Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

2KÉPÜJSÁG 1980. április 29. Csatlakozó jelölőgyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) A választási beszédet Schil­ler József, az MSZMP paksi járási Bizottságának első tit­kára tartotta. A szónok az országos feladatok tükrében vizsgálta a megyei eredmé­nyeket, azon belül pedig a paksi járásban tapasztalható fejlődést. Kiemelte, hogy az elmúlt években jelentősen ja­vult az együttműködés a ta­nácsok és a lakosság, vala­mint az üzemek, termelő- egységek között. Ennek egyik eredménye a társadalmi mun­kavégzés értékének növeke­dése. 1975-höz viszonyítva megduplázódott a járási át­lag és egy főre vetítve 540 forintra emelkedett. Schiller József eleget téve a Hazafias Népfront megbí­zásának, bejelentette, hogy a 8-as számú országgyűlési körzetben ismét Orlovácz Györgyöt jelölték. Ezután Csókás Marcell, Ják- li Péter, Szeleczki József és Vidács Márton hozzászólásai következtek. Bemutatták a község utóbbi években el­ért eredményeit, gondjait. Tóth László hozzászólásá­ban javasolta, hogy a jelölt mellé vegyenek fel másik személyt is a jelölőlistára. Ezt a javaslatot a többség el­utasította és a Hazafias Nép­front jelöltjének adott bizal­mat. Ezután Orlovácz György megköszönte a választópolgá­roknak, hogy az ő jelölését támogatták és ígéretet tett, hogy megválasztása esetén fo­kozottabb figyelmet fordít Dunaföldvár fejlődésének alakulására. Dalmand Zsúfolásig megtelt Dal- miandon az állami gazdaság művelődési házának nagy­terme tegnap este. A környé­ken élők, dolgozók itt erő­sítették meg szavazataikkal a Noé Istvánnak, a dombó­vári MÁV-csomópont dolgo­zójának országgyűlési képvi­selőjelölését. A több száz résztvevőt Balogh Sándorné, a dalman- di községi pártbizottság tit­kára köszöntötte, majd mint a csatlakozógyűlés levezető elnöke, felkérte Vidóczy Lászlót, Dombóvár város Tanácsának elnökét, tartsa meg beszámolóját. A tanácselnök számot adott az elmúlt időszak ered­ményeiről, s beszélt a fel­adatokról. Elmondta, hogy Dombóvár város környéke a legviharosabb, s egyben a legeredményesebb tíz évet tudhatja maga mögött. Az eredmények elsősorban a mezőgazdaság fejlődését jeP leme'ztók. Az eredmények közül kiemelkedtek a Dal- mandi Állami Gazdaság tö- megtakarmány-termesztési és szarvasmarha-tenyészté­si rendszerének sikerei. A tejtermelésben például az éves 3000 literről másfélsze­resére emelkedett a tejho- zaim. Ugyanakkor a Szak­oson és környékén, valamint Kocsola vidékén a növény- termesztés eredményei meg­haladják az országos átlag­nál jóval magasabb megyei szintet. Fejlődtek a falvak is. Na'k, Várong törpevízmű­vel gyarapodott, és épül már Szakcs vízműrendszere is. Vidóczy László, beszámo­lóját követően a Hazafias Népfront megbízásából is­mertette az 5. számú ország- gyűlési választókerület né­hány napja Dombóváron, az új művelődési házban meg­tartott jelölőgyűlésen képvi­selőjelöltnek választott Noé István életrajzát, majd ja­vaslatot tett a gyűlés részt­vevőinek, csatlakozzanak a jelöléshez. A résztvevők egy­hangú szavazatai alapján Dalmandon is megerősítették Noé István országgyűlési képviselőjelölését. Ezt köve­tően a dombóvári vasúti cso­mópont fiatal szakembere emelkedett szólásra, s meg­köszönte a választópolgárok bizalmát. A 4-es és 6-os választási körzetek választópolgárai is tegnap este tartották meg csatlakozógyűléseiket Teve­len és Nagyikónyiban. Mivel ezekről az eseményekről lapzártáig nem érkeztek be a tudósítások, e csatlakozó­gyűlésről lapunk holnapi számában számolunk be. Carter katonai akciója ellen tiltakozva