Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

Itt*, április I. Képújság 3 Dg* fg* ío w+Á £r nánS liofiilifi m»WSm WSjWSgLwLWSa* €m ArGrlIfflVAlYOl Latz Józsefné kötőgéppel köti össze a láncfonalak végét A PATEX tolnai gyárá­ban ez év elejére befejezték a 153 millió forintos gépi be-' ruházást. A régi, hagyomá­nyos rendszerű gépek 420- ról 144-re csökkentek, he­lyettük 110 új SZTB-szövő- gép állt a termelésbe. A ter­melékenység háromszorosára nőtt, az egy szövő által ke­zelt gépek száma 4-ről 8—lo­re emelkedett. A rekonstruk­ció következtében a szövő­létszám is jelentős mérték­ben csökkent. Míg a régi 420 gépet három műszakban 300 szövő üzemeltette, addig a jelenlegi gépparkot 165-en „irányítják”. A termelés a csökkent gépszám ellenére emelkedett, meghaladta az előző évekét, tavaly 9 mil­lió 400 ezer négyzetméter szö­vetet készítettek, nagy részét exportra. Az idén a tervek szerint tíz és fél millió négy­zetméter szövetet gyártanak Tolnán. A gyár az előző ne­gyedévi exporttervét teljesí­tette. Fotó: Gottvald A szövődé egy részlete az új SZTB-gépekkel Utóvizsgálat Javult a takarmánytermesztés és -felhasználás Tudósítóink írják; A zöldségtermesztésről MEGSZŰNIK. A ZÖLDSÉGESBOLT? A megyei népi ellenőrzés legutóbb három évvel ezelőtt vizsgálta meg a takarmány­termelés és -felhasználás helyzetét. Az idei első befe­jezett vizsgálatukban ismét visszatértek a témára azzal a céllal, hogy felmérjék az elmúlt három évben milyen intézkedések születtek az ak­kori vizsgálat javaslatai alapján. Három járás és a megyei NEB vett részt az utóvizsgá­latban. A Hazafias Népfront aktivistái 146 kistermelő vé­leményét dolgozták fel a ta­karmányellátásról. Az általános kép igen ked­vezőnek bizonyult. A megyei tanács vb. feladattervben ha­tározta meg a takarmány- gazdálkodás feladatait. Az il­letékes osztály, valamint a Takarmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség folya­matosan ellenőrizte is ennek végrehajtását. Az ellenőrzés mélysége és gyakorisága dif­ferenciált volt. Nyilván en­nek is köszönhetőek az ered­mények. Az állattenyésztés takar­mányfelhasználása keményí­tőértékben számolva kedve­zőbb képet mutat az orszá­gosnál. A tömegtakarmány termelésének színvonala a szántóföldi kultúrákban és a rét-legelőgazdálkodásban ja­vult^ A kérődző állatok ete­tésében megnövekedett a ku- koricaszilázs és a gyep sze­repe. Nőtt a korszerű silók kapacitása, ezzel együtt nem­csak szárazanyagban, hanem egyéb tulajdonságokban is javult a kukoricaszilázsok minősége. A gyepgazdálkodást meg­felelő, vagy javuló színvo­nalon művelő üzemek száma az elmúlt években megnőtt. A, megyében az előző évhez képest tavaly egy mázsával növekedett átlagosan a hek­táronkénti hozam. A tejipari mellékterméke­ket teljes mértékben haszno­sítják mezőgazdasági üze­meink, beleértve a cukor­gyári melléktermékeket is abban az esetben, ha ezt a szállítási távolság még gaz­daságossá teszi. Még mindig minimális a kukoricaszár és a gabona- szalma felhasználása, a vizs­gálat megállapításai szerint ezek betakarítására megfe­lelő gép nincs a gazdasá­gokban. Általában juhokat és növendék marhákat legel­tetnek a tarlón, de ezt sem mindenütt. A Tolna ' megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat teljes egészében érté­kesíti a melléktermékeket, sőt a felmerült igényeket még a társvállalatoktól tör­ténő beszerzéssel sem tudja kielégíteni. A vállalat táp- választékát a népi ellenőrök feleslegesen nagynak ítélik. A Paksi Konzervgyárban a melléktermék értékesítését a vizsgált időszakban csak részben szervezték meg. Csu­pán a borsó héját és a tö­rött szemeket értékesítik. Az elmúlt évben már a paradi­csom törkölyét sem vásá­rolta meg a korábbi vevő, a Vörös Csillag Htsz — minő­ségi okokból. A zöldbab, a paprika, az alma feldolgozásánál kelet­kezett hasznos hulladékot nem használja fel senki, a gyár véleménye szerint erre a gazdaságok részéről nin­csen igény. Megyei szinten az abrak- felhasználás hatékonysága javult. A tejtermelési ága­zatban például az évi négy­ezer liter feletti termelést elérő gazdaságokban a há­rom év előttihez képest fel­használt fajlagos takarmány 31,2 százalékkal csökkent. A gazdaságok abraktakar­mányt termelő területe né­hány százalékos növekedést mutat. Főként a kukorica­vetésterület nőtt, az árpa és borsó csökkent. A vizsgált üzemek hozamai jók, jóval az országos átlag felettiek. A lucernaterület is csökkent, de a hozam ugyanakkor emelkedett. Másodvetést a gazdaságok kis területen vé­geztek, ezt általában az ön­tözési lehetőségek hiánya miatt csak kedvező időjárás esetében tartják járható út­nak. A gyepgazdálkodás szín­vonala igen eltérő képet mu­tat, de az állami támogatás igénybe vétele és az új te­lepítések miatt az eredmé­nyességet értékelni még nem lehet. Az energiatakarékos ta­karmánygazdálkodás módsze­reinek bevezetésére több kezdeményezés történt. A vizsgált üzemek csaknem mindegyike foglakozik ezen eljárások bevezetésével. Két üzem kísérletezik a szárítás nélküli kukorica tárolásával. Az Alsótengelici Állami Gaz­daságban alkalmazták az or­szágban elsőként a B—1— 15-ös típusú szárító felületi hőszigetelését. Az elmúlt évi szezonban ezzel a módszer­rel nyolcszázalékos fűtő­anyag-megtakarítást értek el. A takarmánytermesztésben és az állattenyésztésben dol­gozók közös érdekeltségi rendszere a vizsgált üzemek majdnem kétharmadában nincs kidolgozva. Az alapvizsgálat is azt ál­lapította meg, hogy a takar­mányalapok rendelkezésre állnak, a helyzet azóta csak javult, a szemes termények terméseredményei például olyan mértékben növeked­tek, hogy meghaladják a me­gyei szükségletet. Már a helyszíni vizsgálat jegyzőkönyveire adott ma­gyarázatban több /intézkedés megtételéről szóltak a gaz­daságok, ezek közül csak ki­emelünk néhányat. A gyep­területek intenzív művelésé­re intézkedési tervet dolgoz­tak ki. A bérszabályozás mó­dosításával a fajlagos abrak­felhasználás és takarmányo­zási költségek csökkentését a dolgozók anyagi érdekeltségi rendszerébe beépítik. A tá­rolási kapacitás növelését több gazdaság irányozza elő, és növelik a beltartalmi vizs­gálatok gyakoriságát. A megyei NEB a helyzet további javítása érdekében még több javaslatot intézett a felsőbb és az érintett szer­vekhez, többek között a kis­termelők ellátásának jobb megszervezése és a mellék- termékek fokozott felhaszná­lása érdekében. Egy-két kér­désben pedig központi in­tézkedés megtételét javasol- iálc IHÁROSI (Folytatás az 1. oldalról.) A Völgység úgynevezett „svájci” részén, Cikó, Mő- csény, Grábóc, Bátaapáti, Mórágy határterületén gaz­dálkodik a mőcsényi Völgy­ség Népe Mg. Termelőszövet­kezet, amely igyekszik segí­teni a háztáji és kisegítő gaz­daságok zöldségtermesztését, gazdaságonként 200 négyszög­öl földdel, művelési eszkö­zökkel, fuvarral, stb. Ennek ellenére a területen nagyon vegyes a kisgazdaságok zöld­ségtermesztési kedve. Cikón, Bátaapátiban és Mő- csényben szívesebben ter­melnek: községenként 15—20 kh területen termesztenek zöldségfélét, burgonyát, ká­posztát, sárgarépát, paradi­csomot és paprikát, uborkát, tököt, sfb. Mórágyon csupán 5—6 holdon foglalkoznak ezekkel a növényekkel. Egyébként az egész területre jellemző, hogy hegyes, dom­bos, köves, hideg a talaj, ezért a termesztési időszak kicsúszik arra az időre, mi­kor már zöldségfélékből döm- ping van a piacon. Emiatt az itteni háztáji gazdaságok árukínálattal kevésbé jelent­keznek a piacon. Amit ter­melnek, az inkább saját szükségletre történik. A szük­séges palántát melegágyban nevelik, illetve a piacon vá­sárolják, ugyanúgy a vető­magot is. Mivel a terület lakossága zöldáruval csak részben van ellátva, szükség­leteit a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ helyi vegyesboltjai­ban elégítheti ki, már ami­kor és amilyen zöldséget, gyümölcsöt forgalmaznak ezek a boltok. Az említett völgységi területen a zöldség­ellátást nehezen lehet elkép­zelni ilyen áru behozatala nélkül. A községek között a legrosszabb helyzetben Mó­rágy van, ahol a legkevesebb a zöldségtermesztéshez alkal­mas terület. A tsz-től is tá­vol esik, s nincs művelési eszköz sem. A kereső lakos­ság több mint fele az ipar­ba jár el dolgozni, és napon­ta ingázik munka- és lakó­helye között. Ilyen okoknál fogva a ház­tájiban kevésbé lehet beszél­ni zöldségtermesztésről, ezért nehezen érthető a bonyhádi ÁFÉSZ-nek az a terve, hogy az 1974-ben Mórágyon léte­sített zöldségesboltot — mely a területen egyedüli ilyen üzlet — megszünteti. Figyel­men kívül hagyja a Mórá­gyon működő 150 személyes iskolai napközit is, ahol egész éven át nagy szükség van zöldségfélékre. LOVAK ANDRÁS Schubert László tele lánchengert készít elő beszerelésre Tele lánchengerrel indítják a gépet

Next

/
Thumbnails
Contents