Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. április 6. Népes kelta település színhelye, mint ezt a határában felszínre került arany és ezüst ékszerek, zomácos láncok, kapcsolótűk és szárnyas fibulák bizonyítják. A római megszállás is itthagyta néhány emlékét. A honfoglalás után a Szák-nemzetség szállta meg. Egy 1257-ben kelt oklevél egyházi birtokként említi. A XV. század elején temploma már van. A török hódoltság véget vet fejlődésének. A XVIII. század folyamán lassan ismét benépesedik, főként Németországból idetelepített családokkal. 1940-ben házainak száma 169, lélekszáma 831. Jelenleg 145 házban 407-en laknak. Újkori honfoglalók A faluban negyven éve. nyolcszázan laktak, ma a lélekszám alig haladja meg ennek felét. Ám mostanában Szárazdon új jelenséget tapasztalhatunk. Az elhagyott házak újra benépesülnek. Pestről jönnek legtöbben, mondják, s valóban 10 régi ház új lakói kivétel nélkül a fővárosból vagy környékéről költöztek ide. A völgybe bújt település pompás környezete felüdítő lehet azoknak, akik évtizedeken át a nagyváros civilizációs ártalmaitól szenvedtek. Lassan egy éve, hogy Szárazára költözött Túri Géza Túri Géza tavaly tavasszal lett szárazdi polgár. Nyugdíjas korára választotta otthonának az egyik domboldalban épült házat. Felesége most Dombóvárra jár dolgozni — az egyórás vonatozás nem több, mint ameny- nyit egy átlag pesti, munkába menet, / a kék buszon, vagy villamoson tölt — kislánya pedig, aki a gyönki iskolában tanul, nagyszerű eredménnyel, szintén naponta utazik. A csend és nyugalom megfizethetetlen, de a nagyváros lehetőségeihez szokott embernek a falusi környezet okoz gondokat is. A kereskedelem közel sem rendelkezik akkora árukínálattal, mint a pesti, s a gya- logúton — mert más nincs a domboldalban — éppen elég felcipelni mindazt, ami a háztartásban szükséges. No, persze, Géza bácsi segített magán. S már az első hetekben a ház melletti dzsungelból pompás veteményeskertet varázsolt. Meg is lett volna minden, ami a konyhára kell, ha nem jön a nyár eleji tartós szárazság. Idén korábban kezdett kertészkedéshez, s fóliás kis melegágyban már jókorára nőttek a virágok, vetemények. S a' Pestről jött embernek megvan mégis kapcsolata a régi otthonával. Nemcsak nagy gyerekei kapcsán, akikkel szorgosan levelez, hanem gyakorta fel is utaznak, színházba, állatkertbe, a vidámparkbá, vagy talán a régi környezet iránt érzett nosztalgia miatt. Szívesen gyönyörködik az állataiban A nyugdíjas téesztag A községben szarvasmarhatartással, -hizlalással nemigen foglalkoznak. Kivéve Balázs Lajos tsz-nyugdíjast. Az elmúlt esztendőben két tehenet és két bikát adott le, s jelenleg 4 borjú, 5 növendékmarha és 6 tehén van az istállójában. Látogatásunkkor Balázs Lajos éppen itatta a jószágokat. A behajtást két „segítőtársával”, a két kutyával rendez tette: — Hajtsd be, Tisza — kiáltott, s az állatok máris rendbe vonultak az istállóba. Persze a két puli tavasztól őszig is segítségére van Lajos bácsinak. Ugyanis amikor az idő úgy hozza, a fű pedig mát1 jó, mindennap kihajtja a teheneket legelni, a két kutya pedig megy velük terelni. — Jól jövedelmez az állattartás. s úgy tervezem, még vagy öt évig csinálom. Ráérek pihenni majd azután — mondja a gazda. — És a sok aprójószág? — Azok elvannak a nagyok mellett. Azzal nincs sok munka. Van három süldőnk, libánk, kiscsirkék és rántani valóak, meg tyúkok... Balázs Lajos tavaly óta nyugdíjas, de a háztájiból mindig „jócskán jött” a pénz. — Támogattam és támogatom a négy gyerekemet, most meg magunknak tervezek valamit. — Csak félig lenne meg, az ami nincs — mondják a szárazdiak — és joggal. 1978-ban, amikor az a bizonyos felhőszakadás volt, elvitte a község egyetlen szilárd burkolatú útját. Az egyik felét már valameny- nyire rendbehozták, s most azt tervezik, hogy 6 méteresre kiszélesítik, s a második három méter széles részt is kijavítják. A lakók elvállalták, hogy mindenki, amikor a saját háza előtt építik az utat, társadalmi munkával segít. Az őrház A felújított, modern őrház A Pécsi Vasútigazgatóság Dunaújvárosi PFT 72-es őrháza olyan pici, mint a mesében a mézesikal'ács-iházikó. Szép is, miért tavaly újítótták fel. A ,,me- sebelistég” csak látszat, mert az a négy ember, aki itt dolgozik, komoly munkát végez. Ruppert Henriik jegykiadó pályaőr elmondta, hogy 4 óra 15 perckor érkezik asz első személyvonat, és meg is áLl, ezt követi még hat, s az utolsó 21 óra 02 perékor van a községben. Ezenkívül, rövid időközönként egymást követik azok a teher- és személyjáratok, amelyek a községen csak áthaladnak. A községből 25—30-an járnak eL vonattal dolgozni. Az egyetlen egészséges ivóvíz-„lelőhely” a falu központjában az úgynevezett forrás. A községben lévő összes kút vize colis. Sajnos a forrást még száraz időben is csak nedves lábbal lehet megközelíteni. Ha esik az eső, akkor majdhogynem úszva. A községbeliek azt mondják, azelőtt nem volt semmi probléma a vízbeszerzéssel, de jött az 1978-as zápor, s azóta van ez az áldatlan állapot. Kikacagtak a gerlék A vidám madárcsiripelés kihallik az utcára, s becsalogat az udvarra. A látvány csodálkozásra késztet. Nyúl Alberték verandáján madárkalitkák, az udvar végében madárházak sorakoznak. A madárházakban jól sikerült utánozni a két madárgyűjtőnek, Nyúl Albertnek és ve- jének, Bathó Miklósnak a természetet, így a madarak igazán otthonosan érzik magukat. A kalitkákban többféle — hullámos, nimfra, rózsafejű és énekes — papagáj, zebra- pinttyek, kanárik, sitálykák, kacagógerlék, s a legnagyobb madárházban a legkülönfélébb házi galambok. A kacagógerlék, „lakása” előtt állva beszélgetünk. A madársztorikon jót nevetek, amire a gerlék engem nevetnek ki. Szabályosan kacagnak, vidáman gurguláz- nak. Aki még ilyen kacajt nem hallott, biztos zavartan tekint körül, hogy ki véli őt ilyen nevetségesen nevetésre" ingerlőnek. A madárgyűjteményről még annyit, hogy Bathó Miklós már gyermekkorában is foglalkozott madarakkal, az apósa pedig mindössze egy esztendeje, amióta leszázalékolták. Az olvasó is megkérdezheti, mint ahogy én tettem, hogy vajon télen hol laknak a madarak? Ugyanezekben a villannyal fűtött madárházakban, s az optimális (22 C fokos) hőmérsékletre a falon lévő termosztát ügyel. A fűtés nem volt olcsó mulatság, ezért az udvaron elkezdték építeni az új telélőt, amit szeneskályhával lehet fűteni. Százhatvanan eljárnak Mint a többi hasonló kis községben, Szárazdon sincs helyben munkalehetőség. A faluból eljárnak dolgozni. Egyebek közt Gyönkre, az Elegancia Ktsz-be, a tsz-be,- illetve iskolába, és a Simon- tornyai Bőrgyárba. A nyolcvan nyugdíjas, a háztartásban dolgozó nők és gyermekeiket nevelő, gyesen levő kismamák vannak napközben csak otthon. Persze, otthon vannak az ovisok is, mind a tizenkilencen, mégpedig „második otthonukban”, a jól fölszerelt, igen szép óvodában. Szárazdi magazinunkat irta: Pordán Jánosné, V. Horváth Mária és Szepesi László. A fényképeket Szepesi László készítette. Munkatársaink legközelebb, április 8-án Lápaföre látogatnak. A vízkifolyó, ami majdnem megközelíthetetlen Forrás A KPM az idei év második negyedére ígérte az út megépítését A vidáman kacagok és egyik gazdájuk