lemondott Cyrus Vance külügyminiszter Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója je­lenti : Az Iránnal szemben tett amerikai katonai lépések el­leni tiltakozásul lemondott Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter. A minisztérium több vezető munkatársa Mi­szerint követi a lépést. Vance döntése újabb sú­lyos csapás a Carter-kormány amúgy is gyorsan csökkenő hazai és nemzetközi tekinté­lyére. Vance korábban több demokrata kormányban szol­gált és a Carter-kabinet nemzetközi szempontból leg­ismertebb, legtekintélyesebb tagjának számított. A CBS-hálózat értesülése szerint Vance korábban kö­zölte az elnökkel: ha katonai lépéseket tesznek az iráni amerikai túszok kiszabadítá­sára, lemond. Vance egyaránt elutasította' az iráni kikötők elaknásítására, a tengeri zár­ra, valamint a múlt heti (csúfos kudarcot vallott) kom­mandóakcióra vonatkozó ter­veket. Visszavonulása meg­hazudtolta a Carter-kormány más vezetőit, akik az elmúlt napokban ismételten azt mondották, hogy a kabinet valamennyi, a kérdésben ér­Cyrus Vance dekelt tagja részt vett a kommandóakció terveinek ki­dolgozásában és azokat he­lyeselte. A külügyminiszter után ál­landó helyettese, Warren Christopher veszi át az ügyek intézését. Az Egyesült Államok irá­ni akciójának világra szóló csődje után a Carter-kor­mány többi tagja magyaráz­kodik és fenyeget, miközben a sajtó többsége élesen bí­rálja a vezetést. „Az elnök mentőakcióba fogott. Ezúttal önmagát próbálja megmen­teni, és ez nem lesz könnyű. A nyilvánosság előtt egyelő­re még politikai ellenfelei is azt mondják, hogy az akció ésszerű volt, csak balszeren­csével járt.” — írta vasár­nap James Reston, a The New York Times vezető cikk­írója. A The Washington Post „történelmi méretű ka­tasztrófának” minősítette az iráni kudarcot. A sajtó ka­tonai szakírói — nyilván a Pentagon sugallmazására — felvetették a további kato­nai lépések: tengeri akna­zár lehetőségét, ám mindjárt hozzátették, hogy ezektől aligha várható a túszok sza­badulása, csak tovább élez­nék a helyzetet. Zbigniew Brzezinski, Car­ter nemzetbiztonsági fő­tanácsadója is nyilatkozott vasárnap. Brzezinski nyilván­valóan az akció fő vezetője és szorgalmazója volt. A hí­rek szerint Vance külügymi­niszter ellenezte, Brown had­ügyminiszter is csak vona­kodva támogatta a tervet. A főtanácsadó most azt mon­dotta: „Büszke rá, hogy részt vehetett az ügyben” és sietett hozzátenni, hogy az Egyesült Államok „fenntartja a jogot bármilyen további lépéshez” Irán ellen. Ezt a fenyegetést támaszt­ja alá az a Reuter-jelentés, mely szerint vasárnap óta immár 36 — az eddigi legtöbb — amerikai hadihajó tartózkodik az Indiai-óceá­non. Mint az amerikai hadügy­minisztérium közölte, a Cons­tellation nevű repülőgép- anyahajó, hat hadihajó kísé­retében vasárnap érkezett az Indiai-óceánra. Az Eisenho­wer nevű, atommeghajtású repülőgép-anyahajó pedig, két cirkáló kíséretében ked­den érkezik a térségbe. A hadügyminisztérium szerint a két repülőgép-anyahajó ér­kezése „nincs összefüggésben a túszok kiszabadítására tett sikertelen amerikai kísérlet­tel”. A washingtoni magyaráz­kodás, a bel- és külpolitikai mentőakció folytatódik: Car­ter elnök beszédet mond, nyilván elsősorban az iráni ügyről. Várható, hogy a sze­nátus külügyi és katonai bi­zottsága már a jövő héten megkezdi az ügy kivizsgá­lását. Kalandorkísérlet Hétfő esti kommentárunk. Ha az ember egy pillantást vet a nagy hírügynökségek anyagára, vagy — akár találomra — csavargatja a rádió gombját, azt tapasztalja, hogy a naponta ránkzúduló hírözön- nek most elképesztően, majdnem