Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

1980. április 11. TíÉPÚJSÁG 3 Kerékpárülések exportra A Bonyhádi Ruházati Ipari Szövetkezet hetedik éve gyárt kerékpárüléseket. A Csepeli Kerékpár- és Jármű­ipari Gépgyárral kooperálva évente 380 ezer kerékpárülés kerül ki az üzem huszon­kilenc női dolgozójának keze alól. E tételnek 70 százaléka nyugati exportra kerül, Svédországba, Indiába, Kana­dába, Svájcba, valamint Iránba. Az eltelt hét esztendő alatt változott a gyártási technoló­gia, s ennek köszönhető, hogy a szövetkezetnek ez az üzemegység évente kilenc és fél millió forintos termelési értéket, s 2 millió 700 ezer forintos nyereséget jelent. Asszonyok az üzemben Hejl Jánosné a kerékpár­ülés tűzését végzi Népfronigyolés A Hazafias Népfront Szek- szárd városi elnöksége szer­dai ülésén író Lajosné nő­bizottsági titkár előterjeszté­se alapján megvitatták a nő­bizottság — ezen belül az igen aktívan dolgozó pedagó­gia, s a család- és ifjúság- védelmi albizottság — mun­káját. ■ A pedagógia albizottság munkájában azok a szülők vesznek részt, akiknek gye­rekei óvodában, általános is­kolában vagy középfokú ok­tatási intézményben tanul­nak. A bizottság tagjai igen aktívan vesznek részt az ön­kéntes ruha- és játékgyűjté­si akcióban. Az akciót a Népújságban megjelent cikk nyomán indította el a váro­si népfrontbizottság. Azóta szépen gyűlnek az ajándé­kok, amelyeket a gyermek­nap alkalmával juttatják majd el a rászorultaknak. Hasonló eredményeket könyvelhet el a család- és ifjúságvédelmi albizottság is. Aktívái mellett sokat segíte­nek a családlátogatást végző védőnők, akik a családláto­gatás során feltárt problémá­kat továbbítják az illetéke­sekhez. A titkári tájékoztató foglalkozott a gyesen lévő kismamák körében végzett munkával is. A városban megalakult a kismamák klub­ja, ahol gyermekegészségügyi és -nevelési előadásokat tar­tanak. A vita után Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront városi titkára az országgyűlési kép­viselő- és tanácstagi válasz­tásokkal kapcsolatos tenni­valókat ismertette. POZSONYI IGNACNÉ Mindenki közlekedik Ül a riporter az első sor­ban, s figyel az előadó tartal­mas mondanivalójára, össze­gezi a közlekedésben har- mincegynéhány év alatt ösz- szegyűjtött tapasztalatait, s ezúttal nem arra hegyezi golyóstollát, hogy mi a fő kérdés, a csapás fő iránya — annyiszor írtunk már erről —, hanem a tanácskozás „vil­logásait” jegyzi fel. Olyan események, hírek, tanácsok következnek az alábbiakban, amelyek helyhiány, vagy a tudósítás „vonalbavágósága” miatt rendszerint ki szoktak maradni. Pedig e kis sztorik is rejtenek magukban sok igazságot és tanulságot. MILLIÓ KILOMÉTEREK A megyében kétségkívül a 11-es Volán és az ÉPFU ki- rendeltsége bonyolítja le a legnagyobb közúti forgalmai, szállít legtöbb árut. Az 5. ÉPFU-nál igen jó eredmé­nyeket értek el, 1,3 millió kilométerre — „guruló kilo­méterre” — jut egy baleset, a Volánnál 3,5 millió kilo­méterre... Egy magánautós évente tizenöt-húszezer kilo­métert tesz meg, s számon tartja-e valaki, hogy én, és ön, hányszor kerültünk már balesetveszélybe ? FEKETEFUVAR Az egyik rendőr járőr gya­nús szerelvényt állított le' a megyében. A kocsi Veszprém megyei illetőségű. Harmadik napja volt már úton. Fekete- útón. Fuvarozott a „koma”, amint akadt fuvaroztató, aki bízott a célhoz juttatásban, s így „araszolgatva” három nap alatt eljutott Tolnába. Keresgették-e (?) telephe­lyén, ki tudja, tény: a Tol­na megyei rendőrök elcsíp­ték a nagyvonalú fekete­fuvarozót. VÁLLALATI KOCSIK ILLEGÁLIS ÚTJAI Rendeletek teszik lehetővé, hogy bizonyos vezetői állás­ban lévő emberek hova, mennyi kilométer erejéig használhatják a vállalati ko­csit, sofőrrel vagy anélkül. A közelmúltban két városban tartottak egy hét végén raz­ziát: Bonyhádon és Szek- szárdon. A kép, a razzia eredménye több mint elszo­morító: hatvan vállalati ko­csit találtak illetéktelen he­lyen. ALKATRÉSZ Kevés az alkatrész, futni kell az anyagbeszerzőnek, mert hajtja őt a műveze­tő, a művezetőt az igazgató, és így szalad mindenki Ro- bur, és IFA autók alkatré­szeiért. Tolnán, a PATEX­ben egy autóbusz két hónap­ja áll, alkatrészhiány miatt. S bármily furcsán is hang­zik: hivatalos úton, állami kereskedelemből nem tudnak e járművekhez alkatrészt vá­sárolni — ám van Miskolcon és a fővárosban néhány olyan maszek kereskedő, aki azon­nal, vagy néhány napos vá­rakozás után tud alkatrészt „beszerezni”. Miért nem tud az állami kereskedelem? DRÁGA TÁBLÁK A közutak korszerű jelző- berendezéseire tavaly Tolna megyében 8,3 millió forintot költöttek. Egy kiló festék 110 forintba kerül, hozzá még a „gyöngy”, egy közlekedési tábla — fényvisszaverős — felállítási munkával együtt, kétezer forint. S gyakorta lá­tunk utak kereszteződésében, városokban, falvakban ki- döntött jelzőtáblákat, meg­rongált korlátokat, amelyek nemcsak a közlekedőkre hoz­nak nagyobb veszélyt, hanem örökös pótlásuk, újításuk, mint láttuk, igen sok pénzbe is kerül. SZALAD A FESTŐ A tavasz nemcsak a tojás­festés ideje, hanem az út­burkolati jeleké is. Ilyenkor felújítják a régi jeleket, rá­festenek, s a tapasztalatok alapján újabb csíkokat, sá­vokat, jeleket pingálnak az aszfaltra... Amennyiben hagy­ják a festőket dolgozni. A festés egyfajta közlekedési akadály is, hiszen egy ideig nem lehet közlekedni a fris­sen jelölt részen, mert a kerék­nyom megtévesztő jelet hagy­hat maga után, ugyanakkor a drága festék tönkre is megy. Ezért védik a közúton lévő munkahelyet a munkások műanyag forgalomterelő kú­pokkal. Egy alkalommal rá­hajtott a frissen mázolt rész­re, eltiporta a jelzőgúlákat egy kamion. Megállították az emberek, hogy friss munká­juk tönkretételéért felelős­ségre vonják, vagy legalább figyelmeztessék az illetőt. E szándékuk nem vált gyakor­lattá, mert a sofőr és a „mit- fahrer” szerelővassal fogadta a piktorokat, akik szégyen a futás, de hasznos elv alap­ján megcélozták a búzatábla kellős közepét, ahova üldö­zőik már nem követték őket... A rendőrség a kamionosokat igen, mert eljárás folyik a szerelővasas piktorkergető sofőrök ellen. * Fenti történeteket egy KBT-tanácskozáson jegyezte fel e sorok írója, aki maga is hol szabályosan, hol súrolva a KRESZ-t, az aszfaltot kop­tatja immár 1949 óta; s ha szabálytalankodása esetén ne­vét kérdeznék, ezt mondaná: PALKOVÁCS JENŐ Kórháziak társadalmi munkaakciói Mindenki tehet valamit Hogy mindenki tehet vala­mit a környezetéért, azt a szekszárdi kórház dolgozói jól bizonyították eddig is. Két szabad szombatra szer­veztek munkaakciót, ötszáz- hatvanan jelentkeztek társa­dalmi munkára. Az első sza­bad szombaton közel kétszá­zan gereblyéztek, takarítot­tak, ástak a kórház parkjá­ban. Előkészítették a talajt a virágpalánták kiültetésé­hez. Ügy tervezik, hogy áp­rilis 19-én kiültetik a palán­tákat, természetesen társa­dalmi munkában. Ekkor ismét együtt dolgo­zik majd főorvos, ápolónő, betanított munkás. Munká­juk nyomán tisztább, szebb és virágosabb lesz a park. „Szakmába” vágó munkát is vállaltak. A fogászati szak- rendelés Árkövy József szo­cialista brigádja például a sárpilisi szociális otthon la­kóinak szűrését, kezelését végzi munkaidőn túl, társa­dalmi munkában. A mosodá-. ban dolgozó brigádok társa­dalmi munkában végzik a védőruhák vasalását. Ök vál­lalták azt is, hogy a gépcse­rék idején teljesített ügyeleti szolgálatért sem túlórát, sem szabadnapot nem kérnek. Az Entz Béla brigád a kór­házi gyermekintézmény pat- ronálását vállalta. A bölcső- dés gyermekeknek az. etetés­hez előkéket készítettek és készítenek, babaruhákat varrnak és átfestik az udva­ri játékokat. Küldöttgyűlés a hőgyészi ÁFÉSZ-nél Megtartotta mérlegjóváha­gyó küldöttgyűlését a Hő- gyész és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A több mint 2 ezer szövetkezeti tag bizal­mából közel 100 küldött hall­gatta meg Hugyecz Pálnak, az igazgatóság elnökének tá­jékoztatóját a fogyasztási szö­vetkezet 1979. éves munkájá­ról. Az elnök tájékoztatást adott arról, hogy a küldött- gyűlést megelőzően a tagság széles körű részvételével részközgyűléseket tartottak, amelyeken a tagok 61,6 szá­zaléka jelent meg, s közü­lük sokan mondtak véle­ményt a szövetkezet elmúlt évi eredményes munkájáról. Tájékoztatta az elnök a küldöttgyűlés résztvevőit a szövetkezet tagságának a megtartott részközgyűléseken hozott határozatáról, mely szerint a szövetkezet tagsága 1981. január 1-ével kimondta a szövetkezet szétválását és a közigazgatási határoknak megfelelően beolvadását a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezetbe, vala­mint a Tamási „Kop-Ka” Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezetbe. A küldöttgyűlés meghall­gatta Beck Jánosnak, a fel­ügyelő bizottság elnökének jelentését a felügyelő bizott­ság munkájáról, az igazgató­ság beszámolójának értéke­léséről, és a mérlegfelülvizs­gálat tapasztalatairól. Ezt követően Vincze End- réné, a nőbizottság elnöke adott tájékoztatást a küldöt­teknek a nőbizottság elmúlt évi munkájáról. A beszámo­lókat vita követte, majd a küldöttgyűlés jóváhagyta az igazgatóság, a felügyelő bizottság és nőbizottság je­lentését az 1979. évi munká­ról és elfogadta az 1979. évi mérleget és az eredmény fel­osztására beterjesztett javas­latokat, az 1980. éves tervet és üzletpolitikát. A küldött- gyűlés a tisztségviselők és bizottságok újjáválasztásával fejeződött be. SZOBOSZLAI JENŐ Bállá Mihály módos em­ber. Még Holstein-Fríz te­hén is bőg az istállóban. Hozzá irányítanak, ő ismeri legjobban a legendát, Sobri Jóska legendáját. Bállá Mihály hatvankilenc éves, bőbeszédű ember. Hely- lyel kínál, s már fújja is a történetet: — Sobri Jóska, a Vas me­gyei kovács fia alighogy fel­cseperedett, a sümegi erdőbe maga köré gyűjtötte a legé­nyeket, aztán már fosztoga­tott. Három legényt elfog­tak közülük, azokat ki is vé­gezték. A betyárok vezéré­nek volt egy szeretője, a Ré­pa Rozi, akit Sobri Jóska a Szentgyörgyhegy lábainál, a Billegi csárdában ismert meg. 1826 telén, amikor már igencsak szorult a legények nyakán a hurok, a Balaton jegén jöttek által Lápafő környékére tizennégyen, a betyárok. Itt tanyáztak két esztendeig a falu környéki erdőben, ijesztgették, meg fosztogatták az itteni neme­seket. Volt ám olyan is, hogy vacsorát kellett adni a ne­meseknek Sobri Jóska tisz­teletére, még ha nem is fű­lött a foguk ehhez az ese­ményhez. Aztán egy napon Sobri Jóska Ecsenyben, So­mogy megyében, agyonlőtt egy embert, a Csuhi Pált. Meg aztán ellopta a lápafői eklézsia pénztárából a pénzt is. Velük volt egy Kovács nevű lápafői legény is. Ez mind megtörtént 1827 őszén. Rá egy esztendőre harminc fiatal nemes, meg az Eszter- házy vasas katonái bezárták a gyűrűt Sobri Jóska meg a bandája körül. Hét falut zár­tak le akkor, meg aztán megkövetelték, hogy mind­egyik falu lakója velük együtt hajtsa a betyárokat. A várongi, a lápafői, meg a koppányi erdőséget fésülték át a hajtők. A betyárok meg mit sem sejtve, itt tüzeltek a falutól egy kilométernyire. Sobri Jóska vette észre a katonákat. Eltiporták a tü­zet, a betyárok vezére Papp Andor betyárt küldte el a szeretőjéhez, Répa Rozihoz. Vigye a hírt, ő itt meg fog halni. Eltiporták a tüzet, bele­feküdtek az árkokban, aztán megkezdődött a lövöldözés. Három betyárt már az első golyók megöltek. Sobri Jóska a pikkes mellényében, ezüstveretes puskájával har­colt — mind a kettőt úgy lopta még Vas megyében —, míg el nem fogyott a tölté­nye. Aztán az utolsó golyót a saját fejébe lőtte, úgy ad­ta ki a lelkit. A betyárok vezérének fe­jét Ausztriába vitték, a csá­szárhoz, a testét meg itt föl­delték el, egy hársfa tövé­ben. Ott van a sírja körül egy futóvirág, és azt a részt ma sem szántják... (Lápafői magazinunkat holnapi lapunkban olvashat­ják.) Az ülések 70 százaléka ex­portra kerül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents