Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

1980. május 5. KÉPÚJSÁG 3 A NEB vizsgálata Május 8-tól június 9-ig Javul az energiagazdálkodás - de nem egyformán Rendkívül aktuális témát vizsgált a megyei népi ellen­őrzési bizottság. Azt nézték meg a népi ellenőrök tíz ál­lami, négy tanácsi vállalat­nál és a nyolc mezőgazda- sági termelőszövetkezetben, hogy az utóbbi két évben milyen energiagazdálkodási intézkedéseket hoztak, és azokat miként hajtják végre. Ellenőrizték továbbá, hogy az egész gazdálkodás és a fejlesztés mennyiben felel meg a felsőszintű határoza­tokban előírt energiatakaré­kossági és ésszerűsítési kö­vetelményeknek. A vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy az ener­giagazdálkodás területén je­lentős szemléleti fejlődés ment végbe. A vonatkozó rendeleteket mindenütt is­merik, az előírásokat igye­keznek betartani. Az ener­giagazdálkodás terén elért fejlődés minősége és szintje közötti eltérések azonban az egyes gazdálkodó egysé­gek között jelentősek. Külö­nösen nagy a különbség az ipar és a mezőgazdaság kö­zött, az ipar javára. A me­zőgazdasági üzemek általá­ban csak később kezdtek el komolyabban foglalkozni az energetikával. A megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya — felsőbbszintű ajánlás alapján — ezzel a kérdés­sel nem foglalkozik, ezt a feladatot a TESZÖV ener­giacsoportja kapta meg. A szövetkezeti szerveknél hiányzik az érdemi szakmai összefogás, a szakmai szö­vetségekben sem folyik ösz- szehangolt tevékenység. A gazdálkodó egységek ál­talában már foglalkoztatnak energetikust, de nincs még rendszeres továbbképzés, a jó megoldások, újítások nem terjednek el, a legtöbb he­lyen hiányoznak a veszteség­feltáró elemzések is. Az általános anyagi ösz­tönzési rendszert még nem alakították ki, inkább csak egyéni kezdeményezések vannak. A veszteségfeltáró felmérések hiánya következ­tében nem készültek el az éves, illetve a középtávú energiatakarékossági intéz­kedési tervek. Középtávú ta­karékossági tervvel vagy koncepcióval sehol nem ta­lálkoztak a népi ellenőrök. Hiányoznak a megfelelő műszerek, s helyenként a paraméterek is, ami pontat­lanná teszi a felhasználás, illetve a megtakarítás méré­sét. A műszerek beszerzése is körülményes és hosszadal­mas. A fejlesztési összeg nem kis hányadát fordítják a gazdálkodóegységek az energiagazdálkodás javítá­sára. Nem tapasztalták vi­szont a vizsgálat során, hogy az ipari üzemek törekedné­nek az energiatakarékos ter­mékszerkezet kialakítására, de a mezőgazdaságban nö­velik a korai érésű kukorica vetésterületét. Eredményinek számít, hogy a központi intézkedések a pazarló energiagazdálkodás­nak gátat vetettek, de a fel- használás struktúrája lénye­gesen nem változott. Egy sor tényező gátolja, hogy az üzemek a szénhidrogének­ről visszatérjenek a szén fel- használására. A tervszerű átállásra való törekvést csak a Simontornyai Bőrgyárban tapasztalták. A villamos energia mennyiségi felhasz­nálása csökken, amit előse­gít, hogy ezen a területen mérhető a felhasználás. Az ágazati sajátosságoknak megfelelően a gazdálkodó- egységek az alábbi intézke­déseket vezették be: A me­zőgazdasági üzemek szigetel­ték a terményszárító beren­dezéseket. Ahol erre mód volt, áttértek a tüzelőolajról a pakurára. Korszerűsítették és automatizálták a világí­tást. Egetőkemencékben igyekeznek hasznosítani a hulladékok hőjét. Csökken­tették a villamos energia felhasználását a csúcsidő­ben, energiaőr-szervezet mű­ködik. A gépkapacitást igyekeznek ésszerűen ki­használni az üresjáratok megszüntetésével, az állás­idő csökkentésével. Általános tapasztalat, hogy az energetikusok nem ren­delkeznek kellő hatáskörrel, munkaköri leírásuk több esetben hiányos. A megyei népi ellenőrzési bizottság egy sor intézkedés megtételére hívta fel a vizs­gált egységek és a központi szervek figyelmét, annak ér­dekében, hogy a szemlélet- változást tovább kövessék az ésszerű takarékossági in­tézkedések. Ügy foglalt ál­lást a megyei NEB, hogy a célkitűzések megvalósításá­hoz további szigorú intézke­désekre van szükség, növel­ni kell a propagandatevé­kenységet, ösztönözni a helyi kezdeményezéseket. A helyszíni vizsgálatokból a KISZ aktivistái is kivették a részüket. A népi ellenőrök­nek tartalmas kapcsolatot sikerült kialakítani a szocia­lista brigádok tagjaival, kü­lönösen azokkal a dolgozók­kal, akik az energiaellátó berendezéseket kezelik, kar­bantartják. A beszélgetések során a dolgozók főleg a vi­lágítás és a fűtés során ta­pasztalható pazarlásra hív­ták fel a figyelmet. A mun­kahelyi beszélgetések és az üzemi szemlék során mint­egy 400 dolgozó véleményét összegezték a vizsgálat irá­nyítói. Béke- és barátsági hónap A fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulójáról megemlékezve az Országos Béketanács, a Hazafias Nép­front, a KISZ, a SZOT, az MSZBT, a többi társadalmi és tömegszervezet, a szövet­kezetek, a rétegszervezetek, valamint az egyházak közre­működésével huszonkettedik alkalommal rendezi meg közéletünk hagyományos ak­cióját, a béke- és barátsági hónapot. Pártunk XII. kongresszusa a közelmúltban felmérte tár­sadalmunk és gazdaságunk jelenlegi állapotát és meg­jelölte a további fejlődés reális céljait. Ez évben ün­nepeljük hazánk felszabadu­lása harmincötödik évfordu­lóját, ugyanakkor a társa­dalom életének fontos ese­ménye a választás. Mindez olyan nemzetközi légkörben történik, amikor a békés egymás mellett élés imperia­lista ellenségei megkísérlik megállítani az enyhülés fo­lyamatát. Pedig enyhülésre, tartós békére van szüksége a világnak, köztük a magyar népnek is, hogy valóra vált­hassuk szocialista céljainkat, megvalósíthassuk országépí­tő terveinket. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében szervezik meg megyénkben a béke- és barátsági hónapot, amelynek a megnyitó nagy­gyűlésére Pakson kerül sor az atomerőmű építkezésén, május 9-én fél kettőkor. A munkás nagygyűlés szónoka dr. Molnár Béla, a HNF Or­szágos Tanácsának titkára lesz. A szekszárdi városi meg­nyitóra a TOTÉV-nél kerül sor május 8-án délután há­rom órakor. Négykor a szov­jet hősi emlékműnél a me­gye párt-, állami és társa­dalmi életének vezetői és a fegyveres testületek képvise­lői koszorúznak. Az idén is sorra kerülnek a baráti találkozók. A hónap folyamán magyar—szovjet baráti találkozó lesz Dombó­váron, magyar—lengyel De­esen és Szedresen. Az NDK- beli vendégek Bonyhádon és Mórágyon vesznek részt bé­kegyűlésen, a magyar—cseh­szlovák baráti találkozóra pedig Gyulajon kerül sor. A hagyományoknak megfelelő­en lesz megyei papi gyűlés és a szövetkezeti dolgozók békeaktívájára is sor kerül, ezúttal Pakson. A KISZ ebben az időszak­ban rendezi meg az Együtt a gárda, az országjáró diá- kok és a szakmunkástanulók találkozóját. A szövetkezetek, a szak- szervezetek, az MSZBT-tag- csoportok és a KlSZ-alap- szervezetek rendezvényeiken is szót ejtenek a béke és a barátság gondolatáról. Lesz­nek ezenkívül KISZ—Kom- szomol-találkozók, a mozi­üzemi vállalat pedig 72 mo­ziban tűz műsorára aktuális játék-, dokumentum- és rö­vidfilmeket. A 13 szekszárdi MSZBT- tagcsoport közös békenagy­gyűlést rendez június 9-én a Panoráma filmszínházban. Bonyhádi rekord Kályhák az NSZK-ba A gyorsaság fél siker, vallják a Bonyhádi Vasipari Szövetkezetben. Ezt tartották szem előtt, mikor néhány nap alatt elkészítették egy NSZK-ból érkezett megrendelőnek a kívánt kályha mintapéldányát. Az első darabot követte a nullszéria, s már az is — alig két hónap elteltével — túljutott a határokon. A szövetkezetben azóta a további fűtőberendezéseket gyártják. Képünkön: szállításra készítik elő a szövetkezet legújabb termékeit. Fotó: Sz. L. Hiányok és látszathiányok Ezért a piaci alkatrészért a fél országot bejártuk — mondta a gépszerelő isme­rősöm, s néhány apró tömí­tésre mutatott. — No