Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

1980. április 13. I^EPÜJSÄG 9 Közös erővel Atomerőművek sorozatban----------------------------■--------------------------------------------­„ Mértéktartó” tankhajók Egy a legújabbak közül, a „Krím” nevű szovjet tartály­hajó, amelynek 182 ezer tonna a vízkiszorítása és 3000 lóerős hajtóműve segítségével óránkénti 32 kilométeres se­bességgel szeli a tengert Az elkövetkezendő évtized­ben a szocialista, országok az atomenergia-ipar gyors üte­mű fejlesztését , tervezik. A KGST-országok hosszú távú energiaprogramja típus­atomerőművek építésén és az ezekhez az erőművekhez szükséges berendezések gyár­tásának széles körű kooperá­cióján alapul. NOVOVORONYEZSI DINASZTIA Nemrégen volt a negyed- százados évfordulója annak, hogy a világon először, a Szovjetunióban, az obnyinsz- ki atomerőmű atommag ha­sadásából származó ipari vil­lamos áramot állított elő. A Szovjetunió segítségével az ötvenes években Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában, Len­gyelországban, Magyarorszá­gon, az NDK-ban és Romá­niában atomfizikai tudomá­nyos kutatóintézeteket hoz­tak létre. Ebben az időszak­ban a szovjet tudósok új technológiai megoldásokat, berendezéseket dolgoztak ki. Az atomenergia békés célú felhasználására alapított bi­zottság döntést hozott egysé­gesített atomerőművek létre­hozásáról. Ezek közül az el­sőként a novovoronyezsi atomerőmű valósult meg. Energiatermelő egységei 1971—72-ben kezdték meg működésüket. E turbinaegységek egy nagy atomerőműcsaládnak lettek első tagjai. A szocialista kö­zösség egymástól távol eső vi­dékein — a Kola-félszigeten, Örményországban, az NDK- ban és Bulgáriában — kez­dődtek meg a „novovoronye­zsi atomerőmű-dinasztia” képviselőinek építési mun­kálatai. Ahogyan az NDK-beli Bru­no Leischner erőmű, úgy a bulgáriai „Kozloduj” atom­erőmű is a testvéri szocialis­ta országok közös erőfeszíté­sének eredménye. Terveit szovjet és bolgár mérnökök együtt dolgozták ki. A bolgár atomerőmű kazánjai és ki­egészítő berendezései Len­gyelországban, a reaktorok, az áramfejlesztő berendezé­sek és transzformátorok a Szovjetunióban készültek. 1974-ben kezdte meg műkö­dését a Balkán-félsziget első atomerőműve, amely azóta nemcsak kapacitását növelte, hanem azt is bebizonyította, hogy műszakilag teljesen megbízható. Az erőmű a leg­szigorúbb próbát, az 1977-es erős földrengést is teljes ép­ségben kiállta. Magyarországon szintén épül az első, novovoronyezsi típusú atomerőmű. A tervek szerint 1980-ban ad először áramot. A következő öt év alatt az erőmű kapacitása el­éri majd az 1760 millió kilo­wattot. MAXIMÁLIS BIZTONSÁG — A magyar atomerőmű tervei százszázalékos biztosí­tékot nyújtanak arra, hogy a környezetet nem éri majd semmilyen radioaktív szeny- nyezés — mondja Dmitrij Dobarin, a paksi atomerőmű­nél dolgozó szovjet mérnökök vezetője. Amikor Finnország úgy döntött, hogy novovoronyezsi típusú atomerőművet épít, el­határozását nagyban befolyá­solta ennek megbízhatósága és biztonsága. Korábban az amerikai Westinghouse atom­erőmű-építő cég is szerette volna megszerezni a finn megrendelést. Finnország azonban a KGST-országok- ban használatos tervek mel­lett döntött, pedig az valami­vel drágább volt, mint az amerikai. A világpiacon évről évre nő a kereslet. Amíg 1977-ben 10 ezer megawatt teljesítmé­nyű erőműkapacitás lépett be, addig 1978-ban a Nemzetkö­zi Atomenergia Ügynökség adatai szerint 15 ezer mega­watt összteljesítményű erő­művet építettek. Jelenleg 21 országban 227 atomerőmű működik. A becslések szerint 1990-re számuk eléri a 900-at. A múlt év nyarán Moszk­vában aláírt többoldalú egyezmény szellemében a Szovjetunió mellett néhány más KGST-ország is kiépíti a nemzetközi szabványoknak megfelelő atomenergetikai gépgyártást. Sokat tett ezen a téren Csehszlovákia, ahol már működik egy novovoro­nyezsi típusú atomerőmű. A következő ötéves tervidőszak­ban Dukovaniban indulnak be a turbinák. A csehszlovák gépipar a leningrádi „Izsorsz- kije zavodi” egyesüléssel együttműködve, a többi szo­cialista ország szükségleteit is ki tudja elégíteni' a szüksé­ges atomenergetikai beren­dezésekből. NEMZETKÖZI MUNKACSOPORT BUDAPESTEN Tekintettel az atomenerge­tika gyors ütemű fejlődésére a Szovjetunióban és a többi KGST-országban, új hatal­mas gyár épül Volgodonszk- ban — az „Atommas”. Be­indítása után megkezdődhet a szocialista országokban az egységes atomerőmű-család második nemzedékének el­terjesztése. Ez az óriási teljesítményű reaktor több ország tudósai­nak alkotó együttműködésé­ből született. Budapesten, a Magyar Tudományos Akadé­mia Fizikai Kutató Intézete mellett nemzetközi munka- csoportot hoztak létre Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szov­jetunió szakembereinek rész­vételével. A nemzetközi munkacsoport feladata: ki­dolgozni a novovoronyezsi reaktordinasztia méretezésé­nek legegyszerűbb és legbiz­tosabb módszereit. A szocialista integráció hasznáról és hatékony voltá­ról az atomenergetika terüle­tén az az új közös építkezés is tanúskodik, amely Nyugat- Ukrajnában kezdődött. Négy ország — Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország és a Szovjetunió — kezdett hoz­zá a hmelnyickiji négymillió kilowatt teljesítményű atom­erőmű építéséhez. Az egyes országok az építkezésben való részvételük arányában jut­nak majd hozzá a megter­melt elektromos energiához. JURIJ SZÍN YAKOV APN—KS Az elmúlt két évtized so­rán a hajómémökök kedvenc munkája a tartályhajók ter­vezése volt. A kőolaj iránti kereslet ugrásszerű növeke­dése, valamint az, hogy a Szuezi-csatorna kiesésével a Közel-Keletről csak Afrika megkerülésével tarthattak Nyugat-Európa és Amerika felé a hajók, megkövetelte, hogy a tankhajók befogadó- képessége 30 ezer tonnáról 300 ezerre, sőt még afölé is emelkedjen. Nemrég azon­ban váratlan fordulat követ­kezett be: az olajtermelő or­szágok beleszóltak a „fekete arany” árába és megnyílt is­mét a Szuezi-csatorna. Ennek következtében egy év lefor­gása alatt mintegy 100 millió tonna fölösleges tankhajó­kapacitás keletkezett. A ter­Vietnamban manapság nincsen olyan járás, ahol ne építettek volna korszerű gyermekintézményeket, böl­csődéket, óvodákat, iskolákat. Jelenleg az országban 44 500 bölcsődét és óvodát tartanak számon, 2500-zal többet mint tavaly. A kiterjedt gyermek­intézmény-hálózatban 1,8 vezeti szupertankhajók iránt pedig már egyáltalán nincs kereslet, ezért több mint öt­ven, egyenként 400—700 ezer tonna befogadóképességű tankhajó építését leállították. Mindez a Szovjetuniónak az elmúlt két évtized alatti mértéktartását dicséri, azt, hogy nem „szállt be” a szu­pertankhajók építésének vi­lágméretű versenyébe, ha­nem megmaradt a még jó­zan mértékű, a 200 ezer ton­na körüli vízkiszorítású tankerek forgalomba állítá­sánál. Dinamikusan fejlődő kereskedelmi flottáját is eb­ben a szellemben bővítette, megmaradván a közép kate­góriájú hajók építésénél, in­kább a hajóegységek számá­nak, sebességének és bizton­ságának fokozására helyez­vén a hangsúlyt. millió kisgyermeket látnak el. Az apróságokkal több mint 150 ezer szakképzett csecse­mőgondozó nő és szakközép- iskolát végzett óvónő foglal­kozik. Az állam több helyen tudományos kutatóközponto­kat létesített, ahol a legfiata­labb nemzedékek nevelésé­nek módszereit dolgozzák ki. Bővülő gyermekintézmény-hálózat Fiatalok építik A Német Demokratikus Köztársaságban az állam biz­tosítja a fiatalság sokoldalú képzését, a szakmatanulás le­hetőségeit, a megfelelő mun­kát és a kedvező munka- körülményeket az elsajátított szakma minősítő fokozatai­nak eléréséhez. Mindez érde­keltté teszi az ország fiatal­jait abban, hogy saját telje­sítményeiket növelve, a köz érdekében mind többet te­gyenek. így ma már törté­nelmük van az ifjúság alkotó kezdeményezését jól bizonyí­tó ifjúsági építkezéseknek, azoknak az országos jelentő­ségű intézményeknek, ame­lyek a Szabad Német Ifjúság (FDJ) szervezetének támoga­tásával, fiatal szakemberek lelkes összmunkájával való­sultak meg. Az ifjúsági objektumok története már a negyvenes évek végén kezdődik. Fiata­lok építették meg 90 nap alatt a háborús pusztítások után egyedül épen maradt acélműhöz a vízvezetéket öt kilométer hoaszúaágba», éo így a Maxhütte hamar meg­kezdhette a termelést. Jelenleg az NDK fiataljai nemcsak hazai nagyberuhá­zások sikerét segítik elő. Te­vékenységük messze az or­szághatárokon túl terjed. A hetvenes évek második felé­nek nagy nemzetközi építke­zésén, a Barátság olajvezeték építésén, szovjet, lengyel, csehszlovák, magyar, román és bolgár társaikkal együtt őket is ott találtuk. Az NDK- fiatalok építési szakasza 550 kilométer hosszúságú vezeték lerakását foglalta magában. Több mint tízezer német fia­tal négy éven át dolgozott ezen a nagy jelentőségű mun­kán. E vezeték mellett napjaink másik nagy ifjúsági vállalko­zása Berlin legújabb lakó­negyedének a felépítése. A német munkásifjúság jelen­tős részt vállal abban, hogy 1980 végéig lényegesen javít­hassák több mint kétszázezer berlini lakáskörülményeit. Jövedelem, életszínvonal, lakásépítés, urbanizáció A porcelán-sztori Románia népgazdasága a jelenlegi ötéves terv idősza­kában jelentős eredményeket ért el. A gyors gazdasági fej­lődés következtében növeke­dett a nemzeti jövedelem és az életszínvonal. A nemzeti jövedelem 1975-ben 362 mil­liárd lej volt; 1980-ban már eléri az 550 milliárdot. A lakosság összjövedelme 1975-ben 247,3 milliárd lej volt, 1980-ban 370 milliárd. A társadalmi fogyasztási alapból 1975-ben egy család­ra 8783 lej jutott, 1980-ban ez az összeg már 11 766 lejre emelkedik. Jelentősen emelték a nyug­díjakat és a családi pótlékot. A jelenlegi ötéves terv fo­lyamán a dolgozóknak nyúj­tott és több mint 7 millió személynek folyósított átla­gos jövedelememeléssel egy­idejűleg átlagosan 23,2 szá­zalékkal emelték a tár­sadalombiztosítási és a rok­kantsági nyugdíjakat. A ter­melőszövetkezeti tagok nyug­díját 20, a háborús rokkan­tak nyugdíját 10—78 száza­lékkal emelték, a családi pót­lékot pedig 30 százalékkal növelték. Ezzel egyidejűleg csökken­tik a munkaidőt is. A 46 órás munkahetet az idén ország­szerte általánosítják. A 44 órás munkahét bevezetése a következő ötéves terv fel­adata lesz. Sokat változott a település­politika: 30 év alatt 204 tele­pülés kapott városi rangot. 1985-re 485 város lesz. A lakosság száma jelenleg 22,5 millió fő; 52,2 százalékuk vá­rosban él. A lakásépítési program a terveknék megfelelően ha­lad. A felszabadulás óta 4,7 millió korszerű lakást építet­tek. Ma több mint 15 millió városi és falusi lakos — az összlakosság kétharmada — az utóbbi 30 évben épült ké­nyelmes otthonban él. 1985 végére a lakásállomány 6 százaléka marad 1944 előtt épült házakban. Valószínűleg kevesen tud­ják, hogy a háztartásokban vagy a technikában oly gyakran használt porcelánt a Földközi-tengerben élő por­celánrákról nevezték el. A porcelán hosszú története egyébként egészen az i. sz. 7. századig nyúlik vissza, ami­kor is Kínában feltalálták. Is­merték Japánban is. A kínai kék-fehér és a japán virágos porcelánok nagy hatással vol­tak a későbbi európai por­celánkészítésre. Európába a portugálok hozták be a kínai porcelánt 1500 körül, és a 16. század második felétől ve­lencei, majd holland keres­kedők rendszeresen impor­tálták.1 Készítésével sokan próbálkoztak, de a titkát nem sikerült ellesni a kínaiaktól. Eredménytelen olasz és fran­cia kísérletek után a német Böttger találta fel végül is az európai porcelánt. Az első gyár is Európában, a német- országi Meissenben létesült; egymás után jöttek létre a jelentősebb európai gyárak, amelyekben kialakult a ro­kokó szellemében fogant eu­rópai stílus. A porcelán nyersanyaga a kaolin, a földpát és a kvarc, ezekből nagy hőfokon törté­nő égetéssel készül. A termé­kek minősége és felhaszná­lása szerint a gyárak ház­tartási, dísz- és műszaki por­celánt gyártanak. Az alkotó­anyagok mennyiségének a változtatásával alakítható a termék tulajdonsága. A nyersanyagokat golyós mal­mokban őrlik, szűrősajtón víztelenítik, majd formázzák, korongolás, nedves sajtolás, vagy öntés útján. Formázás után égetés következik szén, olaj vagy elektromos fűtésű kemencében, amelyet a má­zas termékeknél kétszer vé­geznek el. A háztartási és díszporcelá­nok készítésének fontos lé­pése a festés. A tömegáru­nál ez matricázás vagy egyéb gyorsabb módszerekkel tör­ténik, de az igényesebb ter­mékeket ma is egyedileg, kézzel festik. A lengyelországi Kólóban készült porcelántárgyak nagy részét kézzel festik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents