Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
1980. április 13. NÉPÚJSÁG It Egy színből ötven-hatvan árnyalat Rajzfilmek Kecskemétről képpen nem előfeltétele. Itt a lényeg a kézügyességen van. A népmesesorozat filmjei tíz-tizenegypercesek voltak, a Magyar Televízió részére készültek és láthattuk is őket. Egy-egy ilyen filmhez négyezer rajzot kellett elkészíteni. Hatalmas munka. A rajzra a tervező által meghatározott színeknek megfelelő számok kerülnek. Egy színből ötven-hatvan árnyalat is van, melyet a kifestők festenek az átlátszó lapra. Ezeknek a rajzoknak filmrevitele sem kis munka. Kockánként fényképezve, a mozgás fázisainak megfelelően elmozgatva kerülnek filmre a rajzok. És ezzel még nincs vége, hiszen nagyon sok utómunka, laboratóriumi feladat vár még a filmesekre addig, míg készen, vetítésre alkalmasan, hanggal együtt a nagyközönség elé kerül egy-egy alkotás. Kép, szöveg: BAKÚ JENŐ Kilenc éve már annak, hogy a Pannónia Filmstúdió önálló kecskeméti műtermet hozott létre. A filmkészítésnek ezt a rajzos formáját azóta már Pécsen is megtanulta egy stáb, így összesen az öt budapesti műteremmel együtt hét helyen készítenek rajzfilmeket az országgban. A kecskemétiek sok önálló feladat mellett egy-egy pesti stúdióban készülő film részfeladatait is elvégzik. Terveznek mese- és reklámfilmeket. Legutóbbi nagy vállalkozásuk A magyar népmese sorozat filmjei voltak. A mese adott. Egy-egy rendező megkapja a mesét, azután tervez. Megtervezi a figurákat, a színeket, a hátteret. Szabályos forgató- könyv kerül ki a keze alól. A többi munka a rajzolóké, a kifestőké, kihúzóké. Ezt a munkát főleg lányok, asszonyok végzik, és szinte valamennyien képzőművészeti középiskolában végeztek, ami munkájuknak tulajdon"bO< *4 Munkában a kifestők, kihúzók A számok színeket jelentenek Kockánként fényképezik a rajzokat Egy készülő film háttérrajza Milyen legyen a nagyvárosok környezete? A Német Demokratikus Köztársaság várostervezése az országhatárokon túl is elismert. Sokat tesznek itt azért, hogy a régi városmagok megújítása, az új negyedek építése az ember megfelelő környezetének a kialakításával együtt történjék. Szép példái vannak ennek már országszerte: a sétálóutcák, sőt sétaövezetek Berlinben, Lipcsében, Potsdam- ban, Halléban, Erfurtban, Weimarban, Rostockban. Ezeknek a nagyvárosoknak a korszerű várostervezését jelenleg az ország száz ki- sebb-nagyobb városában veszik mintául — persze, a helyi viszonyokhoz alkalmazva. A várostervezéshez hozzátartozik a minél több zöldövezet, az ózondús környezet biztosítása. Itt is a nagyvárosok tervezői járnak az élen. Berlin, Drezda, Lipcse területén olyan parkosított zöldterületet alakítanak ki, amely a városközponttól egyenesen a természetbe vezet. A környezet védelmét az teszi lehetővé az NDK egész területén, hogy itt minden telek, az egész földterület a városi törvényhatóságok rendelkezése alá tartozik, telekspekulációról, tervszerűtlen ház- vagy kertépítésről tehát szó sem lehet. Okos szabályok őrködnek a meglévő természeti kincsek megőrzésén is. Többek között két év óta tilos közterületeken fát kivágni. Erre külön engedély birtokában kerülhet csak sor. Könyvek, amelyek kirakatokban nem láthatók Az Európa Kiadó leány- vállalataként működő Magyar Helikon nemcsak kiemelkedően szép és különleges tipográfiai gonddal készült, sokszor forrásértékű könyveiről és albumairól ismert (amelyek már többnyire gazdára lelnek a kirakatba kerülésük előtt), de bízvást állíthatjuk, hogy a sokfelé bemutatott és sokféle módon díjazott — többek közöt Munkácsy-díjjal is kitüntetett — vezetőjéről is. Jó néhány ragyogó könyv és album viseli büszkén tipográfiai tervezőjének, Szántó Tibornak nevét a kolofonban, nem kevés a címoldalon. Legelébb Arany János Kapcsos Könyvének a korábbinál sokkal „facsimi- lébb” kiadását (Keresztury Dezső új megvilágítást nyújtó, kiemelkedő értékű elemzésével), a Bibliotheca His- torica című sorozatban A korona kilenc évszázada című forráskiadványt, előbb Magyari Istvánnak, a széles látókörű prédikátornak Az országban való sok romlásnak okairól szóló, először 1602-ben megjelent történet- tudományi és -filozófiai, társadalomtudományi munkája betűhív kiadását a sorozat több kiváló darabja között. Katona Tamás szerkesztői és elemző munkáját is felvillantja (sok más mellett) ez a két kötet. De ugyanebből a sorozatból a legkedvesebb élményt Schulhof Izsák Budai Krónikája hozta Kottan- ner Jánosné emlékirata (A korona elrablása) után, hiszen az író „a török Budát elsiratta” ebben a krónikában, és bizony jó okkal tette így. Számára Buda 1686-os ostroma, a Szent Liga csapatainak megjelenése csak újabb szenvedéseket, sokféle halált és száműzetést hozott. Castiglione László Pompeji- ről és Herculaneumról szóló gyönyörű képeskönyve és kitűnő elemzése mellett szívesen forgatjuk a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen kiadott Kézirattár-sorozat füzeteit, elemző értékű tanulmányokkal és a hasonmásokkal (Ady, Krúdy, Móricz, Kossuth, Petőfi egy-egy kéziratának facsimiléjével és a reprodukciókkal), ugyanígy Olasz Ferenc Nagy László emlékének ajánlott fénykép- albumát a magyar falusi népi szobrászat megható erejű síremlékeiről és vallásos tárgyú naív szobrászatéról (Mindörökké). De külön szót érdemel a legújabbak közül Giovanni Boccacio művének, a Dante életének reneszánsz szépségű újrakiadása, a Tevan Andor emlékére kiadott antológia- és reprodukciógyűjtemény Baróti Dezső és Szántó Tibor szerkesztésében (Költők barátja). Ebben a remek könyveket kiadó békéscsabai nyomdász tevékenységéről szóló elemzések után (Baróti—Szántó) Tevan levelezéséről, a róla szóló emlékezésekből szerkesztett válogatást olvashatunk (Kner Imre, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Jaschlik Álmos, a grafikus, és mások a levélíró partnerek és emlékezők között), a képtáblákon a Tevan- kiadványok külső és belső címoldalában, a szedéstükrök tisztaságában és esztétikai minőségében gyönyörködhetünk. De bizonnyal mindenki tovább tudná sorolni a Helikon műhelyéből származó kedvenc könyveit. Ugyanígy jó néhány elismerés és költői mű Szántó Tibor albumát, legutóbbi kiállításának (Debrecen, 1978, Egyetemi Könyvtár) katalógusában Keresztúry Dezső szép bevezetője után Deve- cseri Gábor, Weöres Sándor egy-egy Szántónak ajánlott verse olvasható és gyönyörű kiadványok Szántó tárlatainak — a Műcsarnokban és Szentendrén előbb — katalógusai. És végül — hiszen miattuk íródott ez a cikk — három könyvárusi • forgalomba nem került (így a kirakatokba sem) gyönyörű füzetről számolnék be, ezek mindegyike valamely szép alkalom gyümölcse, közöttük örömteliek és szomorúak is. A három füzetke Szántó szerkesztésében, egy-egy nyomda dolgozókollektívájának áldozatából és társadalmi munkájával született a megidézettek tisztelői számára, boldog lehet az, akinek a kezébe jutott. Kissé elkésetten bár, de Szerb Antal halálának 30. évfordulójára került kiadásra az előttem levő első kis füzet, amely tiszta tipográfiájával (Békéscsaba, Düijer Nyomda) egy először a Nylu- gat 1938-as évfolyamában olvasható, borongós esszét idéz: a Könyvek és az ifjúság elégiáját. A tanulmány alig pár lapja a legnemesebb emberi (Szerb) és nyomdászati (Szántó) hagyományokat villantja fel a lapozgató előtt, együtt a szakma legkiválóbb és eleven mestereit. Az 1979-es két füzet elsője a fiatalon meghalt Kormos Istvánra (1923—1977) emlékezik, és az Egyetemi Nyomda dolgozóinak kezéből való. Ebben Kormos nagyszerű verse, a Nakonxipánban hull a hó után Juhász Ferenc, Weöres Sándor, Nagy László, Nagy Gáspár és mások Kormosnak ajánlott egy-egy verse olvasható hasonlóan nemes nyomdai megformálásban. Kitűnik a füzetből az is, hogy a kedves emlékű Kormos mindenkinek a barátja volt. A hozzá írt versek teljes gyűjteménye vastagabb kötetet adna, mint a maga „összes versei”. A pár lapnyi füzet anyaga valóban csak ízelítő és tisztelgő válogatás. A legutóbbi füzetke Boldizsár Iván Főhajtás és ölelés című bevezetője után Szalay Lajos rajzaival, a költő hat remek szonettjének megidézésével a 75 esztendős Keresztury Dezsőt köszöntötte, és a Kossuth Nyomdában látott napvilágot, majd az ünneplők féltett kincse lett. Soha nemesebb, jelesebb és tartalmasabb megemlékezéseket, ennél kevésbé gondos szerkesztői és tipográfusi munkát, mint aminő ezekben a füzetkékben és a korábban soroltakban tapasztalható. Úgy tűnik, a legeredetibb és legnemesebb tartalmaiban támadt fel az egyik legszebb „szakma” (művészet?) sokféle hagyománya. A Helikon Kiadó közösségének és nyomdásztársaiknak munkája nemcsak értékes és örömteli, de mindenképpen példaadó. BODRI FERENC A forgatóköny egy oldala Sövénykerítés Debreczeni Zoltán rajza
