Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

2 Képújság 1980. április 13. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Pham Van Dong, vietnami kormányfő indiai látogatása. — Újabb szovjet csapategységek kivonása az NDK-ból. Kedd: Az Egyesült Államok megszakítja diplomáciai kapcsolatait Iránnal, fokozott washingtoni nyomás a szö­vetségesekre, hogy támogassák a Teherán-ellenes ameri­kai politikát. — Kreisky Belgrádban. Szedra: Popovval és Rjuminnal a fedélzetén felbo­csátják a Szojuz—35 űrhajót. — Salvadorban népi had­sereg alakul a junta terrorintézkedései elleni tiltakozás­képpen. — Szadat—Carter tárgyalások Washingtonban. Csütörtök: Az Európai Tanács külügyminiszteri érte­kezlete síkraszáll a madridi találkozó mellett, a közös piaci külügyminiszterek — ugyancsak Lisszabonban — halasztó döntéssel válaszolnak az amerikai felhívásra. Péntek: Az SZKP elfogadja a lengyel—francia meg­hívást az európai kommunista pártok értekezletére. — Változatlanul sikertelen kísérletek történnek Törökor­szágban az elnök megválasztására. — Jegyzék a havannai perui nagykövetségen tartózkodó kubaiak helyzetének rendezéséről. — Az afgán külügyminiszter Szíriában. Szombat: Újabb összetűzések Irak és Irán határán. — Előkészületek Tripoliban a Szilárdság Front értekez­letére. A hét 3 kérdése 1. Mi áll az Irán-ellenes amerikai lépések hátterében? Tulajdonképpen kézenfekvő lenne a válasz: Iránban amerikai diplomatákat tartanak túszként, s az amerikai kormány most ellenlépéseket tett. Ha azonban ez ilyen egyszerű képlet lenne, nyilván világszerte egyetértés kí­sérné Washington intézkedéseit. Annál inkább, hiszen túszok ejtése, s különösképpen diplomaták fogva tartása nem fogadható el, az ilyen módszerek rendkívül veszé­lyesek általában a nemzetközi kapcsolatokat illetően. Ismét szovjet űrhajósok tartózkodnak a világűrben. Ké­pünkön: a Szojuz—35 legénysége, Leonyid Popov és Va- lerij Rjumin (balra). Mégsem véletlen, hogy a moszkvai iráni nagykövet — a héten tartott sajtóértekezletén — tulajdonképpen ürügyként emlegette a túszügyet, illetve annak amerikai kezelését. Az oknyomozás nyilvánvalóan messzire mehet, egyrészt a bukott sah példátlan felkarolásával az Egyesült Államok szinte kiprovokálta az irániak szenvedélyes fel­zúdulását, másrészt az egész probléma-csomag összefüg­gött és összefügg az amerikai és iráni belpolitikai csatá­rozásokkal, valamint Washington feszültségkeltő akciói­val. Ennek fényében érthető meg, hogy az első amerikai válasz a fenyegetőzés volt, azután megkezdődött az „ud­varlás” korszaka, elsősorban azért szerették volna a túsz­ügy gyors rendezését, hogy Iránt csatlakoztathassák egy szovjetellenes arcvonalhoz, s az országban jobboldali for­dulat mehessen végbe. Az elmúlt napokban — az ameri­kai lapokat idézve — taktikaváltás történt: újra a „bun­kósbot” került előtérbe. Az Egyesült Államok megszakí­totta diplomáciai kapcsolatait Iránnal (ezek gyakorlati­lag amúgy is szüneteltek), s teljes gazdasági embargót ha­tározott el. Miután az amerikai—iráni kereskedelmi kap­csolatok sem voltak valamilyen magas szinten, ez önma­gában aligha mondható hatásos fegyvernek. így került előtérbe a NATO-partnerek és más szö­vetségesek, elsősorban Japán magatartásának kérdése. Ezek ugyanis nemcsak fenntartották, hanem az ameri­kaiak kiesése után bizonyos értelemben még növelték is