de vettünk is mindjárt vagy százötvenet, hogy máskorra is jusson. A példa pedig „ragadós”. Időnként filléres értékű, ám annál nélkülözhetetle­nebb alkatrészek tűnnek el a mezőgazdaságot ellátó válla­latok raktáridból. Nélkülük viszont esetenként állni kényszerülnek a gépek, ez­által lassan halad a határ­ban a munka. A késői, kap­kodva végzett talajelmunká- lás, a hosszan elhúzódó ve­tés pedig rengeteg emberi bosszúság, érzékeny anyagi veszteség okozója. Tehát az alkatrészellátásra mindenkor fokozott gondot kell fordíta­ni. * Az elmúlt év őszén Mező­túron megrendezett gépke­reskedelmi tanácskozáson mondta Binczki János, a Me­zőgazdasági Gépalkatrész Kereskedelmi Vállalat (MEGÉ V) igazgatója: „A szállítók nagy része mono­polhelyzetben van, ami abból adódik, hogy a gépet szállí­tó cég rendelkezik a legop­timálisabb alkatrészgyártási feltételekkel, és a főbb szer­kezeti alkatrészeknél nincs konkurrenoia...” Az előbbiek igazolására néhány számadat: a vállalat 1979. I. negyedévi — időben leadott! — rendeléséből 67,8 százalék, a II. negyedéviből 54,7 százalék nem a MEGÉV által kért ütemezés szerint került visszaigazolásra. Ugyanakkor a szállítók évente 200—300 millió forint értékben nem igazolnak visz- sza megrendelést. Jónéhány alkatrész esetében pedig túl­ságosan hosszú (1,5—2 év) az utánpótlási, szállítási idő. A szerződések megkötésekor és teljesítésekor tehát rend­kívül sok a bizonytalanság. Sajnálatos módon minden évben ugyanazon cikkeknél érvényesül ez a bizonytalan­ság. Ilyenek például: a K— 700 és a Zetor C. 12045 típu­sú traktorok motorikus al­katrészei, vagy az E—516 kombájn fékalkatrészei. * A legtöbb bosszúságot a látszathiányok okozzák. Amíg az ország egyik felében roskadoznak a raktárpolcok a hiánycikknek kikiáltott al­katrészek miatt, máshol mu­tatóba sem akad belőlük. Ebben persze a mezőgazda- sági üzemek anyagbeszerzői is ludasak, mert gyakorta túlzott mennyiséget vásárol­nak, így másoknak nem ma­rad. A fölösleges keresést szün­tette meg a MEGÉV, amikor 1979. októberében 3 db úgy­nevezett videoterminál ké­szüléket állítottak munkába a vállalatnál. A videotermi- nálok bevezetésének alap- feltétele a már öt éve hasz­nált számítógépcsoport volt. Ez a MEGÉV adatbankja. Országos és megyei méretek­ben cikkelemenként képes kimutatni a meglévő és az elfogyott alkatrészmennyisé­geket darabszámban és fo­rintban. Az adatokból elő­re tervezhető a beszerzés és a „terítés”, azaz, hogy az egyes alkatrészekből hány darabot kapjanak az AGRO- KER-ek. A vevő teendője tehát: a legközelebbi AGROKER-nél megpróbálja beszerezni a szükséges alkatrészt. Ha ott nem kap, akkor a vállalat­tól (esetleg a saját gazda­ságból) telefonon vagy te­lexen felhívja a MEGÉV il­letékes osztályát és onnét a videoterminál segítségével néhány perc múltán választ adnak.' Egy-két gomb be­nyomása után a videotermi­nál képernyőjén (vagy pa­píron írásban) látható lesz, hogy hol, melyik megyei vállalatnál, hány darab ta­lálható a keresett alkatré­szekből. Olyan ezv mint egy állandóan változó térkép, amely részletes információt nyújt, ezáltal pedig fölösle­ges utazások takaríthatok meg. A kezdeti eredmények el­lenére az elfekvő készletek így is túlságosan nagyok; egy-egy mezőgazdasági üzemben átlagosan 200—300 ezer forint értékben tárolnak felhasználhatatlan alkatré­szeket. Országos méretekben — a MEGÉV vezetőinek becslése alapján — az így felhalmozott fölös értékek meghaladják a 3—4 millió forintot. A MEGÉV vevőszol­gálata egyébként díjmentes szolgáltatásként végzi az el­fekvő készletek újbóli bevo­nását a gazdálkodásba. ZALA SIMON TIBOR Megnyitották a deáki bauxitbányát A tervezettnél nyolc hónappal korábban, április 29-én ün­nepélyes keretek között megnyitották a Veszprém megyei Deákiban az ország legkorszerűbb bauxitbányáját. A tel­jesen gépesített bauxitbánya 836 millió forintos költség­gel épült.

Next

/
Thumbnails
Contents