Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
2KÉPÜJSÁG 1980. április 29. Csatlakozó jelölőgyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) A választási beszédet Schiller József, az MSZMP paksi járási Bizottságának első titkára tartotta. A szónok az országos feladatok tükrében vizsgálta a megyei eredményeket, azon belül pedig a paksi járásban tapasztalható fejlődést. Kiemelte, hogy az elmúlt években jelentősen javult az együttműködés a tanácsok és a lakosság, valamint az üzemek, termelő- egységek között. Ennek egyik eredménye a társadalmi munkavégzés értékének növekedése. 1975-höz viszonyítva megduplázódott a járási átlag és egy főre vetítve 540 forintra emelkedett. Schiller József eleget téve a Hazafias Népfront megbízásának, bejelentette, hogy a 8-as számú országgyűlési körzetben ismét Orlovácz Györgyöt jelölték. Ezután Csókás Marcell, Ják- li Péter, Szeleczki József és Vidács Márton hozzászólásai következtek. Bemutatták a község utóbbi években elért eredményeit, gondjait. Tóth László hozzászólásában javasolta, hogy a jelölt mellé vegyenek fel másik személyt is a jelölőlistára. Ezt a javaslatot a többség elutasította és a Hazafias Népfront jelöltjének adott bizalmat. Ezután Orlovácz György megköszönte a választópolgároknak, hogy az ő jelölését támogatták és ígéretet tett, hogy megválasztása esetén fokozottabb figyelmet fordít Dunaföldvár fejlődésének alakulására. Dalmand Zsúfolásig megtelt Dal- miandon az állami gazdaság művelődési házának nagyterme tegnap este. A környéken élők, dolgozók itt erősítették meg szavazataikkal a Noé Istvánnak, a dombóvári MÁV-csomópont dolgozójának országgyűlési képviselőjelölését. A több száz résztvevőt Balogh Sándorné, a dalman- di községi pártbizottság titkára köszöntötte, majd mint a csatlakozógyűlés levezető elnöke, felkérte Vidóczy Lászlót, Dombóvár város Tanácsának elnökét, tartsa meg beszámolóját. A tanácselnök számot adott az elmúlt időszak eredményeiről, s beszélt a feladatokról. Elmondta, hogy Dombóvár város környéke a legviharosabb, s egyben a legeredményesebb tíz évet tudhatja maga mögött. Az eredmények elsősorban a mezőgazdaság fejlődését jeP leme'ztók. Az eredmények közül kiemelkedtek a Dal- mandi Állami Gazdaság tö- megtakarmány-termesztési és szarvasmarha-tenyésztési rendszerének sikerei. A tejtermelésben például az éves 3000 literről másfélszeresére emelkedett a tejho- zaim. Ugyanakkor a Szakoson és környékén, valamint Kocsola vidékén a növény- termesztés eredményei meghaladják az országos átlagnál jóval magasabb megyei szintet. Fejlődtek a falvak is. Na'k, Várong törpevízművel gyarapodott, és épül már Szakcs vízműrendszere is. Vidóczy László, beszámolóját követően a Hazafias Népfront megbízásából ismertette az 5. számú ország- gyűlési választókerület néhány napja Dombóváron, az új művelődési házban megtartott jelölőgyűlésen képviselőjelöltnek választott Noé István életrajzát, majd javaslatot tett a gyűlés résztvevőinek, csatlakozzanak a jelöléshez. A résztvevők egyhangú szavazatai alapján Dalmandon is megerősítették Noé István országgyűlési képviselőjelölését. Ezt követően a dombóvári vasúti csomópont fiatal szakembere emelkedett szólásra, s megköszönte a választópolgárok bizalmát. A 4-es és 6-os választási körzetek választópolgárai is tegnap este tartották meg csatlakozógyűléseiket Tevelen és Nagyikónyiban. Mivel ezekről az eseményekről lapzártáig nem érkeztek be a tudósítások, e csatlakozógyűlésről lapunk holnapi számában számolunk be. Carter katonai akciója ellen tiltakozva lemondott Cyrus Vance külügyminiszter Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti : Az Iránnal szemben tett amerikai katonai lépések elleni tiltakozásul lemondott Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A minisztérium több vezető munkatársa Miszerint követi a lépést. Vance döntése újabb súlyos csapás a Carter-kormány amúgy is gyorsan csökkenő hazai és nemzetközi tekintélyére. Vance korábban több demokrata kormányban szolgált és a Carter-kabinet nemzetközi szempontból legismertebb, legtekintélyesebb tagjának számított. A CBS-hálózat értesülése szerint Vance korábban közölte az elnökkel: ha katonai lépéseket tesznek az iráni amerikai túszok kiszabadítására, lemond. Vance egyaránt elutasította' az iráni kikötők elaknásítására, a tengeri zárra, valamint a múlt heti (csúfos kudarcot vallott) kommandóakcióra vonatkozó terveket. Visszavonulása meghazudtolta a Carter-kormány más vezetőit, akik az elmúlt napokban ismételten azt mondották, hogy a kabinet valamennyi, a kérdésben érCyrus Vance dekelt tagja részt vett a kommandóakció terveinek kidolgozásában és azokat helyeselte. A külügyminiszter után állandó helyettese, Warren Christopher veszi át az ügyek intézését. Az Egyesült Államok iráni akciójának világra szóló csődje után a Carter-kormány többi tagja magyarázkodik és fenyeget, miközben a sajtó többsége élesen bírálja a vezetést. „Az elnök mentőakcióba fogott. Ezúttal önmagát próbálja megmenteni, és ez nem lesz könnyű. A nyilvánosság előtt egyelőre még politikai ellenfelei is azt mondják, hogy az akció ésszerű volt, csak balszerencsével járt.” — írta vasárnap James Reston, a The New York Times vezető cikkírója. A The Washington Post „történelmi méretű katasztrófának” minősítette az iráni kudarcot. A sajtó katonai szakírói — nyilván a Pentagon sugallmazására — felvetették a további katonai lépések: tengeri aknazár lehetőségét, ám mindjárt hozzátették, hogy ezektől aligha várható a túszok szabadulása, csak tovább éleznék a helyzetet. Zbigniew Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója is nyilatkozott vasárnap. Brzezinski nyilvánvalóan az akció fő vezetője és szorgalmazója volt. A hírek szerint Vance külügyminiszter ellenezte, Brown hadügyminiszter is csak vonakodva támogatta a tervet. A főtanácsadó most azt mondotta: „Büszke rá, hogy részt vehetett az ügyben” és sietett hozzátenni, hogy az Egyesült Államok „fenntartja a jogot bármilyen további lépéshez” Irán ellen. Ezt a fenyegetést támasztja alá az a Reuter-jelentés, mely szerint vasárnap óta immár 36 — az eddigi legtöbb — amerikai hadihajó tartózkodik az Indiai-óceánon. Mint az amerikai hadügyminisztérium közölte, a Constellation nevű repülőgép- anyahajó, hat hadihajó kíséretében vasárnap érkezett az Indiai-óceánra. Az Eisenhower nevű, atommeghajtású repülőgép-anyahajó pedig, két cirkáló kíséretében kedden érkezik a térségbe. A hadügyminisztérium szerint a két repülőgép-anyahajó érkezése „nincs összefüggésben a túszok kiszabadítására tett sikertelen amerikai kísérlettel”. A washingtoni magyarázkodás, a bel- és külpolitikai mentőakció folytatódik: Carter elnök beszédet mond, nyilván elsősorban az iráni ügyről. Várható, hogy a szenátus külügyi és katonai bizottsága már a jövő héten megkezdi az ügy kivizsgálását. Kalandorkísérlet Hétfő esti kommentárunk. Ha az ember egy pillantást vet a nagy hírügynökségek anyagára, vagy — akár találomra — csavargatja a rádió gombját, azt tapasztalja, hogy a naponta ránkzúduló hírözön- nek most elképesztően, majdnem példátlanul nagy része foglalkozik á kudarcot vallott amerikai kommandóakcióval. Mi tagadás, a téma még ilyen arányban is érdekli az embereket. így volt ez Entebbétől kezdve Mogadishuig, vagy akár a most Kuba humanitárius közreműködésével szerencsésen befejeződött kolumbiai túszszedő gerillaakciónál. Igen, az ilyen akciók emberileg önmagukban is érdekesek, ha úgy tetszik, a valóság által produkált politikai szuper- krimik. Ám a mostani eseményekre való reagálás nem ilyen. Carter iráni kalandjának hírét nem a krimiknek, vagy a tőlünk több szempontból is távoli eseményeknek kijáró borzongással fogadta a nemzetközi közvélemény, hanem a jeges rémület hideglelős vacogásával. Pártállástól és érzelmi alapállástól függétlenül ezt a kalandot úgy fogadta a világ, hogy szinte mindenki a szó szoros értelmében a saját bőrén érezte a tragédia, méghozzá a számára személy szerint is veszélyt jelentő tragédia szelét. Amit a Fehér Ház nem gondolt végig — pontosabban: végiggondolt, csak szokás szerint hatalmi-választási érdekeinek alárendelt —, azt a nemzetközi közvélemény egészséges önvédelmi reflexével azonnal felismerte és levonta belőle a következtetést: ez a kudarcba fulladt, ijesztő akció olyan esztelenül veszélyes volt a világ — igen, az egész világ! — számára, hogy kudarcánál csak a sikere hozhatott volna nagyobb katasztrófaveszélyt! A jelenlegi, amúgyis feszült nemzetközi helyzetben, a földkerekség egyik legneuralgikusabb térségében pontosan ez a — mondjuk ki —• felelőtlen kalandorkísérlet könnyen lehetett volna az a szikra, amely esetleg jóvátehetetlen — visszafordíthatatlan -— láncreakciót indít el. Ez a felismerés süt át még az Egyesült Államok szövetségeseinek kötelességszerű, bágyadt „szolidaritási” nyilatkozatain is. Nemcsak a tekintélyes nyugati újságok, de tekintélyes nyugati politikusok is alig titkolt rémülettel emlékeztetnek a Carter-kabinet eddig már ezerszer szóvá tett megbízhatatlanságának, következetlenségének, kiszámíthatatlanságának újabb riasztó bizonyítékára. A Közös Piac tagállamainak — Japánnal együtt — különleges okuk van az aggodalomra. Washington, az ígérgetés és a zsarolás egész eszköztárát felvonultatva, olyan alapon vette rá a nemegyszer nagyon is vonakodó szövetségeseit a Irán elleni komolyabb gazdaságipolitikai szankciók kilátásba helyezésére, hogy „ellenkező esetben” maga az Egyesült Államok „kénytelen lenne” katonai lépésekhez folyamodni. És mikor a szövetségesek a „kisebbik rossz” jeligére beadták a derekukat, jött a — szokás szerint megkérdezésük nélküli — katonai lépés... Mindezek fényében megkockáztatható az a kijelentés, hogy az életveszélyes amerikai kalandnak hosszabb távon talán valami haszna is lehet. Talán mind a nyugati — benne az amerikai — közvéleményt, mind a vezető politikusokat a korábbinál jobban elgondolkoztatja: milyen áron kell — kell? — szolgálniuk a jelenlegi washingtoni vezetés vélt, vagy valóságos hatalmi érdekeit? HARMAT ENDRE Elhunyt dr. Sörfőző István Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Sörfőző István alezredes, a megyei pártbizottság tagja, a Munkásőrség Tolna megyei parancsnoka 53 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése katonai díszpompával, május 4-én, 14.30 órakor lesz Decsen. Előtte 14 órától róhatják le kegyeletüket ravatalánál elvtársai, barátai, tisztelői. MSZMP Tolna megyei Bizottsága, Munkásőrség Országos Parancsnoksága, Munkásőrség Tolna megyei Parancsnoksága, és a gyászoló család. ötvenhárom éves volt. Életében sokat tett a párt, a nép ügyéért. Pénteken még terveiről beszélt, szombaton már a halálhírét hozták. Dr. Sörfőző István 1927. április 3-án született Decsen. Szülei szegényparasztok voltak. Ő is mezőgazdasági munkásként kezdte munkáséletét. Eredeti foglalkozása mező- gazdasági gépszerelő volt. Már egészen fiatalon munkájával bizonyította: önmaga boldogságát a közösség boldogságán belül keresi. Az ifjúsági mozgalomban kezdte politikai pályafutását. Mozgalmi munkásként, fizikai dolgozóként egyaránt kiváló volt. Dolgozott és tanult, hogy bővítse politikai és szakmai ismereteit. 1951-ben lépett be a pártba. Ettől kezdve mind jelentősebb tisztségeket töltött be. 1952-ben Tolnán tanácselnökhelyettes, majd őcsényben tanácselnök. 1953—54-ben a Szekszárdi Járási Tanácsnál dolgozott. Itt is jó munkát végzett. Ezért esett rá a választás, amikor 1955-ben a járási pártbizottság kérte: menjen vissza szülőfalujába, Decsre tanácselnöknek. Jó kapcsolatot alakított ki a községben lévő (akkor négy) termelőszövetkezet vezetőivel. A falu népe éppúgy tisztelte, becsülte, mint a tsz vezetői. Több mint tíz évig volt tanácselnök, és akkor jött az újabb kérés: a négy tsz egyesülésekor őt kérték fel, hogy vállalja el a szövetkezet vezetését. Kitartó munkával, mindig emberséges intézkedéseivel, hozzáértésével a korábbi négy termelőszövetkezetből egy nagy, egységes termelőszövetkezet kovácso- lódott. Eredményeikre az országban is felfigyeltek. Érdemeit is elismerve, 1970-ben a megyei pártbizottság, illetve végrehajtó bizottság tagjává választották. Három év múlva újabb megbízatás teljesítése várt rá: a munkásőrség Tolna megyei parancsnoka lett. Rá esett a választás, mert a munkásőrség megalakulása óta tagja volt a párt fegyveres testületének, mert nemcsak politikailag, hanem katonailag is jól képzett volt. Fokról fokra mind nagyobb megbízatásokat kapott. És, hogy megfeleljen e megbízatásoknak, dolgozott és tanult. Egyéves központi pártiskolát végzett, diplomát szerzett a Tanácsakadémián. Negyvenéves elmúlt már, amikor elvégezte a Pécsi Jogtudományi Egyetemet és jogi doktor lett. Életére az önmagát és a társadalmat gyarapító munka és tanulás volt a jellemző. Egyénisége kiegyensúlyozott volt. Ahol dolgozott, elvtársaival, munkatársaival mindig jó kapcsolatot alakított ki. Sokat törődött a káderek nevelésével, az utánpótlás biztosításával. Nagyon szerette a családját és nagyon szerette az embereket. A megye társadalmi, politikai életében mindig ott volt, ahol tenni kellett. Munkájáért mindenütt tisztelték, becsülték, önmagától sokat követelt. Munkatársaitól csak a reálisan elvégezhető feladatok teljesítését követelte meg. Munkájának elismeréséről, tetteiről kitüntetései is vallanak. 1954-ben és 1956-ban ott volt a gáton, a legnehezebb szakaszokon, hogy védje az embereket, a termést, a nép vagyonát a pusztító ártól. Mindkét esetben megkapta Árvízvédelmi Emlékérem kitüntetést. 1954-ben a Munka Érdemrenddel, 1973-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, 1978-ban pedig a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. A munkásőrségben eltöltött szolgálata után megkapta a 10 és a 15 éves Szolgálati Érdemérmet. Dr. Sörfőzö István az emberek boldogságáért fáradságot nem ismerő ember volt. Emberi tulajdonságai, a közösségért végzett áldozatos munkája, munkájának eredményei és ezzel az ő emléke is tovább él azokban, akik ismerték, tisztelték. Nehéz beletörődni, hogy dr. Sörfőzö István eltávozott közülünk. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
