Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
1980. április 27. Képújság 9 K Köztudott, hogy Csehszlovákiában csodálatosabbnál csodálatosabb várak vonzzák a turisták ezreit. Közép- Csehországban, a Jizera folyó sziklás földnyelvén magasodik Zviretice vára, amelynek ugyancsak van látogatója bőven. Kapuján ez olvasható: „Állami vár — szigorúan Védett műemlék”. A XIV. század első évtizedében épült — ma a turisták, és bármilyen meglepj, még- inkább a fiatalok paradicsoma. Zviretice község tanácsa négy éve a várat „kölcsönbe adta” a fiataloknak. Az ország természeti szépségeit és kulturális örökségét ápoló B'rontoszaurusz Mozgalom tagjai (a szervezetet egy évmilliókkal ezelőtt kipusztult ősállatról nevezték el) együttműködve az Ifjúsági Nemzetközi Természetvédelmi Szövetséggel az idén nyári iskolát nyitottak a várban. A gótikus műemlék udvarán sátrakat vertek fel a fiatal, lelkes zoológusok, botanikusok és más természet- védők, a még nem romos, boltíves termekből pedig tantermeket alakítottak ki. A neves szakemberek a Csehszlovákiából és Európa más országaiból összesereg- lett fiatalokkal együtt „fedezték . fel” és tanulmányozták a jelentős természeti szépségekkel és ritkaságokkal rendelkező vidéket. Zviretice vára és a sátortábor madártávlatból Gótikus iskola Az egyik „tanterem” Érckutatás a világűrből Az ércek egyre mélyebbre „bújnak előlünk” a Föld mélyébe, kibányászásuk ezerméteres mélységekből történik. Hogy ilyen mélységekben megtalálják az érceket, napjaink geológusainak egyre magasabbra kell felemelkedniük — a világűrbe. Az utóbbi évtizedben a geológiában széleskörűen kezdték felhasználni a Föld mesterséges szputnyikjait. A világűrből szerzett információk — túlzás nélkül mondhatjuk — megváltoztatták a geológiai gondolkodás rendszerét A kozmikus feltételek lehetővé tették, hogy mintegy átvilágítsuk a Föld mélyen fekvő rétegvonalainak a szerkezetét. Kiderült, hogy bolygónkon igen sok az úgynevezett gyűrűs szerkezet. Ezeknek a jellege egyelőre még ismeretlen. Egyesek közülük sajátos „nyergek”, mintha a földkéreg duzzadásai lennének. Az ilyen nyergeken kiemelkedő szerkezetekben, a nyeregtelepeken igen nagy a valószínűsége annak, hogy a legkülönbözőbb fémeket — vasat, aranyat, nikkelt, wolframot és sok más fémet tartalmazó érc helyezkedik el. A tengermelléken a szovjet tudósok ilyen nyeregtelepeken fedezték fel az ónlelőhelyeket. A kutatásokban felbecsülhetetlen értékű szerepe volt „holdbéli geológusnak” a szovjet holdjárónak (luno- hod). Az általa vett talajminta nemcsak a Hold szerkezetéről gazdagította ismereteinket, hanem a Föld felépítéséről is. A Föld és a Hold bazaltjai és anortozitjai hasonlóságának és különbségének vizsgálatánál olyan adatokat szereztek, amelyek lehetővé tették, hogy a Föld fejlődésének legkorábbi szakaszairól is véleményt alkothassunk. Kiderült, hogy bolygónk fejlődésének holdstádiumában, azaz mintegy három és fél milliárd évvel ezelőtt az anortozit kőzetek nagy családja alakult ki. Ezek a kőzetek — hasznos ásványok. Napjainkban, amikor az alumíniumgyártás állandóan növekszik, és az alumíniumiparban igen élesen vetődik fel az új nyersanyagok kérdése, lehetővé válik az anortozitok gyakorlati hasznosítása. Mind a Szovjetunióban, mind pedig külföldön igen nagy jelentőségűek azok az adatok, amelyeket az igen mély fúrásoknál nyertek. A Szovjetunióban a legmélyebb fúrásokat a Kola-félszigeten végezték. A szupermély fúrás elvileg új lehetőségeket tár fel az ércképződés elméletével kapcsolatos alapvető problémák megoldásához. A Kola-félszigeten folyó mélyfúrás már a kezdeti szakaszban lehetővé tette, hogy pontos információkhoz jussunk a pe- csengai érckőzet réz- és nikkellelőhelyeiről. Bebizonyította, hogy ezek az ércek igen nagy kiterjedésükkel és a mélyben az ásványi ösz- szetételtik stabilitásával tűnnek ki. Minden valószínűség szerint itt új érclelőhelyeket fedeznek majd fel. Intézetünk munkájának egyik legfontosabb eredménye: a magmatizmus globális fejlődésének összefoglalása Földünkön (a felső- kambriumtól napjainkig.) Földünk fejlődéstörténete tele van „drámai” eseményekkel. Mint ismeretes, a mai kontinensek annak eredményeként jöttek létre, hogy az óceáni földkéreg kontinentális földkéreggé alakult át. Azon a helyen, ahol ma a Kaukázus és az Urál-hegység magasodik, valamikor az ősóceán húzódott Valamely földkéreg más földkéreggé való átalakulásának fejlődési folyamatát hatalmas földtani mozgások és vulkanfzmusok kísérték, azaz olyan anyagkiválasztódás és energiaképződés, amely a földkérgen belüli magnak kvázifolyékony állapotával hozható összefüggésbe. A megolvadt magma a felsőbb szintekre kerülve megdermedt, és ennek következtében különböző típusú magmás kőzetrétegződések keletkeztek. A gyakorlati geológusok számára miért érdekesek a magmás kőzetformációk? Mindenekelőtt azért, mert ezekhez kapcsolódnak az érclelőhelyek. Vegyük például a Kaukázus-hegységet. Keletkezésének korai szakaszában, a földkéreg lesüllyedésének és -felemelkedésének idején, hatalmas bazaltkifolyások történtek, ezekből később a diabázrétegződés, a spilit keletkezett. (Az idősebb földtörténeti kornak bazaltját nevezzük diabáz- nak. A szerk.) Megállapítottuk, hogy a hatalmas réz- és piritlelőhelyek éppen a spilittel függnek össze. Egy másik geológiai korban a mélyben . zajló folyamatok hatására ritkafém- és ónlelőhelyek keletkeztek. FJODOR GUHROV akadémikus Jugoszláv-szovjet kapcsolatok Idén a jugoszláv—szovjet kereskedelmi forgalom eléri a hárommilliárd 500 millió dollár összértéket. Ez jelentős emelkedés az elmúlt évi forgalomhoz viszonyítva: a kétirányú kapcsolatok megvalósítása 1979-hez képest csaknem 350 millióval nő. A Szovjetunió változatlanul Jugoszlávia legjelentősebb gazdasági partnere. A legutóbbi gazdasági tárgyalások további kedvező irányt szabtak a következő évekre. Az 1985-ig terjedő öt esztendőben a szovjet fél főleg ólmot, cinket és különböző fogyasztási cikkeket vár Jugoszláviától, míg a jugoszláv fél gépi berendezések és olaj behozatalában érdekelt. Felvetődött az együttműködési és szakosodási szerződések kötésének fokoztt igénye is. KNPK A vönszani vagongyár Az NDK egyik legnagyobb és legkorszerűbb üzeme a vönszani vagongyár. A kombinátot, akár az ország más iparvállalatait, az 1953-ban befejeződött háború után csaknem teljes egészében újra fel kellett építeni. A termelést 1958-ban kezdték meg, amikor elkészült áz első 500 darab 30 tonnás vagon. Egy év múlva már megkezdődött a különféle rendszerű vasúti kocsik, önkiürítő vagonok, tartálykocsik, nyitott pótkocsik sorozatgyártása is. Ugyancsak az üzemben szervezték meg a mozdonyok és személygépkocsik javítását is. Jelenleg a vönszani vagongyár évente 3000 darab 60 tonnás teherkocsit gyárt, valamint 150 felújított személykocsit, és 200 mozdonyt juttat vissza a forgalomba. A gyár húsz műhelyében korszerű hazai és szovjet gyártmányú berendezések működnek. A szovjet szerszámgépek az elmúlt hét év alatt érkeztek. Ezekkel és a tartalékok hasznosításával a legközelebbi jövőben 20 százalékkal emelkedik a munka termelékenysége. A vönszani vagongyár kollektívája vállalta, hogy a jelenlegi hétéves tervet (1978 —1984) másfél évvel a határidő előtt befejezi. Ez azt jelenti, hogy több mint háromezer új tehervagon határidő előtt fut ki a köztársaság vasútvonalaira. Látogatás Csillagvárosban Az űrhajós közéleti ember Az űrhajós kiképzőközpont parancsnokával, Georgij Beregovojjal beszélgettünk, Csillagváros életéről, az emberekről, munkájukról kérdezzük, de ő „továbbirányít”. Pjotr Klimuk a politikai osztály vezetője. Ki beszéljen az emberekről a legjobban, ha nem ő? Klimukkal mégsem sikerült nyugodtan beszélgetni. Érthető: a Legfelsőbb Tanács képviselője, a Komszomol KB, s az Újságíró Szövetség tagja. Rövid együttlétünk alatt találkozóra hívta a Bolgár—Szovjet Baráti Társaság: a filmesek arról érdeklődtek, mikor jöhetnek forgatni a Csillagvárosba; egy szerkesztőség pedig cikkét sürgette. Hiába no, „komisz- szár” — így nevezik csak Csillagvárosban, bármilyen fiatal is. Végre egy kis csend... — Tegnap érkeztem vissza Bresztből, ott vagyok képviselő — hadarja Klimuk, mintegy önigazolásul. Ez mind a választóktól jött — mutat rá egy halom levélre. — Mind el kell olvasnom, nincs jogom rá, hogy földijeim kérését figyelmen kívül hagyjam... Tegnap járt itt Alekszandrov, Szidorenko és Marcsuk akadémikus. Megmutattam az oktatóberendezésemet; különösen a hidrolaboratóriumunk keltett figyelmet... Újra megcsörren a telefon. — Igen, igen, négykor. Feltétlenül hívjátok meg a külföldi kollégákat és a feleségüket is. A gyűlés nyilvános. — Szokássá válik nálunk, hogy Lenin születésének évfordulóját családtagjainkkal együtt ünnepeljük — magyarázza. — Megbeszéljük dolgainkat, értékeljük, hogy mit végeztünk, megjelöljük a legközelebbi teendőket, amúgy lenini módra. Klimuk nagyon gyorsan beszél, szinte hadar. Érződik: a lehető legtöbbet akarja elmondani társairól, a közös munkáról. Hiszen minden űrhajós hozzá hasonlóan „feszítetten” él. Minden percük be van osztva. — Mit jelent önnek a Csillagváros? — Mindent. Az egész életet. S ami a legfontosabb — tanulást. Látja, parancsnok lettem, amikor azonban a gyakorlóterembe lépek, társaimhoz, akik űrutazásra készülnek, mind egyformák vagyunk. Hadnagyként jöttem ide 1965-ben... Tizenöt év telt el. Most vezérőrnagy vagyok, a politikai osztály vezetője, képviselő és még sok más tisztséget látok el. Ha teljes lendülettel élünk, mint ahogy az űrhajósok általában, akkor azt hiszem, ami 15—20 évünk két életre is elegendő... — Sok a társadalmi munka? — Van elég! Akadnak állandó megbízatások: Sokan dolgoznak közülünk sport- szövetségeknél, baráti társaságoknál. Emellett rendszeresen részt veszünk különféle párt- és közéleti megmozdulásokon, üzemi találkozókon. Azután az előadások, a tudományos konferenciák, kongresszusok... — Csillagvárosban több, mint 150 küldöttséget fogadtunk. Hiába, az űrhajós közéleti foglalkozás. Érezzük, milyen felelősség hárul ránk a párt, a nép előtt. Kötelességünk, hogy elmondhatjuk az embereknek: mi ugyanolyan dolgozók vagyunk, mint ők, s hogy az űrkutatási programokra költött pénz visszatérül, sőt jelentős hasznot hoz a népgazdaságnak. Újra megszólalt a telefon. Reméltük ez már az utolsó hívás, hiszen a munkaidő a végéhez közeledik. Mégsem: Klimukot Moszkvába hívatták. Aljona Szevasztyanova Szállítás a víz hátán A karcsú testű „Friedrich Engels” teherhajó rakodás közben A hajózás a közlekedés legrégibb ágának tekinthető. A vasútnak a múlt század végén történt rohamos térhódítása előtt a kontinenseken belül a nagyobb meny- nyiségű áruk szállításának kizárólagos lebonyolítója volt. A kontinensek közötti áruszállításban ma is egyeduralkodó. Mint minden közlekedési ág, a hajózás is kereste azokat a korszerű módszereket és új eszközöket, amelyekkel a vízi közlekedést hatékonyabbá lehet tenni és a más közlekedési ágakkal szembeni viszonylagos elmaradást fel lehet számolni. Századunk elején a hajózás volt az első, amely a dízelmotort üzemszerűen alkalmazni kezdte. A 20-as évek eleje óta, de különösen a második világháború után jelentősen meggyorsult az új hajózási módszerekre való áttérés. Mindinkább előtérbe kerültek a korszerűbb, gazdaságosabb hajózási változatok, mind a folyamokon, mind a tengereken. A folyamokra a nagytömegű áruk szállításánál a vontatóhajózást felváltja a tolóhajózás, az értékesebb áruk és a rövidebb szállítási távolságok estén pedig az önjáróhajózás. A tengereken soha nem remélt méretű hajók jelentek meg és a speciális hajózás mindinkább tért hódított. Nagy teljesítményű és hatékonyságú konténer szállítóhajók sorozatban kerültek forgalomba. Megkezdődött a folyami és a tengeri vízi szállítás integrációja is a bárkahordozó hajók üzembe helyezésével, amely különös jelentőségű a tengerparttal nem rendelkező országok számára. Hazánk nem tartozik a tengerparttal, rendelkező országok közé, ennek ellenére van néhány, a világtengereket szántó hajója. A KGSTországok többsége persze ennél jóval nagyobb tengeri hajóparkkal rendelkezik. így például az NDK is, amelynek a tengereket és óceánokat járó kereskedelmi flottája több mint 200 legkülönfélébb befogadóképességű és típusú hajóból áll, összesen mintegy 1,8 millió tonna ■hordképességgel.
