Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-23 / 119. szám

XXX. évfolyam, 119. szám. ÄRA: 1,20 Ft Mai számunkból 1980. május 23., péntek ÜDVÖZLET SZÍRIÁBÓL (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) NEM ESZMÉT CSERÉLÜNK (5. old.) MEGYEBAJNOK: SZTOJKA SÁNDOR (6. old.) OVI-FÖRUM (5. old.) Bocskorpénz A valamikori gulyás, ka­nász, kondás egyetlen pénz­beli járandósága a bocs­korpénz volt, emellett ter­ményt, lisztet, szalonnát stb. kapott még a gazdák­tól. A krajcáros, pengős vi­lágban sem lehetett ez va­lami nagy összeg, hisz ahol még ma is van ilyen, ott is csak 20 forint a bocskor­pénz állatonként és havon­ként. Jókora falkát kell összehozni ahhoz, hogy pénze is legyen a pásztor­nak. Viszont csak annak adták, s adják szívesen az állatokat, aki vigyáz az egészségükre, jó legelőre te­reli, szereti őket. így aztán egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a pásztor hí­re. A kiérdemelten jó hír olyan érték, ami semmi mással nem pótolható, s hosszú évek jó munkájának az eredménye. így van ez a kanásznál, a traktorosnál és a köszörűsnél is. Ha tör­ténetesen munkahelyet akarnak változtatni, né­hány nap alatt az ország másik végében is tudják: nem vándormadárral, ha­nem becsületes dolgozóval akad dolguk. Nem tudom, milyen a munkaerő-mozgás a dombóvári Alkotmány téeszben, de érzésem sze­rint nem lehet túl nagy. Egyszerűen azért, mert bíz­nak az emberekben s nem­csak azzal törődnek, hogy fizetéskor vastag legyen a boríték. Bizonyára nem volt ke­vés a keresete annak a két traktorosnak, aki idén a kukoricát vetette. Igen, ketten voltak,. s 12 órán­ként váltották egymást. A szövetkezet Újhelyi-díjas elnökhelyettese szerint a személyük a garancia ar­ra, hogy betartják a tech­nológiai utasításokat. „Ná­lunk vetni — rangot jelent. Hiszek én is, hisz a szövet­kezet egész vezetősége is az anyagi ösztönzésben. De nem tartjuk mindenható­nak. Bonyolult prémium­szabályzatok nélkül megold­juk a lehető legjobb minő­ségű vetést, a lehető legki­sebb szemveszteségű beta­karítást. Egyszerűen csak azt tesszük, hogy ezeket a kulcsfontosságú művelete­ket olyan megbízható, jó szakembereitré . bízzuk, akiknek a munkájára biz­ton lehet számítani” — ol­vasom egyik nyilatkozatá­ban. Megüti a fülemet ez a hang, hisz mostanában in­kább a galopptempóban végzett, „rőffel” mérhető munkáról hallani gyakrab­ban. Pedig jó minőségű mun­ka nélkül nincs jó minősé­gű termék. Ami pedig si­lány, azt sem itthon, sem külföldön nem lehet elad­ni. Éppen ezért kívánatos, hogy mind nagyobb legyen azok becsülete, akik csak minőségi munkát adnak ki a kezükből. Akikre rá le­het bízni azt a gépet, a földterületet, amelyben már nagyon sok ember munkája benne van. A jó pásztornak a szépen gondo­zott állat után szívesen ad­ták a járandóságot, mert megérdemelte. Bocskorpénz már nemigen van, viszont fizetés igen, ami nemcsak forintokat jelent, hanem a jó minőségű munka meg­becsülését is. D. VARGA M. lfalasztasí gyűlések Újpest: Németh Károly és Trautmann Rezső Csütörtökön folytatódott a választási nagygyűlések és gyűlések sorozata. Budapes­ten, az újpesti Dallos Ida Művelődési Házban Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a IV. kerület 10-es számú válasz­tókerületének képviselő- jelöltje és Trautmann Re­zső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnö­ke, a II. kerület 4-es számú választókerületének képvi­selőjelöltje találkozott a vá­lasztókkal. A résztvevőket Kovács Pálné, a Hazafias Népfront IV. kerületi Bizott­ságának titkára köszöntötte, majd Németh Károly mon­dott beszédet. — Hazánk és népünk éle­tében az 1980-as esztendő sok szempontból kiemelkedő jelentőségű. Márciusban megtartottuk a párt XII. kongresszusát, amely népünk akaratával egyezően megerő­sítette és továbbfejlesztette a párt politikai vonalát, kije­lölte a szocializmus építésé­nek soron lévő feladatait. Méltó módon megemlékez­tünk hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulójáról, most pedig választásokra készül az ország. Az idei év az ötö­dik ötéves terv utolsó esz­tendeje. Mindent meg kell tenni az éves népgazdasági terv sikeres teljesítéséért, azért, hogy minél jobb ala­pokról kezdhessünk hozzá a kidolgozás alatt álló hatodik ötéves terv megvalósításához — mondotta a Központi Bi­zottság titkára. — A legfontosabb, hogy a XII. kongresszus útmutatá­sait kövessük, és szoros egy­ségben cselekedjünk. Ehhez a politikai feltételek jók, a kongresszust és határozatait népünk túlnyomó többsége magáénak tekinti. Most a végrehajtáson a sor. Raj­tunk, mindannyiunkon mú­lik, hogy megvalósítsuk, amit közösen elgondoltunk. Bár­mely munkahelyen vagy be­osztásban dolgozzunk is, eb­ben mindenkinek megvan a személyes feladata és fele­lőssége. A kongresszus nagy nyamatékkal húzta alá az emberi tényezők döntő sze­repét adottságaink, anyagi és szellemi erőforrásaink jó hasznosításában. Azt a több­letet ugyanis — és tegyük hozá, hogy minőségi többle­tet —, amire az országnak szüksége van, csakis az em­beri tudás és akarat, a szín­vonalas vezetés, a fegyelme­zett, jobb minőségű munka adhatja. Nem többletmun­kára, túlórázásra biztatunk, hanem azt az igényt tá­masztjuk önmagunkkal és másokkal szemben, hogy a törvényes munkaidőben maximumát nyújtsuk an­nak, amire képesek vagyunk. — Ha fenntartjuk, tovább­fejlesztjük azt a megoldást kereső vitaszellemet és tett- rekészséget, amely a kong­resszus előkészítését és ma­gát a tanácskozást jellemez­te, akkor meg tudunk bir­kózni -feladatainkkal. A kö­zös gondolkozás közös dol­gainkról, tennivalóinkról, a végrehajtás .módozatairól el­engedhetetlen feltétele a szemléleti és a cselekvési egységnek. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a szo­cialista demokrácia tovább mélyüljön, a demokratikus fórumok tartalmasán működ­jenek és kiapadhatatlanul buzogjon az a semmi más­sal nem pótolható erőforrás, amit a tömegek tapasztala­ta, az emberek jobbító szán­déka jelent. — A gazdaságban és a társadalmi tevékenység min­den területén növelni kell az igényességet. Fontos, hogy azokat támogassuk, azok kapják anyagi és erkölcsi té­ren egyaránt a legnagyobb elismerést, akik kezdeménye­zők, és minőségi munkát vé­geznek. Határozottan fel kell (lépni a jól dolgozókat meg­rövidítő egyenlősdi káros gyakorlatával szemben. Az egyéni és a társadalmi ér­dek azt követeli, hogy csak­is a tisztességgel végzett munka lehessen a boldogu­lás alapja. Minél inkább ez a felfogás, ez a szellem hat­ja át társadalmunkat, annál eredményesebben küzdhet- jük le a fejlődésünk útjában álló akadályokat. — Előrehaladásunk felté­telei a korábbiaknál nehe­zebbek, a következő eszten­dők sem lesznek könnyűek. Helytállást követelő időszak elé nézünk. Ezzel együtt is bizakodhatunk, hiszen a fel- szabadulás óta eltelt 35 év közül egy sem volt könnyű, pártunk és népünk mégis sok bonyolult feladatot ol­dott meg eredményesen. Ha mindannyian akarjuk, elér­jük a kitűzött célokat, mert a jövőt szilárd politikai és gazdasági alapokra építhet­jük, van világos progra­munk, s erőnk is van valóra váltásához. (Folytatás a 2. oldalon) Huszár István Szófiába utazott Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke Kiril Zarevnek, a Bolgár Népköztársaság állami terv­bizottsága elnökének meghí­vására csütörtökön Szófiába utazott, ahol az 1981—1985. évi tervegyeztetésről tárgyal. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Boncso Pencsev Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete is. Miniszteri elismerés A dunaföldvári Alkotmány Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben bensőséges ün­nepséget tartottak abból az alkalomból, hogy miniszteri elismerést kaptak. A múlt évi gazdasági eredmények alapján — a MÉM és a TOT értékelése szerint — vált ér­demessé a szövetkezet kol­lektívája a miniszteri elis­merő oklevélre. Az ünnepsé­gen Horváth József, a TE- SZÖV titkára dr. Romány Pál miniszter nevében átad­ta az elismerő oklevelet. Négy termelőszövetkezeti tag­nak a Kiváló munkáért mi­niszteri kitüntetést, egynek a Kiváló szövetkezeti dolgozó kitüntetést és több brigádnak pénzjutalmat adtak, azoknak akik a kongresszusi munka­versenyben kiváló eredmé­nyeket értek el. Az ötödik ötéves terv me­gyei legjelentősebb közúti beruházása elkészült, tegnap délelőtt átadták a forgalom­nak a szekszárdi felüljárót. Az átadási ünnepséget a me­gyei közúti igazgatóságon tartották, amelyen részt vet­tek: dr. Gyugyi János, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács el­nökhelyettese, Hegyi Kál­mán, a KPM főosztályveze­tője, dr. Rúzsa János, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra, dr. Nedók Pál városi ta­nácselnök, valamint az épí­tési-tervezési munkában részt vevő vállalatok képvi­selői. Baksai Ervin, a KPM szekszárdi vállalatának igaz­gatója ismertette a csaknem százmillió forintba került lé­tesítményt. 1978. május tizedikén kez­dődött az UVATERV tervei alapján a kivitelezés. A lé­tesítmény összhangban van Szekszárd fejlesztési tervei­vel. A kivitelezés során a vállalatok jól együttműköd­ték. Az építés során zavaró­lag hatott a kedvezőtlen idő­járás. Az útszakasz teljes hossza 2900 folyóméter, eb­ből négy nyomtávú 580 mé­ter városi főútvonal, a felül­járó híd 238 folyóméter hosz- szú. összesen több mint hatvanezer köbméter földet kellett megmozgatni, az út­burkolat felületé 28 ezer négyzetméter. A híd átível a vasút felett, s a gyalogo­Átadták a forgalomnak a szekszárdi felüljárót sok részére külön építettek járdát és lépcsőt. Az 56. számú út leágazá­sánál Hosszú József, a pécsi KÉV igazgatója jelentette Hegyi Kálmánnak, hogy el­készült az út — és közleke­désre alkalmas a felüljáró. A kivitelezők igazgatója kö­szönetet mondott a város, a megye vezetésének is a támogatásért, amelyet az építés során kaptak. Hegyi Kálmán is azt hangsúlyozta, hogy a felüljáró milyen je­lentős a város további fejlő­désében, és ő is elismeréssel szólt a munkában részt ve­vő vállalatok dolgozóinak derekas munkájáról. A felüljárót Királyföldi Lajosné, az úttestet pedig Bíró Sándor, mindketten az UVATERV mérnökei, ter­vezték. Választási nagygyűlést tartottak Budapesten, az újpesti Dallos Ida Művelődési Ház­ban. A képen Németh Károly beszél. (Képtávírónkon érkezett). Az új felüljárót már használják

Next

/
Thumbnails
Contents