi volt az elgondolása Bruno Pontecorvo világhírű szovjet fizikusnak? Milyen módszerrel dolgozott az az amerikai kutatócsoport, melynek élén a rangos tudós, Raymond Davis állt? Ezekre és még sok más izgalmas kérdésre ad választ a „Botrány az asztrofizikában?” című tanulmány. Ideális emberi szervezet sajnos nincs a világon. Ki- sebb-nagyobb érzékszervi rendellenesség csaknem mindannyiunknál előfordul. Valerij Szmirnov, moszkvai pszichiáter „A rossz irányítószám” címet adta tanulmányának, amelynek vizsgálati tárgya a még ma is rejtélynek számító skizofrénia. Néhány cím a tudomány és a technika témaköréből: ,A teleszkópok a Napra néznek”; „Vezeték helyett lézersugár”; „Automata geológus”; „Uj típusú erőmű”; „Mini-prés”; „A jövő a pneumatikus szállításé”. Robinson az Északi-sarkon — akár ezt a címet is adhatta volna Grigorij Szimkin írásának. Tizennégy napig hánykódott, előbb a nyílt tengeren egy csónakban, amelynek motorja felmondta a szolgálatot, majd egy lakatlan északi-sarki szigetre vetődött. Csaknem teljesen élelem és hajlék nélkül, nyomasztó csendben, hidegben, magányban... Az írás címe: „A Laptyev-tenger foglya”. A szovjet kolhozparasztok életét tárja az olvdsó elé Akim Gorskov kolhozelnök elbeszélése, akinek szavait Anatolij Ivascsenko újságíró jegyezte le. A cikk címe: „Hozomány gyermekeinknek”. A kulturális rovat anyagai közül „Az orom és a szenvedély festője” című írást emeljük ki, amely Mihail Szavickij, belorusz festőművésszel ismertet meg. A rigai székesegyházba kaluzolja el az olvasót Oleg Popov riportja: „A rigai dóm orgonája”. Az olimpiával foglalkozó témák közül négy cikkre hívjuk fel az olvasók figyelmét: „Ahogyan mi értelmezzük az olimpiai eszmét”, „Minszk: a megújulás örök jelképe”; „A tánc virtuózai”; „Az olimpiai ötkarika a bajor fővárosban ” A hobbi rovatban „Liliputi varázslatok” címmel Ju- rij Arakeljan mikroszkóppal dolgozó művészeket mutat be, akiknek alkotásait néhány évvel ezelőtt a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házában a magyar közönség is megtekinthette. A háziasszonyok figyelmébe ajánljuk az üzbég konyha című írást. A gyerkeknek mesét, a nagyobbak számára pedig humoreszket közöl a lap.