kapcsolataikat az iráni gazdasággal. Főként Japán, de a Közös Piac több országa is olajat importál, míg bevéte­leikben számolnak az iráni exportpiaccal. A washingtoni erőfitogtatás és fenyegetés akkor lehet valójában ered­ményes, ha csatlakoznak a társak. A helyzetet bonyolítja, hogy egyes amerikai héják egy erőszakos akció lehető­ségét sem vetik el (blokád-intézkedések, a Hormuzi-szo- ros ellenőrzésének lehetséges módozatai kerültek emlege­tésre), ez viszont veszélybe sodorhatná a világ legfonto­sabb olajútvonalát, ahol évente 800 millió tonna „fekete arany” halad a fejlett tőkés országok felé. A kínos dilemmából, nem először és nem utoljára, a szövetségesek időhúzással próbálnak kikeveredni. Lisz- szabonban összeültek a kilencek külügyminiszterei, s el­határozták, hogy nagyköveteik útján, felvilágosításokat kérnek Teherántól a túszügyben, csak ezután fontolják meg az érdemi cselekvést. Láthatólag sem elutasítani, sem igazán elfogadni nem akarják és talán nem is tudják az amerikai kívánságokat. Ezzel azonban még semmi sem oldódott meg, a nehéz játszma folytatódik. Üjabb szovjet alakulatok indultak haza a Német Demok­ratikus Köztársaságból. Képünkön: búcsúznak a Lipcse környéki Oschatz városból kivont egységek katonái. 2. Mi a jelentősége az Európával kapcsolatos új fej­leményeknek? A többségében nyugat-európai' országokat tömörítő Európa Tanács a héten külügyminiszteri értekezletet tar­tott a portugál fővárosban. A főként tanácskozási, konzul­tatív jogkörrel rendelkező testület nyilatkozatait általá­ban nem kíséri túlzott figyelem, de ezúttal mégis kivétel történt. Érthető érdeklődést váltott ki, hogy az Európa Tanács határozottan síkraszállt a késő ősszel esedékes madridi Európa-találkozó mellett, pedig a feszültség érezhető emelkedése kapcsán, kontinensünk nyugati fe­lében már jó néhányan „temették” az európai biztonság gondolatát is. Természetesen aligha lehet illúziónk: a madridi Európa-találkozón nyilván heves viták lehetnek majd, azokkal is, akik most a találkozó mellett foglalnak állást. Mégis jelentősnek mondható, hogy Nyugat-Euró- pában (s ez az Egyesült Államokra nem mindig mondha­tó el ilyen határozottan) a többség helyesli olyan fórum biztosítását, amely minden reálisan várható probléma el­lenére, mégis a helsinki folytatásnak ad helyet. Folynak az előkészületek az európai kommunista pár­tok értekezletére is, amely a hónap végén ülne össze Pá- rozsban, mindenekelőtt a béke és a leszerelés kérdéseinek megtárgyalására. (Olyan új fejlemények, mint az euro- rakéták, vagy a fegyverkezési verseny ismételt túlhajtása különösképpen indokolják ezt az összejövetelt.) A len­gyel—francia kezdeményezésre megindult folyamatot tá­mogatja a kontinens kommunista pártjainak többsége, a héten az SZKP is bejelentette részvételi szándékát. Bizo­nyos, hogy a kommunista pártok közös állásfoglalása je­lentős emelő lesz az európai béke és biztonság, a leszere­lés ügyének előmozdításához. 3. Milyen eredményekkel járt Szadat Washingtonban? Hat hét választ el már csupán május 26-tól, amelyet egyfajta kulcsdátumnak neveznek a Közel-Keleten. Az amerikai—egyiptomi—izraeli hármas alku ugyanis ezt az időpontot jelölte meg az úgynevezett palesztin autonómia­tárgyalások határnapjaként. Igazából a három fél egyike sem lelkesedik a palesz- tinek jogaiért, a megbeszélések eleve nem az államalapí­tás lehetőségéről vagy önrendelkezésről, csupán egy ho­mályos, semmitmondó önkormányzatról szólnak. Nem szívügye ez Kairónak, mégis fel akar mutatni valami fü­gefalevelet az arab országoknak, a különbéke takarására. Washington is taktikázik, azt szeretné bizonygatni, hogy az arabok barátja, miközben a közel-keleti válság és a palesztinek ügye összekapcsolódott az olajjal és az ener­giával. Izrael viszont a „mindent vagy semmit”, illetve a „semmit” álláspontjára helyezkedik, fél a legcsekélyebb mozgástól, még egy szalmaszállal sem hajlandó az egyip­tomi vezetést támogatni ez irányú manővereiben. Szadat washingtoni útjával viszont legalább néhány látszatengedményt szeretett volna elérni, például olyan szerény kompromisszumot, hogy a tárgyalásokat május 26. után is folytatnák, de a megbeszélések ideje alatt Izrael felhagyna a megszállt területeken új települések létesítésével. Válasz még nem érkezett, Begint a követ­kező napokban várják Washingtonba, esetleg újabb hár­mas találkozó,, egy második Camp David is elképzelhető. Anvar Szadat egyiptomi elnök a héten az Egyesült Álla­mokban tárgyalt. Megbeszélései eredményéről sok min­dent elárul ez a három kép, amelyek az amerikai sajtó­klubban készültek róla. Ebben a helyzetben különleges jelentőséggel bír a Szilárdság Frontjának közeli csúcskonferenciája, amely a haladó arab államok válaszát hivatott megadni a hármas elképzelésekre. Köztük a PFSZ-ét, hiszen minden „auto­nómia-alkudozás” a főszereplők, a palesztinek nélkül folyik... RÉTI ERVIN Indiai-vietnami közös közlemény India és Vietnam szoros kapcsolatait jellemzi a tár­gyalások. szívélyes és baráti légköre — írja az a közös közlemény, amelyet Pham Van Dong vietnámi kor­mányfő indiai hivatalos, ba­ráti látogatásának befejezté­vel hoztak nyilvánosságra szombaton Üj-Delhiben. A Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, aki tagja a Vietnami Kom­munista Párt KB Politikai Bizottságának, indiai tartóz­kodása idején látogatást tett Nilam Szandzsiva Reddinél, India köztársasági elnökénél és hivatalos megbeszéléseket folytatott Indira Gandhi kor­mányfővel. A két ország mi­niszterelnöke a megbeszélé­seken különleges figyelmet szentelt a térség legújabb nemzetközi politikai esemé­nyeinek. A felek kifejezték azt a reményüket, hogy Délkelet- Ázsia a béke és a biztonság térségévé válik. Végül Pham Van Dong vietnami látogatásra hívta meg India kormányfőjét s a meghívást Indira Gandhi örömmel elfogadta. Salvador Tovább nő a feszültség Három baloldali salvadori fegyveres szervezet közös erői pénteken elfoglaltak három települést a főváros­tól északra lévő Chalatenan- go tartományban és felsza­badított területnek nyilvání­tották a térséget. . A nemzeti gárda nagy erő­ket mozgósított a terület visszafoglalására és ezzel egyidejűleg különösebb in­doklás nélkül megszállta a San Salvador-i egyetemi ne­gyedet. A junta fegyveres erői „a földreform végrehajtásának” ürügyével tovább fokozzák a terrort elsősorban a vidéki lakosság körében. Hivatalos kormányforrások egyre-más- ra adnak ki olyan jelentése­ket, amelyek újabb halálos áldozatokról számolnak be, miközben mindezt úgy pró­bálják beállítani, mintha a baloldali mozgalmak végez­tek volna az áldozatokkal. Merénylet áldozatává vált a héten a salvadori újság­írók szakszervezetének veze­tője. A jobboldali szerveze­tek életveszélyesen megfe­nyegették Rivera érseket, akit általában a legvalószí­nűbb jelöltnek tekintenek a salvadori katolikus egyházfő tisztségére. PANORÁMA MOSZKVA A péntek esti nagy sikerű záróhangversennyel befeje­ződtek a Szovjetunióban a magyar kultúra napjai. A Bu­dapesti Filharmóniai Társaság Zenekara a koncerten Kórody András vezényletével Bartók Táncszvitjét és Concerto-ját, Perényi Miklós közreműködé­sével Hacsaturján Gondonka- versenyét adta elő. A közön­ség ráadást követelt a kitűnő együttestől, s a moszkvai kon­zervatórium nagytermében felhangzott Berlioz Rákóczi- indulója és Kodály Háry Já­nos című daljátétkából az In­termezzo. • A Csillagvárosban első re­pülésükre készülő magyar, vietnami, kubai, mongol és román űrhajósjelöltek már túl vannak az elméleti felké­szítésen, s jelenleg szovjet társaikkal együtt gyakorlati képzésen vesznek részt. ULÁNBÁTOR Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke és Dumagin Szodnom, a mongol minisztertanács elnökhelyet­tese, az Állami Tervbizottság elnöke április 12-én Ulánbá­torban aláírta a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Nép- köztársaság 1981—1985. évi népgazdasági terve egyezte­téséről szóló jegyzőkönyvet. Ugyanazon a napon kor­mányközi egyezményt írtak alá a mongóliai Észak-Góbi övezet mezőgazdasági haszno­sításában való magyar—mon­gol együttműködésről. MONROVIA „A nemzeti gárda csapatai, Sámuel Doe törzsőrmester ve­zetésével megdöntötték a kor­mányt” — jelentette be a li­bériái hadsereg egyik szóvi­vője szombat délelőtt a mon- roviai rádióban. William Tolbert államfő biztonsági szolgálatának egyik tagja elmondta, hogy az elnö­köt és az elnöki gárda főpa­rancsnokát a lázadók hajnal­ban megölték. NEW YORK A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője pénteken átadta Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszternek a második leszere­lési évtized feladatairól írt le­velét. „A Szovjetunió — tar­talmazza egyebek között a le­vél — a második leszerelési évtized fő feladatát abban lát­ja, hogy megőrizzék, megerő­sítsék és továbbfejlesszék mindazt a pozitívumot, amit évszázadunk hetvenes évei­ben a fegyverkezési hajsza feltartóztatása terén elértek, és gyakorlati lépéseket tegye­nek ezen a területen. A nyolc­vanas években lényeges elő­rehaladást kell elérni a tartós béke biztosításáért folyó harc­ban.” BERLIN A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség irodája pén­teken véget ért négynapos berlini ülésszakán 1981 őszére Prágába összehívta a nagy te­kintélyű nemzetközi szerve­zet VIII. kongresszusát, va­lamint a nők világkongresz- szusát. Az iroda munkájában részt vett Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke is. BUDAPEST A Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizott­ságának hazánkban tartózko­dó küldöttsége — a delegá­ció vezetőjének, Yos Por fő­titkárnak részvételével — sajtótájékoztatót tartott szom­baton Budapesten. Yor Por rámutatott: csak a forrada­lomellenes külső beavatkozás megszüntetése hozhatja meg a kambodzsai kérdés teljes rendezését. Kiemelte: országa hű az el nem kötelezettség, a békés egymás mellett élés el­veihez és népe a kizsákmá­nyolásmentes világrendet, a szocializmust választotta. Yor Por meleg szavakkal mondott köszönetét a tettekben meg­nyilvánuló szolidaritásért és a hasznos tapasztalatokat hozó magyarországi látogatásért. r

Next

/
Thumbnails
Contents