Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

1980. május 8. IepüJSÁG 5 A Szakma Ifjú Mestere Hideg fácán - tükörtálon Schrick János munka közben Fotó: ka— FIATALOK iii FIATALOK FIATALOK Pophírek A rockzene térhódításával ismét előtérbe kerültek a koncertek és a rockkoncerte- ken használatos hatáskeltő eszközök. Az egyik legelterjedtebb módszer a hangszerek ron­gálása, tördelése. Általában a gitároké, akkor, amikor a használatos hangszerek ára 30 ezer forint körül van. Hogy ez mégsem ráfizetéses a zenekarok számára, erre példa a népszerű Rainbow. „Ezt úgy oldom meg — nyi­latkozta Ritchie Blackmoore, a Rainbow vezetője —, hogy Japánban felvásároltam több tucat olcsó, sorozatban ké­szült gitárt. Koncerten, mi­előtt a hangszer széttörésére sor kerülne, gyorsan, észre­vétlenül kicserélem gitáro­mat egy ilyenre és ezt nyu­godt szívvel töröm szét”. * Európa egyik legkedvel­tebb zenekara a Pink Floyd, bemutatta új show-műsorát Amerikában. Kétórás prog­ramjuk dupla albumuk „A fal” anyagára épül. így ter­mészetesen a „show-kellé- kek” közé tartozik néhány tég­la is. A koncert elején a szín­pad két szélén állnak fal- részek. A dalok elhangzásá­val az építmény mind telje­sebbé válik, míg eléri a har­minc métert. Ezek a téglák egy méternél nagyobbak és műanyagból készültek. A második részre már a kész fal előtt kerül sor. Erre ve­títenek egy róluk készült néhány perces trükkfilmet. Majd az utolsó előtti dalnál az építmény meginog és ösz- szedől. Befejezésre már a fal romjainál kerül sor. * Dupla album kiadására ké­szül a Lokomotív GT. Az együttes most végzi a le­mez felvételi munkálatait. A felvételek befejeztével másfél évi szünet után ismét hazai koncertkörútra indul­nak. összeállította: Kindl Gábor A Pink Floyd együttes A szovjet egyetemek diplomásai Az elmúlt három évtized során több mint 3600 len­gyel diák végezte egyetemi tanulmányait különböző szovjet főiskolákon és egye­temeken, ez idő alatt körül­belül 500 aspiráns védte meg sikerrel diszertációját a Szovjetunióban, és több mint 2500 fiatal töltötte itt gya­korlóidejét. A háború előtti Lengyel- országban körülbelül 100 000 diplomás volt, többségük azonban a háború során el­pusztult. A felszabadulás után öszesen 7000 mérnök maradt az országban, a híres lengyel egyetemek többsége romokban hevert. Ebben a nehéz időszakban sietett a Szovjetunió a lengyel nép segítségére. Jelenleg több mint 2000 lengyel diák és 400 aspiráns folytatja tanulmányait a Szovjetunióban — többségük a hazájukban hiányszakmá­nak számító szakokon. — Hogyan lett szakács? — kérdem Schrick Jánostól, a szekszárdi Garay étterem konyhafőnök-helyettesétől. — Nem volt nehéz szak­mát választanom. Gyerek­koromban nagyon szerettem édesanyámnak segíteni a konyhai munkában. Később, ha alkalmam adódott, egye­dül főztem ebédet, vacsorát. — Mi • a kedvenc étele? — Ezen még nem gondol­koztam. Nem vagyok váloga­tós. A jól elkészített ételeket eszem szívesen. — Én pedig, makacs va­gyok, nem hagyom annyiban a kérdésemet, úgy gondolom, hogy aki főfoglalkozásban főz, az kedvenc ételei közül kápásból legalább tízet sorol fel. — Talán a gombás ételek — mondja a fiatalember kis­sé bizonytalanul. (A további kérdésekre viszont peregnek a válaszok, hisz Schrick Já­nos egyáltalán nem szófukar.) Öröm a beszélgetés egy olyan fiatallal, aki szerelmese mes­terségének, annak minden csínját-bínját ismeri, s igaz örömét leli munkájában. A huszonöt esztendős séf­helyettes harmadéves volt, amikor első komoly sikerét aratta: a felnőtt szakácsok megyei versenyének első dí­ját nyerte meg. Négy eszten­dővel ezelőtt a dél-dunántúli szakácsversenyen harmadik helyezést ért el. Idén január­ban pedig Harkányban állt „rajthoz”: ahol Baranya, So­mogy, Komárom és Tolna megye tizenhét konyhaművé­sze versenyzett. János innen kettős sikerrel tért haza: a hidegkonyhai versenyszám­ban első, a melegkonyhai­ban második lett. Ezzel az eredménnyel bejutott a Szak­ma ifjú mestere országos döntőjébe, amit Budapesten, a Margit-szigeti Nagyszálló­ban rendeztek meg. — Nyolc személyre készí­tettem hideg fácánt. Még­pedig tükörtálra. A tükörtál­lal nehéz dolgozni, hisz na­gyon kényes. Azon nem lehet utánaigazítani, elmozdítani a ráhelyezett sülteket, mert fol­tot hagynak. — Mondja el, hogyan készült az a tál, amiről a szakemberek úgy beszélnek, hogy „remekművet készített a jól felkészült, tehetséges fiatalember”. — Csak röviden, a lénye­get mondom, noha az apró­ságnak tűnő dolgokkal is sok tennivalóm volt. Szóval a négy fácánt megsütöttem, mellüket felszeleteltem. A mellcsontok helyét májpásté­tommal és franciasalátával töltöttem ki. Vékony leves­tésztából ovális kosárkát fon­tam, amit kisütöttem, s ebbe tettem a gyümölcsköretet. Raktam még a tálra gyü­mölccsel töltött almát, és grépfruitba burgonyás na­rancssalátát. Májpástétomból, sárgarépa- és olívabogyó- szeletekből legelésző szarvast raktam ki dísznek. Schrick János Tolnán la­kik, Szekszárdon dolgozik. Gyakorlótere — ha hideg- konyhai készítményekkel akar foglalkozni — nincs, il­letve van: a Garay konyhá­ja, de csak éjjel, örül, ha hidegtál-megrendelésük van, mert kedvére gyakorolhat, s jó ízeket csinálhat. — Kedvence a hidegkony­ha és a franciás ételek. A magyaros ízek nem vonzzák? — Dehogynem. Naponta főzök magyaros ételeket, sőt 1977-ben voltam Karl-Marx- Stadtban egy hónapig, ahol magyaros csárdában dolgoz­tam. A fiatal szakmunkás tehát több győzelmet tudhat ma­gáénak, s a versenyeken ka­pott díjakon kívül munkál­tatója, a Tolna megyei Ven­déglátó Vállalat is minden alkalommal pénzjutalommal fejezte ki elismerését, sőt fi­zetésemelést is adott János­nak. — vhm — A látogatás Zuhogott az eső, a fiú fejére húzta or­kánkabátját, szitkokat dobálva lépegetett az udvar sártengerében. Nadrágját szárá­nál felhúzta, lábujjhegyen kerülgette a pocsolyákat. Észre sem vette, hogy az any­ja rohant felé, gumicsizmában, szanaszét fröccsentve a sáros vizet. — Fiam, fiam, drága fiam! Hazajöttél! — kiáltotta az asszony. Hirtelen megtorpant, karnyújtásnyira a fia előtt. Megállt, megigazította a köpe­nyét, szelíden, vigyázva hajolt a fiúhoz. Homlokon csókolta fiát. — Apám? — kérdezte a fiú. — Kivitte a gangét a szőlőbe, mindjárt megjön, már ideje. Gyere lelkem, gyorsan, gyere! Éppen most készültem el az ebéd­del! — tessékelte fiát az asszony. — Pör- küttet főztem, te azt szereted. A fiú fintort vágott. — Hányszor mondjam már magának, ne legyen lusta kimondani az egész szót. Pör­költ. így, ahogy mondom: pörkölt. Az asszony szelíden nézte fiát, megsi­mogatta kabátját. — Jól van fiam. Legyen pörkölt — szólt és kinyitotta a veranda kapuját. A konyhában meleg volt, hatalmas fa­zékban Totyogott a krumpli. — Édesanyám, miért van ilyen büdös? Kifordul az ember gyomra, ha belép ide. Itt együnk? Mint az istállóban? Az asszony megfordult, kezében pálin­kával telt poharat tett az asztalra. — Tudod jól fiam, a malacoknak főzöm. Enni kell a szerencsétleneknek, hogy télire tudjak mit küldeni az egyetemre. Vala­hogy föl kell hizlalni az állatokat. — Jól van, jól van. Nem is azért mond­tam édesanyám. Csak nem lehetne ezt máshol csinálni? Nem a konyhában? A fiú felemelte poharát. — Egészségére, édesanyám — szólt, s egy hajtásra kiitta a pálinkát. Torz fintor ugrott arcára, megköszörülte a torkát. — Jó erős. Apám főzette? Az asszony bólintott, újra töltött. — Aztán mesélj, lelkem. Mi van veled. Nem voltál itthon hét hónapja. Levelet is csak nagyon ritkán hoz a postás. Megkap­tad a csomagokat? Sorjáztak a kérdések, a fiú nem szólt, az állát vakargatta. — Édesanyám, üljön ide. Mondanom kell magának valamit. Az asszony széket húzott fia mellé, le­ült, végigszántotta ujjait a fiú haján. — Megnősültem édesanyám. Tegnap múlt egy hónapja. Az asszony behúnyta szemét, megingatta a fejét, aztán meredt szemekkel a fiúra nézett. — Mi?... megnősültél? Vagy,... vagy mit... csináltál? — Megnősültem édesanyám. Csend lett. A krumpli hangosan Totyo­gott, megállt mindkettőjükben a szusz. — Bocsásson meg édesanyám. Nem szól­hattam előre. Hiába is magyarázom. Egy évfolyamtársamat vettem el. Apja a mi­nisztériumban dolgozik, az anyja orvos. Az asszony tenyerét szájára tapasztotta, szemébe könny szökött. — Nem értem fiam. Nem értem. — Most nem jöhetett velem, dolga van az egyetemen. De megígérem, hamarosan leugrunk mind a ketten. * Elállt az eső, az udvaron hangos zörgés jelezte, megérkezett a szekér. Az apa lé­pett be a konyhába. Ránézett görnyedt, őszhajú asszonyára, egy pillantást vetett a fiára. — No, isten hozott! A fiú felállt, kezet nyújtott az apjának. — Jó napot, édesapám. SÁRKÖZI JÁNOS Szekszárdi Nyomda Elnyerték a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját A Szekszárdi Nyomda KISZ-szervezete is elnyerte az idén a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, a legmaga­sabb ifjúsági kitüntetést, amit közösség kaphat meg. Nem könnyű ilyen esetben kimondani, hogy ezzel vagy azzal a tevékenységükkel ér­demelték ki a címet, mert az az igazság, hogy évek kitar­tó és főleg folyamatos mun­kájára van szükség ahhoz, hogy egy alapszervezet el­nyerhesse. A nyomdában is így történt. Néhány évvel ezelőtt „jött fel” a KISZ- szervezet. Az akkori tevé­kenységüket a KB dicsérő ok­levele, majd a Kiváló cím is­merte el. Munkájuk legfontosabb vonása — legalábbis a kívül­álló szemével — a helyi sa­játosságok okos kihasználása, és az ötletek. Amiről az egész megyében ismerik az alapszervezetet, az a rejt­vényfüzet. Az ötlet Pásztor István nevéhez fűződik. Ö találta ki, hogy az __ aktuális évfordulókhoz kapcsolódva, rejtvényfüzetet lehetne ké­szíteni a többi városi KISZ- szervezet számára. A gondo­latot rejtvényfüzet követte, immár három. A kezdetben városi akcióból az idei For­radalmi ifjúsági napokra már megyei verseny lett, ami úgy látszik most már, hogy ha­gyomány marad. A városi KISZ-bizottság akcióprogramjához ezen kí­vül általában a sportrendez­vényeken kapcsolódnak. A fegyveres erők napján járőr­versenyt rendeznek évek óta, ilyen módon kapcsolva össze a mozgást a szellemi vetél­kedővel, hiszen a túra állo­másain politikai és ifjúság­mozgalmi kérdések várj ík a versenyzőket. Meglehetősen ritka üzemi területen, hogy Kilián-kör működjön, a nyomdában az is van. Negyvennyolcán tag­jai az alapszervezetnek, a gárda összeszokott. Körül­belül 15-en vannak, akik a magot alkotják, a többiek hol ebbe, hol abba a rendezvény­be kapcsolódnak bele, érdek­lődési körüktől függően, de senkire sem mondható, hogy egész évben nem csinált sem­mit. Az. új KISZ-titkár Gu­lyás Ferenc, mert Völgyi Jú­lia nem vállalta, ugyanis ta­nácstagnak jelölték és érett­ségire készül, ami természe­tesen nem jelenti »azt, hogy nem dolgozik tovább az alapszervezetben. Ha már ne­veket említettünk, ebben a vándorzászíóban olyannyira benne van Unyi György mun­kája, hogy azóta már ki is emelték. A városi KISZ- bizottság munkatársa. Nagyon érdekes akciójuk volt a Szakma ifjú mestere nevű házi vetélkedősor. Hat hónapon keresztül nehéz szakmai totóra kellett vála­szolni a jelentkezőknek — nemcsak KISZ-tagok nevez­hettek — ezenkívül heten­ként értékelték a gazdasági vezetők a versenyzők napi munkáját, majd fél év után a legjobb húsz még kapott szakmai kérdést, a három nyertes pedig üzemrészen­ként egy-egy forint órabér- emelést. Természetesen ez olyan forma volt, amit nem lehet állandósítani, de meg­mozgatta akkor a fiatalokat. Most nem szakmunkások szá­mára terveznek vetélkedőt és gazd. politikait pedig min­denkinek, ugyanis a céljuk az elért színvonal megtartá­sa, de azért nem mondtak le a zászló ismételt elnyerésé­ről sem. Paks, május 9—II Szakmunkástanulók országos találkozója A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség védnökséget vállalt a paksi atomerőmű építkezése felett. Az ifjúsági szövetség védnökségi munká­ja azóta folyamatos, elég itt utalni az ifjúsági szakmun­kás-brigádokra. Nyilvánvaló, hogy az építkezésen a jövő­ben is szükség lesz, még hosszú ideig, jól képzett szak­munkásokra. És az ellenkező­je is igaz, hihetetlenül érde­kes és szakmai tapasztalatot jelent egy kezdő szakember számára az atomerőmű épít­kezésén dolgozva „tovább­tanulni” a szakmát. Arról már nem is beszélve, hogy egy fiatal számára mi jelent­het vonzóbb feladatot, mint építeni egy olyan létesít­ményt, ami az első és egyedül­álló az országban? A KISZ központi és me­gyei bizottsága, a városi­járási KISZ-bizottság és az építkezés KISZ-bizottsága a béke- és barátsági hónap ele­jére szervezte meg a har­madéves szakmunkástanulók országos találkozóját. A fent elmondottak miatt éppen Pakson, azzal a nem titkolt céllal, hogy az építkezést megismertesse a környező megyék leendő szakmunká­saival. Száz harmadéves szakmun­kástanulót hívtak meg a há­rom napra, május 9—10—li­re, Bács-Kiskun, Baranya, Fejér, Pest, Somogy, Veszp­rém és Tolna megye végzős szakmunkástanulói közül. A csőszerelők a vasbetonszere­lők és a festők, ácsok-állví- nyozók, valamint a hegesz­tők ismerkedhetnek a hét vé­gén az építkezésen folyó munkával. A dombori megyei vezető­képző tábor idénynyitó ese­ménye lesz a szakmunkás- tanulók találkozója. Az első délután az ismerkedésé és a szórakozásé. Filmvetítésen kí­vül a szekszárdi néptánc­együttes lép fel az esti prog­ramban, még Domboriban. A második napon tájékoztatót kapnak a fiatalok az építke­zésről, majd brigádtalálkozó­kon vesznek részt. Mind­egyik szakmában gyakorlati és elméleti versenyekre is sor kerül. A gyakorlati fel­adatokat az építkezésen vég­zik. Kialakulóban van Pakson az ifjúsági ház mellett egy ifjúsági park is, itt fognak társadalmi munkát végezni az országos szakmunkás­tanuló-találkozó résztvevői. Nem maradnak ki a prog­ramból a játékos sportese­mények sem, lesz popkoncert is, az utolsó napon pedig sportversenyeken mérik ösz- sze ügyességüket a majdnem kész szakmunkások, akik kö­zül remélhetően többen visz- szatémek majd Paksra dol­gozni. Ifjú technikusok A nyugat-mongóliai Ba- janhongorban nemrég nyílt meg az ifjú technikusok klubja. Az országban jelen­leg már 200 klub működik, amelynek célja versenyek, kiállítások szervezése a mo­dern technika népszerűsíté­sére. A fiatal újítók, feltalá­lók legjobb műveit külföldi kiállításokon is bemutatják.

Next

/
Thumbnails
Contents