Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
1980. április 27. ArtEPÜJSÄG Gólyalesen • _____~ _________' ___________________- ___ L evél érkezett a szerkesztőségbe Paksról. Harabsz- dombi József né írta: „Közel 15 éve vezetek naplót egy gólyapár életéről. A házunkkal szemben a volt a szülőotthon kéményén áll a fészek. Csak egy pillantás az ablakunkból és a nap minden szakában láthatom a kedves madarakat.” — A járásnál voltaim szociálpolitikai előadó.. 1967- ben mentem' nyugdíjba. Azóta rendszeresen feljegyzem azokat az eseményeket, ami. két a gólyákkal kapcsolatban észlelek. Nem tudományos feljegyzések. A Kincses Kalendárium jegyzetlapjaira írok fel mindent, amit fontosnak tartok a családról, a gyerekeinkről, az unokákról. Ezek közé kerülnek be a gólyaadatok is. Találomra felütöm az egyik kalendáriumot: „Jóska telefonált.” „Június 23-án a kisgólyák már tollasak, de még nem repülnek.” — Mint a család, úgy a gólyák is az életemhez tárItt vannak a jegyzeteim Páros kép Műrepülés toznak. Mindegy, milyen idő van: nekem az ő érkezésük jelenti a tavasz beköszöntőt. — Ennyi év után Mária néni bizonyosan megfigyelt már valamilyen rendszert a gólyák életében. — Hogyne! Például az érkezésük. A napokat illetően nagy a különbség. 1971-ben és ’76-ban érkeztek a legkorábban : Sándor-napon, azaz március 18-án. 1973-ban volt az eddigi legkésőbbi érkezés: április 4-e. Ezen belül aztán sokféle dátum fordult már elő. De akármilyen napon is jelentek meg, mindig délután. Általában kettő és négy óra között. Az idén kicsit késtek. 16 óra 20 perckor érkezett meg a gólyapapa: Nevezetesen március 29-én, Rendbetette a fészket, igazgatta a gallyakat és úgy várAz ablakomból nézve ta a párját, ami másnap meg Is érkezett. Körülkelepelték egymást, úgy örültek a viszontlátásnak. Erről jut eszembe, hogy a Vitray az egyik alkalommal azt mondta a tv-ben, hogy csak a papagólya kelepéi. Hát ez rfem igaz, mert a mamagólya is kelepel. Gondoltam, írok neki, de aztán megsajnáltam. Szegény any- nyi sok levelet kap... Múltkor még az elefánt hátára is felrajzolták. A fészek most üresnek látszik, ahogy a nyitott ablakból nézzük. — Valószínű, hogy már a tojásokon ül az anya. Nemrégen itt járt a párja, de aztán elrepült. A biritói halastavakra jár, meg a Duna-ár- tére. Dél körül majd biztosan megjön. — Vajon hány tojás lehet a fészekben? — Azt sajnos nem tudom megállapítani. Már csak a kikelt fiókákat láthatom. Általában évente kettőt nevelnek föl, de ’73-ban, ’75-ben és ’78-ban hármat is. Tavaly viszont nem volt egy fióka sem. Tojások voltak, de magtalanok. Arra vezettem visz- sza a dolgot, hogy az apagólya szokatlan módon nagyon későn, április 11-én érkezett, majdnem két héttel a párja után. Feltűnően sokáig tartott a nászuk, amit egy idegen gólya rendre megzavart. Ádáz harc folyt a madarak között. A fészkét védelmező hím nyaka, mellrésze csupa vér volt. 'Végül aztán elment a betolakodó. Azt nem tudom, hogy csak a fészket akarta-e elfoglalni, vagy feleséget is akart szerezni. Közben szinte a déli harangszóval egyidőben felállt a fészekben az eddig láthatatlan gólya. Tollászkodott, a szárnyát lengette, talán a párját várta, de az egyre késett. — Remélem, az idén sikeres lesz a költés. Pünkösdre már lesznek kisgólyák. Június második felében 24-e táján már szépen kitollasodnak, de csak egy hónap múlva repülnek ki. Nagyon kiszolgáltatják magukat. A szülők szinte nem győzik hordani az eleséget. Volt olyan is, hogy egy egész vadkacsát hoztak. Száraz esztendőben nagyon nehéz dolguk van. 1973-ban megfigyeltük, hogy a szükség arra is rávitte őket, hogy leszálltak a házikertbe és a kapáló vagy krumplit ásó ember után mentek, szedegetve a gilisztákat, apró bogarakat. Nem féltek az embertől. Ebben az évben két fióka még szeptember végefelé is a fészekben volt. Annyira gyengék voltak. Ök biztosan el is pusztultak. 1977-ben leégett a fészkük. Akkor a főorvos úr vasszerkezetet szereltetett a kéményre, ami teljesen biztonságos. Most azon van a fészek. * — Nagyon szeretem a madarakat, meg a virágokat. Amikor eljönnek az unokáim Gólyafészek a te tón — már nyolcán vannak, mert minket is szeretnek a gólyák —, oktatom őket a természet szeretetére. Ahogy magyarázok nekik a madaraimról, mindig kérdezik: — Nagyi, hányféle madarad van? Hát minden madár a miénk: az éneke, a haszna, a szépsége. Közvetlenül a környezetemben hétféle madár él — a verébbel együtt, mert hogy az is madár. Télen mindig etetem őket. Legkedvesebbek mégis a gólyák. Csodálatosan szépen repülnek. Amikor eljön a búcsú ideje — augusztus utolsó hete — sokáig, sokáig keringenek a fészek fölött, aztán huss, megindulnak a Fertő tói madárvártára. Ez is mindig délután van. Ettől kezdve aztán mindig rájuk gondolok és várom őket, a tavaszt, mert nekem ők a tavasz. A nő és a fizikai munka Interjú Turgonyi Júlia szociológussal Az elmúlt 35 évben állandóan nőtt az aktív kereső nők száma és a múlt évben jóval meghaladta a két és negyed- milliót. Milyen ágazatokban dolgoznak a nők? — a kérdésre Turgonyi Júlia, az MSZMP Társadalom- tudományi Intézetének tudományos munkatársa válaszol. — Az aktív kereső nők 34 százaléka az iparban, 3 százaléka az építőiparban, 4 és fél százaléka a szállításban és a hírközlésben, csaknem 14 százaléka a kereskedelemben, 25 százaléka az úgynevezett nem anyagi ágazatokban, mintegy 18 százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozik. Abszolút számokban : negyedmillió szakmunkás, megközelítően 700 ezer betanított munkás, 450 ezer segédmunkás, vagyis összesen csaknem 1 millió 400 ezer fizikai munkás. A többi műszaki munkakörben, az igazgatásban és a gazdaságirányításban, az "egészségügyben, a kulturális munka területén, a számvitelben és az ügyvitelben, illetve a magánszektorban dolgozik. — Milyen helyet foglalnak el a nők az összes keresők sorában? — Az öszes keresők 44,5 százalékát a nők teszik ki; a szakmunkások 18,8 százaléka, a betanított munkások 52.2 százaléka, a segédmunkások 54,7 százaléka, a közvetlen termelésirányítók 13,3 százaléka nő. Ök adják továbbá a fizikai foglalkozású parasztok, illetve a tsz-tagok 40.3 és ugyanott a közvetlen termelésirányítók 5,1 százalékát. — Hogyan értékelhetjük arányukat a szakmunkások között? — A fejlődés ellenére — elégedetlenek vagyunk. Igaz, a munkaeszközök és — körülmények jelenlegi — és holnapi — állapotában számos olyan munkakör van, amelyet nem ajánlunk, sőt, egyeseket tiltunk, hiszen egy részükről azt sem mondhatjuk, hogy a férfiak számára ideálisak lennének. Ezekben a munkakörökben a feltételeket javítani kötelességünk. Mert nem az a kérdés, hogy a nő megfelel-e egyik-másik munkakör ellátására, hanem az, hogy az ottani munkaeszközök, feltételek megfelelnek-e a nő fizikumának. Ámde a technikai haladás, az ipar fejlődése, s a lezajlott szerkezeti változások olyan foglalkozásokat, munkaköröket hoztak létre, amelyek tömegesen alkalmasa* a nők foglalkoztatására. Mégis a kvalifikált, fizikailag nem nehéz, inkább szellemieket igénylő szakmunkás munkakörök egész sora nélkülözi a nőket! A már foglalkoztatottak aránya is kedvezőtlen, a jelenlegi szakmunkásképzési arányok pedig nem is ígérnek érdemi változást. Ennek igazolására egy 1974. évi adatfelvétel számait hívom tanúnak: eszerint a szerszámkészítők mindössze 1,1, az esztergályosok 3,9, a marósok 9,0 és a* hegesztők 4,9 százaléka nő. Miért ?! Hiszen az ezekben betöltendő munkakörök nagy hányada megfelel a nők fizikumának is, és a pálya évek óta nyitva áll előttük. Kedvezőbb a kép néhány finommechanikai, műszerészi, valamint híradástechnikai munkakörben; ahol arányuk eléri, illetve meghaladja a 20 százalékot. Ezeket a számokat vizsgálva úgy tűnik, ha lassan is, de előbbre jutottunk. Csakhogy a szakmunkásnők túlnyomó többsége továbbra is a hagyományos „női szakmákba” tömörül. A könnyűiparban például a fonók 98,6 százaléka, a szövők 95,1, a kötszövő konfekcionálok 99,4 százaléka, a konfekciószabók és varrók 94,9 százaléka és a bőrdíszművesek 81,5 százaléka nő! — Mit mutatnak a szakmunkásképzés számai? — Hasonló gondokat. Jelenleg abból a 22 ipari szakmacsoportból amelyben nőket is képeznek, tíz vehető elsődlegesen számításba: ezekben tömörül a szakmunkástanuló nők 95 százaléka. Míg a nehézipari szakmákban alacsony a szakmunkásnők aránya — s az ifjúkori képzésben részt vevő nőké szintén —, addig a könnyűipari szakmákban dolgozó nők aránya emelkedik, illetve magas szinten stagnál. Az egyetlen pozitív vonás, hogy a nehézipari szakmákban a felnőtt korú, — vagyis a munka mellett tanuló — nők aránya meghaladja a 25 százalékot. Ez érthető is, hiszen ezek a betanított munkásnők munka közben tapasztalhatták, hogy e szakmák nagyon is megfelelnek a nőknek. — Ha így van, miért nem válik szakmunkássá még több betanított munkásnő? — Mert a háztartás terhei és a családanya kötelességei ezt megnehezítik, elveszik a kedvét és bátorságát a tanulástól. — Mit tart a pályaválasztási propagandáról? — Meggyőződésem, hogy sokkal több kedvező, a nő fizikumának és szellemi képességének megfelelő munkahely van, mint amennyit az iskola, a pályaválasztási és munkaerőtoborzási propaganda bemutat. Csakhogy: miután túl fiatalon kell dönteni a szakmai képzés irányáról, s a gyermek erre rendszerint még éretlen, az iskola pedig nem ismeri eléggé a valóságos követelményeket. így inkább vélekedések, előítéletek alapján és a ma létező, modellnek tekintett helyzet szerint javasol pályát. Azt mondtam, hogy a lehetőségek nagyobbak, mint amennyit kihasználunk; dé a szükségletek is! A társadalom abban érdekelt, hogy a foglalkoztatottak képességük szerint munkájukat minél kisebb fizikai ráfordítással, a lehető leghatékonyabban végezzék. Az a tény, hogy sok nő a képességei ellenére sem lesz szakmunkássá, sok férfi pedig a képességei ellenére lesz azzá — végső soron arra vezet, hogy egyik is, másik is zavarokkal küszködve, békétlenül, az igények mögött elmaradva, minden valószínűség szerint nem kellő hatékonysággal végzi munkáját. — Mennyi írható ebből a nők számlájára? — A nők — állítólag — elfogadják a kevésbé kvalifikált munkaköröket, mert ezek kisebb felelősséggel járnak, és a családi élet súlyos terhei mellé nem kívánnak újabbakat is a vállukra venni. Ebből az érvelésből csak annyi igaz, hogy felnőtt korban a nő nehezebben vállalkozik a tanulásra, de az itt a kérdés: miért nem tanul szakmát addig?! Társadalmi érdek — és felelősség — azon fáradozni, hogy a nő ifjú korában kapjon meg minden ésszerű, a jövővel egyezteti és az anyaságra is felkészítő képzést. NYÍRI ÉVA Pőtnagymama 7 Nem kevés azoknak a fiatal házaspároknak a száma, akik szüleiktől távol telepedtek le, akiknek még a környéken sem lakik egyetlen üknagynénikéjük sem. Viszont gyermekük van egy, kettő, három... Míg a gyermekek aprók, a szülők megosztva viszik őket bölcsődébe, óvodába. Alig várják, hogy a csemeték iskolások legyenek, akik már önállóan közlekednek, akiket nem kell kísérgetni... Végül is egy iskolás gyerek mellé valóban nem szükséges reggel és délután szülői kíséret. A felnőttek végre nyugodtan mehetnek reggelente munkahelyükre, s ha netán túlóra adódik, nem kell idegeskedni, mi lesz a gyerekkel. Az utóbbi is boldog, mert lakáskulccsal a nyakában végre önállóságának áldozhat... Persze ez az öröm nem mindig egyértelmű — sem a gyerek, sem a szülő részéről. Mert a csemetét hiába íratták be a lakókörzet szerinti általános iskolába, tanterem híján a város távoli részébe kell gyalogolnia a „kihelyezett osztályba”. A szülő, aki mondjuk fél nyolcra jár dolgozni, végig- idegeskedi a napot: baleset nélkül érkezett-e a gyerek az iskolába; s a gyerek is minden áldott reggel szorong a sok jármű láttán. Gyakori, hogy az apróságok egy-egy forgalmas csomópont előtt összevárják egymást és egy olyan felnőttet, aki: biztatóan bólint, hogy indulhatnak a túloldalra. Megnyugtató érzés napról napra látni Szekszárdon, a Kadarka utcában lépdelő kis csapatot, akik ugyan a Babits iskola tanulói, de a Pázmány térre járnak tanulni. Lehetnek úgy tizenheten-tizennyolcan. Koruk hét és kilenc esztendő. Egy hatvanon felüli asszony ősszel, télen, tavasszal a kísérőjük. A Herman Ottó lakótelepről indulnak reggelente fél nyolc tájt. Az újvárosi ABC-áruházat követő igen forgalmas gyalogátkelőn mennek át. Az idős asszony olyankor leállítja a forgalmat, átkíséri „reggeli unokáit” a túloldalra, majd indul haza. Azt mondja, nem fárasztja a korai kelés, s örül, hogy a hétvégeken, meg a nyári szünetben a háza előtt játszadozó gyerkőcöket biztonságban tudja Minden reggel. Mert ő már látott balesetet. Olyan balesetet, amikor kisiskolást gázolt el az autó. Beszéltem a Herman-telepi pótnagyma- mávaL Azt mondta, zavarban volt, amikor egy délután a kis Melinda becsöngetett hozzá és egy csokor virággal köszöntötte... De örült, mikor Melinda azt mondta, hogy a virágot a szülei küldték, akik minden reggel fél hatkor mennek el dolgozni... Nyugodtan mennek el dolgozni... — vhm — ez-
