Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 82. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1980. április 9., szerda Mai számunkból JAVULT A TAKARMÁNY- TERMESZTÉS ÉS -FELHASZNAlAS (3. old.) ÉNEKLŐ IFJÜSAG 1980. (4. old.) A JÖVŐBEN MÉG GYAKRABBAN KELL TALÁLKOZNI (6. old.) BEFEJEZTÉK A GÉPI BERUHÁZÁST (3. old.) Az enyhülés esélyei A minap jelent meg a magyar, de természetesen egyidejűleg az egész európai sajtóban a lengyel és a francia kommunisták együttes felhívása a kontinens kommunista és munkáspártjainak e hó végén Párizsban megtartandó értekezletére, amelyen a napirend a béke és a leszerelés ügye lesz. A cél egy olyan közös felhívás kibocsátása, amely Európa népeihez és a világ békeszerető erőihez fordulna a közös cselekvés előmozdítása érdekében. Talán nem is kellene külön leírni, s csak a helyzetkép rözítése végett említjük mégis, hogy a kezdeményezés oka az a nyilvánvaló légkörromlás, ami ma a világpolitikát jellemzi. A hetvenes évek nagyobbrészt pozitív fejleményeit követően a nyugati világ, elsősorban az Egyesült Államok legkonzervatívabb körei úgy döntöttek, hogy erőfeszítéseiket a közeljövőben nem a nemzetközi erőegyensúly fenntartására és a kölcsönösen elfogadható kompromisszumok rendszerének kialakítására összpontosítják, hanem kísérleteket tesznek egyoldalú fölény szerzésére a stratégiai fegyverkezésben, ennek alapján pedig nyomást gyakorolnak a szocialista országokra, illetve ellentámadásba mennek át a harmadik világ politikai és gazdasági fel- szabadulásáért küzdő népei, országai ellen. Ebben a megváltozott légkörben az embereket, természetesen Nyugaton nem kevésbé, mint nálunk, nap mint nap foglalkoztatja a kérdés: nem fenyeget-e közvetlen háborús veszély bennünket. De még aki nem ilyen pesszimista szemlélettel kérdez, abban is felmerül: vajon meg tudjuk-e őrizni a nemzetközi kapcsolatok rendszerében azokat a fontos vívmányokat, amelyeknek itt a kontinensen átfogó kódexe is van, a helsinki záróokmány. Ugyanezt a kérdést manapság felelős politikusok és az őket segítő szakértők is felteszik önmaguknak — és válaszolnak rá. Az MSZMP XII. kongresszusán hangzott el Kádár Jánosnak az a megállapítása, hogy véleménye szerint nem lesz világháború, mert ennek megakadályozására az emberiség ma képes. Hasonló szellemben nyilatkoztak más szocialista országok vezető személyiségei is, és tudjuk: véleményük nem szubjektív óhaj nyilvánítás. Komoly vizsgálódás, kollektív értékelő munka, az erők összevetése és az eredmény mérlegelése előz meg minden ilyen állásfoglalást. S ami a véleménynyilvánítás mögött van, az annak az erőegyensúlynak a részletekbe menő ismerete, ami ma még mindig a legfőbb biztosítéka a békének, mert a leghatékonyabban képes visszafogni a nyugati világ szocializmusellenes köreit. A mai viszonyok közepette mégis mindannyiunknak világosan látni kell: már az is a nemzetközi helyzet rosszabbodásának a jele, hogy a stratégiai fegyver- rendszerek szintjét leszállítani hivatott SALT-meg- állapodások útja helyett e fegyverzetrendszerek fejlesztésének a kényszerpályáján vagyunk. Pedig a kölcsönös elrettentés nem a mi filozófiánk! De ha a másik fenyeget, az bennünket is ellenintézkedésre kényszerít. Aki józanul gondolkodik, világosan látja, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés gyakorlata a hetvenes években az európai kontinensen hozta legértékesebb gyümölcseit. Természetesen nem véletlenül. Hanem azért, mert az erőegyensúlyt Európában lehetett a legkevésbé kétségbevonni. A legkonzervatívabb amerikai körök a tavalyi év végén pontosan azért hajszolták keresztül a NATO-ban nyugat-európai rakétatelepítési programjukat, mert ezt a legbiztosabb tartópillért is ki akarják húzni a kelet—nyugati kapcsolatok építménye alól. Tény, hogy a program elfogadtatásával részleges sikert könyvelhetnek el. Viszont azóta is tanúi vagyunk, hogy a nyugat-európai kormányok egy része, s a közvélemény növekvő hányada erőfeszítéseket tesz az enyhülés védelmére. A rakétafegyverkezési program önmagában is veszélyes, ám elfogadása nem végzetszerűen jelenti a megvalósítását. A kommunista és munkáspártok éppen ezért kezdeményeznek most újból Európában. E kezdeményezés sikerét vagy kudarcát — történelmi tapasztalataink vannak erre — nem utolsósorban a szocialista országok fejlődési dinamikája dönti el. A hatvanas évek végén, amikor az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Varyból keltezett felhívásukkal voltaképpen elindították azt a folyamatot, amely azután az NSZK és szocialista szomszédai között a kapcsolatok minőségi változását hozta, s Európa háború utáni fejlődésében teljesen új szakaszt nyitott, a szocialista országok dinamikus gazdasági fejlődése volt az az anyagi alap, amire a politikai kezdeményezés épült. A XII. kongresszusnak a nemzetközi helyzetre vo- ! natkozó megállapításait, az ott körvonalazott béke- ; munkát csak akkor tudjuk eredményes gyakorlattá tenni, ha a gazdasági erőt is biztosítjuk a szándékainkhoz. A külpolitikára igazság szerint soha sem volt szabad gazdasági elemzés, helyzetfelmérés nélkül tekinteni. De nem minden korban és nem minden helyzetben volt olyan nyilvánvaló, mint napjainkban, hogy gazdasági építőmunkánk sikerei képezhetik a | leglényegesebb előfeltételt az enyhülés újabb térhódításához. A feladat — a nehezebb feltételek ellenére — tehát mit sem változott: a békés egymás mellett élést előmozdító folyamatokat visszafordíthatatlanná kell tenni. HAJDÚ JÁNOS W Újabb szovjet alakulatokat vontak ki az NDK-ból Újabb szovjet csapategységet búcsúztattak hétfőn az NDK-ban, ezúttal a Lipcse környéki Oschatzban. (Képtávírónkon érkezett.) Berlin, Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Újabb szovjet alakulatok indultak haza hétfőn a Német Demokratikus Köztársaságból. A lipcsei körzetben levő Oschatz városban ünnepélyesen búcsúztatták a németországi szovjet hadseregcsoportnak azokat a katonáit, akiket — a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke által bejelentett egyoldalú közép-európai szovjet csapatcsökkentés keretében — fegyverzetükkel együtt — kivonnak az NDK- ból. A szovjet államfő éppen fél éve, tavaly október 6-án közölte Berlinben, hogy a Szovjetunió — egyetértésben az NDK-val és a Varsói Szerződés többi tagállamával — • az enyhülés és a leszerelés érdekében 1980. októberig húszezer szovjet katonát és ezer harckocsit kivon a Német Demokratikus Köztársaságból. A kezdeményezés végrehajtásaként először december elején, majd február végén—március elején tért haza egy-egy szovjet alakulat, korszerű fegyvereivel együtt a Szovjetunióba. A mostani, újabb „forduló” alkalmából Vjecseszlav Gorgyijenko altábornagy, a németországi szovjet hadseregcsoport főparancsnokának első helyettese hangsúlyozta, hogy „további kontingensnek a Szovjetunióba való hazatérésével, a bonyolult nemzetközi helyzet ellenére következetesen megvalósul a Szovjetunió kormányának az egyoldalú középeurópai haderőcsökkentésre hozott elhatározása”. Hozzáfűzte „a Szovjetunió, a többi testvérországgal együtt egyben mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a szocialista közösség népei számára a békés élet feltételeit”. A szovjet egység búcsúztatásán és hazaindulásakor nagy számban voltak ott az NDK-ban működő külföldi tudósítók, köztük a NATO- tagországok különböző sajtószerveit képviselő újságírók is. Az NDK külügyminisztériuma a nemzetközi sajtót meghívta a szovjet csapat- kivonások következő „fordulójára” is, amelyre április 16-án kerül sor. Tudósítóink írják SZERVEZETT HÁZIKERTI ZÖLDSÉGTERMELÉS TOLNÁN „Háztáji zöldségtermesztési megállapodás 1980—84: Minden tagnak rendelkezésére bocsátunk 650 négyzetméter területet, ahol alumínium vázas fóliasátrat egy évben kétszer használhat. Először fejes káposzta (vagy egyéb növény), majd áttelepítés után paprika hajtatására. A továbbiakban így szól a tolnai Aranykalász Termelő- szövetkezet dokumentuma: „Mindenki csak munkaidőn kívül dolgozhat ezen a területen. A tag feladata: a váz felállítása, a fólia felhúzása, ültetés, öntözés, kapálás, szellőztetés, gyomlálás, valamint a termés leszedése. A termelőszövetkezet végzi a talajelőkészítést, a sátrak helyének kitűzését, a váz, a fólia, valamint az öntözőberendezés leszállítását, a palánta nevelését. Biztosítja a növényvédő szereket és elvégzi az áru értékesítését. Várható jövedelem; tagonként harmincezer forint. Ebből a tsz által végzett munkák és az adott anyagok költségeit levonják. így a tiszta jövedelem 15—17 ezer forint. A tsz közel két hektárnyi területen, kétmillió forintos beruházással, ezzel a szervezett házikerti zöldségtermesztéssel ez évben hozzávetőlegesen hárommillió forint értékben kíván salátát, karfiolt, fejes káposztát, hónapos retket, sárgarépát, petrezselymet és paprikát termeszteni. A háztáji agronómus tájékoztatása szerint közel tíz hektárnyi háztáji területen termelnek zöldségfélét Tolnán. Látogassunk el egy háztáji kertészetbe. A Duna-parton virágzó gyümölcsös, óriási fóliasátrak. Az áttetsző falú „salátaházban” pedig Reményi Ferenc, a gazda fogadja a látogatót. Közel tíz éve foglalkozik zöldségtermesztéssel — beletanult. Eredeti mestersége kovács. Ma már — mondhatni — önellátó, önálló kertész. A fóliasátrak fémszerkezetét is házilag készítette. Kétezer-ötszáz ölnyi területen dolgozik családjával. A palántákat maguk nevelik. Januárban elvetik a magot, februárban kiültetik a palántát és húsvétkor már salátát árulnak a Diacon. Az elmúlt években ők látták el a tolnai és bogyiszlói üzleteket saláVirágzik az uborka tával, retekkel, káposztával és paprikával. — Tudom — mondja —, hogy sokan irigylik, pontosabban aranybányának vélik a fóliaházat. Mindennap hajnalban kelek és gyakran éjfélkor indulok el a piacra. Elégedett embernek érzem magam. Késő őszig a szabadban vagyok, amikor a kis hajtások kibújnak a földből, becézni tudnám őket. Ennél már csak a szüret napja a nagyobb ünnep. Mert csakugyan ünnep — egész évi rpunkánk ünnepe! Báli János SAJÄT MAGUK NEVELIK A P ALANT AT Magyarkeszin is „jó talajra” talált a háztájiban a zöldségtermesztés. Hogy milyen zöldségféléket célszerű nálunk termelni ? Mindent, amire szüksége van a családnak és ezenkívül a nagy családnak, az államnak. A községben ősszel kiültetik a fejes salátát, majd kora tavasszal fóliasátrat húznak föléje, ezekbe április első hetében kerülnek kiültetésre az ikertöves paprika- és paradicsompalánták. A zöldségmagokat a vetőmagboltban szerzik be, a palántákat saját maguk nevelik. Nem szeretnek heti piacokon magokat és palántákat vásárolni, mert ott már leromlott fajtákat is árusíthatnak. A gazdák az ÁFÉSZ-szel fokhagyma- és uborkatermesztésre kötöttek szerződést mintegy három, három és fél katasztrális holdra. Ezen felül felesleges zöldségféleségeiket a helyi termelő- szövetkezet zöldségesboltjában és az ÁFÉSZ felvásárlóhelyein értékesíthetik. így Magyarkeszin a zöldségtér- mesztési kedvet a megfelelő felvásárlási árak mellett még a biztos piac is növeli. Sok zöldségfélét köztesként is termesztenek: pl. fejes káposztát, sárgarépát, petrezselymet, zellert, retket, tököt, zöldborsót, babot, vöröshagymát, póréhagymát, sóskát, stb. örvendetes az is, hogy évről évre szaporodnak a fóliasátrak, jelenleg 100— 120 háznál van, a felesleg innét is a fogyasztóközönség asztalára kerül. Minárik Lajos (Folytatás a 3. oldalon.) A zöldségtermesztésről Salátaszedés
