Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-25 / 96. szám

1980. április 25. Képújság 3 Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! Turbinaindítás két héttel előbb (Folytatás az 1. oldalról.) A gyárban a közelmúlt­ban elkezdték a Paksi Atom­erőmű másik, ezer mega­wattos reaktorába kerülő kazettaátrakó gyártását is. A berendezésekhez szükséges alapanyagok nagy, részét, köztük a kovácsolt és cső­termékeket a Szovjetunió­ból, a lemezanyagokat pe­dig a hazai kohászati üze­mekből szerzik be. Jól szer­vezett munkával és össze­fogással lehetővé vált, hogy valamennyi „bedolgozó” üte­mesen szállítson, jó minősé­gű alapanyagokkal segítse elő a késztermék kifogásta­lan minőségét. . A Ganz-MÁVAG KGST gyártásszakosítási megállapo­dás alapján vállalkozott más szocialista országok ilyen igényeinek kielégítésére is. Szerződést kötöttek NDK- beli és csehszlovák vállala­tokkal. Hosszabb távon is jelentős megrendelésre szá­mítanak, összhangban a szo­cialista országok atomerő­mű-építési programjaival. Mindez egyúttal nagymér­tékben elősegíti a Ganz- MÁVAG termékszerkezeté­nek korszerűsödését. (MTI) A turbinát 1980. szeptember 15-én indítják. Orosz Lajos, Takács György Ötven éve párttagok Orosz Lajost és Takács Györgyöt, akik az idén ötven éve tagjai a pártnak, tegnap délelőtt K. Papp József, a megyei pártbizottság első tit­kára baráti beszélgetésen fo­gadta. A két idős kommunis­ta köszöntésén részt vett Horváth József, a megyei pártbizottság titkára és Pé­ter Szigfrid, a megyei párt- bizottság osztályvezetője. K. Papp József, a megyei pártbizottság és maga nevé­ben meleg szavakkal köszön­tötte Orosz Lajost és Ta­kács Györgyöt, a szép és rit­ka jubileumon, majd hossza­san elbeszélgettek, feleleve­nítve a régmúlt eseményeit, de szóba kerültek mai poli­tikai életünk aktuális felada­tai is. A két idős kommunis­ta ugyanis csak a minden- dennapi munkából kénysze­rült nyugdíjba, de a párt- és közéletnek mindmáig ak­tív részesei. Mint azt a me­gyei pártbizottság első titká­rának elmondották, olykor még keveslik is a tennivaló­kat. Orosz Lajos 18 éves kora óta vesz részt a munkásmoz­galomban, amellyel még kő- művestanonc korában került kapcsolatba. Fél évszázaddal ezelőtt lett tagja, később pe­dig a vezetője az illegális párt egyik miskolci sejtjének. Még ugyanabban az évben letartóztatták, tíznapi kín­vallatás után a debreceni fogházba szállították. Több mint egy évi börtön után sza­badult, ismét bekapcsolódott a mozgalomba, és megint le­tartóztatták. A büntetés le­töltése után rendőri felügye­let alá került, később inter­nálták, de megszökött. A fel- szabadulás Miskolcon érte, előbb pártszervező volt, az­után pedig a Belügyminisz­térium állományába került. Innét kényszerítette nyugdíj­ba a betegség, de ezt követő­en még sokáig tagja maradt a Tolna megyei pártbizott­ságnak. Takács György Értényből indult, és a küzdelmekben gazdag évek után ma is ott él. A munkásmozgalomba már 1918-ban bekapcsolódott, szülőfalujában. A Tanács- köztársaság leverése után Budapesten keresett munkát, vasöntő lett, majd két év múlva visszatért a falujába. 1926-ban Kanadába vándo­rolt, ahol kapcsolatot talált a munkásmozgalommal, és 50 évvel ezelőtt belépett a Ka­nadai Kommunista Pártba. Részt vett a spanyol polgár- háborúban, aztán Francia- ország és Németország voltak útjának állomásai, 1941-ben érkezett haza, csendőri fel­ügyelet alá került, internál­ták. A felszabadulás után egy ideig Tamásiban járási párttitkár, majd a Külügy­minisztériumban teljesített szolgálatot. Az ellenforrada­lom után a Belügyminisztéri­um állományába kerül, on­nan ment nyugdíjba is. A lakosság szolgálatában Egyszerűbb, korszerűbb ügyintézést Az államszervezet minden láncszemében tovább kor­szerűsödjék és egyszerűsöd­jék az igazgatási tevékeny­ség, a tanácsok fordítsanak még nagyobb figyelmet az állampolgárok ügyeinek ér­demi, gyors intézésére — ezek az aktuális, cselekvés­re sarkalló gondolatok a XII. pártkongreszusi beszá­molóban is elhangzottak. Ki- sejlik belőlük például az, hogy a bővülő tanácsi fel­adatok (évente már 5—6 millió kérelemmel, bead­vánnyal foglalkoznak a he­lyi tanácsok, mintegy 30 millió esetben keresik fel őket személyesen) semmi­képpen se járhatnak együtt az igazgatásban dolgozók létszámának növelésével. Az ország közismert munkaerő- helyzete ezt egyszerűen nem teszi lehetővé. Más utakat kell tehát keresni. Tartalé­kok éppenséggel a tanácsi szervezeten belül is akad­nak — ezt derítette ki a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának egyik vizsgálata is: A települések népességét, külterületi lakosainak szá­mát és más sajátosságait, valamint az ott dolgozó ta­nácsi apparátus munkater- heit mérlegelve, bebizonyo­sodott, hogy egyes megyék­ben, így például Bácsban, Csongrádban, Tolnában és Zalában az átlaghoz viszo­nyítva létszámtöbblet van, másutt viszont — Pest vagy Hajdú-Brhar tanácsainál — hiány mutatkozik. Arányo­sabban kell elosztani az erő­ket az egyes megyék között, s a megyéken belül is. Fő­ként a községi és a városi tanácsok, az ügyintézés szín­terei szorulnak rá erősítés­re^ a megyei, a járási hiva­taloknál helyenként köny- nyebben nélkülözhetők a státuszok. Erről — mintegy 300 munkahely „átirányítá­sáról” — rendelkezett nem­rég a Tanácsi Hivatal el­nöke. SZABAD KEZET KAPNAK Erős adú van azonban a tanácsok kezében házon be­lül is. Azt is felmérések iga­zolják ugyanis, hogy a ta- nácsházára érkezők 30—40 százaléka elsősorban felvilá­gosításért, nyomtatványokért fordult a tanácshoz. Éssze­rű tehát — ismerik fel mind több helyütt —, ha néhány, széles körben tájékozott ta­nácsi dolgozó már a bejárat közelében az ügyfelek ren­delkezésére áll. Sokan meg­takaríthatják úgy a sorállást, és az ügyek érdemi intézőit is kevesebben tartják fel. Hamar népszerűségre tet­tek szert az ügyfélszolgálati irodák, amelyek közül a kor­szerűbbek már nemcsak út­baigazítást adnak, hanem például bejegyzik a személyi igazolványba a lakcímválto­zást, a nyugdíjazást, kiállít­ják a munkakönyvét, anya­könyvi és egyéb igazolvá­nyokkal, adócsekkel szol­gálnak, átveszik a lakás­igénylést, jegyzőkönyvbe ve­szik a panaszokat, a közér­dekű bejelentéseket. Vagyis ezek az irodák általában szabad kezet kapnak az egy­szerűbb hatósági ügyekben, a bonyolultabbak intézését pedig meggyorsítják. Rész­ben az információadással: Pécsett például nyolcvan- egynéhány tájékoztatólap várja az ügyfeleket, amiből mindent megtudhatnak, hogy milyen teendőik van­nak az érdemi intézkedésig. Aztán ha minden együtt van, a beadvány, a kérelem megfogalmazása is egyszerű: kitöltésre váró nyomtatvá­nyok gondoskodnak - róla, hogy az ügyintéző a lényeg­ről értesüljön, a szükséges adatok viszont ne hiányoz­zanak. LERÖVIDÜLT AZ AKTA ŰTJA Sajátos munkamegosztás bontakozik ki tehát a taná­csoknál. Helyenként már ott tartanak, hogy a földszintre költözött a hivatalnak az a része, amelyik a lakosság in­téznivalóival foglalkozik, vagyis a hatósági munkát végzők elkülönültek a taná­csi apparátus egyéb részei­től. Törökszentmiklóson kez­dődött a „robbanás”, aztán folytatódott Karcagon, Ko­máromban és még jó néhány településen. Kisújszálláson például régi épület átalakí­tásával több szomszédos szo­bában kapott helyet a — ne­vezzük így — lakossági hi­vatal. Sárvárott egy nagy teremben várják az ügyfele­ket az előadók. A lényeg azonban itt is, ott is az, hogy a földszinten egy „blokk­ban” elintézhető minden. Méghozzá gyorsabban, mint azelőtt. Mert a tanácsi dolgozók nem leveleznek, telefonálnak egymásnak, mint eddig tet­ték, a szakelőadókat ugyan­is az ügyintézés mozzanatai­nak megfelelően csoporto­sították. így az akta is ha­marabb járja be a kötelező utat. A korszerűsítésre szükség van a tanácsházákon, mert a tanácstörvény értelmében növekvő önállóságuk, jogkö­rük egyben azt is eredmé­nyezi, hogy gyarapszik az általuk intézett ügyek szá­ma. A több munkát kell közmegelégedésre elvégezni — jobban, gyorsabban, egy­szerűbben. Sok helyütt már rájöttek a tanácsoknál: vál­toztatni kell a hagyományos osztályokra tagozódáson, a munkaerőt a bővülő felada­tok szerint kell elosztani, el­helyezni. Ajkán azt tervezik, hogy ma még hagyományos osztályokra épülő szervezetet több önálló részre osztják:' az egyik rész a már említett lakossági „hivatal” lenne, aztán külön egység foglal­kozna a város gazdálkodá­sával, megint egy másik a tanácsi intézményekkel — az iskolák, óvodák, művelő­dési otthonok — irányításá­val. Mert az ágazati munka- megosztás elve nem jelenti szükségszerűen azt, hogy szigorúan elkülönült, elap­rózott egységek dolgozzanak együtt. A MUNKAMEGOSZTÁS ÉSSZERŰ MÓDJAI A mindennapi teendők sürgetik a szervezet ilyes­fajta átreparálását. A taná­csok feladatai ugyanis nem­csak a szorosan vett ügyin­tézésben bővültek. Az utób­bi évtizedben önállóbban gazdálkodhatnak a gond­jaikra bízott pénzzel, felelő­sek a lakosság mindennemű ellátásáért, szervezik a tele­pülésfejlesztést, egyre több új vállalatot, intézményt „kormányoznak”, átvették a népességnyilvántartás teen­dőit. A szakapparátus húsz­huszonöt évvel ezelőtt kiala­kult — a központi irányító szervekhez hasonló — tago­lása a helyiek dolgát olykor még' nehezíti. Nyilvánvaló tehát, hogy keresni kell a házon belüli munkamegosz­tás ésszerű módjait. Húszegynéhány városi ta­nácsnál már létrehozták a gépírónők központi irodáját; korábban ezek a dolgozók a saját osztályukon, amolyan mindenesek voltak, még ká­vét is főztek, most hangszi­getelt falakkal elválasztott fülkékben, fejhallgatós ké­szülék és magnetofon köz­vetítésével lehet csak „dik­tálni” nekik. így osztható el kevesebb gépírónő közt ará­nyosan a munka. Nem új találmány, ám most van el­terjedőben a központosított iratkezelés is. Az ilyesfajta ésszerűsíté­sek csak látszólag a hivatal belügyei: valójában az ügy­intézést gyorsítják, a lakos­ságot szolgálják. PALKÓ SÁNDOR Nemzetközi kiállítás A Varsói Szerződés aláírá- _ sának közelgő 25. évforduló­jára nemzetközi kiállítási anyagot készítenek elő Cseh­szlovákiában. A „Barátság — együttműködés-egység-össze- forrottság” című kiállítás va­lamennyi tagállamban és nagyj ából azonos időszak­ban, a május 24-i jubileum körüli hetekben történő meg­rendezését a Varsói Szerző» dés országainak tavaly de­cemberben, Berlinben tartott külügyminiszteri értekezlete határozta el. A nagyobb ré­szét alkotó, közös, egységes fényképes dokumentáció ösz- szeállításával és elkészítésé­vel az értekezlet a csehszlo­vák felet bízta meg. Ezt min­den ország Prágából kapja meg, s kiegészíti saját, nem­zeti illusztrációs anyagával. Szekszárd „külvárosa” A megyeszékhelytől alig néhány kilométerre levő falu szinte Szekszárd külvárosá­nak számít. A 330 aktív ke­reső kilencven százaléka szekszárdi dolgozó: többen a Bőrdíszműben, a VOLÁN- nál, a mérőműszergyárban és a BHG-ban dolgoznak. Ugyancsak bejárnak színház­ba, moziba és vásárolni. En­nek -ellenére a fiatalok nem törekednek a beköltözésre — a közlekedés jó, nem okoz gondot a bejárás —, hanem építkeznek. Míg régebben három-négy évenként épült csak Szálkán egy-egy új ház, manapság ut­casorokkal bővül a falu. Je­lenleg kilenc ház van épülő­félben, a napokban kezdték meg a költözködést egy négy­lakásos, összkomfortos tár­sasházba. (A szálkai magazin lapunk holnapi számában je­lenik meg.) Orosz Lajos és Takács György K. Papp József társaságában Az épülő utcasor

Next

/
Thumbnails
Contents