Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

1980. április 9. 2 "NÉPÚJSÁG Washington megszakította diplomáciai kapcsolatait Iránnal Az iráni forradalmi tanács ülésén a washingtoni döntés után kialakult helyzetet vitatják meg. Afgán nyilatkozat az iszlám konferenciáról Az amerikai túszok mind­addig az iszlám diákok fog­ságában maradnak, amíg a leendő iráni parlament nem dönt sorsukról — mondta ki hétfőn a végső szót Kho­meini ajatollah, az ország vallási vezetője egy nyilat­kozatban, amelyet közölt a teheráni rádió. Khomeini azután hozta döntését, hogy találkozott Baniszadr elnökkel és a kor­mány több miniszterével. A döntés gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy a 79 éves Khomeini megvétózta Ba­niszadr elnök javaslatát, amelynek értelmében a tú­szokat áthelyezték volna az országot irányító forradalmi tanács felügyelete alá. Az Egyesült Államok hét­főn megszakította diplomá­ciai kapcsolatait Iránnal és betiltotta a maradék keres­kedelmet is, tiltakozásul a teheráni amerikai túszok to­vábbi fogva tartása ellen. A teheráni amerikai nagy- követség november 4-i el­foglalása után Washington megszüntette olajvásárlásait Iránból, később pedig jelen­tősen lecsökkentette az Egyesült Államokban műkö­dő iráni diplomaták létszá­mát. Az amerikai kormány ér­vénytelenített mintegy 150 ezer iráni állampolgároknak korábban kiadott vízumot és közölte, hogy irániak csak kivételes esetben léphetnek be az Egyesült Államokba. Carter elnök szokatlanul éles hangon jelentette be az intézkedéseket. Ha azok eredményeként nem engedik „azonnal” szabadon a túszo­Zalai István, az MTI tu­dósítója jelenti: Az indiai—vietnami kap­csolatokról, az ázsiai fejle­ményekről, az el nem köte­lezett országok mozgalmáról, helyzetéről tanácskozik Űj- Delhiben Indira Gandhi in­diai és Pham Van Dong vietnami kormányfő. kát, Washington további lé­péseket tehet — közölte. Carter az elmúlt hóna­pokban ismételten megpró­bálta, hogy közvetítők — legutóbb ENSZ-bizottság — útján'kompromisszumot kös­sön az iráni vezetéssel. Az elnök, választáspolitikai meggondolásokból, ismétel­ten úgy állította be, hogy küszöbön a megállapodás: legutóbb a múlt héten, az előválasztások egyik fordu­lójának napján sikerült az elnöknek így befolyásolni — a maga javára — a szavazás kimenetelét. A változatlan helyzetben a Fehér Ház kénytelen volt taktikát változtatni. A lát­szatra kemény, a gyakorlat­ban viszonylag jelentéktelen intézkedésektől senki nem vár érdemi változást. Carter mindkét pártbeli választási ellenfelei erős fenntartások­kal fogadták a bejelentése­ket. A vietnami miniszterelnök — Nguyen Co Thach kül- ügy- és Le Khac külkereske­delmi miniszter kíséretében — hétfőn érkezett az indiai fővárosba hivatalos látoga­tásra, s még aznap meg­kezdte tárgyalásait. A tár­gyalásokról az indiai szóvi­„Irán nem ijed meg az amerikai elnök fenyegetései­től és tilalmi intézkedései­től” — jelentette ki kedden Teheránban a forradalmi ta­nács szóvivője. Megszólalt ismét Khomeini ajatollah is: az iráni néphez intézett üze­netében egyenesen üdvözöl­te Carternak azt a döntését, hogy az Egyesült Államok megszakítja diplomáciai kap­csolatait Iránnal. „A szakí­tás azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus két­ségbe van esve” — jelentet­te ki a főpap. Carter elnök bejelentésé­nek hírére, amely — mint is­meretes — nem zárta ki ka­tonai lépések lehetőségét sem, az iráni fegyveres erők védelme alá rendelték az or­szág legfontosabb kőolajki­kötőjét Kharg szigetén. A Perzsa-öböl partján fekvő Khuzisztán tartományban riadókészültségbe helyezték a légierő egységeit. vő kijelentette, hogy a két prszág egymáshoz közel álló nézeteket vall a világ béké­jét és stabilitását érintő kér­désekben. „Vietnam értéke­lése szerint — tette hozzá — India fontos és építő szere­pet játszik a térség békéjé­nek biztosításában.” Japán A korrupciós botrány újabb fejleményei Tokió, Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Sorozatos letartóztatások, házkutatások és szenvedélyes parlamenti interpellációk kö­zepette lavinaként dagad Ja­pánban az utóbbi évek két • legsúlyosabb korrupciós poli­tikai botránya. A kormányt és a közvéleményt egyaránt lázban tartja a postaügyi minisztérium hatáskörébe tartozó Japán Nemzetközi Távíró- és Telefontársaság, a KDD, valamint Hamada Koi- csi befolyásos liberális de­mokrata képviselő megvesz­tegetési bűnügye. A közelgő felsőházi választások előtt a miniszterelnöki hivatalban nagy riadalmat keltett, hogy a rendőrség szombaton le­tartóztatta Itano Mababut, a KDD-nek a legfelső politikai berkekkel szoros kapcsolat­ban álló volt elnökét, aki hajnaltól éjfélig tartó kihall­gatása során bevallotta üzel- meit. Korábban már négy személyt vettek őrizetbe, ket­ten pedig a letartóztatás elől öngyilkosságba menekültek. Az országos szenzációt kel­tő eseményt követően ked­den váratlanul benyújtotta lemondását Kamijama Fu- mio postaügyi miniszter- helyettes és bizalmasa, Ega- mi Szadatosi osztályvezető. Mindketten éppúgy gyanúsí­tottak, mint egykori főnö­kük, Hattori Jaszusi volt mi­niszter. Hasonlóképpen politikai bombaként hatott, hogy a Japán Kommunista Párt a felsőházban újabb terhelő bi­zonyítékokat hozott nyilvá­nosságra Hamada Koicsi kép­viselőről, az LDP tagtoborzó irodájának leváltott vezetőjé­ről. Hamadát azért távolítot­ták el posztjáról, mert 1,5 millió dollárt kártyázott el Las Vegas-i játékkaszinók­ban. A JKP most leleplezte: Hamada a szigetország egyik legnagyobb alvilági szerve­zetének tagjaival járt Las Vegasban. Az Inagavakai nevű gengszterszervezet, amely afféle japán gazdasá­gi zsaroló maffia, részben a Lockheed-per egyik fővád­lottjának, Oszano Kendzsi- nek a családi vállalkozása. Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot tett közzé az iszlám konferencia április 16. és 26. között Iszlámábádban tartandó, külügyminiszteri szintű rendkívüli ülésszaká­val kapcsolatban. A Bakhtar hírügynökség által nyilvá­nosságra hozott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kabuli kormány törvénytelennek tartja Afganisztán kizárását az iszlám országok szerveze­téből, s az ország belügyeibe A magyar és a vietnami szolidaritási mozgalom kap­csolatainak erősítéséről foly­tatott megbeszéléseket Ha­noiban az a magyar szolida­ritási küldöttség, amely a hét végén érkezett a viet­nami fővárosba. A delegá­ciót, amelynek vezetője Duschek Lajosné, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a SZOT titkára, fogadta Hoang Quoc Viet, a VKP KB A kínai pártpropaganda több mint két évtizeden át Mao Ce-tung jelentős elmé­leti felfedezéseként értékelte a „négy jog” meghirdetését, amely szerint a tömegeknek joguk van a szabad megnyi­latkozáshoz, a vélemények teljes kifejtéséhez, nagy vi­ták rendezéséhez és nagy­betűs faliújságok írásához. Ezek a jogok bekerültek az 1978. márciusban elfogadott új kínai alkotmányba is. Időközben azonban a kínai pártvezetés arra a következ­tetésre jutott, hogy a „négy jog” nem felel meg a jelen­legi követelményeknek, ezért a KKP KB nemrég' megtar­tott ötödik plénumán elhatá­rozták, hogy ezeket a jogo­kat törölni kell az alkot­mányból. A Kuangming Zsipao most megjelent cikkében azt írja, hogy az úgynevezett négy való beavatkozásnak tekinti az úgynevezett „afgán kér­dés” napirendre tűzését az ülésszakon. Afganisztán kormánya meghívás nélkül is elküldi delegációját Iszlámábádba, élén Sah Muhammad Doszt külügyminiszterrel, aki az ülés részvevői előtt készsé­gesen megvilágítja a jelen­legi tényleges afganisztáni helyzettel kapcsolatos kabuli álláspontot — hangzik a nyi­latkozat. tagja, a Vietnami Hazafias Front elnöke. A magyar küldöttség hét­főn a vietnami fővárostól keletre fekvő Hai Hung tar­tományba látogatott, felke­reste a Vu La-i Vietnami— Magyar Barátság Termelő­szövetkezetet, amelynek ép­pen húsz éve alakult ki testvérkapcsolata a körös- ladányi termelőszövetkezet­tel. jog, meghirdetése pillanatá­tól kezdve negatív szerepet játszott Kína életében és csu­pán kínos emlékek és a sú­lyos csapások érzetét kelti az emberekben. A lap hangsúlyozza, le kell számolni a még meglévő illúziókkal és a központi bi­zottság döntése értelmében törölni kell az alkotmányból a „négy jogot”. S befejezésül figyelemre méltó magyará­zattal szolgál, amikor rámu­tat, a pártvezetés ezeknek az úgynevezett jogoknak a fel­számolásával azt szeretné megakadályozni, hogy kétes szándékú elemek a „négy jog” segítségével idézzenek elő Kínában a „kulturális forradalom” idején tapasztalt káoszt, szabotáljanak, várat­lan politikai veszteségeket okozzanak és megakadályoz­zák a „négy modernizálás” valóra váltását. NSZK Küzdőtér: külpolitika RANfffiÁMA Indiai-vietnami kormányfői tárgyalások Magyar szolidaritási küldöttség Vietnamban Az őszi parlamenti válasz­tásokat megelőző kampány­ban a két fő tábor most kez­di elővenni aduit, villogtatni fegyvereit. Az NSZK-ban ha­gyományosan egy-egy jelölt zászlaja alatt vívják a küz­delmet, az ő fényképükkel van tele az utca, nevük a jelszó. Ez most is így van, ta­lán még fokozottabban, mint a múltban. A kérdés az: a jelenleg kormányzó szociál­demokrata—szabaddemokrata együttes marad-e hatalmon és az első ember ismét Hel­mut Schmidt lesz, vagy a jobboldali ellenzék, a keresz­ténydemokrata—keresztény­szociális páros fut be első­nek Franz Josef Strauss kancellárságát hozva? Mi a különbség a két cso­port között? Ami a belső helyzetet illeti, nehezebb, nemzetközi vonatkozásban könnyebb ezt meghatározni. Van természetesen eltérés közöttük a társadalmi és a gazdasági kérdések tekinteté­ben is. A szociáldemokraták a múlt évtizedben egy sor szociális intézkedést hoztak, s a jövőben, ha jóval szeré­nyebb mértékben is, de foly­tatni szeretnék ezt a politi­kát. A jobboldal sokallja az ál­lamra és a vállalatokra eső szociális terheket. Egy-egy esetben a vita közöttük fon­tos lehet valamely réteg, akár az egész ország szempontjá­ból. Mi több, a szociáldemok­rata balszárny, s néha a szakszervezet olyan reformo­kat, változásokat követel, amelyeket már nem nevez­hetünk árnyalatinak. Mégis, ami általában a gazdasági rendszert vagy a nemzetközi kereskedelmi-pénzügyi kap­csolatokat illeti, nincs emlí­tésre méltó ellentmondás a két versenytárs között. Többször és látványosab­ban csap össze ellenzék és kormány a külpolitikai dön­tések terén a parlamentben és azon kívül. Két nagy vizs­gán mentek, illetve mennek át. ügy tíz esztendővel ez­előtt „az európai kibékülés” idején a szociáldemokraták és koalíciós partnerük, a sza­baddemokraták kötötték meg a szerződéseket a szocialista országokkal, az enyhülés hí­vei lettek, míg a jobboldal ellenezte mindezt. A kor­mányzó koalíció máig is ki­tart e vonal mellett, igaz, azóta a tények hatására a kereszténypártiak is azt vall­ják, hogy az aláírt szerződé­seket meg kell tartani. Ma már ők se bontanák fel azo­kat. De — és itt érünk a másik, a jelenlegi „vizsgához” — a jobboldal változatlanul elhi- bázottnak minősíti a hetve­nes évek enyhülési politiká­ját és azzal vádolja Willy Brandtot, Helmut Schmidtet, s általában a szociáldemok­rata és liberális politikuso­kat, hogy illúziókat táplál­tak, többet adtak, mint amennyit kaptak a nagv kelet—nyugati megállapodá­sok révén. Ennek az állítás­nak „alátámasztására” a nyugatnémet jobboldal egye­bek között fölhasználja áz afganisztáni fejleményeket. Megismételve tehát a kér­dést, s ezt fölvetik otthon is, külföldön is, amikor a két szembenálló csoport és a két versengő vezető megfontolá­sait és céljait elemzik: mi a különbség a jelen nemzetkö­zi helyzet és a tennivalók megítélésében Helmut Schmidt és Franz Josef Strauss, illetve a mögöttük álló erők között? Megkérdezték erről ameri­kai útja során magát Strausst is. így válaszolt: „A fő kü­lönbség jelenleg közöttünk az afganisztáni eseményekre való reagálásban van.” Strauss már most kimonda­ná, hogy nem mennek el az olimpiára, kereskedelmi kor­látozó intézkedéseket hozna és nagyobb mértékben nö­velné a katonai kiadásokat. Ebben egy emberként mö­götte áll a Kereszténydemok­rata Unió és a Keresztény­szociális Unió, de ugyanezt ez egyöntetűséget véleménye szerint nem lehet elmondani a Szociáldemokrata Pártról. Jegyezzük meg, hogy e tekintetben nemcsak különb­ségek mutatkoznak a két versengő csoport között. Egy­aránt bírálják