Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-15 / 87. szám
1980. április 15. ■NÉPÚJSÁG 3 Világ proletárjai, egyesüljetekI '• - . ■ ' :. •. ■/ • • : . • ; . ••• • . , • ■ A MÁV számítógépes „agytrösztjében” A határállomásokról a ki-, és belépő szerelvények kocsijainak adatait távgépírón továbbítják a debreceni, a pécsi, a miskolci és a szegedi vasútigazgatóságokra, ahol a helyi központokban rendezik, összesítik a beérkezett információkat és gépi úton továbbítják a budapesti számítógépközpontnak. A jövő év végére valamennyi nagyobb határállomást a budapesti nagy teljesítményű adatfeldolgozó berendezésekhez kapcsolt végkészülékkel, úgynevezett terminállal látnak el. A terminál billentyűin beütött adatok azonnal megjelennek a központ gépeinek memóriaegységén. Külön gépi információs rendszert építenek ki a záhonyi átrakókörzetben 1982- ig. A záhonyi számítóközpont nemcsak információk gyűjtését és továbbítását teszi lehetővé, hanem később alkalmas lesz az ott folyó átrakási munka operatív irányítására is. Ezek az „okos” gépek képesek lesznek arra is, hogy tervet készítsenek az átrakókörzet 9 pályaudvarán folyó munka leggazdaságosabb megszervezésére. A MÁV-nál a gépi adatfeldolgozásnak szép múltja van. 1927-ben vásárolták külföldön az első lyukkártya- gépeket, ezek a mai elektronikus számítógépek ősei. 1961-ben állították munkába az első elektronikus számítógépet és azóta ez az ágazat a technika dinamikus fejlődésével együtt fejlődött. Ma már a legkorszerűbb körülmények között 630 ember végzi éjjel-nappali műszakban a beérkező adatok rögzítését, feldolgozását, a gépek javítását, karbantartását. A vasút idei áruszállítási terve 137 millió tonna áru fuvarozását írja elő. A terv kidolgozásánál figyelembe vették, hogy a közúti fuvarozás a dráguló üzemanyag- költségek miatt egyre gaz- daságtalanabb, a fuvaroztatók az olcsóbb vasúti szállítás mellett döntenek. • A Déli pályaudvar korszerű üzemi épületében kapott helyet másfél évvel ezelőtt a MÁV Számítástechnikai Üzeme, amelyben R—10-es és R—40-es típusú számítógépekkel napra készen figyelemmel kísérik a tehervonatok útját, a kocsik be-és kirakását, a vasúti határforgalmat. A vasúti áruforgalmi nyilvántartások elkészítésén kívül ezeken a gépeken számítják ki a fuvardíjakat, itt állítják össze a fuvarstatisztikát, a vasúti állóeszközök, a járműpark, a gépi berendezések nyilvántartását és a külföldi kocsik díjának elszámolását. A rendezőpályaudvarok munkáját is fokozatosan gépesítik. Számítógép segíti az adatfelvételt, az okmányfeldolgozást és a vonatösszeállítást Komáromban, az idén üzembe lép a hegyeshalmi számítóközpont, jövőre pedig Hatvanban és Miskolcon is hasonlót hoznak létre. A rendezőpályaudvarok gépesítésével meggyorsul a vonatrendezés munkája, s gazdaságosabban, jobban kihasználhatják a meglévő teherkocsikat, vontató járműveket. A szocialista integráció vívmánya, hogy a baráti országok közös kocsiparkja az OPW, munkájában két év múlva már közreműködik a számítógépes forgalomirányítás. Példaképpen: Bulgáriából Stockholm felé haladó tehervonat minden fontos adatát a szocialista országok vásútjai „közük” a prágai számítógépekkel: elsősorban a vonatok határállomásokra való érkezési és indulási adatait, amelynek a nemzetközi elszámolás szempontjából van jelenősége. A KGST-országok az OPW prágai