példátlanul nagy része foglalkozik á kudarcot vallott amerikai kommandóakcióval. Mi tagadás, a téma még ilyen arányban is érdekli az embe­reket. így volt ez Entebbétől kezdve Mogadishuig, vagy akár a most Kuba humanitárius közreműködésével szerencsésen befejeződött kolumbiai túszszedő gerillaakciónál. Igen, az ilyen akciók emberileg önmagukban is érdeke­sek, ha úgy tetszik, a valóság által produkált politikai szuper- krimik. Ám a mostani eseményekre való reagálás nem ilyen. Carter iráni kalandjának hírét nem a krimiknek, vagy a tő­lünk több szempontból is távoli eseményeknek kijáró bor­zongással fogadta a nemzetközi közvélemény, hanem a jeges rémület hideglelős vacogásával. Pártállástól és érzelmi alapállástól függétlenül ezt a ka­landot úgy fogadta a világ, hogy szinte mindenki a szó szo­ros értelmében a saját bőrén érezte a tragédia, méghozzá a számára személy szerint is veszélyt jelentő tragédia szelét. Amit a Fehér Ház nem gondolt végig — pontosabban: végig­gondolt, csak szokás szerint hatalmi-választási érdekeinek alárendelt —, azt a nemzetközi közvélemény egészséges ön­védelmi reflexével azonnal felismerte és levonta belőle a következtetést: ez a kudarcba fulladt, ijesztő akció olyan esztelenül veszélyes volt a világ — igen, az egész világ! — számára, hogy kudarcánál csak a sikere hozhatott volna nagyobb katasztrófaveszélyt! A jelenlegi, amúgyis feszült nemzetközi helyzetben, a földkerekség egyik legneuralgiku­sabb térségében pontosan ez a — mondjuk ki —• felelőtlen kalandorkísérlet könnyen lehetett volna az a szikra, amely esetleg jóvátehetetlen — visszafordíthatatlan -— láncreakciót indít el. Ez a felismerés süt át még az Egyesült Államok szövetségeseinek kötelességszerű, bágyadt „szolidaritási” nyilatkozatain is. Nemcsak a tekintélyes nyugati újságok, de tekintélyes nyugati politikusok is alig titkolt rémülettel emlékeztetnek a Carter-kabinet eddig már ezerszer szóvá tett megbízhatat­lanságának, következetlenségének, kiszámíthatatlanságának újabb riasztó bizonyítékára. A Közös Piac tagállamainak — Japánnal együtt — különleges okuk van az aggodalomra. Washington, az ígérgetés és a zsarolás egész eszköztárát fel­vonultatva, olyan alapon vette rá a nemegyszer nagyon is vonakodó szövetségeseit a Irán elleni komolyabb gazdasági­politikai szankciók kilátásba helyezésére, hogy „ellenkező esetben” maga az Egyesült Államok „kénytelen lenne” kato­nai lépésekhez folyamodni. És mikor a szövetségesek a „kisebbik rossz” jeligére beadták a derekukat, jött a — szo­kás szerint megkérdezésük nélküli — katonai lépés... Mindezek fényében megkockáztatható az a kijelentés, hogy az életveszélyes amerikai kalandnak hosszabb távon talán valami haszna is lehet. Talán mind a nyugati — ben­ne az amerikai — közvéleményt, mind a vezető politikuso­kat a korábbinál jobban elgondolkoztatja: milyen áron kell — kell? — szolgálniuk a jelenlegi washingtoni vezetés vélt, vagy valóságos hatalmi érdekeit? HARMAT ENDRE Elhunyt dr. Sörfőző István Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Sörfőző István al­ezredes, a megyei pártbizottság tagja, a Munkásőrség Tolna megyei parancsnoka 53 éves korában, tragikus hirtelenség­gel elhunyt. Temetése katonai díszpompával, május 4-én, 14.30 órakor lesz Decsen. Előtte 14 órától róhatják le kegye­letüket ravatalánál elvtársai, barátai, tisztelői. MSZMP Tolna megyei Bizottsága, Munkásőrség Országos Parancsnoksága, Munkásőrség Tolna megyei Parancsnoksága, és a gyászoló család. ötvenhárom éves volt. Éle­tében sokat tett a párt, a nép ügyéért. Pénteken még ter­veiről beszélt, szombaton már a halálhírét hozták. Dr. Sörfőző István 1927. áp­rilis 3-án született Decsen. Szülei szegényparasztok vol­tak. Ő is mezőgazdasági mun­kásként kezdte munkáséletét. Eredeti foglalkozása mező- gazdasági gépszerelő volt. Már egészen fiatalon munká­jával bizonyította: önmaga boldogságát a közösség bol­dogságán belül keresi. Az if­júsági mozgalomban kezdte politikai pályafutását. Moz­galmi munkásként, fizikai dolgozóként egyaránt kiváló volt. Dolgozott és tanult, hogy bővítse politikai és szakmai ismereteit. 1951-ben lépett be a párt­ba. Ettől kezdve mind jelen­tősebb tisztségeket töltött be. 1952-ben Tolnán tanácselnök­helyettes, majd őcsényben tanácselnök. 1953—54-ben a Szekszárdi Járási Tanácsnál dolgozott. Itt is jó munkát végzett. Ezért esett rá a vá­lasztás, amikor 1955-ben a járási pártbizottság kérte: menjen vissza szülőfalujába, Decsre tanácselnöknek. Jó kapcsolatot alakított ki a községben lévő (akkor négy) termelőszövetkezet vezetői­vel. A falu népe éppúgy tisz­telte, becsülte, mint a tsz vezetői. Több mint tíz évig volt tanácselnök, és akkor jött az újabb kérés: a négy tsz egyesülésekor őt kérték fel, hogy vállalja el a szövetke­zet vezetését. Kitartó munká­val, mindig emberséges intéz­kedéseivel, hozzáértésével a korábbi négy termelőszövet­kezetből egy nagy, egységes termelőszövetkezet kovácso- lódott. Eredményeikre az ország­ban is felfigyeltek. Érdemeit is elismerve, 1970-ben a me­gyei pártbizottság, illetve vég­rehajtó bizottság tagjává vá­lasztották. Három év múlva újabb megbízatás teljesítése várt rá: a munkásőrség Tolna me­gyei parancsnoka lett. Rá esett a választás, mert a munkásőrség megalakulása óta tagja volt a párt fegyve­res testületének, mert nem­csak politikailag, hanem ka­tonailag is jól képzett volt. Fokról fokra mind nagyobb megbízatásokat kapott. És, hogy megfeleljen e megbíza­tásoknak, dolgozott és tanult. Egyéves központi pártiskolát végzett, diplomát szerzett a Tanácsakadémián. Negyven­éves elmúlt már, amikor el­végezte a Pécsi Jogtudomá­nyi Egyetemet és jogi doktor lett. Életére az önmagát és a társadalmat gyarapító munka és tanulás volt a jellemző. Egyénisége kiegyensúlyozott volt. Ahol dolgozott, elvtár­saival, munkatársaival min­dig jó kapcsolatot alakított ki. Sokat törődött a káderek nevelésével, az utánpótlás biztosításával. Nagyon szerette a család­ját és nagyon szerette az em­bereket. A megye társadalmi, politikai életében mindig ott volt, ahol tenni kellett. Munkájáért mindenütt tisz­telték, becsülték, önmagától sokat követelt. Munkatársai­tól csak a reálisan elvégez­hető feladatok teljesítését kö­vetelte meg. Munkájának elismeréséről, tetteiről kitüntetései is valla­nak. 1954-ben és 1956-ban ott volt a gáton, a legnehezebb szakaszokon, hogy védje az embereket, a termést, a nép vagyonát a pusztító ártól. Mindkét esetben megkapta Árvízvédelmi Emlékérem ki­tüntetést. 1954-ben a Munka Érdemrenddel, 1973-ban a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatával, 1978-ban pedig a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tün­tették ki. A munkásőrségben eltöltött szolgálata után meg­kapta a 10 és a 15 éves Szol­gálati Érdemérmet. Dr. Sörfőzö István az em­berek boldogságáért fáradsá­got nem ismerő ember volt. Emberi tulajdonságai, a kö­zösségért végzett áldozatos munkája, munkájának ered­ményei és ezzel az ő emléke is tovább él azokban, akik ismerték, tisztelték. Nehéz be­letörődni, hogy dr. Sörfőzö István eltávozott közülünk. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük.

Next

/
Thumbnails
Contents