Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
8NHPÜJSÄG 1980. május 18. Vasútvillamosítás A jugoszláviai vasúthálózat hossza meghaladja a 9909 kilométert. Karbantartása, korszerűsítése nem csekély feladatot jelent. Mivel az elmúlt évek tapasztalatai szerint a villamosvontatás bizonyult a leggazdaságosabbnak, a vasútvillamosí- tást nagy mértékben bővítik. Ez évben több mint 400 kilométer távon teremtik meg a villamosítás feltételeit. Két vonalon a magyar határig villamosítják a vonalakat: május végéig az Indiija, Újvidék, Vrbas, Szabadka, Kelebia vonalon, november végéig pedig a Dugó Szelőtől induló Koprivnica— Botovo távon. A vasútvillamosítás egyben a fény-, biztonsági és távközlési eszközök korszerűsítését is -jelenti. A tervek szerint 1985-re újabb 1600—1700 kilométernyi szakaszon futnak majd villamosvonatok. Jelenleg a vonalak 55 százaléka villamosított, 1985-re ennek az aránynak a 70 százalék fölé emelését tervezik. A méreteit tekintve legjelentősebb korszerűsítési munkálatokra a Boskanszki Brod-tól Bibac-on és Kninen át Szplitbe és az Ostarije-től Gospic—Gracac útvonalon Kitinbe vezető vasútszakaszokon kerül sor. A korszerű feltételek megteremtése egyben a 160—200 'kilométeres. óránkénti sebességet is lehetővé teszi. Az NDK mezőgazdasága A magasabb terméshozamért Ramona Stein leendő agrármérnök az aratási szem veszteséget ellenőrzi. A cél: minél kevesebb mag menjen veszendőbe. Az NDK-ban mintegy 6,3 millió hektár a mezőgazdaságilag hasznosítható terület.. Minthogy e terület nehezen növelhető, a lakosság jobb ellátásához a növénytermesztés és állattenyésztés eredményeit kell javítani. Mégpedig olyan körülmények között, amikor a rendelkezésre álló munkaerő létszáma mindössze 770 ezer: egyharmada a 30 év előttinek. A NSZEP IX. kongresszusa megállapította, hogy az 1971—75. közötti ötéves terv során sikerült a lakosság alapél elmiszer-szükségletét (cukorból, gyümölcsből, főzelékből és részben kenyérgabonából) hazai termelésből fedezni. Pedig a fejenkénti fogyasztás ez idő alatt jelentősen nőtt. A hús- és húskészítmények fogyasztása például az 1952. évi 37,5 kg-ról 1977-re 83,6 kg-ra, a vajé 8,2 kg-ról 15,2 kg-ra emelkedett, tojásból pedig 88 helyett 278 darabot fogyasztottak fejenként. Az elmúlt 30 év társadalmi, gazdasági, tudományostechnikai, kulturális fejlődése alapjaiban változtatta meg a falvak életét. Az ország 6,3 millió hektár mezőgazdaságilag hasznosított területéből ma 5,3 milliót a mezőgazdasági szövetkezetek és ún. kertgazdálkodási társulások művelnek, 500 ezer hektárt pedig az állami gazdaságok. A fennmaradó részt egyénileg hasznosítják, amihez a gazdálkodók sokoldalú segítséget kapnak az állami és a szövetkezeti szektortól. A nagyüzemű mezőgazdáságra az utóbbi években a szakosodás a jellemző. 1232 gazdaság kizárólag növény- termesztéssel, 3931 üzem pedig állattenyésztéssel foglalkozik. Munkájukat agrokémiai központok, mezőgazdasági gépgyártó- és javítóvállalatok, építőipari kombinátok és kutatóintézetek segítik. GÁTI ISTVÁN Korszerű mélytengeri halászat Arcképvázlat a „lomanoszovról" A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban jelentős erőfeszítéseket tettek az elmúlt időszakban a halászat fejlesztésére. Az ország keleti és nyugati tengerpartján halászati állomások egész sora működik. A halászkikötőket helyreállították, kibővítették, feldolgozó üzemeket létesítették. Több helyen modern hajógyárak létesültek, amelyek a legkorszerűbb vízi járműveket bocsátják a mélytengeri halászat rendelkezésére: például 3750 tonnás vonóhálós halászhajókat, 5000 tonnás hűtőhajókat, 10 000 tonnás feldolgozó hajókat. Az elmúlt hat évben négyszeresére nőtt a hajógyártás volumene, a hajók teljesítménye pedig a más- félszeresére. A halászati módszerekben is sok változás történt. Ezek helyes alkalmazása tükröződik a számokban is: 1949- ben 270 ezer, 1960nban 465 ezer tonna volt a halászzsákmány, 1976-ban már az 1,6 millió tonnás térvet is túlteljesítették, 1984-re pedig azt tervezik, hogy a „tenger gyümölcseiből” ösz- szesen 3,5 millió tonnát halásznak ki, és ebből a halfogás eléri már a 2,7 millió tonnát! Az ország lakosságának jó ellátása a KNDK-ban tehát biztosítva van. A moszkvai Lomonoszov Egyetem nemrég ünnepelte fennállásának 225. évfordulóját. A „diákváros” lakóinak száma — csupán a hallgatókat tekintve — harmincezer. A 19 egyetemi karon összesen 48 szakágon oktatják a hallgatókat. Az általános képzés igen alapos. Száznál több akadémikus, mintegy ezer professzor és tudományos doktor vesz részt az oktatómunkában. Az egyetemnek több mint 300 laboratóriuma, 170 szertára, 3 múzeuma, 4 obszervatóriuma, egy botanikus kertje és igen gazdag, összesen 6 és fél millió kötetből álló szak- könyvtára van. Az egyetemen a Szovjetunió valamennyi köztársaságából tanulnák fiatalok, valamint külföldiek is, különösen a szocialista és a fejlődő országokból. Valamennyi évfolyamon és karon úgynevezett tanulmányi, nevelési diákbizottságokat szerveztek. Itt nem csupán az előmenetelt kísérik figyelemmel, hanem alkalmanként a tanterv megváltoztatására is javaslatokat tesznek. Az egyetem minden ötödik hallgatója emineqs. A Lomonoszov Egyetemen már az elsőéveseket bevonják a tudományos kutatásokba. A különböző tanszékeken gyakorlatilag minden második hallgató végez tudományos munkát, ami az alsóbb évfolyamokon lényegében nem más, mint tudományos diákköri munka. (Több mint 250 ilyen kör működik az egyetemen.) Ezekben a körökben az érdeklődő megismerheti az adott tanszéken érvényesülő tudományos törekvéseket és kiválaszthatja a számára legérdekesebb területet. A felsőbb évfolyamosok már ön- önálló kutatásokat is végeznek, és tudományos konferenciákon, szimpozionokon vesznek részt. Évente mintegy 800 olyan cikket és előadást publikálnak, amelyet egyetemi hallgatók írtak. A diákok tevékenyen kiveszik részüket a közvetlen .gazdasági „haszonnal” járó munkák kivitelezéséből is. Több évvel ezelőtt az egyetem tudományos-műszaki együttműködési szerződést kötött az egyik legnagyobb moszkvai vállalattal, a Liha- csov Autógyárral. E szerződéssel összhangban aztán több új műszaki elképzelés gyakorlati alkalmazására is sor kerül az üzemben. Az egyik ilyen gyakorlatilag is hasznosított elképzelés például a vegyészeti kar egyik hallgatónőjének diploma- munkájából született, és igen eredményesnek bizonyult: segítségével a gyári laboratóriumban két napról 30 percre lehetett csökkenteni az öntöttvas minőségvizsgálatának idejét. Az egyetem a mezőgazdaságnak is komoly segítséget nyújt. A nem feketeföldi övezet megművelésének támogatására például speciális osztagokat hoztak létre. A tudósok — biológusok, talajkutatók, geográfusok, közgazdászok, vegyészek és geológusok — a hallgatókkal közösen talaj térképeket készítenek az egyes területekről. és a növények vegy- véjdelmére, a terméshozamok nöivelésére új megoldásokat dolgoznak ki. , Ezernél is több azoknak a hallgatóknak a száma, akika természetvédelmi tudományos munkákban vesznek részt. Expedíciókat szerveznek, ritka növény- és állatfajok után kutatnak, és felmérik a természetes és mesterséges víztározók állapotát. Vietnamban, a Hai Duong Porcelángyár munkásai minden eddigi eredményüket felülmúlták az elmúlt negyedévben. Ma már havi másfél milliót készítenek a különféle kancsókból, vázákból. Faggatom a Design Centert A nemrég megnyílt Design Centerbe (magyarul, ám, sokkal bonyolultabban: a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központjának bemutatótermébe) jó belépni! A belvárosban — a Fővárosi és a Pest megyei Tanács között húzódó kis térre nyílik a bejárata. A Gerlóczy utca 1. hangulatos, régi ház, földszintjén a kiállítóterem: modern ellenpont, derűs, világos hely. Leglátványosabb része természetesen a kiállítóhelyiség, ahol az első bemutatón terítékeket, finn, NDK és magyar asztali készleteket, textíliákat látunk. Este is jó világítást biztosítanak a nemesvonalú lámpák. Ez a fogadótér is egyben, pulttal, polcokkal, fehér műanyag berendezéssel, amely mechanikus diavetítő. A pulton szórólapok, az Ipari Forma című folyóirat számai; mindig ván itt valaki, aki felvilágosítást ad, bármilyen kérdéssel forduljon hozzá az ember, az ipari formatervezés tárgykörében. Mert a központ, amellett, hogy kiállításaival az ipari formakultúra propagátora a nagyközönség számára, másfajta hivatást is teljesít. Nevezetesen az alapító minisztertanácsi határozat értelmében: „.... folyamatos tájékoztatással lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kiválóan formatervezett ipari tömegcikkeket a termelők és a fogyasztók széles körben megismerhessék...” A határozatot tartalmazó nyomtatványt ugyancsak a felvilágosítótól kaptam, akii jelen esetben Kovács Anikó, az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ munkatársa. A puding próbája az, hogy megeszik — mondják az angolok. A Design Center próbája pedig a használat Hogyan működik, hogyan tájékoztat? A kiállításon az étkezés tárgyai közül válasszuk ki a legegyszerűbbet: a kanalat. Formatervezett, szép készletek láthatók itt, de a kanalak kissé kicsinek tűnnek, nem elég öblösek. Nem leveshez, inkább szószhoz valók. Lássuk, ki foglalkozik Magyarországon kanalak formatervezésével. A Design Center pincéjébe megyünk. Senki ne gondoljon pókhálós, nedves sötétségre. A régi ház modernül kiképzett pincéjében kellemes munkahely, raktár van: itt tárolják a magyar formatervezők adatait. Mindenekelőtt a lyukkártyarendszerhez fordulunk, amelyen a háztartási termékek szakban, a fémtömegcikknek is meghatározott rubrika felel meg. A lyukkártyák közül kihull annak a lapja, aki ilyen árut tervez. Ezután a formatervező művész dossziéját is elővehetjük, ahol nemcsak címe, tanulmányai, munkahelye és egyéb adatai találhatók — ahogyan ő maga töltött ki egy kérdőívet —, hanem fényképe, az általa tervezett tárgyak fotója is. A kanállal — sajnos — nincs szerencsénk: Magyar- országon nem terveznek evőeszközt (régi terv szerint egy vidéki üzemben még gyártják). De a hiány is eredmény: megokolja, hogy miért nincs a magyar étkezési szokásoknak — a bőlevű leveseknek —megfelelő öblös, mély kanál. Ám még további mód is van a keresgélésre, ugyanis az emeleten, pontosabban a galérián, a mindenki által látogatható folyóiratolvasóban — szebbnél szebb, külföldi, formatervezéssel foglalkozó lapok olvashatók itt — pontos nyilvántartást vezetnek minden termékről áz ITJ, az Ipari Termék Jegyzék szerint. Ugyanis amint egy terméket gyártásra elfogadnak, meghatározzák ismérveit, jellemzőit, megállapítják az árát, ITJ-számot kap. Az ipari termékek közül a ruházati textileket a Magyar Divat Intézet fogja nyilvántartani, de az érdeklődők bizonyos felvilágosítást itt is kaphatnak. És megtalálhatják a lakástextíliák és műszaki textíliák egész sorát. A tájékoztatás elsősorban nem a nagyközönségnek szól: ipari üzemek, vám’a.ok, szőve ékezetek jelentkezését, kérdéseit várják, érdeklődésükre számítanak. A nagy vállalatok rendszerint foglalkoztatnak ipari formatervezőt, ám a kisebbek gyakran csak megbízásos alapon, legfeljebb szerződéssel kerülnek kapcsolatba az ipari formatervezővel. És ahol most kezdik kialakítani egy-egy gyártmány arculatát, gyakran nem is tudják, ki az ő emberük. Itt felvilágosítást kapnak arról, ki az a képzett, éppen erre a termékre specializálódott művész, formatervező. A formatervezés, különösen, ha az „ipari” jelzőt is hozzá teszik, gyakran félreértett; ipari formatervezőnek nemcsak a gépek, gépipari berendezések tervezőit hívják, hanem minden olyan művészt, iparművészt, aki olyan tárgyat, terméket tervez, amelyet sorozatgyártással, ipari megmunkálással állítanak elő. Ide tartoznak az üveg, porcelán, kerámiaipari termékek, a bútorok, az öltözködési és lakástextíliák, a játékok, a műanyagipari termékek, szerszámok, gépipari termékek, a közlekedési eszközök és ide tartozik a csomagolás vagy a grafikai felaiátok egész sora: emblémák, védjegyek, címkék, információs rendszerek és vállalati karaktertervezés. A Design Center „vállalati karaktere” kiválóan megtervezett. Rendszere nyitott és továbbfejleszthető. Ha nyilvántartási rendszerébe bekerül minden művész és minden áru — jó informátorrá válik. Addig is: munkatársai — akik egy-egy nagyobb szakterület referensei egyben, például bútor, textil, stb. — minden kérdésre válaszolni igyekszik. Vallják, hogy az így előkerülő kérdések válaszai is, ha bekerülnek a rendszerbe, sokat javítanak, korszerűsítenek a nyilvántartáson. A nagyközönség számára pedig ott a kiállítóterem és a folyóirat böngészde, a kellemes légkörű Design Center — egyébként a belsőépítészeti megoldás Bánáti János munkája — okulásul, jó példaként arra, minden bemutatójával, hogy ami igazán jó, az a szépséget is magában hordozza, legyen az abrosz vagy lámpa, autóbusz vagy dohányzóasztal. TORDAY ALIZ * i