központjával a számítógépes információs rendszert 1982-re valósítják meg. B. I. Pakson a hatos út mellett egy 560 vagonos fémsilókból álló gabonatárolót építtet a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A beton tartószerkezetet a TOTÉV építi, a Borsodnádasdi Lemezgyár fémsilóit a GAMSZÖV bátaszéki részlege szereli össze. Fotó: G. K. Naponta bemérik pontosságukat és karbantartják a számí- ’ tógépeket A határállomások adatai megjelennek a terminál képernyőjén A számítógép műnk ájának ellenőrzése Az adatokat betápl ál ják a számítógépbe A fegyelem megkövetelése S becsületes, szorgalmas többség, az egészséges közvélemény azzal ért egyet, mi több azt igényli, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék és mindenki munkája arányában részesüljön a javakból. Az elvvel való egyetértésnek nagyon mélyek a gyökerei, hiszen a legtökéletesebben kifejezi a munkavégző érdekét. Ám nagymértékben érvényesül az elv visszája is: nem mindenki dolgozik képességei szerint, s nem mindig a teljesítmények arányában osztják az erkölcsi-anyagi elismerést. Mindez jelentősen befolyásolja az emberek munkához való viszonyát, általában a munkafegyelmet. Hiszen kit ne csábítana a kevesebb munka — több pénz elérésének lehetősége? Mit meg nem tesznek egyes emberek, hogy a lehetőséget a maguk hasznára • fordítsák ? Az igényesen és igénytelenül dolgozók nagyjából azonos borítékja óhatatlanul felveti: van-e értelme a figyelemnek, lelkiismeretességnek, szorgalomnak, a nagyfokú fegyelemnek? Olyan emberek persze adódnak, akik szívesen elmennének a munka temetésére, más kérdés azonban, hogy számukra van-e boldogulási lehetőség. Mi tagadás, éppen azért, mert nem mindenütt mindennapi gyakorlati követelmény a fegyelmezett, jó minőségű munka, nemcsak, hogy mozgásterük van, hanem egyszer-más- szor irigylésre méltóan gyarapodnak is. Az ő fülükben bizonyosan szokatlanul cseng majd a kongresszusi állás- foglalás, hogy mindenütt és minden beosztásban meg kell követelni a munkaviszonynyal járó feladatok teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. FÉLRE AZ ÁLTALÁNOSSÁGOKKAL! A termelés eredményeiből és gondjaiból, a gazdálkodás tényezőiből kiviláglik, hogy az adott területen milyen az emberek munkához való viszonya, fegyelme. A pártszervezetek — ha kellő önkritikával teszik mérlegre a végzett munkát — leszűrhetik a munkafegyelemre vonatkozó tanulságokat is: hol kell javítani, fejleszteni, mi ellen kell fellépni, mit kell erősíteni. Sem a fegyelem — sem a fegyelmezetlenség nem véletlen jelenség és nem is •egyszer, s mindenkorra adott. Éppen ezért a fegyelmezetlenség ellen is csak úgy lehet eredményesen küzdeni, ha ismerik azokat az okokat, amelyek lehetővé teszik, amelyekből következik. Mert mi sem könnyebb, mint a fegyelmezetlenséget, a rossz munkát csak úgy általában bírálni, pedig sok helyen ezt teszik, talán többször is, mint amennyire a szónak hatása lehet. Éppen ezért el kell jutnunk oda, — s ebben a helyi pártszervezetek tehetik a legtöbbet —, hogy a szó és a tett mindinkább közel kerüljön egymáshoz. Ez minden munkahelyen mást meg mást jelent, és sokféle teendőt igényel. A pártszervezeteknek azon kell munkálkodniuk, hogy a felelőtlenség, a pontatlanság, a lustaság szülőanyján verjék el a port, s ne csak azokon az apróbb-nagyobb jelenségeken, amiket mindenki lát. Természetesen nem becsülhető le a késés, a lógás, a selejt, stb. elleni fellépés —, de, ha csak a következményt büntetik, és az okok érintetlenül maradnak, az majhogynem any- nyit ér, mintha valaki a tűzhányóra tenné a kezét és garantálná, hogy a vulkán nem tör ki. Egyszerűen azért, mert ha X okul is a büntetésből, Y még elkövetheti, ha a körülmények alkalmat, lehetőséget teremtenek rá. Ahhoz ugyanis, hogy a munka folyamatosan, szervezetten, jó minőségben folyjék nem elég a munkás lelkiismerete, fegyelme. A beosztott fegyelme feltételezi a vezetés fegyelmét, gyakorlatilag ennek függvénye. Nemcsak annak van jelentősége tehát, hogy „minden munkahelyen”, hanem annak is, hogy „minden beosztásban”: a fizikai és szellemi területen csakúgy mint a beosztott és vezető vonatkozásában szigorítani kell a fegyelmet. Azt kell változatlanul erősíteni, hogy mindenki a maga feladatának tegyen eleget a lehető legjobb tudása, képessége szerint. Jobb ha előbb vesszük tudomásul, mint utóbb, hogy az egymásra mutogatás és várás ideje lejárt. Sohasem volt ez a fajta magatartás dicséretes, mostanra azonban kifejezetten hitelét vesztette. A jobb teljesítményhez, a fegyelmezettebb munkához, a gazdálkodás színvonalának növeléséhez szükséges feltételeket ugyanis manaság kívülről- felülről várni csaknem azt jelenti: a helyi vezetés tanújelét adja bátortalanságának, akcióképtelenségének. Hiszen a fegyelem mindenütt az adott termelési, gazdálkodási, tudati viszonyokat tükrözi — ezek alakításáért viszont mindenütt a helyi gazdasági, politikai vezetés felelős elsősorban. Az ő munkaköri kötelességük a fegyelmezett munka feltételeinek megteremtése és megkövetelése. A VEZETÉS FELELŐSSÉGE Ez a követelmény sok helyen nem azért hat az újdonság erejével, mintha hasonlatos megfogalmazásban soha nem hallották volna, inkább azért, mert némileg máshoz szoktak. Ahhoz az állapothoz, amikor a bérrendszer hiányosságaival, az önállóság korlátáival lehetett indokolni sok mindent, az elnézőbb vezetési gyakorlatot is. Az eszközök hiányán azonban már túl vagyunk: bérrendszerünk, ha — nem is tökéletes, de lehetőséget ad a differenciálásra, a módosított Munka Törvénykönyv lehetőséget teremt a pozitív és negatív fegyelmezésre, s hogy gyáron belül milyen egy-egy részleg vagy munkahelyi vezető hatásköre, az alapvetően helyi döntés kérdése. Nincs megkötve a vezető keze a fegyelem megszilárdításában, ha úgy tetszik szigorításában. Két okból sem. Egyrészt vannak eszközei hozzá, másrészt vannak támogatói. Ebben a koránt sem egyszerű dologban számíthat a becsületes, a munkát figyelemmel, felelősséggel végzők sokaságára. ; pártszervezetek sok Jk egyéb mellett, abban ) is segíthetnek, hogy %^#l mindenkivel a maga helyén és módján megértetik: a munkaviszonyból adódó feladatok teljesítésének megkövetelését, a szigorúbb követelményeket nem egyszerűen a mai gazdasági nehézségek indokolják. Nem lehet úgy értelmezni, hogy most néhány évig szigorítunk, aztán meg lazítunk. A munkának, a gazdálkodásnak az a természete, hogy nem lehet nem szigorúan venni. Magától értetődik, hogy eredmények csak ott születnek, és ott lesznek tartósak, ahol mindig megteremtik a munkához az anyagi, technikai tényezőket, csakúgy, mint az emberi tényezőket: az akaratot, a tudást, a nagyfokú fegyelmet. BALOGH MARIA Gabonasilók épülnek Pakson