a szovjet lé­pést és egyaránt óvatosak. Franz Josef Strauss a parla­menti vitában kijelentette, hogy „egy világhatalom el­len nem lehet büntetőakció­kat indítani”. Ő is tudja: az NSZK nem nagyhatalom és közvetlenül határos a Var­sói Szerződés államaival. Helmut Schmidt szeretne minél többet megőrizni ab­ból, amit a múlt évtized ho­zott, míg ellenfele „másfajta enyhülést” óhajtana, kelet— nyugati együttműködést ugyan, de a maitól eltérő alapon. Ez viszont óhatatla­nul a nemzetközi légkör to­vábbi lehűlését hozná, hi­szen a nyugatnémet jobb­oldal feltételei közismerten nem elfogadhatók a szocia­lista országok számára. Várhatóan tehát a nemzet­közi ’ kérdések kerülnek a nyugatnémet választási küz­delem középpontjába. Az utóbbi időben oly erősen tört be a külpolitika az európai országok és lakóik figyelmé­nek központjába, oly sok ag­godalmat keltett, hogy óha­tatlanul ez lesz a fő téma. Ha ma tartanák a szava­zást, csaknem biztosan Hel­mut Schmidt és csapata győz­ne. A kancellár a Nyugat egyik — ha nem „a” — leg­tekintélyesebb politikusává nőtt. Kétségtelenül vannak Franz Josef Straussnak is jó poli­tikai képességei, művelt és tapasztalt vezető egyéniség. De olykor még hívei is tar­tanak szertelenségétől, hajla­mától a durva, erőszakos megoldásokra, a gyűlölködő, nacionalista érzelmek felka- varására. Márpedig ma — úgy lát­szik, hogy a nyugatnémet közvéleményben ez az ural­kodó hangulat — a választó- polgárok szívesebben fogad­nak olyan higgadt személyi­ségét, mint Helmut Schmidt. A különbség azonban a két rivális között csak néhány százalék és októberig még sok víz lefolyik a Rajnán és Európa más folyóin. TATÁR IMRE BUDAPEST Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Han- ryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csa elnökévé történt újjá- választása alkalmából. Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Edward Babiuchot, akit a Lengyel Népköztársa­ság minisztertanácsa elnöké­vé választottak újjá. Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke ugyancsak táviratot kül­dött Stanislaw Gucwá-nak, a lengyel szejm újjáválasz­tott elnökének. WASHINGTON Szadat egyiptomi elnök hétfőn Washingtonba érke­zett. Két nap alatt három­szor tárgyal Carter elnökkel arról, hogyan mozdíthatnák el a holtpontról az Izrael megszállta arab területek úgynevezett „önkormányza­táról” folyó tárgyalásokat, amelyek kudarca Carter te­kintélyét és Szadat politikai jövőjét fenyegeti. Immár senki sem bízik benne, hogy Izrael és Egyip­tom a tavalyi, Camp David-i megállapodásokban vállalt határidőig, május 26-ig meg­egyezik a megszállt terüle­tek 1,2 millió palesztinjának még a legkorlátozottabb jo­gaiban is. Szadat rég le­mondott a palesztin állam­ról, az igázi palesztin önren­delkezésről, de az izraeli Be- gin-kormány még a legcse­kélyebb engedményekre sem hajlandó, hogy az egyiptomi vezető legalább a látszatot megmenthesse. Szadatnak így nem maradt más válasz­tása, minthogy ismét az amerikai elnöktől kérjen tá­mogatást, akihez odakötötte rendszere sorsát. Az amerikai kormány ké­nyesebb helyzetben van, mint valaha. Az iráni forra­dalom végképp világossá tet­te, hogy Washingtonnak kö­zelednie kell a mohamedán világhoz, ha meg akarja őrizni befolyását a hadá- szatilag oly fontosnak tartott térségben. LISSZABON A Francia Kommunista- Párt és a Portugál Kommu­nista Párt síkraszáll a szo­cialista országok, a tőkés ál­lamok munkásmozgalma és a nemzeti felszabadítási mozgalom további együtt­működéséért és nemzetközi szolidaritásért — hangsú­lyozza a két párt főtitkárai, úeorges Marchais, és Alvaro Cunhal lisszaboni találkozó­járól hétfőn kiadott közle­mény. A kommüniké meg­erősíti: az FKP és a PKP el­határozott szándéka, hogy mindent megtesz a fegyver­kezési hajsza fokozásának, a NATO rakétatelepítési tervei végrehajtásának megakadá­lyozására és a fegyverzet­korlátozáshoz vezető tárgya­lások megkezdése érdeké­ben. Mindkét párt elítéli a moszkvai olimpiai játékok ellen irányuló zsaroló manő­vereket. Kína Leszámolás a „négy joggal”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents