Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

1980. április 27. NÉPÚJSÁG 7 Ez is van olyan munkahely! Németkér, átlagos szinten Németkér nem tartozik a nagyobb települések közé, mégis öt (!) tsz alakult annak idején, és később, amikor már egyesültek ezek a mi­niszövetkeztek, akkor sem ment sokáig minden úgy, ahogyan kellett volna. A gyengélkedés, a szakembe­rek vándorlása volt jellem­ző, ezzel párhuzamosan a háztáji megerősödése és a szövetkezet lebecsülése — úgy általában. Hivatalosan is a gyengén gazdálkodók közé sorolták és a benne dolgozók jelentős része is csak fél szívvel tartozott a közöshöz. Tetézte a vezetők gondját az atomerőmű építése: Né- metkérről sokkal többen járnak Paksra dolgozni, mint más közeli községekből. Ilyen körülmények között kétszeresen értékes, tisztelet- v reméltó . eredmény, hogy mostanára megerősödött a németkéri Haladás Tsz, és a jelek szerint hamarosan a járási átlag fölött produkál több ágazatban is. Mielőtt részleteznénk a dolgokat, te­gyük mindjárt hozzá: tavaly a paksi járásban a legjobb búzatermést Németkéren ta­karították be. Ami nem je­lent hatalmas terméshoza­mot, de mégis csak a leg­magasabb szám az összes kö­zül. Ez már jelez valamit. Uhrin Lajos elnökkel be­szélgetünk a szövetkezet anyagi és munkaerő helyzeté­ről, az eredményekről és a további céljainkról. A be­szélgetés olyan időszakban történik, amikor beszámolót kellett készítenie az elnök­nek és a szövetkezeti párt­titkárnak a járási párt-vb ülésére, a tsz V. ötéves ter­vének időarányos teljesítésé­ről. Másodszor tsz-elnök Uh­rin Lajos. Első alkalommal egy kis szövetkezet élén állt, amikor még öt ilyen tsz pró­bált gazdálkodni a faluban. Ö hozatta Németkérre az el­ső korszerű traktort, MTZ-t. Az egyesülések utáni idő­szakban elnökhelyettesként dolgozott, aztán nem tudott egyetérteni bizonyos intéz­kedésekkel, körülmények­kel és lemondott. Elnökké választották 1973-ban. Erős testalkatú, nagy energiájú ember, és mint kiderült be­szélgetés közben, ért ahhoz, hogyan kell megítélni mások munkáját, magatartását, te­hát ért az emberek nyelvén. — Négymillió forint nye­reségünk volt tavaly — mondja —, az egy tagra ju­tó kereset 5,4 százalékkal emelkedett az előző évihez viszonyítva. 1977 óta állan­dó a növekedés. Az atomerő­műnél fizetett nagy pénzek­kel nem tudunk versenyez­ni, de aki itt maradt, és ma­szeretek tájékozódni, meg­győződni az igazságról, mi­előtt ítéletet riiondanék a magam részéről. Először jó szóval próbálkozunk mindig. Lali bácsi vagyok talán min­denkinek, ebben benne van az emberiség, a közvetlenség, ami szükséges is. — Célzott rá, hogy kol­lektív vezetés van a gyakor­latban. Mindig érvényesül ez? — Nagyon jó a vezetői összhangunk. Nem keresz­tezzük egymás munkáját. Amikör elnök lettem, teljes felújítás történt a vezetés­ben. Illetve a főagronómus, Vincze József csak 1976. jú­niusa óta dolgozik nálunk. Ö és a főkönyvelő, Szelp Jó­zsef paksi lakosok. Munká­juk, tudásuk nagy lendületet adott a szövetkezet boldogu­lásához. Sok takarmányt termeszt a szövetkezet, mert nagy az állatlétszám: a szántó egy- harmada takarmánytermő terület. A lucerna 300 hek­tárnál több. Amikor koráb­ban itt jártam a tsz-irodán, Vincze József főagronómus Dombóvárról érkezett haza, azzal a kedvezőtlen hírrel, hogy nincs lucernamag. Ke­resett máshol. Elvetették a szükséges mennyiséget. A fő­agronómus a munkák szer­vezője, motorja, nemcsak szakmai irányító. Joggal ér­zi magát itthon ebben a szö­vetkezetben, ha Pakson van is lakása. Azt mondja: — A mi számaink iga­zak. Ez is van olyan mun­kahely, mint bármelyik. Át­lagos szinten. A traktorosok hatvanezer forintokat ke­resnek. Jobban kellene be­csülni a tsz-t, változni kel­lene már a szemléletnek, ami kialakult hosszú időn keresz­tül. Itt van a járásban az egyik legjobb géppark. Más gazdaságoknak is tudunk se­gíteni. Mégpedig olyan gép­parkkal rendelkezünk, ami nem szedett-vedett: az ösz- szes erőgép szovjet gyárt­mányú kombájnok zöme: NDK gyártmányú. Tipizál­tunk, mert így célszerű. Az összes tavaszi talajmunkát elvégeztük időben. A fejtrá­gyázás és a korai vetés jó része is megtörtént az eső előtt. Lucerna, tavaszi ta­karmánykeverék, vöröshere, borsó. Kész a műtrágyázás, a tavasziak alá. Az őszi kalá­szosok kifogástalanok. Bizonyító erejű számokat mond. Évente 300—350 hek­tárnak adnak szerves trá­gyát, öt-hat évenként meg­történik a teljes terület is­tállótrágyázása. A tehenészet tejtermelése 1975-ben rend­kívül alacsony volt, tehenen­ként átlagosan 1512 liter. Tavaly már 3438 liter az át­lag, 480 tehéntől. A Hala­dás Tsz rendelkezik a me­gye egyik legnagyobb szako­sított tehenészeti telepével, és sok régi gond után végre ez az ágazat is feljavult. Az állomány 40 százaléka már Holstein-Fríz keresztezésű, Fl-es utód. Kedvező önkölt­ségi számok: az őszi búza szűkített önköltsége tavaly 180 forint volt mázsánként, a kukoricáé 162 forint. A tej önköltsége literenként 50 fillérrel jobb, mint az előző évben. A belvíz elvezetését kell mielőbb rendezni, sok a mély terület. A jövő évtől kezdődően rendbeteszik a termőföldnek ezeket a része­it is állami támogatással. A parlagokat már művelés­be vonták. Kivirul ismét a németkéri határ a jó gaz­dák keze nyomán. Minderről számot adott a járási párt végrehajtó bizott­ságának Uhrin Lajos elnök és Ambach Ede párttitkár. Sok kedvező változásról szá­molhattak be. Például: a borjúelhullás csak 2—2,5 százalék. Állandósult a bér­karbantartás. Előbbre jutot­tak az üzem- és munkaszer­vezésben, valamint a munka- fegyelemben. A dolgozók szociális körülményei a régi típusú sertéstelepen ugyan­olyan rendezettek mint a korszerű tehenészetben: hi­deg-meleg víz, fekete-fehér öltöző és étkezőhely áll ren­delkezésükre. Belépett a szö­vetkezet a KSZE termelési rendszerbe, érdeke így kí­vánta. A fejlesztési elképzelések szerint ezen az úton megy tovább. Németkér a VI. öt­éves terv időszakában, csak még gazdaságosabb terme­lésre törekedve. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Tavaszi vetés. Másoknak is tud segíteni a tsz Új szerelőcsarnokban dolgozik Rodenbecker András és Balog Ferenc Vetőgéphez viszik a zsákot. Walh Pál és Rauth Vince rád. nálunk, egyre jobb helyzetbe kerül, most már bizonyos. Egyébként is kedvezni akarunk a tagok­nak, megadjuk a háztáji gazdálkodásban, ami megad­ható, lucernát, takarmányt, búzát önköltségi áron és természetesen a háztáji föld műveléséhez a gépi munká­kat, vetőmagokat, vegyszere­ket. Eddig általános volt a községben a háztáji támoga­tása a tsz részéről’, egyfor­mán mindenkinek, akár ide tartozik, akár nem. De úgy látjuk, szükséges a ta­gok nagyobb megbecsülése. A helytállás, a szorgalom ju­talmazása. — Mondhatok más példát is — folytatja —, ami kife­jezi, mennyit ér a tsz-ben végzett jó munka. Egy trak­torosunk, akinek több mint ötvenezer forint volt az évi keresete, megsértődött, mert télen famunkát ajánlottunk neki, bizonyos időre. Jelen­tős az erdőterületünk, külön üzemág, szükség van a faki­termeléshez emberekre, és aki odajár egy-két hónapig, megtalálja a számítását. A kereset nem túl nagy, de amellett megszerezheti min­denki az egész évi tüzelőt. Komoly érték. Az illető ta­lán egy kicsit el van ké­nyeztetve, nem részletezem, szóval elment más gazdaság­ba. Ott még annyit se ke­resett a téli időben. Vissza­kérte magát. Jöhetett, mert jó munkaerő. De olyan eset is volt már, amikor el kellett bocsátani valakit, mert senki nem volt hajlandó ve­le dolgozni. Persze, nem egy­magám döntök emberek sor­sáról sem, másról sem, de Gévicz József tehenész etetés közben Átalakítják a lóistállót hízó marhák számára

Next

/
Thumbnails
Contents