Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

2 KÉPÚJSÁG 1980. április 11. A Szaljut-6 felé tart a Szojuz-35 űrhajó Ismét szovjet űrhajó kering a világűrben. Képünkön: a Szojuz—35 kéttagú legénysége, Popov (balra) és Rjumin. (Képtávírónkon érkezett.) Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Föld körüli pályán kering a Szojuz—35 űrhajó: pálya- módosításokkal közelíti meg a Szaljut—6 űrállomást. A két űrhajós: Leonyid Popov és Valerij Rjumin a berende­zések ellenőrzése után va­csorázott és pihenőt kapott, hogy felkészüljön az össze­kapcsolásra. Az új expedíció fedélzeti mérnöke, Valerij Rjumin szá­mára különösen érdekes ez az utazás: saját magának kell majd újból üzembe he­lyeznie, átvizsgálnia azokat a berendezéseket, amelyeket alig több mint fél évvel ez­előtt ő helyezett „pihenőre”, ő konzerválta az űrállomást utas nélküli működésre. Az űrhajósok szokása szerint Rjumin parancsnokával, Lja- hovval együtt annak idején levelet hagyott a Szaljuton a következő expedíció számára — most ő bonthatja föl saját üzenetét... A tartalmát azon­ban a fedélzeti mérnök egye­lőre gondosan titkolja: azt szeretné, ha meglepetés lenne az új parancsnok, Leonyid Popov számára. Az űrkettős ebben az ösz- szeállításban viszonylag ke­vés időt töltött az együttes felkészüléssel, hiszen Rju- minnak a 175 napos űrrepü­lés után hosszabb pihenőt adtak, gondos ellenőrzés alatt tartották. Ez azonban nem okoz különösebb gondot szá­mukra, mert Popov volt az előző expedíció parancsnoka, Ljahov tartaléka és annak idején a tartalékok és a fő személyzet sokat gyakorolt együttesen. A jelenlegi páros tagjai jól megismerték egy­mást a munkában és a ma­gánéletben is. Az új űrhajós, Leonyid Po­pov alezredes a háború után született első nemzedék kép­viselője az űrhajósok család­jában: közvetlenül a háború befejezése után, 1945 augusz­tusában született. Apja kol­hozelnök volt, harcolt és meg is sebesült a háborúban, fia azonban már csak elbeszélé­sekből ismeri a nehéz éve­ket. Leonyid Popov lakatos­ként kezdte meg munkás­életét, de még szinte gyerek­fejjel jelentkezett vadász­repülőnek, s nem is titkolta, hogy az űrhajósok közé sze­retne kerülni. Ez a vágya vi­szonylag hamar teljesedett, de az első útra sokáig kellett még várnia. Csillagváros egyébként kü­lönös örömmel fogadta azt a hírt, hogy két lakója újabb útra kelt a világűrben. Az űrhajósok lakótelepe a hét végén, az űrhajózás napján ünnepli fennállásának 20. év­fordulóját, s ennek az ünnep­ségnek fényét emeli majd az új expedíció útja is. Pham Van Dong elégedett indiai tárgyalásaival Hanoiban eredményesnek ítélik Pham Van Dong viet­nami miniszterelnök hivata­los indiai tárgyalásait, s ar­ra emlékeztetnek, hogy azok új szakaszt nyitottak a két ország kitűnő kapcsolataiban. A vietnami kormányfő — a hivatalos tárgyalások be­fejeztével — sajtóértekezle­tet tartott Uj-Delhiben, s elégedetten nyilatkozott az eredményekről. Érzékeltette, hogy a tárgyalásokon nagy teret szenteltek a kétoldalú politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatok fejlesztésé­nek. Elégedettségét támaszt­ja alá az Uj-Delhiben aláírt, két évre szóló kulturális együttműködési megállapo­dás, s az a kölcsönös elhatá­rozás, hogy India és Vietnam erősíti kereskedelmi, gazda­sági kapcsolatait is. Nemzet­közi kérdésekről szólva Pham Van Dong úgy fogal­mazott, hogy „Kambodzsá­ban a helyzet folyamatosan javul, s a fejlődés jelenlegi iránya megváltoztathatatlan”. A vietnami kormányfő be­szélt az afganisztáni helyzet­ről is. Elítélte az Egyesült Államok és Kína agresszív fellépését, amely feszültséget okoz Nyugat-, illetve Dél- Ázsiában. Külön is bírálta Washingtont, mert „az afgán ügyet” felhasználva, erősíti fenyegető katonai jelenlétét a Csendes- és az Indiai-óceá­non. A buchenwaldi eskü „...Esküszünk, hogy harcun­kat mindaddig folytatjuk, ameddig az utolsó bűnös is a népek ítélőszéke elé kerül... Gyökerestül kiirtani a fasiz­must — ez a mi jelszavunk! A béke és a szabadság új világának felépítése — ez a mi jelszavunk!” Az idézet a buchenwaldi esküből való, abból az ünnepélyes fo­gadalomból, amelyet a náci haláltábor életben maradt foglyai tettek szabaddá vá­lásuk után. Buchenwald csak egy volt a hitleri Németország kon­centrációs táborai közül. Nem is a legelső, hiszen Dachau- ba például már 1933-ban de­portálták a német munkás- mozgalom résztvevőit. Csak egy volt abból a háromszáz­ból, ahova a második világ­háború végéig 18 millió em­bert hurcoltak 32 országból — köztük majd 5Q0 ezer ma­gyart. Ahol meggyilkoltak 56 ezer mártírt, megölték Ernst Thälmannt, a német prole­tariátus vezetőiét. Csak egy volt a haláltáborok közül, ahol az embertelenség, a go­noszság tombolt. Ahol éhez- tetéssel, gázkamrákkal, go­lyóval, kényszermunkával, akasztással, orvosi kísérletez­getéssel gyilkoltak le 11 mil­lió ártatlan áldozatot. Ahol éveken keresztül füstölt a krematóriumok kéménye. A buchenwaldi emlékmű — Fritz Cremer szobrász- művész alkotása De Buchenwald felszaba­dulása mégis különbözik a többi táborétól: foglyai ma­guk indultak rohamra őreik ellen. 1945. április 11-én a lá­ger illegális ellenállási bi­zottságának vezetői megad- táka jelet a felkelésre, s mi­re az amerikai hadsereg csa­patai elértek hozzájuk, már megrohamozták az SS-őrség lőtornyait, áttörték a drót­kerítéseket. Hősiességükre, szenvedésükre, s minden sorstársukra emlékezünk a mai évfordulón: április 11-ét az Ellenállók Szövetségének kezdeményezésére a náci koncentrációs táborok felsza­badításának nemzetközi nap­jává nyilvánították. Mert az emlékezésre szük­ség van — nagyobb, mint va­laha. Halványodnak a világ­égés rémségei; egyre keve­sebbet tudnak a múltról a fiatalabb generációk. Világ­méretű tiltakozás tudta csak megakadályozni, hogy az NSZK-ban elfogadják a há­borús bűnök elévüléséről szó­ló, törvényt. Pedig nem sza­bad feledni: a fasizmus ta­nulsága a mának, s a holnap­nak is szól. Ahogy a buchen­waldi áldozatok emlékművé­nek avatásakor, a hajdani es­kü felelevenítéseként hirdet­ték: „...fogadjuk, hívek ma­radunk az antifasiszta harc hagyományaihoz; fogadjuk, ugyanazzal a hősiességgel, amellyel bajtársaink küzdöt­tek, harcolunk mindazok el­len, akik egy harmadik világ­háborút készítenek elő; fo­gadjuk, hogy együtt minden békeszerető emberrel, min­den erőnkkel azon leszünk, hogy a világot megszabadít­suk az atomháború nyomasz­tó veszedelmétől...” Ma is, mi is hozzá kell, högy tegyük: esküszünk! ' (szegő) Ülést tartott a Tolna megyei Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) A Tolna megyei Tanács, annak végrehajtó bizottsága és a megyei tanács szakigaz­gatási szervei az elmúlt hét­éves tanácsciklusban kiemelt feladatként kezelték a szű- kebb haza gazdaságának, te­lepüléseinek fejlesztését, a lakosság kommunális, kul­turális, egészségügyi és szo­ciális ellátásának javítását. A dinamizmus döntően ezért válhatott a tegnap áttekin­tett hét esztendő fejlesztési munkájának jellemzőjévé. Minden korábbinál jelentő­sebb és népgazdasági fon­tosságában nagyobb iparfej­lesztést könyvelhettünk el. Elsősorban a kiemelt nagy- beruházások — atomerőmű és húskombinát — kapcsán, noha az sem mellékes, hogy régebben települt vagy újabb ipari üzemeink fej­lesztésében az iparral szem­ben támasztott és növekvő minőségi követelmények let­tek mérvadók. Mezőgazda­ságunk országosan is élen­járó. Az 1973—80 közötti időszakra megszabott taná­csi fejlesztési célok megva­lósulása sok vonatkozásban tette megyénkben a dolgozó emberek életét komfortosab­bá. Lakásállományunk csak­nem 11 ezerrel növekedett, javult az oktatás, közműve­lődés, egészségügyi ellátás helyzete, számottevő előre­haladás történt a kereske­delmi ellátás terén. Tovább korszerűsödött úthálóza­tunk, javult a megye közle­kedése, gyarapodott pihenő- és üdülőterületeink száma. S ezzel még nem is teljes a lista. A vitában szót kérők — számszerűen hatan — saját tapasztalataikat, észrevéte­leiket fűzték a cikluszáró beszámolók megállapításai­hoz. Dr. Ordas József — egyebek között — méltatta a társadalmi összefogásban rejlő erő fölismerésének je­lentőségét. 1979-ben az egy főre jutó társadalmi munka­érték átlaga — 554 forint — jóval meghaladta az orszá­gos — 432 forintos — átlagot. Több, mint félmilliárd fo­rintot adtak megyénk lakói lakóhelyük fejlesztési célki­tűzéseinek megvalósításához munkájukkal. Paszler József, a megye városainak gyarapodásához kapcsolódó gondolatait mondta el, Zsigmond Bélá- né a gyakorló pedagógus ta­pasztalatairól beszélt, míg dr. Schneider Zoltánné fel­szólalásában az egészségügyi ellátás javulásának kétség­kívül imponáló eredményein kívül utalt a még megoldást sürgető tennivalókra. Kese­rű János, a megyei tanács bizottságainak munkájáról, az interpellációk rangjának növekedéséről szólt. A megyei pártbizottság el­ső titkára, K. Papp József hozzászólásának bevezetőjé­ben hiányolta a kritikusabb hangvételt, majd utalt a pártkongresszust megelőző megyei pártértekezletnek a tanácsok munkájára vonat­kozó megállapításaira és a XII. pártkonggresszus ide vonatkozó határozatára. Mint mondotta: egyértelmű­en a dinamizmus volt a jel­lemzője az elmúlt hét év fejlesztési tevékenységének, de nem szabad egy percre sem megfeledkeznünk ar­ról, hogy a ma számon tart­ható eredményeink jövendő gondjainkat is gyarapítják. Nem elég azon örvendezni, hogy városaink száma to­vább nőtt, hiszen a városi rang elnyerése után minősé­gileg más feladatok egész so­ra kell, hogy következzék. K. Papp József felszólalásá­nak befejező részében a me­gyei pártbizottság nevében köszönetét mondott a Tolna megyei Tanács és a megyei tanács vb. tagjainak, továb­bá tisztségviselőinek végzett munkájukért. A megyei tanács testületé az elnöki vitazáró után egy­hangúan fogadta el a végre­hajtó bizottság 1973—80. kö­zött végzett munkáját ösz- szegező beszámolókat. A szekszárdi Városi Tanács április 10-i ülésén megtár­gyalta a megyeszékhely 1979. évi költségvetési és fejlesz­tési tervének teljesítéséről szóló beszámolót, amelyet a végrehajtó bizottság nevében dr. Nedók Pál tanácselnök terjesztett elő. A jelen lévő tanácstagok a költségvetési beszámolót meg­vitatva, elfogadták azt, 155 millió 360 ezer forint bevé­tellel és 148 millió 76 ezer forint kiadással. Szintén el­fogadták a fejlesztési terv végrehajtásáról előterjesztett jelentést, 247 millió 868 ezer forint bevételi és 239 millió 12 ezer forint kiadási vég­összeggel, s határozatot hoz­Az ülés szünete után ke­rült sor Császár József ál­talános elnökhelyettes két jelentésének megtárgyalá­sára. Az egyik a megye épí­tőiparának helyzetét és fej­lesztési lehetőségeit tárgyal­ta, a másik az 1979. évi költségvetési és fejlesztési terv teljesítéséről szólott. A Tolna megyei Tanács ülésének befejező részében személyi ügyekben hozott döntéseket. Érdemeik elisme­rése mellett, saját kérésükre felmentette Korsós Istvánt és dr. Kelemen Sándort, a me­gyei tanács kereskedelmi, il­letve ipari osztályának veze­tésére kapott megbízatása alól. Ezzel egyidejűleg a kereske­delmi osztály vezetésével Só­lyom Zoltánt, az ipari osz­tály vezetésével pedig Tamás Istvánnét bízta meg. A NEB elnökhelyettese dr. Kun Jó­zsef lett. Interpelláció — amiből oly sok volt a hosszú ciklus alatt — a cikluszáró tanácsülésen nem hangzott el. Dr. Szabó- pál Antal tanácselnök az ülés végén köszönetét mon­dott a megye valahány ta­nácstagjának, a tanácsi bi­zottságok nem tanácstag tag­jainak, végzett munkájukért. Jutott a közéleti tevékenysé­get nyugtázó elismerő sza­vakból a megye lakosságá­nak, megyénk országgyűlési képviselőinek, továbbá a ta­nácsokkal együttműködő nem tanácsi szerveknek is. tak a tennivalókról, így ta­karékos gazdálkodásra való törekvésről, a belső tartalé­kok feltárásáról, az 1980-ra áthúzódott feladatok mara­déktalan. megoldásáról, s a fejlesztési tevékenység szer­vezettségének további javítá­sáról. A tanácsülés résztvevői ezt követően a városi tanács közgazdasági bizottságának tevékenységéről szóló beszá­molót vitatták meg és hagy­ták jóvá, majd értékelték az 1979. évi szekszárdi társadal­mi munkavégzést, amely 10 millió 808 ezer 971 forinttal gazdagította a megyeszékhe­lyet. A szekszárdi Városi Tanács ülése PANORÁMA Bosszú Libanonban BUDAPEST Csütörtök esti kommentárunk: A kormány Várkonyi Pé­tert, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökét e tisztségéből, az El­nöki Tanács államtitkári funkciójából — érdemei el­ismerése mellett, a Népsza­badság főszerkesztőjévé tör­tént kinevezése miatt — fel­mentette. Egyidejűleg Bajnok Zsoltot, a Minisztertanács a Tájékoztatási Hivatal elnö­kévé, az Elnöki Tanács pedig államtitkárrá nevezte ki. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Papp Árpád vezérőrnagyot, a munkásőr­ség országos parancsnokát — érdemei elismerése mellett — tisztsége alól felmentette és nyugállományba helyezte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Borbély Sándort vezérőrnaggyá, a Miniszter- tanács pedig a munkásőrség országos parancsnokává ne­vezte ki. WASHINGTON Carter amerikai és Szadat egyiptomi elnök megerősí­tette: „mindent megtesznek” azért, hogy május 26-ig meg­állapodás szülessék a palesz­tin önkormányzatról. 1 Nem okozott meglepetést a hír, hogy szerdán izraeli csa­pategységek hatoltak be Dél-Libanon területére. Az izraeli légierő gépei ugyanakkor fenyegető jellegű berepüléseket vé­geztek a Bej rúttól délre és a Szidon körzetében levő palesz­tin menekülttáborok felett. Mindez várható volt azt köve­tően, hogy hétfőn a palesztin gerillák kommandóakciót haj­tottak végre egy izraeli település ellen. A cionista politika ugyanis azt hirdeti, hogy az arabokkal csak „az erő nyel­vén” szabad beszélni, s minden harci akciójukat hatványo­zott mértékben meg kell torolni. Így hát Izrael évek óta rendszeresen Libanonon vesz „elégtételt” a palesztin táma­dásokért. Az izraeli hadsereg szóvivője szerint csapataik „elő­retolt védelmi állások kiépítése céljából” hatoltak be az északi szomszéd ország területére. Tel-Aviv önkényesen, ma­gától értetődő jogának tekinti, hogy hadserege egy szuverén ország területén harci állásokat építsen ki. Nem kevésbé azt is, hogy aktívan beavatkozzék a Libanonban évek óta dúló belső viszályba. Ismeretes, hogy Dél-Libanonban az izraeli határ mentén a libanoni hadseregből dezertált Haddad őr­nagy vezette jobboldali keresztény milicisták Tel-Aviv hat­hatós támogatásával mini államot alaoítottak. s harcban áll­nak' a libanoni baloldallal és a velük szövetséges plesztin fegyveresekkel. Sőt, nemcsak velük, hanem időnként a Li­banonban állomásozó ENSZ-rendfenntartó csapatokra is le­lecsapnak a milicisták. A világszervezet megbízottja szerdán Jeruzsálemben til­takozott a kormánynál az izraeli alakulatok — köztük harc­kocsizó egységek — libanoni területre történt behatolása miatt. Az ENSZ szóvivője New York-ban pedig, a távollevő Waldheim főtitkár nevében nyilatkozva, „igen súlyos fejle­ménynek” nevezte az izraeli akciót. Mindez aligha tartja vissza Tel-Avivot attól, hogy befejezze vállakózását, várha­tóan a Libanonban levő palesztin menekülttáborok bombá­zásával. Az Egyesült Államok szilárd támogatását maga mö­gött érző agresszor most is, mint már annyiszor, fütyül a világ közvéleményére. PÁLFI VIKTOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents